A ​Vörös Ház rejtélye 42 csillagozás

Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye

A tipikusan angol vidéki kúrián játszódó történetben minden izgalmat szolgáló „kelléket” megtalál magának a T. Olvasó: rejtélyes gyilkosságot, kísértetet, titkos folyosót, agyafúrt gyilkost és – természetesen – egy Sherlock Holmes-i logikával rendelkező, zseniális detektívet.

Eredeti mű: Alan Alexander Milne: The Red House Mystery

Eredeti megjelenés éve: 1922

>!
Szelle és Társai, Budapest, 1995
262 oldal · ISBN: 9638541911 · Fordította: Gábor Magda
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1987
246 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631534413 · Fordította: Gábor Magda
>!
Neptun, 1957
224 oldal · Fordította: Gábor Magda

Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 6

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Emmi_Lotta IMP
Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye

Milne nemcsak mint a Micimackó írója, hanem mint bűnügyi történetek szerzője is kiváló. Ez a második krimi, amit tőle olvastam. Bár a rejtély megoldása kitalálható, a regény remek szórakozást ígér. Jól megírt, pergő ritmusú cselekmény jellemzi árnyalt karakterekkel.
A fordítás minőségét viszont sajnos ismételten nem tudom szó nélkül hagyni. A párbeszédek stílusa olyan, ahogy magyarul nem beszélünk. Egy mondat tartalmára például rendszeresen így kérdeznek vissza: – Vajon? (A Tényleg? helyett.)
Sokszor leírja a fordító, Gábor Magda, hogy a szereplők krokettjátszmát játszanak, kroketteznek, illetve krokettet játszanak egymással, előveszik a krokettlabdát a krokettládából. Ehhez azt tenném hozzá, hogy ha megéheznek, nyilván elfogyasztanak egy tányér krikettet.
Szívesen olvasnék más, felnőttek számára írt Milne-regényt is korrekt magyar fordításban.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1987
246 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631534413 · Fordította: Gábor Magda
7 hozzászólás
>!
nyirog
Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye

Kellemes, rövid kis krimi a Micimackó írójának tollából. Azt nem mondanám, hogy túl eredeti ötletek vannak benne, de a lassú folydogálás mellett is tud némi izgalmat okozni. Igaz a bűntett megfejtését egy óvodás is ki tudja találni már a 30. oldalon…
Viszont kedves Tettamanti Béla borítótervező úr! WTF???? Honnan jött ez a „pirosra festett köröm mutat a gyertyaként égő ujjra egy fél arc előtt” dolog? Mi köze ennek a történethez ?
Sajnos a fordítás botrányos, Gábor Magda fordító pocsék munkát végzett (és ezen az sem segít, hogy Rejtő Jenő feleségének mondhatja magát). Mindig mindenki „villásreggelizik”, még a golfpályán is. Ez a villásreggeli szó őrületbe kergetett a 10. említés után.

>!
meseanyu MP
Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye

Csöppet többet vártam, tényleg inkább első kriminek jó ez, meg annak, aki most ismerkedik az angol kastélyok világával. Én már sok hasonlót olvastam, jobbakat is, a történet eléggé kitalálható volt, és bár a főszereplők tetszettek, lehetett volna egy kicsit több mellékes, hangulatos teázások, kis elkanyarodások, ahogy azt A.C. csinálja a legjobbjaiban. Összességében szórakoztató volt (a legjobban egyébként az előszó tetszett :-)), de a szerzőtől azért továbbra is a Micsoda négy nap a kedvenc. Ja, és botrányos szerintem is a fordítás, nekem azt tetszett a legjobban, amikor a vacsorát következetesen ebédnek írta. Könyörgöm, bárhogy is kavarjanak az angolok az étkezésekkel, magyar szövegben este nyolckor nem ebédelnek!

