A ​mintaanya 26 csillagozás

Aimee Molloy: A mintaanya

Csak ​egy esti kiruccanás. Ez volt a terv.

Májusi Anyák – így nevezik magukat. Kismamák, akik ugyanabban a hónapban szültek. Hetente kétszer, babakocsit tolva összejönnek a Prospect Parkban, megosztani egymással az újszülött körül forgó életük félelmeit, örömeit és aggodalmait.

Amikor a csoport tagjai megbeszélik, hogy összejönnek pár italra egy menő helyi bárban, laza estére készülnek, rövid kizökkenésre a napi rutinból. De július negyedikének ezen a kánikulai éjszakáján, a brooklyni történelem legforróbb nyarán, valami rettenetes történik: az egyik babát elrabolják a kiságyából. Winnie, az egyedülálló anya csak vonakodva bízta bébiszitterre a hathetes Midast, de a Májusi Anyák győzködték, hogy minden rendben lesz. Ám Midas eltűnt, a rendőrség kínos kérdéseket tesz fel, és Winnie magánélete a ragadozó média martalékává válik.

Bár a csoport egyik tagja sem áll közel a tartózkodó Winnie-hez, hárman a legnagyobb kockázatot is vállalják, hogy segítsenek… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
GABO, Budapest, 2018
364 oldal · ISBN: 9789634067603 · Fordította: Turcsányi Jakab
>!
GABO, Budapest, 2018
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634066897 · Fordította: Turcsányi Jakab

Most olvassa 3

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

gabiica P>!
Aimee Molloy: A mintaanya

Nos… nem is tudom, akarok-e bármit is mondani erről a könyvről. Számomra elképesztően rossz olvasmányélmény volt. Összefüggéstelen, se ilyen, se olyan, vaalhogy nem láttam át az egész eseményszálat. Olyan, mintha semmi sem történt volna benne, de mégis egy csomó eseményt akarnánk belemagyarázni a történetbe, de lényegében tényleg SEMMI sem történik benne. Nem is akarok visszagondolni rá..

Zanit>!
Aimee Molloy: A mintaanya

Ilyen vacakul megírt könyvet ritkán olvasni. Szerencsére. A mondatok mindenféle összefüggés nélkül követték egymást. A jelen és a visszaemlékezések olyan kuszán váltakoztak, hogy sokszor nem lehetett tudni, hol a váltás. A katakterek kidolgozatlanok, a három csaj közül sokszor azt sem tudtam, melyik melyik. Tényleg kínlódás volt végigolvasni.

Any>!
Aimee Molloy: A mintaanya

Leértékelve vettem, de még azt a 900 Ft-ot sem érte meg. Harmat gyenge történet, aminek se füle, se farka….

Niki_>!
Aimee Molloy: A mintaanya

Hű, nagyon rég voltam kíváncsi ennyire egy könyvre, mint erre. Nagyon izgalmasnak találtam a fülszöveg alapján, ráadásul úgy éreztem, hogy nagyon könnyen bele fogom tudni élni magamat a sztoriba, lévén, hogy én is tagja voltam ilyen FB-s kismama csoportnak és kisgyerekem van. Féltem attól is, hogy lelkileg majd kicsit odavág, hisz azért elég parát tud okozni egy kisgyerekes anyának egy olyan történet, melyben elrabolnak egy kisbabát.
Bevallom, meg vagyok lepődve, hogy a molyon jelenleg csak 71%-osra van értékelve a könyv, én ugyanis faltam minden sorát. Imádtam olvasni és mindig nagyon vártam, hogy leülhessek folytatni.
Nagyon érdekelt és érdekes is volt a különböző anyukák sorsa. Mindenkinek más volt a problémája és ettől annyira hétköznapiak voltak.
Bővebben: https://azajtom.blogspot.com/2019/10/aimee-molloy-minta…

