A ​Vörös Ház rejtélye 66 csillagozás

Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye

A tipikusan angol vidéki kúrián játszódó történetben minden izgalmat szolgáló „kelléket” megtalál magának a T. Olvasó: rejtélyes gyilkosságot, kísértetet, titkos folyosót, agyafúrt gyilkost és – természetesen – egy Sherlock Holmes-i logikával rendelkező, zseniális detektívet.

Éppen jókor! címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1922

>!
Szelle és Társai, Budapest, 1995
262 oldal · ISBN: 9638541911 · Fordította: Gábor Magda
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1987
246 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631534413 · Fordította: Gábor Magda
>!
Neptun, 1957
224 oldal · Fordította: Gábor Magda

Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 9

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Emmi_Lotta I>!
Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye

Milne nemcsak mint a Micimackó írója, hanem mint bűnügyi történetek szerzője is kiváló. Ez a második krimi, amit tőle olvastam. Bár a rejtély megoldása kitalálható, a regény remek szórakozást ígér. Jól megírt, pergő ritmusú cselekmény jellemzi árnyalt karakterekkel.
A fordítás minőségét viszont sajnos ismételten nem tudom szó nélkül hagyni. A párbeszédek stílusa olyan, ahogy magyarul nem beszélünk. Egy mondat tartalmára például rendszeresen így kérdeznek vissza: – Vajon? (A Tényleg? helyett.)
Sokszor leírja a fordító, Gábor Magda, hogy a szereplők krokettjátszmát játszanak, kroketteznek, illetve krokettet játszanak egymással, előveszik a krokettlabdát a krokettládából. Ehhez azt tenném hozzá, hogy ha megéheznek, nyilván elfogyasztanak egy tányér krikettet.
Szívesen olvasnék más, felnőttek számára írt Milne-regényt is korrekt magyar fordításban.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1987
246 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631534413 · Fordította: Gábor Magda
7 hozzászólás
gyuszi64>!
Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye

2022/179, 27/61 eddigi értékelés

Nagyon nehezen ment az olvasás, sajnos ez nem az én könyvem. Nem nagyon van egyéni karaktere, jellegzetessége; és ami krimi-jellegzetessége mégis van, az nagyjából az, amit nem szeretek a krimikben.
Milne néha tudományos alapon boncolgatja a lehetséges történéseket – de ekkor körülményessé válik,a regény pedig lelassul.
Néha krimiparódiának tűnik a mű – de most akkor komolyan vegyük vagy sem? Olyan, mintha a szerző nem tudta volna elkötelezni magát a „teljes” paródia mellett.
Megjelenik a gyakran öntelt és feleslegesen titkolózó főnyomozó, a keze alá dolgozó „Watson”, a szemellenzős rendőrség, jaj.
Az angol humor rendben van, de Milne nem egy Wodehouse; a történet bonyolítása tipikus brit stílusú cselekményhiányos krimire hasonlít, de hol van pl. Agatha Christie megjelenítő ereje? (Sehol.) A szellemesen kitalált bűnügy pedig csavaros (megemelem a kalapom a szerző fantáziája előtt), de nekem már túlcsavaros, és a lezárás éppen ezért kissé lóg a levegőben.

Szóval a sok krimi-jellegzetesség miatt jellegtelenné vált a regény. Az eredetileg 2,5 csillagot felemelem 3 csillagra a nagyon jól sikerült szerzői bevezetés miatt.
Lehet persze, hogy kissé ódon a regény, és csak csúnyán öregedett (épp százéves), de inkább az lehet a baj, hogy még frissen élnek bennem az utóbbi időkben olvasott súlyos, díjnyertes krimik emlékei.

nyirog>!
Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye

Kellemes, rövid kis krimi a Micimackó írójának tollából. Azt nem mondanám, hogy túl eredeti ötletek vannak benne, de a lassú folydogálás mellett is tud némi izgalmat okozni. Igaz a bűntett megfejtését egy óvodás is ki tudja találni már a 30. oldalon…
Viszont kedves Tettamanti Béla borítótervező úr! WTF???? Honnan jött ez a „pirosra festett köröm mutat a gyertyaként égő ujjra egy fél arc előtt” dolog? Mi köze ennek a történethez ?
Sajnos a fordítás botrányos, Gábor Magda fordító pocsék munkát végzett (és ezen az sem segít, hogy Rejtő Jenő feleségének mondhatja magát). Mindig mindenki „villásreggelizik”, még a golfpályán is. Ez a villásreggeli szó őrületbe kergetett a 10. említés után.

