Holnemvolt 89% 75 csillagozás

Kellemesen finom humorral megírt könyv. Modern meseregény kicsiknek és nagyoknak. Hogy miben tér el a hagyományos meséktől? Például abban, hogy itt a tündér, a boszorkány, a varázslat mellett szerepel az adóemelés és a hétmérföldes csizmában történő rendszeres légtérmegsértés is spoiler. Amíg a hagyományos mesékben a szereplők rendszerint jók vagy rosszak, itt a jó szereplők nem mindig jók és a rosszak sem mindig rosszak.
Mindent együttvéve ezt a mesét szerintem ugyanolyan élvezettel olvashatják a gyermekek,mint a felnőttek, mert mindenki megtalálja benne a megúzódó üzenetet.

Nagyon tetszett.
Humoros volt, néhol inkább éreztem szatírának, mint mesének, és talán éppen ezért volt olyan élvezetes. Minden szereplőt megkedveltem a maga módján, hiszen mindenkiben volt valami, ami miatt kedvelhető karakterré vált a szememben. Jókat nevettem a történeten, meg is lepődtem, hogy ennyire lekötött és ennyire tetszett. Sajnálom, hogy korábban nem ismertem, de jobb később, mint soha.

Gyerekként olvastam először. Nem emlékszem, hogy kezembe adta-e valaki, vagy én találtam a polcon. Arra viszont igen, hogy nem tetszett különösebben, cserébe kikaptam Gabi nénitől (ő volt az alsós tanítónénim), hogy miért is írtam rosszul a mesém elejét, miszerint: „Hol volt, holnemvolt…”?
Pont idén 100 éve jelent meg ez a meseregény. Valami százéves könyvre is szükség volt az RCLight-hoz, meg amúgy is régóta érett az újraolvasás, zavart, hogy nem szerettem, valahogy éreztem, hogy többet érdemelne ez a könyv tőlem.
És igen. Rajongok. Folyamatosan vigyorogtam olvasás közben, szerettem a szereplőket is (még Ubult és Csincsilla grófnőt is! Bikkmakkot meg pláne), a történet rettentő aranyos, a szerzői kiszólások meg hab a tortán. Bár pont az utóbbiak miatt gondolkoztam el azon, hogy ezt hány éves gyerek (felnőtt?) élvezhetné igazán. Legszívesebben azonnal elkezdtem volna a gyerekeknek esti mesének, de ahhoz ez még túl hosszú/komplex. És hát anno kisiskolásként én is leginkáb csak átrágtam magam rajta. (Az szerepel az 1983-ban kiadott kötetemben, hogy 9 éves kortól.)
Würtz Ádám illusztrálta az enyémet, tegnap a könyvtárban belenéztem egy másikba, Sajdik Ferenc is nagyon eltalálta, hogy mi illik a történethez.

Ha megvan nektek, poroljátok le hamar és kezdjetek bele, ha nincs, de szembejön, ki ne hagyjátok!

Meseszerű történet, mesebeli elemekkel bővítve. Van itt kérem minden ami elvárható varázsló, állatok, erdő, Egy kicsit másabb mint Milne jól ismert regénye a Micimackó. Nekem ez is tetszett. Nem csak az ifjúságnak való, felnőttek is elolvashatják.

Hatalmas kedvenc lett ebből a szinte véletlenül hozzám került könyvből. Elsősorban a humora fogott meg. A nevek szenzációsak: Bikkmakk, Ubul, Csincsilla, Bikarbóna stb. A sztorit sem lehetett előre kitalálni, mindig van benne valami nem várt csavar. Ezek azonban annyira szívet melengetőek, hogy teljesen elbűvöltek. A fő gonosz Csincsilla is szerethető, vannak nagyon szimpatikus tulajdonságai az esendősége mellett. A háború is vérontás nélkül ér véget egy kis megaláztatással, ami szintén jóra fordul, mert megvalósíthatja álmát Bikarbónia királya. Egyetlen áldozata a harcnak a szerelem mezején esik el, ez is olyan aranyos. De nem akarok spoilerezni.
Egy szóval: kedvenc!

