A ​vihar kapujában 193 csillagozás

Akutagava Rjúnoszuke: A vihar kapujában Akutagava Rjúnoszuke: A vihar kapujában Akutagava Rjúnoszuke: A vihar kapujában Akutagava Rjúnoszuke: A vihar kapujában Akutagava Rjúnoszuke: A vihar kapujában Akutagava Rjúnoszuke: A vihar kapujában

Akutagava ​a huszadik század elején kibontakozó modern japán irodalom ún. „intellektuális iskolájához” tartozik. Ez az irányzat a francia naturalizmust kívánja ötvözni a japán hagyománnyal: kedveli a történelmi tárgyakat, lelki folyamatok csaknem hûvös elemzését nyújtja, szûkíti a témavilágot, de aggályosan ügyel az elbeszélés szerkezetére, technikáira és stílusára. Akutagava inkább talál, mintsem kitalál; soha nem elégszik meg egy-egy esemény történelmi jelentõségének ábrázolásával, hanem keresi a különös, furcsa, néha egyenesen valószínûtlen, sõt valószerûtlen helyzeteket. Mester az emberi természet ellentmondásos, olykor démoni vonásainak ábrázolásában. „Mindaz, amit hátrahagyok: négyszáz négyszögöl telek, egy ház, mûveim szerzõi joga, és kétezer yen megtakarított pénz” – mondta az író halála elõtt. Mondjuk mi így: néhány bámulatos elbeszélés, néhány gyöngyszem, amely megmentheti a feledéstõl. Akutagava Rjúnoszuke 1892-ben született Tokióban. Édesanyján néhány hónappal késõbb az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1915

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Scolar Szépirodalom Scolar · Világirodalmi kiskönyvtár

>!
Scolar, Budapest, 2007
204 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639534780 · Fordította: Gergely Ágnes, Vihar Judit
>!
Ulpius-ház, Budapest, 1999
138 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638593121 · Fordította: Gergely Ágnes, Vihar Judit
>!
Európa, Budapest, 1992
154 oldal · ISBN: 9630753820 · Fordította: Gergely Ágnes, Vihar Judit

2 további kiadás


Enciklopédia 3


Kedvencelte 23

Most olvassa 6

Várólistára tette 121

Kívánságlistára tette 71

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
Akutagava Rjúnoszuke: A vihar kapujában

Általánosságban véve elmondhatom, hogy a kínai, koreai könyvek közelebben állnak hozzám, mint a japánok. Hogy miért? Mert jobban tetszik a megfogalmazás, a történetek mondanivalója. A japán írók sokszor (nekem) ridegebbek. Ezt leszámítva nagyon érdekesnek tartom a kultúrájukat és szívesen ellátogatnék oda, szimpatikusak a japán emberek. Ez az író különösen. Tragikus élete miatt is gyorsan belopta magát a szívembe. A novellái azonban kicsit laposak, viszont a végük meg elmélkedésre sarkall. Ez a kettősség az egész köteten végigfutott. Szóval jó ez, de hiányzik valami plusz. A borféreg volt a kedvencem.

mate55 P>!
Akutagava Rjúnoszuke: A vihar kapujában

Akutagava történeteit (véleményem szerint) az a meggyőződése befolyásolta, hogy az irodalom gyakorlata univerzális, ezáltal összehozza a nyugati és japán kultúrákat. Ezekben a történetekben a történelem során olyan kulturális identitás kialakulását vizsgálja, ahol Japán a leginkább nyitott volt a külső befolyásokra. A novellák mélyen pszichológiai jellegűek, a morbid vagy a természetfeletti tendencia irányába mutatnak, de a fekete humor árnyalata is benne van. A hovatartozás kereséséről, illetve még inkább, annak kétségbeesett őrzéséről szól, és arról, hogyan lehetetleníti el mindez az igazság meglelését. Nemcsak keretbe foglalva azt, hanem kiterjesztve, továbbgondolva mondanivalóját, és kontextusba helyezve az egész emberi civilizáció hanyatlásával. Valójában „túl sok az ácsmester” – a hajója annyira kifinomult és kiszámított. Ezek történetek lényegében az emberi természet dimenzióit tárják fel. A vallomások egymásnak ellentmondanak, ahogy a konfliktus résztvevői mind úgy ferdítik az igazságot, hogy magukat jobb színben tüntessék fel, ezáltal a kép az újabb-újabb beszámolók megismerése után nemhogy tisztul, hanem egyre kivehetetlenebbé válik. Nem akarom összefoglalni a történeteket itt, de azt kell mondanom, hogy miután elolvastam mindegyiket, Franz Kafka: A per című könyve jutott az eszembe: az emberi kommunikáció természetének felismerése, a „hűvös” kiábrándultság, a fenyegetettség érzése. Csodálom a munkáját, ugyanakkor azt is látom, hogy miért nem tud írni „teljes hosszúságú” regényeket .. Olyan érzésem volt, mintha egy ugróiskolát játszana egy taposó aknákkal telepített mezőn.

