Holnemvolt 90% 61 csillagozás

Nagyon tetszett.
Humoros volt, néhol inkább éreztem szatírának, mint mesének, és talán éppen ezért volt olyan élvezetes. Minden szereplőt megkedveltem a maga módján, hiszen mindenkiben volt valami, ami miatt kedvelhető karakterré vált a szememben. Jókat nevettem a történeten, meg is lepődtem, hogy ennyire lekötött és ennyire tetszett. Sajnálom, hogy korábban nem ismertem, de jobb később, mint soha.

Gyerekként olvastam először. Nem emlékszem, hogy kezembe adta-e valaki, vagy én találtam a polcon. Arra viszont igen, hogy nem tetszett különösebben, cserébe kikaptam Gabi nénitől (ő volt az alsós tanítónénim), hogy miért is írtam rosszul a mesém elejét, miszerint: „Hol volt, holnemvolt…”?
Pont idén 100 éve jelent meg ez a meseregény. Valami százéves könyvre is szükség volt az RCLight-hoz, meg amúgy is régóta érett az újraolvasás, zavart, hogy nem szerettem, valahogy éreztem, hogy többet érdemelne ez a könyv tőlem.
És igen. Rajongok. Folyamatosan vigyorogtam olvasás közben, szerettem a szereplőket is (még Ubult és Csincsilla grófnőt is! Bikkmakkot meg pláne), a történet rettentő aranyos, a szerzői kiszólások meg hab a tortán. Bár pont az utóbbiak miatt gondolkoztam el azon, hogy ezt hány éves gyerek (felnőtt?) élvezhetné igazán. Legszívesebben azonnal elkezdtem volna a gyerekeknek esti mesének, de ahhoz ez még túl hosszú/komplex. És hát anno kisiskolásként én is leginkáb csak átrágtam magam rajta. (Az szerepel az 1983-ban kiadott kötetemben, hogy 9 éves kortól.)
Würtz Ádám illusztrálta az enyémet, tegnap a könyvtárban belenéztem egy másikba, Sajdik Ferenc is nagyon eltalálta, hogy mi illik a történethez.

Ha megvan nektek, poroljátok le hamar és kezdjetek bele, ha nincs, de szembejön, ki ne hagyjátok!

Hatalmas kedvenc lett ebből a szinte véletlenül hozzám került könyvből. Elsősorban a humora fogott meg. A nevek szenzációsak: Bikkmakk, Ubul, Csincsilla, Bikarbóna stb. A sztorit sem lehetett előre kitalálni, mindig van benne valami nem várt csavar. Ezek azonban annyira szívet melengetőek, hogy teljesen elbűvöltek. A fő gonosz Csincsilla is szerethető, vannak nagyon szimpatikus tulajdonságai az esendősége mellett. A háború is vérontás nélkül ér véget egy kis megaláztatással, ami szintén jóra fordul, mert megvalósíthatja álmát Bikarbónia királya. Egyetlen áldozata a harcnak a szerelem mezején esik el, ez is olyan aranyos. De nem akarok spoilerezni.
Egy szóval: kedvenc!

Egyik kedvenc meseregényem volt. A Rózsa és a gyűrű után, persze :)

Szerintem hihetetlenül aranyos, vicces és igazán jó meseregény.
Vagy inkább paródia?
Viola királykisasszony aki Csincsilla grófnő jelenlétében mindig elveszti bátorságát, akár az író a kiadójával szemben.
A grófnő és az ő apollóni költeményei.
Vazul király a hősies aki nem retten meg egy kis háborútól vagy beretválkozástól.
Ubul az átok áldozata, Bikkmakk minden gyerkőc példaképe és Kázmér a hős lovag.
Róluk szól ez a történet. :)

Nagyon kedves mese. Megtalálható benne sok hagyományos meseelem, de modernebb köntösbe öltöztetve. A humora is tetszett. Mindig rácsodálkozom, hogy Milne milyen sokoldalú író volt.

A Holnemvolt nem is mese. Meseregény, vagy szatíra, tudja a fene. Sokszor felnevettem rajta. Jó szöveg és Würtz Ádám remek grafikái csak tovább javítják az élményt. Ha még nem olvastad, akkor ne tartson vissza a mesekönyv volta, több ez annál. https://oriandras.hu/alan-alexander-milne-holnemvolt/

Igazából ez nagyon beteg. :)
Ha gyerekem lesz, tutira végig szeretném olvasni vele még egyszer közösen!

Azért így felnőtt fejjel olvasva néha nem tudtam eldönteni, hogy ez most komoly vagy csak szórakoznak velem? Aztán eszembe jutott, hogy Milne írta, szóval ez így normális… Gondolom, hogy eredetiben is jó könyv, de a magyar szöveg az zseniális. A szavak forgatása, az (ál)diplomatikus kifejezések, a nevek… csak kamilláztam, hogy mivan?!
Azért egy csillagot le kellett vonnom, mert néha úgy éreztem, hogy túl sokáig lovagolunk valami bugyuta dolgon, és utána meg nagyon hirtelen váltással csaptunk bele a következő eszementségbe, és ezt olykor nehéz volt lekövetnem.
Viszont nagyon jó kis görbe tükör akár a valóság egy vékonyka szeletéhez, akár az unalomig csépelt mesei fordulatokhoz.

Szórakoztató meseparódia, egyszerre önironikus és bájos, nem tudom, gyerekként is tudtam-e volna értékelni.

Nagyon szeretem ezt a mesét. Még most is, évek elmúltával, viccesnek és aranyosnak találom!