Már ​túl késő… 11 csillagozás

Egy író önéletrajza
Alan Alexander Milne: Már túl késő…

Ki ismeri Milne-t?
Milne könyveiért hét évtizede rajong a világ, s e rajongásban Magyarország az élen jár. Miközben a szerzőről nem tudunk szinte semmit. Valóban képzett taoista filozófus volt? Vagy matematikus? Vagy huszadrangú humorista, akinek a tollából véletlenül csúszott ki a Micimackó és egy-két jó vers? Esetleg újságíró, aki politikai parabolát írt regényeiben? Annyi mindent mondtak már róla… Legfőbb ideje, hogy választ kapjunk ezekre a kérdésekre. Legfőbb ideje, hogy megismerjük azt az embert, aki – mielőtt bemutatkozott volna – olvasók millióinak lépett be az életébe, s szokatlanul nagy hatást gyakorolt gondolkodásukra, ízlésükre. Ő tehát ismerte az olvasót. Ennél a meghökkentően őszinte önéletrajznál nincs jobb lehetőségünk végre nekünk is megismerni őt. „Boldogtalan, öregedő férfi vagyok” – írta magáról Milne, miközben ünnepelte őt a világ. Lássuk, ki volt a boldogtalan ünnepelt… Lássuk, kit rejtenek a művek!

Eredeti cím: It's Too Late Now

Eredeti megjelenés éve: 1939

>!
Írás, Budapest, 1997
308 oldal · ISBN: 9638417048 · Fordította: Kiss Marianne, Papp Gábor Zsigmond, Sári László

Enciklopédia 2


Most olvassa 2

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Csabi P
Alan Alexander Milne: Már túl késő…

Alan Alexander Milne: Már túl késő… Egy író önéletrajza

Amolyan fél önéletrajz ez, 57 éves korában írta, de lényegét tekintve az ifjúságára, karrierje induló éveire helyezi a hangsúlyt, igaz, ez bevallottan a célja is volt. Végül is ezek azok az évek, amikről csak ő maga tud hiteles képet adni.
Az bizonyos, hogy Milne könnyű kezű író volt, aki jó korba született, nem is vártak tőle mást, mint hogy papírra vesse, amihez éppen kedve volt, és ennek tökéletesen meg is tudott felelni. A szerencse fia volt, mondhatom, jó humorral megáldva, ami mindig előrelendítette a karrierjét. Azonban, miközben olvastam gyerekkori történeteit, Kennel való örök barátságukat, tanulóéveit és a kezdő író bizonytalankodásait a humoros és tehetséges emberről egyre inkább kezdett kialakulni egy nem éppen szimpatikus kép: egy hiú és önző ember képe, akit a sikeren, az íráson kívül más nem nagyon érdekel. Nagyon sokat olvashatunk Kennel (másfél évvel idősebb bátya) való kapcsolatáról, amiből ő mindig profitált, Ken pedig másodhegedűs lett ebben a kapcsolatban, mégis, Ken viszonylag korai haláláról meg sem emlékezik a könyvben (OK, az ajánlás az övé). Egyetlen fiára sem veszteget túl sok szót, csak egy példa a kevésből: „… másrészt ott játszik a gyepen az a kisgyerek, akivel három éve együtt élek …”. Lehet, kicsit bután hangzik egy önéletrajz esetében, de ez a könyv túlságosan is Milne-ről szól. Olyan, mint a viccbeli ember: Na, de idáig csak rólam volt szó, most beszéljünk egy kicsit rólad. Mit szólsz az új frizurámhoz?
Ehhez képest viszont nagyon is hézagos, Milne csak arról ír, amiről szeretne, ami épp nem érdekli, arról említést sem tesz. Például arról, hogy a filmiparban is dolgozott. Vagy a házassága miatt megromlott viszonyról anyjával. Nem egy igazi önéletrajz ez, inkább egy kép megfestése, amit mutatni szeretne magáról Milne a külvilágnak. Kíváncsi lettem Christopher Robin visszaemlékezéseire is, a két könyv párban biztos teljesebb képet ad a Micimackó szerzőjéről.