>!
Veron P
Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye

Ahhoz, hogy mindent el tudjak mondani erről a könyvről, amit akarok, nagyon messzire kell visszamenni az időben:) Odáig, hogy gyerekkoromban persze én is a micimackóval találkoztam először, amiből a rajzfilmmel még csak el is voltam, de a könyv inkább negatív élményként marad meg bennem, mint nagy szerelemként…
Aztán később, de még mindig „fiatalon” olvastam tőle a micsoda négy nap-ot, és hát az nagyon jó volt:)) leginkább wodehouse-hoz lehetne hasonlítani stílusra, de mégsem koppintás:) mégis mindig elfelejtem, hogy jött tőle jó is, nem csak a maci…
Ez a könyv már évek óta állt a polcomon, már arra sem emlékeztem, hogy krimis vagy horroros titka van-é a háznak… hát krimis:)

Az első meglepetés az volt, hogy egy szép hosszú bevezetővel kezdődik, amit a szerző írt, és ebből pl kiderül, hogy mi volt előbb, a krimi vagy micimackó:) kicsit meglepődtem:)
Az is kiderül, hogy milne is imádta a krimiket, és sok mindenben hasonlít az ízlésünk, pl ő sem szerette, mikor egy egész könyvön keresztül az orrodnál fogva vezetnek és titkolóznak, aztán az utolsó fejezetben mindent ránk ömlesztenek:)) Úgyhogy megpróbált írni egy ilyet…

És akkor végre a sztoriról is: adva van egy halott, mert hát az kell minden krimibe:) egy lelkes amatőr nyomozó, aki teljesen véletlen jár arra, ámde rendkívüli megfigyelőképességgel és logikával bír. egy elveszett gyilkos, pár ellentmondás és némi nyomozás és…
És tulajdonképpen nem lenne semmi extra, bár van némi csavar, nem is rossz, de lelkes krimifalók ezt a szintet lazán veszik:) Ami miatt igazán tetszett, az egyrészt a nyommozónk, antony, akit én nagyon csíptem, szívesen meghívnám egy kv melletti csevegésre:) A másik a mesélés módja, itt ugyanis tényleg folyamatosan kapjuk az infókat, nyomozónkkal együtt, tehát minden rendelkezésünkre áll, ami neki is. Ráadásként még egy bill-watsont is kapunk, aki rendszeresen faggatja nyomozónkat, így ha valaki el is akadna, nem kell a könyv végéig várni a felzárkózással. Fentiek miatt első krimiként is ideális szerintem, mert ha lemaradna is a kedves gyakorlatlan olvasó, akkor sem hagyják elveszni:) Mindezt úgy, hogy nem szájbarágós.
Szóval tetszett na, olvassátok:))

(az viszont rémes, hogy bár megért 3 kiadást is, a többi értékelésben is említett hibákat mégsem javították:(( )

9 hozzászólás
>!
mokus33
Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye

Szembejött velem ez a könyv itt a Molyon, amelynek a borítója nagyon ismerős volt az ujj, mint gyertya féle borító, bár a mostani olvasás után sem tudom, hogy ez a kompozíció hogyan kapcsolódik a tartalomhoz, de mindegy :). Csak ebből tudtam, hogy olvastam már évezredekkel ezelőtt, de semmire sem emlékeztem a cselekményből. Olvasás közben is csak nüansznyi emlékek jöttek elő, azok is csak a jelentéktelenebb események kapcsán, így izgulhattam a krimi szál miatt, nem rontotta el az élményt a korábbi olvasás. Milne jobb krimiben, mint gyermekmesében, legalábbis nekem ez sokkal jobban tetszett, mint a Micimackó, de azért nem volt átütő ez sem. Kevés szereplő van a könyvben, tehát kizárásos alapon szinte biztos voltam a gyilkos kilétében már az elejétől, mégis izgalmas tudott maradni a végéig. A szerző előszavából kiderült, hogy miért is más a regény felépítése, mint a megszokott krimiké, nekem ez a felállás is megfelelő volt, de a „hagyományos” krimiket is szeretem.
Nem bántam meg, hogy újra elolvastam ezt a művet, de azért továbbra sem hagyott bennem mély nyomot :) Esetleg, ha valaki erre jár, és tudja, hogy a borító hogyan kapcsolódik a műhöz, ne habozzon megosztani velem is :D

>!
papda
Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye

Olvasói pályafutásom elején olvastam ezt a könyvet, de még mindig emlékszem, hogy milyen jó volt. Amikor a kezembe vettem, nem is esett le, hogy ez a Milne, Az a Milne. Kár, hogy sokan csak a Micimackóról ismerik.