valamimadar>!
Aimee Molloy: A mintaanya

Jaj. Kezdjük ott, hogy ennek a regénynek szuper volt az alapfelütése. Egy anyafórumos találkozó közben az egyik anyuka gyerekét elrabolják, megkezdődik a nyomozás. Egy csomó lélektani kérdés van a helyzetben, amiket érdekes és érdemes feszegetni, és a belengetett rejtélyből is érdekes dolgok sülhetnek ki.
Aztán, megjelennek a főszereplők, és hamarosan rájössz, hogy egyikük lélektanára sem vagy kíváncsi. Bevallom, hogy mivel egyáltalán nem váltott regisztereket a szerző, és teljesen esetleges volt, hogy melyik anyuka fogja a nyomozás melyik szakaszát végezni, egészen a legvégsőkig kevertem a főszereplőket. Volt ugye Nell, a vicces kövér csaj, Colette, aki természetesen zseniális író, és a teljes ismeretlenségből szerződtetik fontos emberek, Francie, akinek igazából többnyire az a személyisége, hogy spoiler.
És persze ott van Winnie, az eltűnt kisgyerek édesanyja, akinek annyi a karaktere, hogy híres, gazdag és szép. Ha esetleg elfelejtenéd, hogy szép, ne félj, valahányszor felmerül a neve, emlékeztetve leszel rá.
Mondanom sem kell, hogy természetesen mindenki író, sztár vagy magazinoknál dolgozik (bocsi, ha Francie-nek is volt munkája, elfelejtettem mi az :DDD), úgy léptek be a szülő csoportba, hogy mindenkinek az első gyereke volt, és mindegyiküknek tökéletes férjük van, akik annyira ugyanolyanok, hogy ha ugyanúgy hívnák őket, az sem tűnt volna fel egyszer sem (lehet, hogy így is volt, respect az írónak, ha ő maga nem keverte őket össze).
Szóval, megkezdődik a nyomozás, és ezekkel a karakterekkel kéne együttérezned, és izgatottan várni a fordulatokra, de igazából, az ezt követő kétszáz oldal felesleges. Teljesen indokolatlanul a mamicsoportos barátnők a média prioritásává válnak, és elképesztően híressé válnak, hiszen mi lehet érdekesebb az emberek számára, mint az anyukák pontos személyazonossága, akikkel a gyermekét elvesztett anyuka együtt iszogatott (és ami tök nyilvánvalóan csak egyszeri kimozdulás volt). Valakinek az anyja annyira híres feminista volt, hogy külön szenzáció lesz belőle, hogy a híres feminista lánya is együtt ivott Winnie-vel az elhíresült anyukás partin.
Sajnos, amúgy hiába gazdag, menő és sikeres mindenki, annyi presztízse senkinek nincsen, hogy megállítsa ezt. A „nyomozás” úgy bullshit, ahogy van, teljesen esetleges nyomokon haladnak végig. spoiler
Ezek után nyilván nem lesz meglepő, hogy az összes fordulat, és spoiler teljesen esetleges, a teljes cselekmény azért történik meg, mert véletlenül mindenki jókor van jó helyen. spoiler
Tetszett, hogy a regény szarkasztikus éllel fogta meg az anyukás fórumok mibenlétét, és értékelem a szándékot, hogy érzékeltetni próbálta: attól, mert ez kívülről túlreagálásnak tűnik, igenis érthetőek az anyukás fórumokon garázdálkodó kismamák is, mindenki a legjobbat akarja a gyerekének, hormonokkal könnyű becsavarodni, de ettől még értékes emberi lény maradhatsz. Nagy kár, hogy ezen felül és a drámai múltbéli események puffogtatásán kívül semmi mást nem tett meg azért, hogy kedveljük is ezeket a szereplőket (vagy, hogy legalább képes legyek különválasztani őket legalább a történet legvégére)
Azonban, nekem a lezárásával ásta el magát a történet annyira, hogy a végén szinte bántam, hogy ennyi időt szántam rá (pedig csupán egy délután volt, könnyen lehetett olvasni!)
spoiler
És végül erre fel jött az epilógus, amin spoiler.
Olvasgattam a molyos értékeléseket, és többen említették, hogy nem tetszik nekik a regény nyelvezete. Nekem kifejezetten bejött ez a csapongás, sok megoldás nagyon ügyes volt benne.
Ez az a típusú könyv, ami szórakoztat, de részben azért, mert elképesztően buta. Nagy kár, mert nagyon szerettem volna szeretni, és a borítója is irtóra szép.

