Emlékidő 1 csillagozás

Aknay Tibor: Emlékidő

A komplex élmény- és érzékenységformákra épülő, hangsúlyosan szakrális tartalmakat tematizáló versvilág alanya – élő és eleven kapcsolatot tart valamikori önmagával; a benne tovább élő gyermek csodá(k)ra fogékony szemével képes nézni és lát(tat)ni a világot, a létet és az embert. Az emlékterekbe és időrétegekbe alászálló és onnan lélekbe égett képekkel megtérő szerző műveinek egy markáns vonulata erről a titokról lebbenti föl a fátylat, hogy a jóság, a lelki szépség, a törekvés, a szeretet igazgyöngyei által miként lehetnénk őszintén boldogok.
Az eszmélkedésre hívó, épülésünkre, szépülésünkre és gazdagodásunkra szolgáló verseskönyvet jó szívvel ajánlom mindazon olvasók figyelmébe, akik változatlanul hisznek a lélek varázshatalmában, valamint a hiteles emberi szó megtartó, életalakító erejében.
(Ködöböcz Gábor)

>!
Hungarovox, Budapest, 2021
174 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786935340774

Kedvencelte 1

Várólistára tette 1


Népszerű idézetek

pozsar>!

Néha elmegyek magam mellett,
mintha nem is én lennék.
Mikor már magamnak se kellek,
jól jön az idegenség.
Egyre nehezebb felidéznem
ennek vagy annak az arcát,
már csak a töredék hitemben
van némi bizonyosság.

111. oldal

pozsar>!


Lehettem volna, de ki is?
Talán valaki mása.
De megőrzöm arcom az
örökkévalóságra.

7. oldal

pozsar>!


Két végtelen közt vagyunk végesek.

16. oldal

pozsar>!


Az éjszaka hallgat,
nem hagy nyugalmat.
Hiába rázod le százszor is,
veled marad, ha átkod is,
és forgatja benned késeit.
Az éjszaka hallgat.
Nem segít.

24. oldal

pozsar>!


Csak élünk „bele”,
ebbe az olyan, mintha világba…

28. oldal

pozsar>!


Szilánkra tört már
minden üveg,
a száj néma,
a lélek süket.
Árnyék-zenészek
húzzák:
szívedig fájjon!
És nevetünk
az utolsó táncon.

46. oldal

pozsar>!


Mint önmagát festő tájkép
növekszik bennem az árnyék,
és nincs kihez szólnom,
nincs kihez szólnom.

70. oldal

pozsar>!

Ha leülne melléd
észrevétlen,
a közeledő
fél-sötétben
a nemlét,
és bölcsőjében
ringatva elméd
kócos álmot
küldene rád,
hogy ne fájjon,
volna-e szavad,
hogy maradhass,
vagy felszállnál,
mint a harmat,
könnyű búcsút
intve magadnak?

53. oldal

Liat >!

Emlékmorzsák.
Hullatom őket,
mint a mesék
eltévedt gyermeke,
hogy meglejem
vissza utamat
valamihez,
ami már rég
nem az enyém.
Sem gazdája, sem örököse
nem vagyok
eltékozolt álmaimnak,
mégis keresem őket,
mint kinek rögeszméje,
hogy semmi sincs hiába,
és nem véletlenül
mutatja arcát
a nevenincs
kimondhatatlan.

168. oldal Kimondhatatlan

pozsar>!


Most itt vagyunk,
egymásba zártan,
így talán bevallható:
ha nem vagy Te magad benne,
csak foszlott, üres héj a szó.

23. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Addig is
Petri György: Összegyűjtött versek
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Röhrig Géza: Angyalvakond
Fodor Ákos: Gonghangok
Fodor Ákos: Még: mindig
Terék Anna: Háttal a napnak
Lelkünkből, szeretettel
Fodor Ákos: Dél után