Aiszóposz ​meséi 58 csillagozás

Aiszóposz: Aiszóposz meséi Aiszóposz: Aiszóposz meséi Aiszóposz: Aiszóposz meséi Aiszóposz: Aiszóposz meséi Aiszóposz: Aiszóposz meséi

„Mikor ​Prométheusz megalkotta az embereket, két tarisznyát akasztott rájuk: egyiket a mások hibái, másikat saját hibáik számára. A másokét előretette, a sajátot hátulra akasztotta fel. Ezért van az, hogy az emberek a mások hibáit azonnal meglátják, a magukét viszont nem veszik észre.”
Ennek a mai napig megmaradt prométheuszi baklövésnek a megfogalmazása sűríti az aiszóposzi mese jellegzetességeit: a tömörséget, kihegyezettséget, a néhány plasztikus vonással történő bravúros jellemzést, s az állandó emberközpontúságot. A legendás, népköltészeti alakká változott Aiszóposzban Pesti Gábornak, első Aiszóposz-fordítónknak szavaival ma is csodálhatjuk a „bölcsesség bátorságát”, amellyel ítéletet mond azok fölött, akik hatalmi vágyból, irigységből, gonoszságból, vagy akár ostobaságból megsértik az emberi együttélés szabályait.
Ez az ókorban és középkorban annyira népszerű mesegyűjtemény volt az első magyar nyelven nyomtatásban megjelent könyv (1536-ban, Pesti Gábor… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Az ókori irodalom kiskönyvtára

>!
Európa, Budapest, 1987
194 oldal · ISBN: 9630740443 · Fordította: Sarkady János
>!
Kner, Budapest, 1975
186 oldal · Fordította: Sarkady János · Illusztrálta: Reich Károly
>!
Kriterion, Bukarest, 1970
246 oldal · Fordította: Bodor András

1 további kiadás


Enciklopédia 27

Szereplők népszerűség szerint

Zeusz / Jupiter


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

eme P>!
Aiszóposz: Aiszóposz meséi

Száztizenegynéhány rövid, tömör, csattanóra épülő történet. Történetek, melyek egy része minden valószínűség szerint már Aiszóposz előtt is részét képezte a görög folklórnak, és utána is szájhagyomány útján terjedt egész Európa területén, különböző változatokban, beleolvadva több nép mesekincsébe is. Aiszóposz, bár maga is írt fabulákat, inkább csak összegyűjtötte, lejegyezte és nagy sikerrel alkalmazta őket különböző helyzetekben – társalgás közben beszúrt anekdotaként, szellemes tanításként vagy épp egy per során elhangzó beszéd részeként.
Aiszóposz meséi, amelyekben az állatszereplőkön kívül nem sok meseelem fedezhető fel, valójában életbölcsességek, megszívlelendő tanácsok, szentenciák megfogalmazására alkalmas illusztrációk. Az állatok különböző embertípusokat testesítenek meg, miközben többnyire saját jellegzetességeiket is hordozzák (kivéve, mikor nem – a szamár például egyszer, vérbeli ragadozóként, az oroszlánnal indul vadászatra).
A fabulák tere nagyon is valóságos, a felvillantott helyzetek hétköznapiak, akárcsak a különböző szereplőtípusok. A nézőpont pedig a kisemberé, a földi és égi hatalmaknak alávetett, kiszolgáltatott emberé. A nép bölcsessége mellett a volt rabszolga Aiszóposz próbál tanítani, okítani arra, hogyan élje túl az egyszerű, szegény ember a mindennapokat, hogyan fogadja el azt, amin nem lehet változtatni, és hogyan próbáljon változtatni azon, amin talán lehet (igaz, ez utóbbi opció fölöttébb ritkán bukkan fel). Nem túl vidám történetek ezek, szinte kivétel nélkül az élet árnyoldalaira reflektálnak – az emberi jellem negatívumaira, viszonyokra, visszásságokra, társadalmi igazságtalanságokra, a sors csapásaira. Az ellenük bevetendő fegyver pedig nem más, mint a józan ész, a bölcsesség, a gyakorlatiasság, az erkölcs, az igazságosság. A történetek a rászedett, bajok által sújtott ember magatartás- és gondolkodásmódját igyekeznek jó irányba terelni. Ez a „jó irány” természetesen sokat elárul a korról (amely nemcsak Aiszóposz korát jelenti, hanem akár több évszázadot is felölel), társadalmi normákról, viszonyokról, a kisember lehetséges mozgásteréről, a hithez, istenekhez való viszonyulásról (érdekes volt látni, mennyire kritikusan szemléli néhány mese a házi istenszobrokba vetett hitet, ugyanakkor hogyan érvel a végzet megmásíthatatlansága, az égi igazságszolgáltatás mellett). De nemcsak a társadalom, hanem az emberi lélek működéséről is sokat tudnak ezek a fabulák, az ember természetéről. Bár vannak kissé elavult, a mai olvasót meghökkentő, váratlan tanulságok is, többnyire máig érvényes bölcsességek hangzanak el itt barátságról, bizalomról, képmutatásról, hazugságról, ravaszságról és elmésségről, a gyengék erejéről, a szerencséről és ennek forgandóságáról, a helyzetek helyes és helytelen megítéléséről, a szenvedés, fájdalom kontextustól függő átéléséről stb.
Nagyon pontos megfigyelésről, átélt, átgondolt tapasztalatokról tanúskodnak az aiszóposzi fabulák, kiválóan ismerik az embert a maga hibáival, gyarlóságaival és esendőségével. És mindezt remekül sűrítve, a lényegre fókuszálva ragadják meg ezekben a kis tanulságos történetekben.

