Hajaj, már látom, az egyház mellett egy újságot is létre kell hozni, a főiskolánkon Botton féle újságíró szakot is indítani, amiben tananyag bizony a filozófia, a pszichológia és az írás, nem csak az újság, hanem bizony egy könyv megírásának a technikáit is el kellene sajátítani, és ezeket kellene egyszerre használni. Ráadásul az MI kutatással is foglalkozni kellene, hogy ne csak abban legyenek jók, hogyan szolgálják ki a legújabb diktatúrákat, hanem abban is, hogy segítsenek nekünk – többek között – kiválasztani azokat a híreket, amelyekre igazán szükségünk lenne ahhoz, hogy folyamatosan tudjunk épülni, válaszolni a kihívásokra, de ahhoz, hogy értsük, hogy miért épp ezt vagy azt választotta nekünk, erről el is tudjon velünk beszélgetni, előtte pedig meg kell minket ismernie, hogy mik az erősségeink és gyengéink. Ameddig pedig ez nem lehetséges, aki tud, saját maga megismerése érdekében ajánlatos fejlesztenie magát csoport, terápia, filozófia, könyvek segítségével akkor is, ha semmi különösebb problémája nincs, mert biztos vagyok abban, hogy alig-alig van olyan ember, aki tényleg ismeri önmagát. A leírtak között nem „vagy” kapcsolat van, hanem „és”, azaz a felsoroltakból minél többet vessünk be, amire lehetőségünk van.
No de vissza a a hírekhez. Láttam az értékelések között egy fél pontosat, aki több mint valószínű, hogy szakmabeli. És valahol meg is értem. Mi mást tehetett volna? Elismerni, hogy a jelenlegi világban úgy híreket szerkeszteni, ahogy Botton felvázolja, egyszerűen lehetetlenség, nincs egy újság a bolygón, amelyik így kezdene el működni holnaptól, márpedig ha elismerné, hogy így kell jól híreket szerkeszteni, előadni, ő pedig hírekkel foglalkozik, akkor azonnal el kellene hagynia a pályát, ha van lelkiismerete. Sőt akár az is lehetséges, hogy ha bele tudna vágni valami csoda folytán, kiderülne, hogy képtelen rá, úgy járna, mint az a lelkes tanár, aki demokratikus iskolában szeretne tanítani, fellelkesedik az ideák iránt, azonban amikor odamegy, a gyakorlatban kiderül, hogy nem képes rá mégsem, és visszamegy tanítani, egy modernebb, de hagyományos szemléletű iskolába.
Szóval nem csodálkozom sem magamon, sem azokon, akik nagy ívben elkerülik a híreket, illetve csak egy keskeny szeletet eresztenek be önvédelemből. Amennyit ezzel nyerünk, ugyanannyit veszítünk is, ezt már belátom.
Most is éreztem a másik könyvénél, a filozófia vigaszánál említett mondás szellemiségét, bár itt egyszer sem volt kimondva: Ember vagyok, semmi sem idegen tőlem, ami emberi. Úgy érzem, nálam elérte a célját, másképp fogok nézni a még celebekre is, meg akik bűnt követtek el, a fogyasztásra és az összes többire. Montaigne az előbb említett mondást felírta a mennyezetre 69 másikkal együtt, én is felírtam ezt néhány másikkal együtt – ha nem is a mennyezetre, de egy dokumentumba –, amelyet minden nap átolvasok és leírok újra és újra, hogy ne felejtkezzek el róla.