1 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
Alan Alexander Milne: Már túl késő…

Alan Alexander Milne: Már túl késő… Egy író önéletrajza

„…a gyermeket az átöröklés és a körülmények alakítják, majd ebből a gyermekből lesz a férfi, és ebből a férfiból az író – vagyis már késő (és valószínűleg negyven évvel ezelőtt is késő lett volna) másféle írót faragni belőlem.”

Ezt a kötetet egy filmnek köszönhetem https://moly.hu/karcok/1043433
Milne fia, Christopher Milne Róbert Gida emlékei címmel írta meg élete történetét.
Ez a kötet az apa, az író gyermekkoráról, iskolai tanulmányairól, egyetemi éveiről, háborús tapasztalatairól, íróvá válásáról szól.
„Minden írónak, aki egy könyv fedelére, vagy egy színlapra ráírta a nevét, magánélete egy részét át kell engednie másoknak.” Ő azonban gyermeke magánéletének egy részét is átengedte másoknak és ennek voltak következményei. A film főként kettőjük életének dokumentumaiból építkezik. Cristopher könyve közelebbről mutatta be azokat eseményeket, amelyek a film készítőit motiválták, és mivel én egy filmélmény hatására kezdtem el olvasni a műveket, nekem ezért az a kötet jobban tetszett.

>!
worsi ASP
Alan Alexander Milne: Már túl késő…

Alan Alexander Milne: Már túl késő… Egy író önéletrajza

Tudtátok, hogy Milne elsősorban drámaíró volt? Hogy volt két bátyja, és a kisebbik bátyjával (Ken) sokkal jobb volt a kapcsolata, mint a nagyobbikkal (sokáig rengeteg mindent együtt csináltak (http://moly.hu/idezetek/387170))? Hogy ilyen remek humora volt? Hogy nem szeretett gyerekkönyvíró lenni? Nem? Akkor tessék elolvasni az önéletrajzát, érdemes!

>!
Wish P
Alan Alexander Milne: Már túl késő…

Alan Alexander Milne: Már túl késő… Egy író önéletrajza

Ezt a könyvet fia visszaemlékezéseivel együtt olvastam. Arra már nem emlékszem, hogy melyiket olvastam előbb és melyiket később, de ebből a könyvből semmire nem emlékszem sajnos, csak annyira, hogy érdekes volt. A fia könyve jobban megérintett.
http://moly.hu/konyvek/christopher-milne-robert-gida-emlekei

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
worsi ASP

Ketten együtt már sokkal bátrabb az ember, mint kétszer egyedül.

118. oldal (A gyermek, Ötödik fejezet, 7.)

Alan Alexander Milne: Már túl késő… Egy író önéletrajza

5 hozzászólás
>!
Csabi P

Évek múltán, amikor már magam is egy D. korabeli fiú apja voltam, meghívtak egy középiskolai igazgatók számára rendezett vacsorára. A vendégek szemmel láthatólag mindnyájan arra készültek, hogy beszédeket mondjanak. Két igazgató már el is mondta a beszédét, arról szóltak, hogy a szülők milyen nagy mértékben gátolják a tanárok áldásos munkáját. Minden igyekezetemmel kerülöm a szónoklatokat, ezúttal mégis meg kellett szólalnom. Épp aznap este történt, hogy otthon Euklidész vagy a Kincses sziget egyik fejezete között kellett választani, melyik legyen az esti mese. A fiam Euklidészt választotta, mert az „sokkal érdekesebb". – Minden gyerek – mondtam (talán kissé indulatosan) -szeret tanulni. – Semmi sincs, amit nagyobb lelkesedéssel csinálnának. Azután ideküldjük őket az önök iskoláiba, és két, három, vagy négy év alatt önök minden rajongásukat megölik. Mire tizenöt évesek lesznek, már csak egyetlen vágyuk van – az, hogy minden tanulástól megszabaduljanak. Nem csoda, hogy önök nem szívesen találkoznak velünk, szülőkkel.

64. oldal

Alan Alexander Milne: Már túl késő… Egy író önéletrajza

2 hozzászólás
>!
worsi ASP

(…) tudta, hogy az anyának nem az a dolga, hogy megelőzze a sebesüléseket, hanem az, hogy bekötözze a sebeket.

25. oldal (A gyermek, Első fejezet, 4.)