3 hozzászólás
pannik P>!
Aiszóposz: Aiszóposz meséi

Az eleje nagyon tetszett, elképzeltem, hogy mennyire régen íródtak ezek a mesék vagy inkább történetek és mégis, némelyik a mai napig értékes és értelmezhető tanulságot hordoz a ma élő emberek számára is, ez döbbenet.

A tömörségüket és a végén az összefoglaló következtetés levonást én nagyon szerettem. Igencsak tartalmas és elgondolkodtató mesék ezek a hétköznapi életből vett példázatok állat-szereplők előadásában, jó párosítás, lehet érteni abszolút az üzeneteket ennyi idő távlatából is.

Ami miatt „csak” 4 csillagot adtam, az az ismétlődések (vannak szinte betűre azonos vagy nagyon minimális különbséget tartalmazó mesék is benne), illetve a végére lendületemet vesztettem, nem kötött már le annyira mint az elején, mintha a második felében nem annyira szólítottak volna meg a mesék. De az is lehet, hogy ezt nem egyszerre, hanem csöppenként, mesénként kellett volna olvasni, tehát összességében mindenképpen nagyon értékes olvasmánynak tartom.

pwz IP>!
Aiszóposz: Aiszóposz meséi

Szikár, de örök érvényű „mesék”, nem is annyira a gyerekeknek, mint inkább a felnőtteknek, hiszen ezek a hallgatóságnak szánt jó tanácsok – és vélemények. Ma már néha kibogozhatatlan, hogy ezek közül mi volt valóban görög és aiszóposzi „mese” és mi rakódott hozzá az évszázadok alatt a szájhagyomány, a kódexet másolók és a könyvnyomtatók jóvoltából.
Azért egy-egy történet néha a legváratlanabb helyről, a leginkább nem várt korba, illetve földrajzi helyre „szinkronizálva” bukkan fel, ami azt bizonyít(hat)ja, hogy eleink egyrészt igen tágan értelmezték a „másodközlési jogot” ;), illetve olyan tanácsok voltak ezekben a történetekben, melyekre joggal illik az „egyetemes és emberi” jelző.
Az első, általunk ismert „gyűjteményes kiadás” Augsburgból származik az I-II. századból, majd erre jön a VI. századból a bécsi, a XIII. századból pedig az itáliai verzió. És akkor ez előtt még ott voltak az eredeti felhasználók, a görögök szájhagyomány útján terjedő verziói…
Íme, egy jó példa, erről beszéltem néhány sorral feljebb:

Aiszóposzi verzió – 53. A földműves gyermekei
Egy földműves gyermekei veszekedtek egymással. Apjuk, mikor már sokat beszélt a lelkükre, de szép szóval nem tudta őket rávenni, hogy megegyezzenek, belátta, hogy tettel kell ezt elérnie. Így hát felszólította őket, hogy hozzanak egy köteg vesszőt. Mikor azok megtették, amit parancsolt, először együtt adta oda nekik az egész vesszőnyalábot, és megparancsolta, hogy törjék el. A fiúk erőlködtek, de nem sikerült nekik; másodszorra viszont kioldotta a köteget, s egyenként adta oda nekik a vesszőt. Mikor így már könnyen eltörték, így szólt: „Ti is, gyermekeim, ha egyetértetek, legyőzhetetlenek lesztek ellenségeitek számára; de ha viszálykodtok, könnyen elbánnak veletek.” A mese bizonyítja, hogy amennyivel erősebb az egyetértés, annyival könnyebben legyőzhető a viszálykodás.

Cseh verzió – az Alena Ježková: Cseh és morva regék és mondák című gyűjteményből (43-44. oldal)
Svatopluk és Metód
…Teltek az évek. A király idejének múlását újabb csaták és győzelmek jelezték. Svatopluknak fogytán volt az ereje. Foglalkoztatni kezdte a gondolat, hogyan ossza meg a hatalmat utódai között úgy, hogy hosszú éveken át épített birodalma ne essen szét a felesleges hadakozások során. Egy napon magához hívatta három fiát. Megtermett férfiak voltak, erősek, sokban hasonlítottak atyjukra. A fejedelmi udvar gondtalan élete azonban megfosztotta őket a bölcsességhez vezető szövevényes út fájdalmas tapasztalataitól. Svatopluk három szorosan összekötött vesszőt adott legidősebb fia kezébe.
– Próbáld meg eltörni – szólította fel.
Az ifjú megpróbálta eltörni a köteget, de hiába. Ugyanígy történt két öccsével. Ekkor Svatopluk szétbontotta a köteget, és egyenként adta oda fiainak a vesszőket. A fiúk kezében egymás után reccsentek meg az ágak, olyan könnyedén törtek el, mint a száraz szalmaszál.
– Sose felejtsétek el, amit láttatok! – szólt fiainak Svatopluk. – Ha összefogtok, az ellenség sosem töri meg erőtöket. De ha nem így tesztek, elvesztitek közös erőtöket, és az ellenség könnyedén legyőz mindhármótokat.
(Ez a Szvatlopluk a magyar mondák szerint egyébként a honfoglalás kori „fehér lovas” Szvatopluk lenne… )

Ez így együtt egy görög-cseh verzió. Ez nem egy Európa-bajnoki, vagy vb-selejtező mérkőzés párosítása, hanem a „mese-áramlás” iránya! :D Az hiszem érezhető az áthallás… Biztos van még néhány, én most ebbe botlottam bele! :D

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1969
166 oldal · keménytáblás · Fordította: Sarkady János · Illusztrálta: Kass János
Barbiianyuja P>!
Aiszóposz: Aiszóposz meséi

A könyv eredetileg 307, de a fordítási variációk miatt 313 tanulságos, időtálló bölcsességet, történetet tartalmaz. Akarattal nem írtam, hogy meséket. Sarkady János utószavával és fordításában olvashatjuk őket. Aisopos műve inkább filozófiai bölcsességeket és életigazságokat vonultat fel (a keblén melengetett kígyó; az erősebbnek mindig igaza van, s elveszi, amiről úgy gondolja, hogy jár neki; a gazdagság nem mindig jár együtt a boldogsággal; a dicséret nem mindig minden hátsószándék nélkül születik, tehát mindig nézzük meg kitől jön; ugyanez igaz az ajándékokra is; igyekezettel sok mindent elérhetünk …) . Ezek örök érvényűek és megszívlelendőek. S a végére egy sententia: Az okos más kárán tanul.

Skeletrino>!
Aiszóposz: Aiszóposz meséi

Nagyon negatívnak éreztem az egészet, nem is esett jól, nem szerettem olvasni (szóval még túl is csillagoztam). „Na persze!, Jó. Még itt is megjelenik Zeusz?, Mi?, Mi van?, Hát ez aztán …. , Tényleg? (volt hogy már csak sóhajtoztam), Azért ez mondjuk aranyos volt., 111-es mese: Ez most komoly? …. és még folytathatnám a sort. Egyébként a 111-es "mese” egy borzalom.
Nem hiszem hogy még egyszer elolvasnám.