Ageless>!
Aimee Molloy: A mintaanya

Ha Aimee Molloy hazánkba jönne és tartana egy írókurzust – vagy akár online –, ott lenne a helyem.
Író (ember)ként, (feltörekvő íróként) sokat tanultam a könyvéből, például nagyon tetszett, ahogy ráközelített a karakterekre és részletezte a látványt. A stílusa kissé forgatókönyvszerű, ami elsősorban a jelen idejű történetmesélésnek köszönhető, és ezzel ügyesen leültetett, mint olvasót a belső mozija elé. Ez az első regénye, és bár van benne egy(- két) olyan dolog, amin (picit) lehetett volna javítani, bocsánat: csiszolgatni, tényleg csak egy induri-pindurit, ő az a szerző, akiről totál el tudom képzelni, hogy leült és megírta. Kifolyt a billentyűzetéből, neki csak a szavak sorrendjére kellett figyelni, utána elküldte egy kiadónak, maximum még egynek és a kéziratot rövid időn belül el is fogadták.
A történet izgalmasan indul, és tulajdonképpen így is folytatódik. Akkor is, ha egy ponton kilép a téma által meghatározott thriller keretei közül és átmegy feminista kiáltványba, de abból is a jófajtát kapjuk, hihető karakterekkel, sokak által megélt problémákból kibontva. Azért jófajta, mert a nők itt nem utálnak senkit (sőt, odáig vannak a párjukért), és nem is tesznek senkit felelőssé azért a helyzetért, amiben vannak. A maguk módján kiokoskodják a megoldást, de hogy az jó-e vagy rossz, menet közben fog eldőlni.
A regény kezdetén a Májusi Anyák nevű New York-i kismama csoport tagjai összegyűlnek egy találkahelyen, hogy érzelmileg támogassák egymást. Miért olyan fontos ez? Akár otthon is ülhetnének , és két szoptatás között csetelve szabadulhatnának meg az őket feszítő nyomástól. Az idő, amit a kismamáskodásra szánhatnak, mármint egész nap együtt a babával, ki van centizve, és ez különösen fontossá teszi a személyes találkozókat.
„- Ezt figyeljétek – mondta Yuko, és hangosan olvas a telefonjáról. – Finnország: tizenhét hét fizetett szabadság. Ausztrália: tizennyolc hét. Japán: tizennégy hét. Amerika: nulla hét.” Nell, Colette, Francie, Winnie és a többiek tehát alig pár hetet tölthetnek el újszülöttjük társaságát élvezve, mielőtt visszatérnek a munka világába. Amikor közelebbről megismerkednek, a duci, a csóró, a kékharisnya, etc. beskatulyázza a másikat bizonyos szempontok és benyomások alapján. De van itt valami, amitől még rohanó korunkban sem lehet eltekinteni és ami egyben tartja őket: nemcsak a hormonok felfokozott működése, ami kiváltja a gyermekek iránti folytonos aggodalmat és túlcsorduló szeretetet, hanem az anyai ösztön, a női ösztönök egyike, ha úgy tetszik, aminek jelenléte folyamatosan hullámzik bennük, és sem magabiztossággal, pláne szerepjátszással nem tudnak fölébe kerekedni.
Az anyai ösztön súgja meg a többieknek, hogy Winnie más, mint ők. Magányosabb és védtelenebb, de a titokzatosság, ahogy a nő viselkedik velük, szinte lehetetlenné teszi, hogy lebontsák azt a falat, amit hosszú évek alatt maga köré felépített. Amikor pedig Winnie kisfiát, Midas-t elrabolják, pont július negyedikén, a mamicsoport éjjeli kiruccanása alatt, ami egy ártatlan bulizós estének indult, hogy legalább egy kicsit feloldják a terhesség, a szülés, valamint az éjszakázás okozta stresszt, Winnie-ével együtt Nell, Colette és Francie élete is száznyolcvan fokos fordulatot vesz.
A „feminista kiáltványba” való átmenetet egyáltalán nem bántam, örülök, hogy Molloy megtalálta a módját annak, hogy egy thrillert korszerűvé tegyen – a média mindent felzabáló hatásának bemutatásával együtt –, egyben közelebb vigye a magyar olvasókhoz az amerikai nők és kismamák életét. Ezzel az átmenettel viszonylag zökkenőmentesen haladt a történetet a lezárás felé, biztosan lehetett volna másképp is, ha az írót nem Aimee Molloynak hívják.
Az információ adagolása megfelelő ütemben történt, a karakterekkel kapcsolatban, ha nem is voltak annyira szimpatikusan az önfejűségük, vagy makacsságuk vagy vakmerőségük miatt, felmerült bennem a kérdés, én hogy viselkedtem volna hasonló helyzetben, amikor egy ismerősömnek elrabolják a csecsemőjét, és friss anyaként magam is kiszolgáltatott vagyok a hormonoknak, és még inkább a szociális helyzetemnek? Szerintem ugyanúgy keresném a módját annak, hogy segítsek, és akkor máris ugyanolyan idegesítő lesz a viselkedésem, mint időnként Nellnek, Colette-nek, vagy Francie-nek.
„Rossz dolgok történnek az ilyen hőségben” – mondja az egyik szereplő a történet elején, amit az olvasó óhatatlanul rossz ómennek érez, mert ilyen a gondolkodásunk.
„ Az a fontos, hogy rá tudd beszélni Winnie-t” – mondja egy másik, és szintén nem tudjuk még, milyen töltettel értsük ezeket a szavakat.
Majd Molloy pontosítja. :)