2 hozzászólás
GTM P>!
Akutagava Rjúnoszuke: A vihar kapujában

Tizenegy harmatcsepp a lótuszlevélen, vagy épp egy korhadó faágon. Tizenegy csepp bölcsesség, tizenegy csepp esztétika. Egyformák és mégis nagyon különbözőek. Különleges világ. Egyre többet ismerünk meg belőle, mégis titokzatos, furcsa, érthetetlen marad. És épp ezért vonzó. Szépsége még akkor is átjár, ha nem értem.

Ilyen ez a tizenegy novella. Tizenegy példázat az emberről, a döntéseinkről, a jóról és a rosszról, és legfőképpen az erkölcsről. Meg a kelet és nyugat találkozásáról.
Létezik-e a kapu? Átjuthatunk-e rajta egyik világból a másikba? Vagy elpusztulunk a viharban? Szemléletes jelkép! Áttételesen szinte mindegyik novella erről szól.

Nem mindegyiket szerettem. Ezek lehetnek jók, de itt és most nem nekem szóltak. A többség azonban igen. Kiemelkedő a címadó novella, A viha kapujában , de nagyon tetszett A pókfonál, A zsebkendő és A bozótmélyben meg a Tetvek .

Nagyon japánok és mégis nagyon egyetemesek. Általános emberi erköcsi kérdéseket boncolgatnak.

Quator>!
Akutagava Rjúnoszuke: A vihar kapujában

A bozótmélyben:
Érdekes novella, amelyből film is készült Kuroszava rendezésében. Egy gyilkosság több nézőpontból bemutatva. Tetszett a megvalósítás, és a fogalmazás, hatással van az emberre a novella. 5/5 csillag

A vihar kapujában:
Kiotó egy múltbeli időszakát jeleníti meg az írás. Egy olyan időszakot, ahol a zűrzavar, az elszegényedés volt az úr. Tömegek veszítették el munkájukat, és kerültek létbizonytalanságba. Az emberek a zavaros időszak alatt tömegével haltak meg, különböző okok miatt. A hullák egy részét a Rasómon kapuhoz vitték, ahol a hollók falatoztak belőlük. A kapu lakája tudja, hogy rá is rossz idők jönnek. Éhezést, vagy a tolvajlást válassza? -ezen morfondírozik. Miközben hangokat hall a Rasómon kapu felől… Érdekes írás, de inkább a hangulata az, nem maga a történet. 4,5/5

A pókfonál:
Egy példabeszéd szerű történet, amelyben Buddha esélyt ad egy rablónak, hogy megszabaduljon a pokol vértócsájából egy pókhálón keresztül. A szürreális képek tetszettek főleg az írásban, ami érdekes, maga a történet viszont elég rövid. 4,5/5 csillag

Az éneklő borz:
Furcsa történet egy éneklő borzról. 3/5 csillag

A dohány meg az ördög:
Egy japán keresztény mesét olvashatunk arról, hogy egy frissen megtért japán férfit próbára tesz az ördög. A furfangos férfi azonban túljár az ördög eszén. Akár magyar népmesének is beillő történet, ami jól sikerült. 4,5/5 csillag

Az orr:
Egy szerzetesnek hatalmas orra van, ami zavarja őt. De vajon, ha a nagy orra nem lenne, boldogabb ember volna? 4/5 csillag