Vörös_Édua IP>!
Aiszóposz: Aiszóposz meséi

Óh, te atyaúristen! :D Lássuk csak, utoljára hatévesen írtam ilyesmi „történeteket”, nézzük, megy-e még?
"A mókus talált egy diót a földön. Felvette és rágcsálni kezdte. Lecsapott rá egy sas, elkapta és megette.
A meséből az derül ki, hogy aki előnyben részesíti az élvezetet a biztonsággal szemben, az pórul jár."
Kábé ilyesmi kaliberű tanmeséket olvashatunk eme csodás antik kötetben. Faék egyszerűségű mesék, itt-ott beleerőltetett tanulsággal.
Na, jó, szarkazmust félretéve…
Semmiképpen sem ajánlom gyerekeknek, és nem csak némelyik mese tartalma miatt (kiemelt helyen említeném a 111-es mesét :D) , mindenképpen elvonatkoztatva kell olvasni, máshogy meg se lehet érteni a lényegüket, az értelmüket (márpedig, magamból kiindulva, egy gyerek szó szerint vesz mindent, és csak dühöngene szegény sülő csigák „énekén”, vagy partra dobott halak "táncán").
Valójában mindegyik állat egy-egy emberi tulajdonságot szimbolizál- akár más mesében más tulajdonságot (pl egyikben a róka jelképezheti a ravaszságot, másikban meg éppen az aljasságot. Máshol az oroszlán jelképezi a nemességet, másikban a gőgöt).
Bár ezek a művek valójában nem nagy durranások (elnézést, akár antik, akár nem, az nem mentség), viszont nagyon sok későbbi író, költő ezekből merítette az ötleteit a már sokkal nívósabb, élvezhetőbb műveikhez. La Fountaine például egy az egyben átemelte őket a verses állatmeséi közé- átdolgozva Aiszóposz száraz történeteit sokkal fogyaszthatóbbá, és szórakoztatóbbá. De olvashatunk magyar feldolgozást is, például Gyulai Pál: A szél és a Nap című verses meséjét.
Ezeket a meséket leginkább tojássárgájához hasonlítanám, amelyből valami gyönyörű madár fog kifejlődni, csak kell a megfelelő inspiráció. :) Vagy rántotta lesz belőle… De azért önmagában, nyersen nem valami élvezhető.

Kovács_Heni>!
Aiszóposz: Aiszóposz meséi

Az állattörténetekért nem rajongok, anno ezt is csak apránként olvasgattam el, mindig két-három történetet belőle. A csillagozást mégsem akarom lehúzni, általában igyekszem a maga műfajához és korához mérve értékelni a klasszikusokat, ilyen szempontból kiemelkedő mű Aiszóposz gyűjteménye, csattanós és bölcs, de inkább iskolás olvasókönyvekbe való, semmint arra, hogy az ember egyszerre akarjon túljutni az egész köteten. Úgy soknak tűnik és elvész a mondanivalója.

Mandula8>!
Aiszóposz: Aiszóposz meséi

A tanulságot levontam: gyarló az ember, mégha állatbőrbe is bújt. Kár, hogy csak a rossz köszönt vissza ezekben a mesékben.
Viszont Pesti Gábor fordítása igazi nyelvi csemege: http://mek.oszk.hu/00600/00660/00660.htm#5

Agatha_Emrys>!
Aiszóposz: Aiszóposz meséi

Aiszóposz szamoszi felszabadított rabszolga volt és a meséivel vívta ki magának az elismerést. Felszólalt egy demagóg perén is, rövid meséit példának használva. Ezt azután előszeretettel csinálták más politikusok, filozófusok vagy szónokok, néha átírva vagy kibővítve az alapanyagot.

Maguk a történetek nagyon rövidek és tömörek kb. 5-8 mondatosak valamilyen tanulsággal a végükön. Köztük megtalálhatók olyan híres mesék is, mint a nyúl és a teknős, a tücsök és a hangya valamint a holló és a róka.

