A ​kukkoló 15 csillagozás

Alain Robbe-Grillet: A kukkoló

Sirályok köröznek szenvtelenül a levegőben, petyhüdt algacsomókat emelget a tengervíz, a feszült csöndben csak a hajótest surrogása hallatszik… Az ember nem érti, mitől olyan feszültek ezek a leírások, hiszen látszólag nem történik semmi: egy magányos ügynök mindenfelé hurkokat, apró köröket, madzagdarabokat lát. Aztán lassan, nagyon lassan, az egymásra úszó képek szövedékéből előtűnik valami borzalom, s miközben a sirályok rendületlenül írják le a hurkokat a levegőben, szemüket rezzenéstelenül lefelé irányozva, rájövünk, hogy az ügynök szörnyűséges bűntettre készül.

Eredeti cím: Le voyeur

Eredeti megjelenés éve: 1955

>!
Európa, Budapest, 1992
250 oldal · ISBN: 9630753855 · Fordította: Vargyas Zoltán

Enciklopédia 1


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 4

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Archibald_Tatum>!
Alain Robbe-Grillet: A kukkoló

Szerb Antal – legalábbis úgy emlékeztem – azt mondta, az Ulysses világirodalmi szélhámosság. Evvel a mondattal akartam kezdeni, de közben megnéztem, Szerb Antal azt mondta, az Ulysses blöff. – Ez a nyitás illik ehhez a könyvhöz, részben mert az emlékezés, mint a könyvből is kiderül, csalfa dolog, részben pedig mert felvetődik a kérdés, mit mondott volna Szerb Robbe-Grillet könyveire?
Én mindenkinek ajánlom A kukkolót, akit egy kicsit is érdekel a kérdés, mi a regény, honnan jön, merre tart(ott). Jó eséllyel azok, akik krimire számítanak a címke alapján, és rendesen krimit olvasnak vagy azzal egyenértékű könyveket, vagy szépirodalmat is, de abból csak hagyományosat, ahol a történetnek (nem csak a regénynek, hanem magának az elbeszélt történetnek) van eleje, közepe és vége, ráadásul ebben a sorrendben, azok lehet, egyszer csak a falhoz vágják ezt a könyvet. Ha esetleg mégis folytatják, és megpróbálják továbbra is úgy olvasni, mint egy krimit, egyre inkább össze kell hogy zavarodjanak. A másodszori falhoz vágáskor érdemes utánanézni, mit is jelent az: „nouveau roman”. (Nem feltétlenül a magyar nyelvű wiki-cikk alapján…) És külön megnézni Robbe-Grillet regény-koncepcióját. Ezeket az elképzeléseket aztán az ember vagy elfogadja, és akkor tovább olvashat, vagy tényleg abbahagyja a könyvet.

(Gondolkodtam, spoilerezzek-e. De igazából a szó eredeti értelmében nem is lehet ennél a regénynél spoilerezni; Robbe-Grillet rendesen betett az olvasmányélmény-rontóknak.)

6 hozzászólás
szöszmösz I>!
Alain Robbe-Grillet: A kukkoló

ezt a könyvet azoknak ajánlom leginkább, akik szeretik Christopher Nolan filmjeit, mert a stílus, amit Alain Robbe-Grillet használ egészen egyedi – , főleg az időkezelésben és térkezelésben, a kifejezésben és a motívumhasználatban. én nem tudtam letenni. nekem rögtön kedvenc lett. engem megfogott a témája is, a kicsit nyomasztó és folyton feszült hangulata is. (és ajánlanám is @Dün-nek, mint méltatlanul keveset olvasott könyvet, viszont mindenkinek, aki a jövőben kezébe veszi, azt ajánlom, hogy semmit ne olvasson el előtte róla, se ajánlást, se fülszöveget, mivel az összes, amibe belefutottam lelőtte a fő „poént”, ami pont, hogy a feszültséget gerjeszti és ezáltal igazán élvezhetővé teszi az egészet.)

morin5>!
Alain Robbe-Grillet: A kukkoló

Tenger, sziget, bicikli, lány, szikla, gyanú. Nyomasztóan aprólékos leírások, töredezett történetkockák – a bajosan felderíthető bűntények kedvelőinek.

düválka>!
Alain Robbe-Grillet: A kukkoló

Félelmetes, feszült, nyugtalanító, vészjósló, baljós egészen egyedi történetvezetéssel.
Bennem hagyott nyitott kérdéseket… (emiatt csak 4 csillag)


Népszerű idézetek

csillagka P>!

A kislány még mindig az ő irányába nézett. De nehéz volt eldönteni, hogy őt nézi-e, vagy valamit mögötte, vagy netán semmit; olyan nagyra volt nyitva a szeme, hogy aligha egyvalamit szemlélt, hacsak nem valami óriási dolgot. Lehet, hogy csak a tengert nézte.

Carmilla >!

Így hát egyetlen, ugyancsak kurta nap áll a rendelkezésére: a hajó érkezésétől, tíz órától a visszaindulásig, tizenhat óra tizenöt percig. Ezek szerint hat óra tizenöt perce van – azaz háromszázhatvan plusz tizenöt perce, háromszázhetvenöt perc. Felmerült a kérdés: ha mind a nyolcvankilenc órát el akarja adni, mennyi idő jut egyre?
Háromszázhetvenöt osztva nyolcvankilenccel… Kilencvennel, illetve háromszázhatvannal számolva azonnal megvolt az eredmény: négyszer kilenc harminchat – négy perc egy karórára. Ha pontosabban számol, még marad is egy kevés holtidő: egyrészt az osztásnál lecsípett tizenöt perc, másrészt a kilencvenedik (már eladott) órára eső időrész – azaz még négy perc –, tizenöt meg négy, tizenkilenc – tizenkilenc perc ráhagyás, hogy véletlenül se késse le a hajót.

Kapcsolódó szócikkek: hajó
Cicu>!

Mintha senki se hallotta volna.
Másodszor is felvisított a sziréna, előbb hosszan, aztán háromszor röviden, élesen, dobhártyaszaggató vadsággal – céltalanul és eredménytelenül. Most sem sikoltott fel, most sem hőkölt vissza senki;egyetlen arcizom se rándult.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Marguerite Duras: Oroszlánszáj
Guillaume Musso: Holnap
Joanne Harris: Urak és játékosok
Franck Thilliez: E-szindróma
Pierre Lemaitre: Téboly
Maurice Leblanc: A pokoli csapda / A vörös selyemkendő
Guillaume Musso: Visszajövök érted
Bernard Minier: Testvériség
Jules Verne: A két Kip testvér
Christian Charrière: Helyettem, kis virág…