Francis (Felidae 2.) 9 csillagozás

Akif Pirinçci: Francis

A ​város, sőt az egész ország legsikeresebb nyomozója ő. Aki számít, az mind ismeri. Csak az emberek nincsenek tisztában a ténnyel, hogy egy ilyen csúcsszuperintelligens bűnüldöző él közöttük. Francis ugyanis egy macska.
A bársonyos tappancsú, de felettébb nagypofájú és a filozofálástól sem visszariadó nyomozó fölött váratlanul összacsapnak az élet hullámai, ezért úgy dönt, hogy sürgősen vidékre költözik. Nem számít arra, hogy ott is egy iszonyatos bűnténysorozat nyomaira bukkan. Mert a macskák népe jogosan retteg. Gyilkos bestiák tombolnak közöttük.
Pedig Francis milyen sokat álmodozott arról, hogy a természet lágy ölén, a csodálatos vidéki környezetben meghitt, álomittas órák várhatnak rá. A valóság azonban mintha csak zöldre mázolt hullámvasúttá változott volna. A sűrű erdők homályából könyörtelen gyilkosok lesik. Nagyobbak, erősebbek, vérszomjasabbak nála. Ráadásul senkiben sem bízhat meg. Mindenütt holttestek hevernek, és még az erdő tündéri szépségű, csábító úrnői… (tovább)

>!
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155508165 · Fordította: Varga Csaba Béla
>!
312 oldal · ISBN: 9786155508189 · Fordította: Varga Csaba Béla

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
makitra P
Akif Pirinçci: Francis

"Hiába az izgalmasnak tűnő történet, a Francis legnagyobb hibája a túlzott bőbeszédűsége: az egész kötet egy nagy monológ, gyakorlatilag alig van benne párbeszéd, ellenben részletes leírásokat olvashatunk a világáról és detektívünk gondolatairól. Kicsit már túl részleteseket is, ugyanis ez már bőven a cselekmény rovására megy. Nem lenne ezzel semmi gond, ha csak szimplán egy filozófiai értekezést olvasnánk, azonban itt a detektívregény kulisszáit használja fel a szerző, ennek azonban vannak bizonyos törvényszerűségei. Például, hogy a nyomozó az bizony nyomozzon. Lehet közben elmélkedni (ld. Jiddis rendőrök szövetsége), de azért tessék-lássék haladni kell a történetnek is. Pirinçcinél azonban az arányok eltolódtak, ezért a regény feléig nagyjából semmit nem tudunk meg a bűntényről és ez nagyon sok idő.

Hogy mégsem dobtam el a kezemből a regényt a „felvezető” részek alatt sem, az a kiváló magyar fordításnak és a stílusnak köszönhető. Ritkán mondhatjuk azt mostanában, hogy jó magyarítások születnek a zsánerirodalomban, sokszor erre nem helyeznek hangsúlyt a kiadók, de itt valóban nagyszerűen sikerült. A Francis stílusban pontosan követi az első részt, holott két fordítóról van szó és ez egyértelműen arra utal, hogy sikerült visszaadni az író hangnemét. Ez pedig néhol maróan gúnyos, néhol elgondolkodtató, néhol teli van önváddal, máskor pedig egyszerűen vicces. Pirinçcit jó olvasni, élvezetesek a sorai, így még a túlzásba vitt elmélkedései sem annyira zavaróak.

És itt térek át arra, hogy miért is jutott eszembe Thoreau vagy Schopenhauer (akit macskánk valóban állandóan idéz): a Francisnek ugyanis tényleg van filozófiai tartalma. A négylábú hőseink ebben is folytatják a korábban megkezdett utat és gondolkodnak, beszélnek arról, milyen ma a Földön állatként élni. Pirinçci megvádolja az embereket azzal, hogy élhetetlenné tették a világot és miattuk veszítették el a vadak ártatlanságukat – hiába akarunk visszatérni az ősi természetbe, az már nem létezik, mert elpusztítottuk. A kulcspontokon mindig kiderül, hogy a háttérben az ember tettei állnak. A teremtés koronája nem kérdezi meg, csak megmondja a másiknak, hogy szerinte mi a jó és ez alapján cselekszik, de nem veszi észre, hogy ezzel elveszi a döntés szabadságát. És azzal, ahogy a természetet akarja „javítani”, jórészt az általa okozott baj miatt, csak még nagyobb gondot okoz. Ezek a macskakrimik inkább vádiratok az emberiséggel szemben, beleillenek abba az öko-hangulatba (értem ezalatt a környezetvédelmi témák mindennapossá válását, ami számomra a Bolygó kapitánya környékén vált egyértelművé), ami a ’80-’90-es évektől kezdve mind gyakrabban jelenik meg a popkultúrában is(az eredeti regény 1993-as)."