Marta_Kotai_Szabone>!
Aimee Molloy: A mintaanya

ez meg mi volt??? most komolyan…a héten csak rossz könyveket olvastam.
Szóval nem volt jó. ne olvasd el. tényleg nagyon unalmas volt.

4 hozzászólás
elgatto>!
Aimee Molloy: A mintaanya

Hát hol is kezdjem.
Ahhoz képest,hogy az alapsztorit még izgalmasnak is mondanám,a könyv valami hihetetlenül unalmasra és vontatottra sikeredett.
A szereplők ábrázolása vegyes érzelmeket keltett bennem,mert bár mindenkiről elég sokminden kiderült,egyiküket sem éreztem igazi embernek,illetve valószínűleg az is zavart,hogy sok sok oldalt töltött meg olyan események ismertetése,amiknek igazából a központi problémához közük nem volt.
Szerkezetileg egy összedobált könyv lett,számomra logikátlanul súlypontozott történettel,amiből sokkal többet is ki lehetett volna hozni.

Thaliavilaga>!
Aimee Molloy: A mintaanya

Kérdem én: mi volt ez a böszmeség? Kikészültem tőle. A 2 csillag csak és kizárólag az alapsztroinak, mert az nem volt rossz. De a kivitelezés, ó atyám…Alapjáraton kivagyok ezektől a mamicsportoktól vagy hogy a bánatban hívják őket. Na, ebben ráadásul szerencsére senki nem volt normális, így viszonylag könnyű volt haragudni rájuk. Egy icipici karakter nem volt, aki szimpatikus lett volna. Maga a sztori rémesen vontatott. Sajnos nem tetszett.


Népszerű idézetek

t_jeanette>!

– Természetesen? Ez mit jelent? Nem volt epidurál?
– Nem. Még egy Advil sem.
Csend. – Szándékosan?
– Igen.
– Miért tennél ilyet?

65. oldal

t_jeanette>!

A Májusi Anyák. A mamicsoportom. Sohasem tetszett ez az elmevezés. Mami. Olyan terhelt, olyan ideologikus. Mi nem voltunk mamik.
Anyák voltunk. Emberek. Nők, akiknek történetesen hasonló időpontra esett az ovulációjuk, és aztán ugyanabban a hónapban szültek.

15. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Karen M. McManus: Lehull a lepel
Michelle Hodkin: The Unbecoming of Mara Dyer – Mara Dyer eszmélése
Thomas Harris: A vörös sárkány
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Dennis Lehane: Viharsziget
Jodi Picoult: Házirend
Stephen King: A Setét Torony – A hármak elhívatása
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Wally Lamb: Ez minden, amit tudok