A borféreg:
Liu, a kinai földbirtokos nem veti meg az italt, egyben nem is tud berúgni tőle. Egy vándorszerzetes azonban felajánlja neki, hogy kigyógyítja betegségéből. Mint kiderül, az ok nem hétköznapi. A novella története ismerős számomra a mai japánból, hiszen sok bizarr alkotás, és történet születik jelenleg is. Talán tekinthető ez a novella egyfajta előfutárnak? … 4,5/5

Őszi hegyoldal:
Egy csodálatos festmény, az „őszi hegyoldal” története, amit „láttak is, meg nem is”…
4/5 csillag

Tetvek:
Egy háborúba induló hajóhad, amin a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a hajókon igen csak elszaporodtak a tetvek. A hajó egyik fele szerint ki kell irtani őket, egyesek szerint egyenesen meg kell enni a tetveket, míg a másik csoport szerint hagyni kell, hogy a tetvek az embereken lakmározzanak. Véleményük szerint a tetvek miatti vakarózás megvéd a csípős hideg ellen. Hát így mentek a szamurájok a lehetséges haláluk felé… 4,5/5

Az estély:
Egy estélyt, vagyis egy bált örökít meg a történet, ahol japánok és európaiak együtt táncolnak, mindez azután, hogy a japán bezárkózásnak vége szakad.3,5/5

A zsebkendő:
Egy japán anya fia haláláról értesíti annak professzorát. A nő arcán közben nincsenek érzelmek, de kezével zsebkendőjét elszakítja. 4/5 csillag

chhaya P>!
Akutagava Rjúnoszuke: A vihar kapujában

Érdekesek voltak ezek a novellák. Nem csak a korabeli japán, hanem a kínai és nyugati kultúrából is kapunk ízelítőt általuk. A történetek stílusa és cselekménye szokatlan, kissé meseszerű – de ez csak a látszat, mert témáját és mondanivalóját tekintve komoly, mély emberismeretről árulkodik. Elgondolkodtatóak, annyi biztos.

A bozótmélyben a kedvencem a novellák közül, még mindig nem jutottam túl rajta.

>!
Ulpius-ház, Budapest, 1999
138 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638593121 · Fordította: Gergely Ágnes, Vihar Judit
11 hozzászólás
lzoltán IP>!
Akutagava Rjúnoszuke: A vihar kapujában

Tekinthetünk úgy egy kapura, mint egy átjáróra, egy komor, szinte mindenek fölé magasodó, mozdulatlan (statikus) építményre, amely összeköti a két oldalán végződő vagy éppen onnan kiinduló utakat. Lehet az jó-rossz, keleti-nyugati, borzongató-megnyugtató, régi-új, humoros-szomorú. S feltámad a vihar (dinamikus), ami mindezt összeborzolja, egymásba keveri – szélsebesen átfütyül a nyitott kapun, miközben villámlásával fényt, majd sötétet varázsol.
     Első és terveim szerint nem is az utolsó találkozás volt ez Akutagava Rjúnoszuke írásaival. Lenyűgözően sokoldalú világot tár fel, minden egyes elbeszélése egy újabb dimenzió. Olyan mintha egyszerre két könyvet olvasnánk, az egyik a formáé, a másik pedig a tartalomé. Aprólékos mozdulatokkal, szinte már láthatatlanul vezet végig az egyes betűkön, hogy sorokká teljesedve, mondanivalóval duzzadva töltsék meg az oldalakat. Tökéletesen működnek a legegyszerűbb kifejezések is, hogy önmagukat megrázva s hömpölygő áradattá változva ragadjanak el és fullasszanak meg a világ valóságában.

>!
Scolar, Budapest, 2007
204 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639534780 · Fordította: Gergely Ágnes, Vihar Judit
8 hozzászólás
ViraMors P>!
Akutagava Rjúnoszuke: A vihar kapujában

Érdekes válogatás, leginkább az tetszett benne, hogy mennyire változatos volt, tartalmában, hangulatában és stílusában is. Van itt tanmese az önzőségről és az első pillantásra meghozott ítéletről/véleményről, utazás az emberi lélek sötétebb oldalára és idegen lények (kappák) országába, de gyilkos keresése és a félelmekkel való szembesülés is.
Lomb Kató fordítása nagyon szép, részemről le a kalappal előtte.

