A ​mintaanya 3 csillagozás

Aimee Molloy: A mintaanya

Csak ​egy esti kiruccanás. Ez volt a terv.

Májusi Anyák – így nevezik magukat. Kismamák, akik ugyanabban a hónapban szültek. Hetente kétszer, babakocsit tolva összejönnek a Prospect Parkban, megosztani egymással az újszülött körül forgó életük félelmeit, örömeit és aggodalmait.

Amikor a csoport tagjai megbeszélik, hogy összejönnek pár italra egy menő helyi bárban, laza estére készülnek, rövid kizökkenésre a napi rutinból. De július negyedikének ezen a kánikulai éjszakáján, a brooklyni történelem legforróbb nyarán, valami rettenetes történik: az egyik babát elrabolják a kiságyából. Winnie, az egyedülálló anya csak vonakodva bízta bébiszitterre a hathetes Midast, de a Májusi Anyák győzködték, hogy minden rendben lesz. Ám Midas eltűnt, a rendőrség kínos kérdéseket tesz fel, és Winnie magánélete a ragadozó média martalékává válik.

Bár a csoport egyik tagja sem áll közel a tartózkodó Winnie-hez, hárman a legnagyobb kockázatot is vállalják, hogy segítsenek… (tovább)

Eredeti mű: Aimee Molloy: The Perfect Mother

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
GABO, Budapest, 2018
364 oldal · ISBN: 9789634067603 · Fordította: Turcsányi Jakab
>!
GABO, Budapest, 2018
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634066897 · Fordította: Turcsányi Jakab

Most olvassa 1

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Marta_Kotai_Szabone
Aimee Molloy: A mintaanya

ez meg mi volt??? most komolyan…a héten csak rossz könyveket olvastam.
Szóval nem volt jó. ne olvasd el. tényleg nagyon unalmas volt.

4 hozzászólás
>!
Ageless
Aimee Molloy: A mintaanya

Ha Aimee Molloy hazánkba jönne és tartana egy írókurzust – vagy akár online –, ott lenne a helyem.
Író (ember)ként, (feltörekvő íróként) sokat tanultam a könyvéből, például nagyon tetszett, ahogy ráközelített a karakterekre és részletezte a látványt. A stílusa kissé forgatókönyvszerű, ami elsősorban a jelen idejű történetmesélésnek köszönhető, és ezzel ügyesen leültetett, mint olvasót a belső mozija elé. Ez az első regénye, és bár van benne egy(- két) olyan dolog, amin (picit) lehetett volna javítani, bocsánat: csiszolgatni, tényleg csak egy induri-pindurit, ő az a szerző, akiről totál el tudom képzelni, hogy leült és megírta. Kifolyt a billentyűzetéből, neki csak a szavak sorrendjére kellett figyelni, utána elküldte egy kiadónak, maximum még egynek és a kéziratot rövid időn belül el is fogadták.
A történet izgalmasan indul, és tulajdonképpen így is folytatódik. Akkor is, ha egy ponton kilép a téma által meghatározott thriller keretei közül és átmegy feminista kiáltványba, de abból is a jófajtát kapjuk, hihető karakterekkel, sokak által megélt problémákból kibontva. Azért jófajta, mert a nők itt nem utálnak senkit (sőt, odáig vannak a párjukért), és nem is tesznek senkit felelőssé azért a helyzetért, amiben vannak. A maguk módján kiokoskodják a megoldást, de hogy az jó-e vagy rossz, menet közben fog eldőlni.
A regény kezdetén a Májusi Anyák nevű New York-i kismama csoport tagjai összegyűlnek egy találkahelyen, hogy érzelmileg támogassák egymást. Miért olyan fontos ez? Akár otthon is ülhetnének , és két szoptatás között csetelve szabadulhatnának meg az őket feszítő nyomástól. Az idő, amit a kismamáskodásra szánhatnak, mármint egész nap együtt a babával, ki van centizve, és ez különösen fontossá teszi a személyes találkozókat.
„- Ezt figyeljétek – mondta Yuko, és hangosan olvas a telefonjáról. – Finnország: tizenhét hét fizetett szabadság. Ausztrália: tizennyolc hét. Japán: tizennégy hét. Amerika: nulla hét.” Nell, Colette, Francie, Winnie és a többiek tehát alig pár hetet tölthetnek el újszülöttjük társaságát élvezve, mielőtt visszatérnek a munka világába. Amikor közelebbről megismerkednek, a duci, a csóró, a kékharisnya, etc. beskatulyázza a másikat bizonyos szempontok és benyomások alapján. De van itt valami, amitől még rohanó korunkban sem lehet eltekinteni és ami egyben tartja őket: nemcsak a hormonok felfokozott működése, ami kiváltja a gyermekek iránti folytonos aggodalmat és túlcsorduló szeretetet, hanem az anyai ösztön, a női ösztönök egyike, ha úgy tetszik, aminek jelenléte folyamatosan hullámzik bennük, és sem magabiztossággal, pláne szerepjátszással nem tudnak fölébe kerekedni.
Az anyai ösztön súgja meg a többieknek, hogy Winnie más, mint ők. Magányosabb és védtelenebb, de a titokzatosság, ahogy a nő viselkedik velük, szinte lehetetlenné teszi, hogy lebontsák azt a falat, amit hosszú évek alatt maga köré felépített. Amikor pedig Winnie kisfiát, Midas-t elrabolják, pont július negyedikén, a mamicsoport éjjeli kiruccanása alatt, ami egy ártatlan bulizós estének indult, hogy legalább egy kicsit feloldják a terhesség, a szülés, valamint az éjszakázás okozta stresszt, Winnie-ével együtt Nell, Colette és Francie élete is száznyolcvan fokos fordulatot vesz.
A „feminista kiáltványba” való átmenetet egyáltalán nem bántam, örülök, hogy Molloy megtalálta a módját annak, hogy egy thrillert korszerűvé tegyen – a média mindent felzabáló hatásának bemutatásával együtt –, egyben közelebb vigye a magyar olvasókhoz az amerikai nők és kismamák életét. Ezzel az átmenettel viszonylag zökkenőmentesen haladt a történetet a lezárás felé, biztosan lehetett volna másképp is, ha az írót nem Aimee Molloynak hívják.
Az információ adagolása megfelelő ütemben történt, a karakterekkel kapcsolatban, ha nem is voltak annyira szimpatikusan az önfejűségük, vagy makacsságuk vagy vakmerőségük miatt, felmerült bennem a kérdés, én hogy viselkedtem volna hasonló helyzetben, amikor egy ismerősömnek elrabolják a csecsemőjét, és friss anyaként magam is kiszolgáltatott vagyok a hormonoknak, és még inkább a szociális helyzetemnek? Szerintem ugyanúgy keresném a módját annak, hogy segítsek, és akkor máris ugyanolyan idegesítő lesz a viselkedésem, mint időnként Nellnek, Colette-nek, vagy Francie-nek.
„Rossz dolgok történnek az ilyen hőségben” – mondja az egyik szereplő a történet elején, amit az olvasó óhatatlanul rossz ómennek érez, mert ilyen a gondolkodásunk.
„ Az a fontos, hogy rá tudd beszélni Winnie-t” – mondja egy másik, és szintén nem tudjuk még, milyen töltettel értsük ezeket a szavakat.
Majd Molloy pontosítja. :)


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Nem akarlak megölni
Lars Kepler: A bosszúálló
Réti László: Budapest Boulevard
Gabriel Wolf: Pszichokalipszis
Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje
Angela Marsons: Egy élet ára
Réti László: Kaméleon
Karen Chance: A hajnal átka