Alan Alexander Milne: Már túl késő… Egy író önéletrajza

Kapcsolódó szócikkek: anya
>!
Csabi P

Könyvem címe némi magyarázatra szorul. A címben nem arról van szó, hogy amennyiben újra kezdhetném az életet, akkor mérnök, lelkész, tőzsdeügynök, netán jobb ember lennék, de minderről sajnos már lekéstem. Sokkal inkább arra utal, hogy a gyermeket az átöröklés és a körülmények alakítják, majd ebből a gyermekből lesz a férfi, és ebből a férfiból az író – vagyis már késő (és valószínűleg negyven évvel ezelőtt is késő lett volna) másféle írót faragni belőlem. Erről van tehát szó a címben, és amikor ezt mondom, nincs bennem sem sajnálkozás, sem önelégültség, csupán leszögezek egy tényt.

9. oldal

Alan Alexander Milne: Már túl késő… Egy író önéletrajza

>!
Csabi P

Épp az udvaron voltam, amikor a vizsga eredménye megérkezett. A többi fiú délután is az iskolában szorgoskodott, de én szabad voltam, mert apa azt mondta, hogy mostantól kezdve keveset dolgozzak, épp csak annyit, amennyihez kedvem van. Apa ezt a tanév hátralévő nyári idejére értette, én azonban egész hátralévő életemben ehhez tartottam magam.

117. oldal

Alan Alexander Milne: Már túl késő… Egy író önéletrajza

>!
Csabi P

Nívónkat mindig a bevételünkhöz szabtuk, aztán gondtalanul élveztük az életet.

211. oldal

Alan Alexander Milne: Már túl késő… Egy író önéletrajza

1 hozzászólás
>!
worsi ASP

Az elegáns semmittevés finom dolog, de a semmittevés elegancia nélkül az ördög találmánya.

234. oldal (A segédszerkesztő, Tizenkettedik fejezet, 1.)

Alan Alexander Milne: Már túl késő… Egy író önéletrajza

>!
worsi ASP

Soha ne fogadj el tanácsot. Minden leírt vagy elsóhajtott szomorúság közül ez a legszomorúbb: „Miért is hallgattam rá?”

302. oldal (A szerző, Tizenhatodik fejezet, 1.)

Alan Alexander Milne: Már túl késő… Egy író önéletrajza

Kapcsolódó szócikkek: tanács
>!
Csabi P

Egyszer abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy bemutattak egy világhírű golfbajnoknak. A nevem, persze, semmit nem mondott neki. Házigazdánk, aki úgy gondolta, hogy jót tesz velem, kedvesen hozzáfűzte: „Ugye, tudja, az író". A golfbajnok – szemmel láthatóan nagy kínban – csak ennyit mondott: „Ó, igen". Én legszívesebben ennyiben hagytam volna a dolgot, de barátunk tovább próbálkozott. „Biztosan tudja", makacskodott, „a színműíró, a Mr. Pim elvonul című darab szerzője". A golfbajnok arca egyszeriben felragyogott és izgatottan rám meredt. „Ó, akkor maga rengeteg színésznőt ismer!" Csakugyan rengeteg színésznőt ismerek, ez a könyv azonban egy író önéletírása és nem színésznőkről szól. A golfozók körében bizonyára nagy csalódást okoz majd.

9. oldal

Alan Alexander Milne: Már túl késő… Egy író önéletrajza

>!
Zsucsima

Minden iskolai bizonyítványnak két vége van, akár a botnak – nem csak a diákról, hanem a tanárról is jellemzést ad. Ha egy gyereknek azt írják be az ellenőrzőjébe, hogy „teljes érdektelenséget mutat a tárgy iránt”, az nem jelent egyebet, mint hogy a tanár személye és órája teljesen érdektelen.

Harmadik fejezet 2.

Alan Alexander Milne: Már túl késő… Egy író önéletrajza


Hasonló könyvek címkék alapján

Charlotte Dujardin: A lány a táncoló lovon
James Herriot: Állatorvosi pályám kezdetén…
Virginia Woolf: Egy jó házból való angol úrilány
Bear Grylls: Tűzön vízen át!
Elias Canetti: A megőrzött nyelv
Arthur Koestler: Nyílvessző a végtelenbe
Graham Chapman: Egy hazug ember önéletrajza VI. kötet
William Somerset Maugham: Életem
Joseph Conrad – Arthur Koestler – Václav Cerny: Folytatásos önéletrajz
Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?