1 hozzászólás
Kkatja P>!
Akutagava Rjúnoszuke: A vihar kapujában

Remek volt! Csodálatos a hangulata, leginkább ez fogott meg, aztán még a történetekben rejlő finom irónia, a japán szellemiség, amit áthat a Bushido és a nyugat felé ki-kikacsintás is. Valami finom, megfoghatatlan szomorúság is átjárja ezeket az írásait, ami Akutagava életében is jelen volt, ahogyan az utószóban is olvashatjuk róla. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a japán lelkiséget. A tegnap megnézett Ooku című japán filmmel is nagyon szépen összecsengett bennem, szerettem! :) http://www.youtube.com/watch…

Ibanez P>!
Akutagava Rjúnoszuke: A vihar kapujában

Mindegyik történet érdekes, egymástól nagyon különböző, így folyamatosan olvasva is leköti a figyelmet. Kellemes olvasmányélményt jelentett.

A pókháló: Nagyon szép tanmese a második lehetőségről
A narancs: Megható, szép történet az első látásra megfogalmazott benyomás megváltozásáról egy cselekedet hatására
A Raso-kapu (A vihar kapujában): nagyon szép képi megjelenítésekkel megírt történet a járvány sújtotta város utcájáról és a túlélésről.
”A Raso-kapura zuhogó eső egyre sűrűsödött; zaja egyre messzebbre visszhangzott. Az alkonyi homály ráborította az eget a földre. A szolga feltekintett és látta, hogy kövér, fekete felhő akadt fenn a kaputető ferdén előrenyúló cserepein.„
A kappák
Elmegyógyintézetben lévő beteg meséje arról, miként került és élt Kappaországban, hogyan születnek-politizálnak-élnek a kappák.
A cserjésben
Egy gyilkosság (?) és erőszak története több nézőpontból. De vajon mi az igazság? Fordulatos, meglepő és izgalmas történet.
A csille
A gyermeki vágyak beteljesülése és átfordulása félelembe.

BŐVÍTÉS
Az éneklő borz
„De végre is, mi a különbség a között, ha az embert megbabonázzák és a között, ha az ember azt hiszi, hogy megbabonázták?” „És ez nemcsak a borzok esetében igaz. Vagy nem valóság, hogy mindaz, ami a szemünkben létezik, végső fokon olyasmi, aminek hiszünk a létezésében?”
Nos igen, mi emberek az évszázadok alapján jó pár dolgot kitaláltunk már, aztán később igaznak vélték azt mások emberek. Ilyen történet az éneklő borz esete is.

A zsebkendő
„Ott ült a hölgy, mosolygó arccal, igen, de a teste az első pillanattól fogva zokogott.”
Egy professzor egy Strindberg könyv olvasása és egy látogató viselkedése alapján elgondolkodik a busido erkölcsről.

A borféreg
Uh, kissé horrorisztikus pillanatba hajló történet Liuról, aki egy pap segítségével kihajtja magából a borférget (fujjj), de élete is megváltozik.

A kert
Mélabús történet a kert – s egyúttal párhuzamosan egy család életfolyamatáról, főként pusztulásáról és eltűnéséről a világból.

Mori tanár úr
Szomorkás történet a szegény, gyerekek által kinevetett angoltanár erkölcsi fölényéről.
„Akkoriban azonban ebben a sipító hangban embermilliók boldogtalan hangja rejtőzött, de túl mélyen ahhoz, hogy eljusson hozzánk.”

Az álom (A vihar kapujában novelláskötetetekben nem szerepel)
Furcsa vízió a depressziós festőről és modelljéről, valamint az álmokról, amelyeket álmodik avagy megél a festő. Álom vagy valóság összekeveredik a történetben.

Még olvasni:
Őszi hegyoldal, Az orr, Szamurájok, csata előtt, A dohány meg az ördög, Az estély, A bozótmélyben, Tetvek, Tetvek, A pokol kínjai,

hencsa06>!
Akutagava Rjúnoszuke: A vihar kapujában

Érdekes, tanulságos történetek voltak. Tizenegy történetet olvastam el , sajnos a címadó novella nem volt benne, de majd pótolom. Legjobban A PÓKHÁLÓ, A NARANCS és A CSILLE tetszett.


