A ​sánta ördög 4 csillagozás

Alain-René Lesage: A sánta ördög Alain-René Lesage: A sánta ördög Alain-René Lesage: A sánta ördög Alain-René Lesage: A sánta ördög Alain-René Lesage: A sánta ördög

„A sánta ördög regény, de többet ér, mint valami erkölcstani dolgozat” (Le Sage)

Eredeti cím: Le Diable boiteux

Eredeti megjelenés éve: 1707

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mindnyájunk könyvtára Franklin-Társulat

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1962
304 oldal · Fordította: Badics László · Illusztrálta: Rogán Miklós
>!
Új Magyar, Budapest, 1956
298 oldal · keménytáblás · Fordította: Badics László · Illusztrálta: Rogán Miklós
>!
Európa, Budapest, 1956
298 oldal · Fordította: Badics László

1 további kiadás


Enciklopédia 20


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Carmilla >!
Alain-René Lesage: A sánta ördög

De jó is lenne kiszabadítani a bűvös pecséttel lezárt palackból az ördögöt, hogy azután a köpönyege szélébe kapaszkodva átröpüljünk a város fölött… Megülni a háztetőkön, úgy hallgatni igaz történeteit az emberekről, átlátni a falakon, miközben mi láthatatlanok vagyunk mások számára… Hát hogy a fenébe ne tetszett volna! Kicsit sajnáltam is, mikor kiderült a végén, hogy pár fejezetet elhagytak a teljes regényből, hogy beleférjen a kiadás az OK sorozat terjedelmi korlátai közé.

1 hozzászólás
Rebane P>!
Alain-René Lesage: A sánta ördög

Zseniális, nem is értem, miért nem olvasták többen! Érdekes, és megnevettet. Örülök, hogy a könyvespolcomon tudhatom! :)


Népszerű idézetek

Carmilla >!

Maga nem elég nyomorék ahhoz, hogy vőm lehessen. Én olyan férjet kívánok a leányomnak, akinek a látása még az uzsorásokat is szánalomra indítja.

130. oldal, Nyolcadik fejezet (Szépirodalmi, 1962)

Kapcsolódó szócikkek: nyomorék
Carmilla >!

– (…) Hát csakugyan vannak a világon ilyen nemes lelkű emberek? Én csak olyan barátokat látok mindenfelé, akik összevesznek egymással, de nem is olyan hölgyeken, amilyen doña Teodora, hanem hétpróbás kurtizánokon. Lehetséges, hogy egy szerelmes lemondjon valakiről, akit imád és aki viszontszereti őt, csak azért, hogy barátját ne tegye boldogtalanná? Én ezt csak regényekben tartottam lehetségesnek, ahol az embereket nem olyanoknak festik le, amilyenek, hanem amilyeneknek lenniök kellene.

207. oldal, Tizenkettedik fejezet (Szépirodalmi, 1962)

Kapcsolódó szócikkek: regény
Carmilla >!

(…) Szólt hát a katona a garasok királyához:
     „Señor mendigo*, elvesztettem a jobb karomat, s nem szolgálhatom többé a királyt; hogy megélhessek, kénytelen vagyok a járókelőknek szép szavakat mondani, szintúgy, mint kegyelmed. Jól tudom, hogy nincs még egy mesterség, amelyből ilyen szépen lehetne pénzelni, csak egy hibája van, az, hogy nincs becsülete.”
     „Ha még becsülete is volna – válaszolt a másik koldus – nem érne egy fabatkát sem, mert mindenki ehhez fogna.”

* Koldus úr

130. oldal, Nyolcadik fejezet (Szépirodalmi, 1962)

Kapcsolódó szócikkek: koldus
Carmilla >!

Volt egy hintaja is, de túladott rajta, mert úgy gondolta, hogy a hintó kereke sárral fröcsköl be nála érdemesebb embereket.

252. oldal, Tizennegyedik fejezet (Szépirodalmi, 1962)

Carmilla >!

     – Mindenesetre jeles írónak látszik – jegyezte meg a diák.
     – Ítélje meg maga – hangzott az ördög válasza. – Vagy ezer kötetnyi könyv hever körülötte, és azokból szerkeszti az ezeregyediket, de egyetlen sor sem a sajátja. Mindent ezekből a könyvekből és kéziratokból lopkod össze őkelme, s bár csak összetoldozza-foldozza e lopott jószágot, többre tartja magát az eredeti műveket alkotó íróknál.

86. oldal, Hatodik fejezet (Szépirodalmi, 1962)

Kapcsolódó szócikkek: író · ördög
Carmilla >!

A boszorkány titka mindössze annyi, hogy másokkal elhiteti, hogy van valami titka, és fényesen él az emberek hiszékenységéből.

96. oldal, Hetedik fejezet (Szépirodalmi, 1962)

Kapcsolódó szócikkek: boszorkány
Carmilla >!

Én csak ámulok uraságtokon! Saját hibáikat semmiségnek tartják, de másokét nagyítóüvegen át nézik…

31. oldal, Harmadik fejezet (Szépirodalmi, 1962)

Carmilla >!

Bizony, egy ilyen magas rangú személy megtalálja a módját, hogy kibújjon a törvény szigora alól.

60. oldal, Negyedik fejezet (Szépirodalmi, 1962)

Kapcsolódó szócikkek: törvény
Rebane P>!

– Itt a közelben két halottat láthatsz, akiket holnap temetnek. Két testvér. Mindkettő egy ugyanazon betegségben szenvedett és mind a kettő másként és másként viselkedett a betegség alatt. Az egyik vakon bízott orvosában, a másik mindent a természetre bízott. Most mind a kettő meghalt. Az első azért, mert a doktornak minden orvosságát bevette, a másik, mert semmit sem vett be.
– Furcsa, – mondta Leandro, – hát akkor mit csináljanak szegény betegek?
– Erre nem tudok felelni, – mondta az ördög, – én csak annyit tudok, hogy vannak jó orvosságok, de már azt nem tudom, hogy vajon vannak-e jó doktorok is.

23. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ördög
2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Théophile Gautier: Fracasse kapitány
Anatole France: A Lúdláb Királynő
J. M. G. Le Clézio: Aranyhalacska
Voltaire: Candide vagy az optimizmus
Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai
Kalandos históriák
Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai
Jack Vance: A túlvilág szeme
Günter Grass: A bádogdob
Isabel Allende: A szerencse lánya