Bővebben: http://www.prozanostra.com/iras/schopenhauer-thoreau-es…

>!
Felixa P
Akif Pirinçci: Francis

Nem egy átlagos olvasmány, az biztos. A könyv negatívum a (számomra) túl sok monoton monológ. Hiányoltam a párbeszédeket. Az első résznél valamivel gyengébb, voltak benne el nem varrt szálak, néhány kérdésre nem kapott válaszok. Mindezeket leszámítva ismét érdekes történet olvasója lehettem.
Izgalmas…
Pörgős…
Elgondolkodtató…

>!
Spaceman_Spiff IP
Akif Pirinçci: Francis

Kissé felemásra sikerült macskaregény, melyben a főhős, a kotnyeles és szószátyár Francis, egy lassan hömpölygő történetben egyik pillanatról a másikra egy brutális gyilkosságsorozat felgöngyölítésébe kezd, Schopenhauert idéz, macskalánnyal hancúrozik, feltérképezi az emberi gonoszság és hozzá nem értés bugyrait, majd szomorúan konstatálja, hogy a világ rossz irányba halad.
A Bársonytalpon oson a halál bravúrja nem ismétlődik meg, és sokszor leül a könyv, de aki érzékeny az ember természetrombolását ostorozó történetekre és szereti a macskákat, annak kellemes egynyári könyvélménye lehet ez a kötet.
http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-07-27+…

>!
Judyt IP
Akif Pirinçci: Francis

Évekkel ezelőtt olvastam az első részt, a Bársonytalpon oson a halált, ahol nagyon megkedvelt Francist. Fantasztikusan okos makka és rettentően ügyes nyomozó. Nem akarom megsérteni Edith Kneiflt, de Gustav von Karoly tanulhatna Francis tudományából, már ami a nyomozást illetni. :) Pedig kedveltem azt a könyvet is. :D

Ami nagyon-nagyon tetszett, hogy a bolygót érintő aktuális problémákról is bőven szó esett a történetben, mint például az emberek túlnépesedése, az állatkísérletek, az vadállatok életterének megritkítása, a vadállomány átgondolatlan betelepítése. Szóval aktuális és fontos kérdésekről esik szó.

A fordítás jól sikerült, a karakterek kedvelhetőek, picivel több helyesírási/szerkesztési hibát fedeztem fel, de a történet szórakoztató, izgalmas, bár egy hangyányit nehezen indult be és az utolsó fejezet nagy része nekem picit felesleges volt. :) Minden esetre négy csillagot bőven megér. :)

>!
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155508165 · Fordította: Varga Csaba Béla
>!
Anton_Gorogyeckij P
Akif Pirinçci: Francis

Ez a rész is legalább olyan jó volt, mint az első, sőt, mivel ebből nem készült film, így semmit se tudtam a történetről – így az még izgalmasabb volt. Remélem, hogy a többi részt is kiadják majd magyarul, mert összesen nyolc darab van.


Népszerű idézetek

>!
Anton_Gorogyeckij P

Ajánlom ezt a könyvet a macskáknak, akik között ember és állat is szép számmal akad.

(első mondat)

>!
Anton_Gorogyeckij P

– Le a kalappal előtted! Te aztán kétszer is sorban álltál, amikor az észt osztották.

171. oldal (Metropolis Media, 2015)

2 hozzászólás
>!
Anton_Gorogyeckij P

Mégis, mi a fene okozhatta azt, hogy hirtelen ennyire nyomasztóvá vált minden? Hiszen ezt a környéket úgy ismertem, mint a saját tenyeremet. Vagyis hát a mancsomat.