1 hozzászólás
meseanyu P>!
Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye

Csöppet többet vártam, tényleg inkább első kriminek jó ez, meg annak, aki most ismerkedik az angol kastélyok világával. Én már sok hasonlót olvastam, jobbakat is, a történet eléggé kitalálható volt, és bár a főszereplők tetszettek, lehetett volna egy kicsit több mellékes, hangulatos teázások, kis elkanyarodások, ahogy azt A.C. csinálja a legjobbjaiban. Összességében szórakoztató volt (a legjobban egyébként az előszó tetszett :-)), de a szerzőtől azért továbbra is a Micsoda négy nap a kedvenc. Ja, és botrányos szerintem is a fordítás, nekem azt tetszett a legjobban, amikor a vacsorát következetesen ebédnek írta. Könyörgöm, bárhogy is kavarjanak az angolok az étkezésekkel, magyar szövegben este nyolckor nem ebédelnek!

Veron P>!
Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye

Ahhoz, hogy mindent el tudjak mondani erről a könyvről, amit akarok, nagyon messzire kell visszamenni az időben:) Odáig, hogy gyerekkoromban persze én is a micimackóval találkoztam először, amiből a rajzfilmmel még csak el is voltam, de a könyv inkább negatív élményként marad meg bennem, mint nagy szerelemként…
Aztán később, de még mindig „fiatalon” olvastam tőle a micsoda négy nap-ot, és hát az nagyon jó volt:)) leginkább wodehouse-hoz lehetne hasonlítani stílusra, de mégsem koppintás:) mégis mindig elfelejtem, hogy jött tőle jó is, nem csak a maci…
Ez a könyv már évek óta állt a polcomon, már arra sem emlékeztem, hogy krimis vagy horroros titka van-é a háznak… hát krimis:)

Az első meglepetés az volt, hogy egy szép hosszú bevezetővel kezdődik, amit a szerző írt, és ebből pl kiderül, hogy mi volt előbb, a krimi vagy micimackó:) kicsit meglepődtem:)
Az is kiderül, hogy milne is imádta a krimiket, és sok mindenben hasonlít az ízlésünk, pl ő sem szerette, mikor egy egész könyvön keresztül az orrodnál fogva vezetnek és titkolóznak, aztán az utolsó fejezetben mindent ránk ömlesztenek:)) Úgyhogy megpróbált írni egy ilyet…

És akkor végre a sztoriról is: adva van egy halott, mert hát az kell minden krimibe:) egy lelkes amatőr nyomozó, aki teljesen véletlen jár arra, ámde rendkívüli megfigyelőképességgel és logikával bír. egy elveszett gyilkos, pár ellentmondás és némi nyomozás és…
És tulajdonképpen nem lenne semmi extra, bár van némi csavar, nem is rossz, de lelkes krimifalók ezt a szintet lazán veszik:) Ami miatt igazán tetszett, az egyrészt a nyommozónk, antony, akit én nagyon csíptem, szívesen meghívnám egy kv melletti csevegésre:) A másik a mesélés módja, itt ugyanis tényleg folyamatosan kapjuk az infókat, nyomozónkkal együtt, tehát minden rendelkezésünkre áll, ami neki is. Ráadásként még egy bill-watsont is kapunk, aki rendszeresen faggatja nyomozónkat, így ha valaki el is akadna, nem kell a könyv végéig várni a felzárkózással. Fentiek miatt első krimiként is ideális szerintem, mert ha lemaradna is a kedves gyakorlatlan olvasó, akkor sem hagyják elveszni:) Mindezt úgy, hogy nem szájbarágós.
Szóval tetszett na, olvassátok:))

(az viszont rémes, hogy bár megért 3 kiadást is, a többi értékelésben is említett hibákat mégsem javították:(( )

9 hozzászólás
Andulka>!
Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye

Milne-ről a legtöbb embernek a Micimackó jut az eszébe és sokan nem is tudják, hogy az író írt pár felnőtteknek szóló művet is. Bevallom, hogy erről én sem tudtam, de egy kihívás felhívta rá a figyelmemet.
Ez a kötet is emiatt került a kezembe, és nem bántam meg, hogy elolvastam. Egy nagyon érdekes krimit kaptam, szerethető karakterekkel, nagyon jó kidolgozással érdekes csavarral a végén. Antony és Bill igazi Sherlock és Watson párost alkottak, jól kiegészítve egymást. A történet felépítésében sem találtam hibát, nem volt benne „üresjárat”, Milne nem tömte tele felesleges leírásokkal, vagy információkkal. Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a krimit, ez sokkal jobban tetszett, mint a Micsoda négy nap című kötet.
Az egyedüli ami zavart- de a végére megszoktam- a villásreggeli volt és az, hogy este is ebédeltek.