Ami engem zavart az, hogy bizonyos történetek többször is előfordultak más megfogalmazásban vagy különböző mesék igazából ugyanazzal a tanulsággal végződtek. Vagy egy mese kétszer volt leírva de más tanulsággal párosítva. Szóval valójában a könyv önmagát ismételte rengetegszer, ami engem kicsit bosszantott. Ennek az oka viszont valószínűleg az, hogy az aiszóposzi mesék több töredékben maradtak fent (3 különböző kódexben) így elkerülhetetlenek voltak az áthallások.

Aioszóposz neve összekapcsolódott ezzel a műfajjal így rengeteg történet megkapta az „aiszóposzi” jelzőt független attól, hogy mikor keletkeztek. Tehát fentartással kell kezelni az eredetüket mint ahogy az Íliászt, Odüsszeiát is de a történetek tükrözik az ógörög emberek gondolkodásmódját és bölcsességét. Érdekes olvasmány volt számomra bár sok újdonságot nem nyújtott hiszen igen általános tanulságokat vont le.

BBarb>!
Aiszóposz: Aiszóposz meséi

Rövid bölcsességek kis történetekbe ágyazva. A gyűjtemény nagyon érdekes volt, egy kicsit megismerhetjük a görög világ értékrendjét is belőle. Nagyon tetszett a könyv elején a bevezető, sok érdekes információt tudtam meg a történetek háttéréről és a mesék szimbólumairól, kialakulásukról.


Népszerű idézetek

eme P>!

a birtoklás használat nélkül semmit sem ér.

125. oldal

Rosaliacska>!

Démadész, a szónok, egyszer beszédet tartott Athénban, de hallgatói nem valami
nagyon figyeltek rá; ezért kérte őket, engedjék meg, hogy egy aiszóposzi mesét
mondjon el nekik. Ahogy azok beleegyeztek, így kezdett beszélni: „Démétér, a fecske és az angolna együtt vándoroltak. Amikor elértek egy folyóhoz, a fecske
átrepült, az angolna pedig átúszott.” Ekkor elhallgatott. Mikor pedig hallgatói megkérdezték: „Hát Démétérrel mi történt?” – azt felelte: „Haragszik rátok, mert
ti a város ügyeit elhanyagoljátok, s az aiszóposzi mesék hallgatásával töltitek az
időt.” Ugyanígy esztelenek azok az emberek is, akik a szükséges tennivalókat elhanyagolják, és inkább a kellemes dolgokkal foglalkoznak.

2 hozzászólás
Rosaliacska>!

Diogenész, a cinikus filozófus, mikor egy kopasz ember szidalmazta őt, így válaszolt: „Én nem szidlak téged, távol legyen tőlem. Ellenkezőleg, dicsérem – a hajadat, amiért elhagyta gonosz fejedet.”

Rosaliacska>!

A mese azt tanítja, hogy meg kell fontolni: senki sem gyenge annyira, hogy ha gyalázatot szenved, ne tudna bosszút állni érte.

Sli SP>!

A VÁNDOROK ÉS A MEDVE

Két barát együtt vándorolt; egyszerre egy medve bukkant fel előttük; erre az egyik futásnak eredt, felmászott egy fára, és ott elbújt. A másik viszont, akit a medve már majdnem elkapott, elnyúlt a földön, és holtnak tettette magát. Mikor a medve odadugta az orrát, és körülszaglászta, visszatartotta a lélegzetét. Azt mondják ugyanis, hogy ez az állat nem nyúl a halotthoz. Mikor aztán a medve eltávozott, a másik lemászott a fáról, és megkérdezte, hogy mit súgott a fülébe a medve. Ő pedig így felelt: „Ezentúl ne járjak együtt olyan barátokkal, akik nem tartanak ki a veszélyben.”
A mese bizonyítja, hogy a szerencsétlenség mutatja meg, kik az igazi barátok.

35. oldal (Magyar Helikon, 1969)

Kapcsolódó szócikkek: barát · barátság · medve
Sli SP>!