>!
worsi ASP
Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye

Jópofa krimi, inkább egyszerolvasós, de főleg Milne bevezető értekezése tetszett a detektívregényekről.
Idegesített kicsit a kiadásomban (1957-es) a sok meg van és meg volt típusú „nem írjuk egybe az igekötőt az igével”-alak, remélem, a későbbi kiadásokban ezt javították, és ez csak a kor jellegzetessége volt.

>!
GergelyBerni 
Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye

Nagyon régóta szemeztem ezzel a könyvvel, de valahogy sose került sorra. Humoros, kellemes kis krimi volt, egyszeri kikapcsolódásnak nem volt rossz. A karakterek szimpatikusak voltak, Antony és Bill jó párost alkottak, tényleg mint Holmes és Watson. Szerettem Antony ravaszságát.
Mondjuk a gyilkos személye hamar kitalálható, de azért a gyilkosság kivitelezésén egy picit meglepődtem.
A fordítási hibák ordítóak voltak.És hát a borító… arról inkább ne is beszéljünk.

>!
kolika
Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye

Meglepődtem, amikor először szembesültem, hogy a szerző azonos a Micimackó írójával. Nem gondoltam volna, hogy az öreg csacsi medve kitalálója krimiket is kitalált. De végül is miért is ne?
Mert nem rossz, habár kissé túl magyarázónak , szájbarágósnak éreztem az elején. Kicsit túl sokat időzött az elején a szereplők, a körülmények bemutatásával, de aztán beindultak az események. Egy alaposan kifundált, sokat dédelgetett gyilkosság felgöngyölítését követhetjük végig.
Azért én mégis a Micimackós történetek mellett teszem le a voksomat :)


Népszerű idézetek

>!
worsi ASP

Mi hasznunk van abból, ha a Csodálatos Professzor megvizsgálja a gyilkos által hátrahagyott parányi porszemet és kimutatja, hogy a tettes egy sörfőzde és egy malom között lakik? És vajon izgulunk-e azon, ha az eltűnt ember zsebkendőjén levő vérfolt arra enged következtetni, hogy a közelmúltban megharapta egy teve?

7. oldal (Bevezetés)

4 hozzászólás
>!
worsi ASP

Távoli mezőkről egy fűkaszálógép egyhangú zúgása hallatszott, ez a vidéki hangok közül a legmegnyugtatóbb, mert a pihenést annál édesebbé teszi a tudat, hogy közben mások dolgoznak.

9. oldal (1., Mrs. Stevens megijed)

1 hozzászólás
>!
worsi ASP

Egy lelkes hívő egyszer úgy nyilatkozott a sörről, hogy az sohasem lehet rossz, csak van olyan fajta, amelyik még jobb, mint a többi.

5. oldal (Bevezetés)

Kapcsolódó szócikkek: sör
2 hozzászólás
>!
Yuuki_nee

Ugyanis ő most már komolyan vette detektívi minőségét, aminthogy eddig is mindig komolyan vette minden egyes új foglalkozását, amíg csak ki nem facsart azokból minden szórakozási lehetőséget.

7.fejezet, 72.oldal

>!
Yuuki_nee

Arra ugyanis még nem volt példa, hogy ne esküdözött volna vagy tucatnyi ember, hogy tucatnyi különféle helyen látták ugyanabban az időben az eltűntet.

10.fejezet, 96.oldal

>!
Yuuki_nee

De az ember nem ordít. Az ember mérsékelje a hangját, kedves William és közben finoman hasi légzést végez. Így elkerülheti azokat a mellkasi hangokat, amelyek már oly sok titkot elárultak. Más szóval, add ide a piritóst.

10.fejezet, 97.oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság
Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája
Agatha Christie: Ferde ház
Agatha Christie: Nem csalás, nem ámítás
Agatha Christie: Pókháló
Agatha Christie: No. 16
Agatha Christie: Tíz kicsi néger / Gyilkosság az Orient expresszen
Robert Galbraith: Gonosz pálya
Carola Dunn: Daisy és a télikert rejtélye
Agatha Christie: Végtelen éjszaka