A radírok Robbe-Grillet első regénye, s egyszersmind a megújuló francia regényírás, az „új regény” egyik lehetséges útjának úgyszólván iskolaműve. Robbe-Grillet ezúttal egy detektívtörténetnek is beillő alapszöveten hajtja végre a kísérletet, szerkeszti meg a szerkezetében élő, a szerkezeti elemek megéledésének egymásutánjából életre kelő öntörvényű művet, ha úgy tetszik, hagyományos értelemben is nagyszerű stílusban, remek figurákkal és nosztalgikus képekkel.
A radírok 31 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1953
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár Európa
Kedvencelte 3
Várólistára tette 27
Kívánságlistára tette 18
Kiemelt értékelések
Egy különleges krimit volt szerencsém olvasni Alain Robbe-Grillet A radírok c. könyvében. Hisz a szerző kifordítja a helyzetet, paródiává téve a detektívregényt, s felfordítva a tettes-nyomozó-áldozat szereposztását. Itt mindenki üldöz mindenkit, de ugyanakkor el is tévesztik céljukat: a tettes nem válik gyilkossá, az áldozat tovább éli, sőt szövi útvesztő-világát, a nyomozóból lesz a gyilkos, s mindezek az olvasó szeme láttára, tudtával történnek…Az elsőkönyves szerző hatalmas világirodalmi párhuzamrendszert is épített könyvébe, amely az új stílusú regény mintapéldája, kultkönyv lett. Nemcsak krimikedvelőknek ajánlom – de rá kell hangolódni egy teljesen új felfogásra!
Elkezdtem, majd pár oldal után letettem. Aztán újból elkezdtem, mert a lelkiismeretem nem engedte,h. egy kötelező olvasmányt „olvasatlanul” hagyjak. Átküzdöttem magam az elején, és láss csodát, lassan kezdett összeállni a kép, és egy nagyon izgalmas történet kerekedett ki belőle!
Egyetemi éveim egyik legkedvesebb felfedezése, vagy inkább rácsodálkozása lett végül ez a könyv. :)
Robbe-Grillet mindig meg tud lepni. Igaz, ez a könyv túl szépen is indult, hogy igaz legyen – kicsit a közepe táján elérdektelenedett amikor már nem tudom hanyadjára bolyongott Mr. X a Bostont is megszégyenítő kuszaságú francia kisvárosban – azért végül csak életem eddigi legjobb krimijeként fogok rá emlékezni. A leírások nagyon marienbadiak, ahogyan a párbeszédek is visszaköszönnek, igaz itt az egész át van itatva egy nagyon finom réteg humorral. Jó erős feketével. Leginkább a csattanót tudnám méltatni, legszívesebben csak arról írnék, de azt meg nem illik, ugye.
Filmjei alapján azt gondoltam, szövevényesebb, absztraktabb lesz, de nem az. Könnyű kis izgalmas olvasmány.
Azóta tervezem az újraolvasást, amióta 2007-8 táján a kezembe került. Ha egyszer olvasod, biztos, hogy megjegyzed.
Kifacsart detektívregény, mindenki üldöz mindenkit, a jelenetek között filmszerű vágások, úgy kerülünk át egyik helyszínről a másikra, egyik szereplőtől a másikhoz, hogy szinte észre sem vesszük. Ismétlődő jelenetek, hajszálnyi eltéréssel, és a végén a „most akkor mi van” érzése.
Valamit ki kellene radírozni, mert ez így túl sok, viszont ceruzánk nincs hozzá, hogy a kimaradt részeket kitöltsük.
Ezzel a könyvvel küzdeni kell.
Népszerű idézetek
A tulaj mozdulatlanul áll a tükör előtt, nézi magát, ahogy nevet; minden erejével azon igyekszik, hogy ne lássa a teremben nyüzsgő kísérteteket, a vigadó sereget, az apró szívszúrások elszabadult légióját, ötvenévnyi rosszul megemésztett élet salakját. Elviselhetetlen lett a zajongásuk, iszonyatos szamárbőgés- és csaholáskoncert, és hirtelen, a váratlanul lehulló csöndben egy fiatal nő tisztán kivehető kacagása.
14. oldal
Sajnos, nemsokára már nem az idő lesz az úr. Néhány pillanat múlva a nap legelenyészőbb eseményei is azon igyekeznek majd, hogy tévedés- és kétség-holdudvarukba burkolózva fokozatosan kikezdjék a tökéletes rendet, alattomosan felcseréljék a dolgokat, időeltolódást, zavart lopjanak be ide is, oda is, eltérítsék a dolgokat eredeti irányuktól, lassan-lassan megalkossák művüket – tél eleji, terv nélküli és céltalan, érthetetlen szörnynap.
9. oldal
még nincs itt a metsző, jeges hideg ideje, amely az arcot fájdalmas maszkká bénítja, de már mintha megkezdődne a szövetekben valami összehúzódás-féle: a homlok összeszorul, a haj töve közelebb kerül a szemöldökhöz, a két halánték mintha össze akarna érni, az agy megpróbál jámbor kis felületi csomóvá csökkenni a két szem között, valamivel az orr felett.
57. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Robert Merle: Mesterségem a halál 93% ·
Összehasonlítás - Romain Gary: A virradat ígérete 92% ·
Összehasonlítás - Albert Camus: Az idegen 91% ·
Összehasonlítás - Marcel Proust: Swannék oldala 91% ·
Összehasonlítás - Milan Kundera: Halhatatlanság 89% ·
Összehasonlítás - Françoise Sagan: Kopogtat a bánat ·
Összehasonlítás - Romain Rolland: A nyár ·
Összehasonlítás - Simone de Beauvoir: Elválaszthatatlanok 85% ·
Összehasonlítás - François Mauriac: A szerelem sivataga 84% ·
Összehasonlítás - Albert Camus: Közöny 84% ·
Összehasonlítás