47. oldal (Metropolis Media, 2015)

>!
Anton_Gorogyeckij P

Az emberek mozgásképtelenné válnak ajtók, lépcsők és egyenes utak nélkül. Csontozatuk felépítése és sajnálatra méltóan alacsony rugalmassággal működő izomzatuk ennek az oka. Úgy mozognak, mint valami özönvíz előtti, a saját testsúlya alatt hangosan szuszogó, kötött pályájú gőzmozdony. A dolog persze csupán akkor válik igazán kínossá, amikor nagyszabású sportrendezvényeiken, olimpiáikon a legkorszerűbb mérőműszerekkel próbálják megragadni nyomorúságos eredményeiket. Még attól sem riadnak vissza, hogy a rekordjaikat élő adásban közvetítsék a televízióban. Nevetséges győzteseiket aztán kupákkal és érmékkel jutalmazzák. Alaposabban megfontolva a dolgot, igazából csupán egyetlen olyan terület létezik, ahol jobbak, mint mi. Ez pedig nem más, mint a kitartás. Amire persze valószínűleg azért van szükségük, hogy elviseljék rengeteg kudarcuk lélekölő hatását.

46. oldal (Metropolis Media, 2015)

>!
Anton_Gorogyeckij P

Lelki szemeimmel magam előtt láttam az én Gustavomat, ahogy a teljes joggal művészinek nevezhető eleganciájával újabb és újabb konzervdobozokat nyit fel számomra. A konzervnyitó hangja mintha csak a dajkám csodálatos énekszava lett volna. Annyira furcsa, hogy éppen az ember, ez az elnyomorodott ízlésvilágú teremtmény képes olyan csodálatos eledeleket előállítani számunkra. Egészen egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy miért érik be azokkal a csapnivaló minőségű gyorséttermi szörnyűségekkel, amikor a konzervdobozokban válogatott ínyencségek sorakoznak a polcokon.

113. oldal (Metropolis Media, 2015)

>!
Anton_Gorogyeckij P

Mi ugye meglehetősen magányos, zárkózott teremtmények vagyunk. Rendkívül nagyfokú bizalomról teszünk tanúbizonyságot, ha valakinek megengedjük, hogy az orra hegye megérintse a miénket. Az embereknél ez nagyjából annak felel meg, ha valaki kölcsönadja a barátjának a hitelkártyáját.

115. oldal (Metropolis Media, 2015)

>!
Anton_Gorogyeckij P

Az előbb még szinte remegtem a fájdalomtól, most viszont már csupán annyira érdekeltek megviselt végtagjaim, mintha az esti híradóban leleplező riportot közöltek volna a katmandui giliszták között gyorsan terjedő hasmenésről.

128. oldal (Metropolis Media, 2015)

2 hozzászólás
>!
Anton_Gorogyeckij P

Ami azt illeti, a kommunikáció soha nem okozott gondot kiterjedt fajtánk különféle nagycsaládjainak tagjai között. Csupán azon távoli rokonainkat nem tudjuk megérteni, akiknek elporcosodott a nyelvgyökerük. Az oroszlánok, a tigrisek, a leopárdok, a hóleopárdok, a ködpárducok és jaguárok egészen másként beszélnek, mint mi.

135. oldal (Metropolis Media, 2015)

>!
Anton_Gorogyeckij P

Tényleg hihetetlen – gondoltam –, hogy legtöbben milyen semmitmondó, értelmetlen, üres és tartalmatlan életet élünk. A születésünk és a halálunk közötti életút nem más, mint az egyhangú vágyakozás és szenvedés. Álmodozva tántorgunk csupán. Olyanok vagyunk, mint a felhúzott óramű. Ketyegve csak megyünk és megyünk anélkül, hogy tudnánk ennek az okát. Amikor pedig új életet nemzenek, és valaki napvilágot lát, akkor újra felhúzzák az élet óraművét. Jelentéktelen, apró eltérésekkel újra és újra felcsendül a már számtalan alkalommal lejátszott dallam. Meghallhatjuk ugyanazokat a hangjegyeket. Bólogathatunk ugyanarra a ritmusra.

187-188. oldal (Metropolis Media, 2015)

>!
Anton_Gorogyeckij P

A szörnyeteg azonban meglepő módon, mintha csak elszámolta volna a röppályáját. Úgy tűnt, hogy nem a Liszt Francis Nemzetközi Repülőtéren kívánt földet érni.

199. oldal (Metropolis Media, 2015)


Hasonló könyvek címkék alapján

Orhan Pamuk: A piros hajú nő
Orhan Pamuk: A nevem Piros
Esmahan Aykol: Boszporusz Hotel
Fabian Lenk: Összeesküvés a Holtak Városában
Rita Falk: Gőzgombóc blues
Andrea Schacht: A kölni rejtély
Renée Holler: Mentsük meg a fáraót!
Sebastian Fitzek: Ámokjáték
Charlotte Link: Hazug múlt
Susanna Ernst: A lelked bennem