mokus33>!
Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye

Szembejött velem ez a könyv itt a Molyon, amelynek a borítója nagyon ismerős volt az ujj, mint gyertya féle borító, bár a mostani olvasás után sem tudom, hogy ez a kompozíció hogyan kapcsolódik a tartalomhoz, de mindegy :). Csak ebből tudtam, hogy olvastam már évezredekkel ezelőtt, de semmire sem emlékeztem a cselekményből. Olvasás közben is csak nüansznyi emlékek jöttek elő, azok is csak a jelentéktelenebb események kapcsán, így izgulhattam a krimi szál miatt, nem rontotta el az élményt a korábbi olvasás. Milne jobb krimiben, mint gyermekmesében, legalábbis nekem ez sokkal jobban tetszett, mint a Micimackó, de azért nem volt átütő ez sem. Kevés szereplő van a könyvben, tehát kizárásos alapon szinte biztos voltam a gyilkos kilétében már az elejétől, mégis izgalmas tudott maradni a végéig. A szerző előszavából kiderült, hogy miért is más a regény felépítése, mint a megszokott krimiké, nekem ez a felállás is megfelelő volt, de a „hagyományos” krimiket is szeretem.
Nem bántam meg, hogy újra elolvastam ezt a művet, de azért továbbra sem hagyott bennem mély nyomot :) Esetleg, ha valaki erre jár, és tudja, hogy a borító hogyan kapcsolódik a műhöz, ne habozzon megosztani velem is :D

Ginál_Oszvald_Beáta>!
Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye

Milne eddig egyenlő volt nekem Micimackóval :) Vagyis hogy ő mást, más stílusban nem is írhatott :D

Meglepő volt, hogy mennyire Agatha Christie stílusát éreztem, biztosan az azonos kor, az azonos nemzet hatása :)

Eddig a pozitívum.

Meglepett az előszó, hogy ez krimi paródia lenne, hogy célja, hogy könnyen kitalálható legyen.
Akkor ez most egy Agatha Christie kritika?

Főszereplője egy hobbi nyomozó, aki nem is tudja, éppen mit csináljon, mindig csak belekezd valamibe. Belárángatják a dologba, nem is tisztázott, hogy miért, éppen csak ott volt, meg van egy még nálánál is szerencsétlenebb ismerőse a társaságban.

Hozzáértés hiánya, tapasztalatlanság, tapogatózás…

Az, hogy könnyen kitalálható legyen mi történt valójában jócskán teljesült.

Átlátszó, átlátható, emiatt terjengős, bukdácsoló.

Utólag az előszóban mintha magát védené: ha nem sikerülne olyan jól a mű, mint kortársáé, akkor ez inkább paródia volt.

Az elfogultság is beszél belőlem, ezt nem tagadom.

Milne marad nekem továbbra is a Micimackó szerzője!

KBCsilla P>!
Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye

Régi kedvenc olvasmánytémám került – úgy tűnik – ismét előtérbe, a krimik.
Könnyed, bármikor letehető és bármikor újra folytatható könyvre volt most szükségem, a sok várakozás idejére az orvosi rendelők előtt.
A könyvet véletlenszerűen vettem le a polcról, és bizony teljes mértékben beletaláltam a választással.
Izgalmas, rejtélyes, körömrágós könyvet találtam elővenni.
Bár szinte az elejétől egyértelmű volt a gyilkosság ténye, és a gyilkos személye is.
Mondhatnám, hogy mi értelme is van továbbolvasni ilyen esetben, de Anthony és Bill közös játéka igazán letehetetlenné tette a könyvet.
Igazi Sherlock Holmes és dr. Watson sztori kerekedett ki a dologból, élmény volt velük együtt nyomozni a nyilvánvaló, ám mégis körmönfontan gyilkoló tettes után.
Sajnos sok volt benne a helytelen mondatszerkesztés, az a bizonyos villásreggeli lépten-nyomon ismétlése túlzott volt, sőt, előfordult, hogy 4-5 soros mondatok ismétlődtek szóról-szóra.
De ez sem számított, mert engem lekötött az olvasás, valóban izgalmas történet volt, így nem is vonok le semmit, helyén van az az öt csillag.

