Értékelések 17

ladybird12>!
Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye

Kíváncsian ültem neki, tudva, hogy ki az írója, persze azt nem vártam el, hogy valamelyik fejezetben Micimackó vagy Róbert Gida jelenik meg. A történet érdekes volt de egyszerű, nem érte el annyira Agatha C. szintjét (amúgy nem vagyok az a típus, aki mindent összehasonlít, de itt rögtön Agatha Christie krimijei jutottak eszembe) de lekötötte a figyelmemet.

kuliga P>!
Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye

nagyon izgalmas krimi volt. A történet úgy kezdődött, hogy gyorsan megtudható volt a gyilkosság, és a gyilkos, mégis izgalmas volt a nyomozás maga spoiler. Izgalmas és jól megszerkesztett mű, olvastatja magát. Külön érdekesség, hogy az íróját, csak a Micimackó révén ismertem, hihetetlen volt a felfedezés, milyen jó krimit írt. A borítóról sokan írtak, milyen vacak. Hát túl sok összefüggés nincs az illusztráció és a történet között. Rendben, hogy nem akart a címre hajazó ábrát (pedig jobb lett volna, mint ez) de legalább elolvasta volna a történetet és abból kicsit merít vagy valami. Na és a fordítás-szerkesztés sem az igazi mit is akar jelenteni a villásreggeli, mert nekem ez soha sem volt világos, de ebben a könyvben mindig, mindenki csak ezt teszi.

KBCsilla P>!
Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye

Régi kedvenc olvasmánytémám került – úgy tűnik – ismét előtérbe, a krimik.
Könnyed, bármikor letehető és bármikor újra folytatható könyvre volt most szükségem, a sok várakozás idejére az orvosi rendelők előtt.
A könyvet véletlenszerűen vettem le a polcról, és bizony teljes mértékben beletaláltam a választással.
Izgalmas, rejtélyes, körömrágós könyvet találtam elővenni.
Bár szinte az elejétől egyértelmű volt a gyilkosság ténye, és a gyilkos személye is.
Mondhatnám, hogy mi értelme is van továbbolvasni ilyen esetben, de Anthony és Bill közös játéka igazán letehetetlenné tette a könyvet.
Igazi Sherlock Holmes és dr. Watson sztori kerekedett ki a dologból, élmény volt velük együtt nyomozni a nyilvánvaló, ám mégis körmönfontan gyilkoló tettes után.
Sajnos sok volt benne a helytelen mondatszerkesztés, az a bizonyos villásreggeli lépten-nyomon ismétlése túlzott volt, sőt, előfordult, hogy 4-5 soros mondatok ismétlődtek szóról-szóra.
De ez sem számított, mert engem lekötött az olvasás, valóban izgalmas történet volt, így nem is vonok le semmit, helyén van az az öt csillag.

Hirdetés