Népszerű idézetek

Chöpp P>!

1927-ben, 35 éves korában megmérgezte magát.
{…}
Csak író volt; nem történt vele más. Mielőtt öngyilkos lett, hosszabb tanulmányt írt az öngyilkosságról.

119. oldal, Utószó

Kapcsolódó szócikkek: 1927
Lunemorte P>!

Vajon nem igaz-e, hogy mikor az ember azt hiszi, legyőzte a kísértést, rádöbben, hogy ő az, aki legyőzetett?

91. oldal, A dohány meg az ördög, Európa Könyvkiadó, 1974

takiko P>!

…minduntalan meg kell róla bizonyosodnunk, hogy az emberi élet olyan tünékeny, mint a harmatcsepp vagy a villám.

A bozótmélyben, 8. oldal

4 hozzászólás
lzoltán IP>!

    Arra a kérdésre, hogy kik honosították meg a dohányt, minden történész azt felelné, a spanyolok vagy a portugálok. De ez nem okvetlenül az egyetlen lehetséges válasz. Egy másik választ is őriz a hagyomány. Eszerint a dohányt az ördög hozta ide valahonnét. Az ördögöt viszont végestelen-végig, egészen Japánig hurcolta magával egy páter, valószínűleg éppen Xavéri Szent Ferenc.
    Ha ezt így kimondom, a katolikus hívők talán neheztelnek rám, hogy rágalmazom a papjaikat. A magam részéről azonban hitelt kell adnom a hagyománynak. Mert nagyon is természetes, hogy amikor a „déli barbárok” istene idejött hozzánk a tengerentúlról, az ördögnek is vele kellett jönnie – vagyis, mikor Nyugatról befogadtuk a jót, a rosszat is be kellett fogadnunk.

15-16. oldal, A dohány meg az ördög (Scolar, 2007)

Szivecskedo P>!

– Most már biztos, hogy senki sem fog rajtam nevetni – mormogta magában a szerzetes, és meglóbálta hosszú orrát a kora reggeli, őszi szélben.

35. oldal, Scolar kiadás, Az orr

Chöpp P>!

Haszegava professzor a nádfonatú karosszékben ült és Strindberg Dramaturgiá-ját olvasta. Ha csak ennyit írok, azt hiszem, az olvasó akkor is könnyen elképzelheti, milyen hosszú volt ez a kora nyári délután.

A zsebkendő (107.o.)

Kapcsolódó szócikkek: August Strindberg
1 hozzászólás
_natalie_néven_ IP>!

– Igen – bólintott Vang Si-ku. – Most is látom a hegyi sziklák sötétzöldjét, úgy, ahogy Jen-ko leírta valamikor. Látom a bokrok piros leveleit, mintha a festmény itt volna, ebben a pillanatban, a szemem előtt.
– Tehát ha soha sem létezett a kép, akkor sincs okunk az elkeseredésre!
Ezen mind a ketten nagyot nevettek, és a tenyerüket csapkodták jókedvükben.

(Őszi hegyoldal)

Lunemorte P>!

Vagy nem valóság, hogy mindaz, ami a szemünkben létezik, végső fokon olyasmi, aminek hiszünk a létezésében?

23. oldal, Az éneklő borz, Európa Könyvkiadó, 1974

Lunemorte P>!

– Soha nem rúgsz be, mikor iszol, igaz?
(…)
– Ez a betegség jele (…) – Borféreg lakik a gyomrodban.

71. oldal, A borféreg, Európa Könyvkiadó, 1974


Hasonló könyvek címkék alapján

Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
Stefan Zweig: Ámok
Flannery O'Connor: „…és erőszakosak ragadják azt magukhoz”
Edgar Allan Poe: A kút és az inga
Banana Yoshimoto: Kitchen
Isaac Asimov: Én, a robot
Christopher Isherwood: Isten veled, Berlin
Inoue Jaszusi: Utazás a Fudaraku-paradicsomba
Gy. Horváth László (szerk.): Égtájak – Öt világrész elbeszélései – 1980
Fazekas László (szerk.): Szerelmesek