Zsory I>!
Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye

A szerző előszava érdekes bepillantást ad a krimiírás rejtelmeibe. Jó alapot adott a kötethez, amely számomra egészen izgalmas volt. Az utolsó pillanatig nem tudtam, hogy is történtek pontosan a dolgok. Tony gondolatmenetét elhittem, spoiler. A szereplők nagyon szerethetőek, sokszor humoros fordulatok vannak benne. Kíváncsi lettem Milne többi krimiére is, úgyhogy majd lehet utánajárok, mit érdemes még elolvasni tőle.


Népszerű idézetek

worsi P>!

Mi hasznunk van abból, ha a Csodálatos Professzor megvizsgálja a gyilkos által hátrahagyott parányi porszemet és kimutatja, hogy a tettes egy sörfőzde és egy malom között lakik? És vajon izgulunk-e azon, ha az eltűnt ember zsebkendőjén levő vérfolt arra enged következtetni, hogy a közelmúltban megharapta egy teve?

7. oldal, Bevezetés

5 hozzászólás
worsi P>!

Távoli mezőkről egy fűkaszálógép egyhangú zúgása hallatszott, ez a vidéki hangok közül a legmegnyugtatóbb, mert a pihenést annál édesebbé teszi a tudat, hogy közben mások dolgoznak.

9. oldal (1., Mrs. Stevens megijed)

1 hozzászólás
worsi P>!

Egy lelkes hívő egyszer úgy nyilatkozott a sörről, hogy az sohasem lehet rossz, csak van olyan fajta, amelyik még jobb, mint a többi.

5. oldal (Bevezetés)

Kapcsolódó szócikkek: sör
2 hozzászólás
Parlandorka IP>!

De én soha nem akartam másnak látszani, mint ami vagyok. Ha ötvenöt éves vagyok, akkor ötvenöt éves vagyok… és kész.
– Talán ötvennyolc, nénikém?
– Ötvenötöt csak a példa kedvéért mondtam.

12. oldal

Piratgirl26 P>!

A pártfogója meg mások is, akik kérdezősködtek felőle, úgy tudták, hogy „írással foglalkozik”, de sohasem derült ki, hogy írt-e mást is, mint fizetési haladékot kérő leveleket.

Piratgirl26 P>!

Titkos folyosó ide, titkos folyosó oda, a könyvtárszobába érdemes volt bemenni. Antony sohasem tudott ellenállni, ha valahol könyvespolcokat látott. Mihelyt belépett a szobába, nyomban körülsétált, kíváncsi volt arra, hogy a házigazda milyen könyveket olvas, vagy pedig – ami még gyakrabban előfordult – mit nem olvas, és csak azért tart könyvtárat, mert a ház jellegéhez ez hozzá tartozik.

11. fejezet

Yuuki_nee>!

Ugyanis ő most már komolyan vette detektívi minőségét, aminthogy eddig is mindig komolyan vette minden egyes új foglalkozását, amíg csak ki nem facsart azokból minden szórakozási lehetőséget.

7.fejezet, 72.oldal

Yuuki_nee>!

Arra ugyanis még nem volt példa, hogy ne esküdözött volna vagy tucatnyi ember, hogy tucatnyi különféle helyen látták ugyanabban az időben az eltűntet.

10.fejezet, 96.oldal

Piratgirl26 P>!

– Van fivére, őrnagy?
– Nincsen.
– Nohát, fogadja meg a tanácsomat, és vigyázzon, hogy ne is legyen.

Piratgirl26 P>!

– Mindenesetre – mondta Antony –, ha egyszerre csak egy könyvet emelünk le a polcról, akkor senki sem gyanúsíthat bennünket azzal, hogy sötét céljaink vannak. Végre is, miért szokott az ember könyvtárszobába járni? Csak azért, hogy könyveket szedjen elő.

11. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Agatha Christie: Hercule Poirot karácsonya
Agatha Christie: Ferde ház
Agatha Christie: A ferde ház
Agatha Christie: Karácsonyi krimik
Agatha Christie: Bűnszövetkezetben
Agatha Christie: Szemfényvesztés
Arthur Conan Doyle: Tanulmány vörösben
Agatha Christie: A láthatatlan hóhér
Agatha Christie: Valaki hiányzik
Agatha Christie: Három vak egér