Holnemvolt 91% 49 csillagozás

A híres levélírók közös bánata, hogy nem lehetnek jelen írásműveik elolvasásánál.

26. oldal, 3. Vazul király kardot ránt (Móra, 1983)

– Annak, aki elhozza nekem Vazul király fejét, odaadom a lányomat.
A trónteremben mélységes csönd támadt…
– Melyik lányát, Felség – szólalt meg végre egy óvatos hang.
– A legidősebbet! – jelentette ki Bódog király.
Ezúttal még tovább tartott a mélységes csönd…

Bikarbóna kancellárja a rövidebbet húzza

Azzal Vazul király zordon szigort erőltetett természettől kedélyes arcvonásaira, s miközben titkon azon tűnődött, vajon az „etiketttel” szót hány t-vel írják, nagy léptekkel bevonult könyvtárszobájába.

1. Vazul király vendéget lát

Pókláb Sámson, a jeles krónikás szerint a vers nagy népszerűsségnek örvendett Valeriánában. A következőképpen hangzott:

Bá, bé, bill, bull,
vá, vé, vill, vull.

Mély eszmei mondanivaló, a tartalomhoz méltó formába öntve.

1. Vazul király vendéget lát

Ha Csincsilla grófnő elméjét bármi gond gyötörte, naplójában mindig vigaszra lelt. Most is felütötte a tekintélyes kötetet, belelapozott, s elolvasott néhány élvezetesebb bekezdést.

„Június I. Hétfő – olvasta Csincsilla. – Ma lettem rossz.”

5. Csincsilla hódol szenvedélyének

Minek is szaporítsam a szót: Bikkmakk megfogadta Ubul királyfi galád tanácsát. Mert mit tett három nap múlva, előre megfontolt szándékkal, a birodalom ellenségeinek épülésére, a király alattvalóinak romlására, ugyan mit? Bekente lekvárral Csincsilla grófnő székét!
Soha még lekvárt ily egyenletesen fel nem mázoltak. Dicsőségére vált volna bármelyik uralkodó udvari főszakácsának. Bele is telt Bikkmakknak egy egész délelőttjébe, ám az eredmény felülmúlta legvérmesebb reményeit is. A grófnő egész délután és egész este küszködött a szabadulásért, és végül kénytelen volt az éjszakát kertjében tölteni, fel-alá sétálgatva – mert még a függőágyába is beleragadt volna. (Ezen álmatlan éjszakának lett méltó gyümölcse az édesbús Óda a mélabúhoz.)

132. oldal, 13. fejezet - Rímel vagy nem rímel? (Móra, 1983)

Mint bizonyára valamennyien tudjátok, hétmérföldes csizmában eleinte kicsit idegesítő a járás, de hamarosan úgy belejön az ember, mint kiskutya az ugatásba. Akkor aztán viszont egyenesen andalító. Őfelsége meg is tett vagy kétezer mérföldet, amikor eszébe jutott, hogy esetleg bajosan talál majd haza. És valóban.

1. Vazul király vendéget lát

(…) amikor az ember könyveket porol, néha egyszerűen muszáj abbahagynia, és belekukkantania az épp a kezében lévő könyvbe. Aztán az ember belekukkant a következő könyvbe is. Aztán a harmadikba.

71. oldal, 7. Viola királykisasszony levelet kap, és levelet ír (Móra, 1983.)

– Gyere, ülj mellém – mutatott a terasz falába épített alacsony kőpadra Viola királykisasszony. Ubul magával vitte a tányérját is. Viola királykisasszony nem tudta egész biztosan, milyen mozdulattal illenék helyet mutatnia maga mellett Ubulnak – hiszen egészen más, ha az ember egy fiatalurat invitál maga mellé kecses mozdulattal, és más, ha teszem azt, Bodrinak mutatja, hogy hopp, ide mellém! Violának szerencsére sikerült eltalálnia a középutat a kétféle mozdulat között, és Ubul hálásan felzökkent melléje.

118. oldal, 12. fejezet - Ubul papája majdnem levelet kap (Móra, 1983)

Bikkmakk aranyos kislány volt, de táncolni bizony úgy táncolt, mintha meleg nyári napon hegynek felfelé igyekezne egy nagyon poros úton, és a hegy tetején (mondjuk) egy púpozott tányér grízes nudli várna rá jutalmul. Nagyjából úgy.

74. oldal, 7. Viola királykisasszony levelet kap, és levelet ír (Móra, 1983.)