Remekül szórakoztam.
…
Hatás szünet.
…

Érdekes műfaj ez a mese.
Gyermeki terület. Persze.
De ha azt vesszük, az a normális, hogy minden felnőttben ott lakozik valami a gyermekből – éljenek a pszichológusok! –, akkor már egy egyszerű vélemény is átértékelődik, átformálódik.
(Megjegyzem, az ifjúsági irodalommal is ez a helyzet. Deres fejjel újraolvasva Cooper Vadölőjét (Nagy Indiánkönyv első regény) sokkal mélyebb réteget fedeztem fel, mint anno, amikor hebrencs ifjúként faltam a vadnyugati regényeket. (Is)
A mese olykor a legnagyobb horror.
Látom magam előtt, ahogy a vadász elővont tőrén megcsillan a hold, amikor Hófehérke nyomát követi a baljós, sötét erdőben. (Sikoly.)
Érzem orromban az égő emberi hús penetráns bűzét, mikor Jancsi és Juliska belapátolja a gonosz boszorkát a péklapáttal a kemencébe. (Sziklák szeme, vagy bármelyik Texasi…)
És látom a az emberi (hús)cafrangokat, amikor a farkas felzabálja a nagyit és Piroskát, hogy arról ne is beszéljek, mi jön ki a farkas gyomrából, mikor felnyitják.
(Ha valaki konkrétan kíváncsi, a Hófehérke filmváltozatát láttam Sigourney Weaver főszereplésével és a legsötétebb thrillerek egyike. Persze minden nézőpont kérdése. Ennek pornó változata is létezik. Igazi törpékkel!!!) No, kommentár! Azt is láttam!! Anno!!!
De a Grimm testvérek mellet bátran rúghat labdába Andersen, vagy akár Benedek Elek is, hogy a többiekről ne is beszéljek.
Milne más műfaj.
Az, aki bátran bemegy a húsevők közé azzal, hogy csak érett gyümölcsöt fogyaszt.
Nyelvezete briliáns – ez mindig a fordító sajátja, ha híven űzi a magyar nyelv virtuozitását –, de állítom, erősen korfüggő, mert sokszor csak „érett” fejjel lehet ráérezni a mondatok mögötti tartalomra. (Igaz, lehet ez a fordító sajátja.)
Minden esetre, a Szomszéd lány és a Könyörtelenek után igazi felüdülés és kikapcsolódás volt ez a Holnemvolt. És bátran agitálok mindenkit az erős stílusváltásra, mert egyszerűen szükségszerű a műfajok közötti átjárás.
Most saját igényt látok Móra Csili Csali Csalavári Csalvér beszerzésére.
És ez, ismerve az Ének a búzamezőkről című regényt, elég nagy váltásnak ígérkezik.
Vagy nem is?

Ezt csak itt hagyom.
Alan Alexander Milne édesapja vezette magániskolába járt. És egyik tanára H. G. Wells volt.

Milne vicces, nagyon szatirikusnak hangzó meséje. Jó karakterek, váratlan, a műfaj szabályait megszegő fordulatok, és persze a kötelező, de nem feltétlenül elvárt módon megérkező jó befejezés.

Egyik kedvenc meseregényem volt. A Rózsa és a gyűrű után, persze :)

Szerintem hihetetlenül aranyos, vicces és igazán jó meseregény.
Vagy inkább paródia?
Viola királykisasszony aki Csincsilla grófnő jelenlétében mindig elveszti bátorságát, akár az író a kiadójával szemben.
A grófnő és az ő apollóni költeményei.
Vazul király a hősies aki nem retten meg egy kis háborútól vagy beretválkozástól.
Ubul az átok áldozata, Bikkmakk minden gyerkőc példaképe és Kázmér a hős lovag.
Róluk szól ez a történet. :)

Nagyon kedves mese. Megtalálható benne sok hagyományos meseelem, de modernebb köntösbe öltöztetve. A humora is tetszett. Mindig rácsodálkozom, hogy Milne milyen sokoldalú író volt.