AZ ŐSZÜLŐ EMBER ÉS BARÁTNŐI

Egy őszülő férfinak két barátnője volt, egy fiatal és egy idősebb. Az idősebb szégyellte, hogy egy fiatalabb férfival van viszonya, és ezért, amikor csak nála volt, kiszedegette a férfi fekete hajszálait. A fiatalabb meg azt restellte, hogy öreg a kedvese, és az ősz hajszálait tépdeste ki. Így történt, hogy kétfelől kopasztva végül is teljesen megkopaszodott.
Ugyanígy az össze nem illő dolgok mindig ártalmasak.

20. oldal (Magyar Helikon, 1969)

Kapcsolódó szócikkek: haj, hajszál · kopasz
Sli SP>!

A KIRÁLYT KÉRŐ BÉKÁK

A békák bánkódtak szervezetlenségük miatt, mert nem volt uralkodójuk. Követeket küldtek hát Zeuszhoz, s kérték, hogy adjon nekik királyt. Zeusz látta együgyűségüket, s egy fadarabot dobott a tóba. A békák először megrémültek a csobbanástól, és a tó mélyébe merültek. Később azonban, mivel a fadarab mozdulatlan volt, felmerészkedtek, és végül már annyira lenézték, hogy felmásztak, és rátelepedtek. Mivel méltatlannak tartották, hogy ilyen királyuk legyen, másodszor is Zeuszhoz fordultak, és kérték, hogy cserélje ki a királyukat, mert nagyon lusta. Zeusz ekkor megharagudott, s vízikígyót küldött rájuk, amely megfogta és felfalta őket.
A mese bizonyítja, hogy jobbak a lusta uralkodók, mint a zavargó természetűek.

25. oldal (Magyar Helikon, 1969)

Kapcsolódó szócikkek: béka · Zeusz / Jupiter
Sli SP>!

AZ ÖKRÖK ÉS A TENGELY

Az ökrök húzták a szekeret. Mikor a tengely nyikorgott, hátrafordultak, és így szóltak: „Barátom, mi húzzuk a terhet, és te nyögsz?”
Ugyanígy az emberek közt is vannak, akik fáradozást színlelnek, mialatt mások dolgoznak.

26. oldal (Magyar Helikon, 1969)

Kapcsolódó szócikkek: munka · színlelés
gjudit8 >!

Prométheusz, amikor megalkotta az embereket, két tarisznyát akasztott rájuk: egyiket a mások hibái, másikat a saját hibáik számára. A másokét előretette, a sajátot hátulra akasztotta. Ezért van az, hogy az emberek a mások hibáit azonnal meglátják, a magukét viszont nem veszik észre.

115. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Az ember teremtése
Sli SP>!

A BETEG ÉS AZ ORVOS

Egy betegtől megkérdezte az orvosa, hogy van. A beteg azt felelte, hogy többet izzad a kelleténél. Az orvos kijelentette, hogy ez jó. Mikor másik alkalommal érdeklődött, hogy van, a beteg elmondta, hogy makacs hidegrázás gyötri; de az erre is azt mondta, hogy ez jó. Mikor harmadszor is eljött, és megkérdezte, mi van a betegségével, a beteg megmondta, hogy vízkórság jött rá; az orvos erről is megállapította, hogy ez jó. – Mikor aztán az egyik hozzátartozója eljött a beteghez, és megérdeklődte, mi van vele, ő így felelt: „Belehalok a sok jóba.”
Ugyanígy sok embert felületes vélemény alapján olyan dolgok miatt tartanak boldognak a többiek, amelyeket azok a legnehezebben viselnek el.

85. oldal (Magyar Helikon, 1969)

Kapcsolódó szócikkek: beteg · betegség · orvos

Hasonló könyvek címkék alapján

Publius Ovidius Naso: Átváltozások
Giorgio P. Panini: Mitológiai atlasz
Tony Wolf: Legszebb meséim
Homérosz: Homeros Iliásza
Jean de La Fontaine: A tücsök és a hangya
Jean de La Fontaine: Állatmesék
Bombicz Judit: Mesék elalvás előtt
Jean de La Fontaine: La Fontaine meséi
Buzás Kálmán – Nagy Krisztina (szerk.): Az én mesém 5.
Ezópusz meséi – 101 állatmese