Szürke ​Farkas naplója 6 csillagozás

Ahto Levi: Szürke Farkas naplója

„…Ezen ​az éjszakán kiáltásra ébredtem, és láttam, amint Szaska életnagyságban a priccsen áll. Valami késelőket próbált elrugdosni magától. A támadók közt megláttam a Vörös Oleget, és egy szót sem értettem az egészből: Oleg meg Szaska barátok voltak – most meg…
Szaska leugrott a priccsről, és az ajtó felé rohant, de be volt zárva. Mint aki eszét vesztette, végigrohant a barakkon, miközben azt kiáltotta: >De miért? Miért, fiúk? Mi-é-ért?< Már nem is tudta, merre fut, neki rohant az asztalnak és elesett. Egyszerre többen vetették rá magukat. Többé nem kelt fel. Csendesen leereszkedtem a padlóra, és bebújtam a priccs alá, gondoltam engem is megölhetnek, mert Szaska a barátom volt…”
Az észt író naplóformában megírt regénye a tolvajok, gazemberek, gyilkosok kegyetlen világába vezeti el az olvasót. A történet főszereplője maga az író, Szürke Farkas, aki a zsiványélet után tizennégy esztendőt töltött el a különböző börtönökben és rabtelepeken.
Egy érdekes ember… (tovább)

Eredeti cím: Halli Hundi päevik

>!
Európa, Budapest, 1970
270 oldal · keménytáblás · Fordította: Szoboszlai Margit · Illusztrálta: Sziráki Endre

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

lenne P>!
Ahto Levi: Szürke Farkas naplója

Mesének képzeltem magamban őt, mert valahogy ő is úgy képzelte az életet és önmagát. Aztán ennek a mesének, nem sikerült szárnyra kelnie, mindig valami visszarántja a sárba, bele a mocsokba, elmerül jócskán, de nem hal meg. Életre kel újra és újra; valaki mindig segíti.
Nagyon megszerettem Ahtót, a Szürke Farkast én is, és én is meg szeretném szelídíteni, emberek vagyunk.

PusKatus P>!
Ahto Levi: Szürke Farkas naplója

Annyi „hibája” van a könyvnek, hogy nagyon kiszámítható a vége. A történet negyedénél már akár ki is lehet találni, de nem is az a fajta történet, hogy nagy csattanóra számítana az ember. Egyébként nekem nagyon tetszett, időnként hangosan felröhögtem, illetve meg is hatódtam a főhős nyers stílusán, józan paraszti gondolkodásán.


Népszerű idézetek

PusKatus P>!

A kedvező helyre érve, kérem a sofőrt, álljon meg, aztán előveszem a „személyazonossági igazolványom” – a pisztolyt, és elmondom, hogy fiatal, sokat ígérő diák vagyok, akinek nincsen elég pénze, hogy saját kocsit vegyen, anélkül viszont nem tudok meglenni, s mert nincs kocsim, nehezebben tanulok, és esetleg emiatt nem lehetek tudós, aminek végső soron esetleg a rovarok látják kárát, amelyekkel a jövőben talán foglalkozom majd.

133. oldal

PusKatus P>!

Az ember első tudatos éveiben türelmetlenül várja, hogy megnőjön. Aztán felnőtt lesz, de még fiatal, az élet meg érdekes, él, és megint csak nem veszi észre az időt, nem veszi észre hogy az évek nem is olyan hosszúak, hogy egy picit megrövidültek, gyorsabban telnek, mint azelőtt. Még sok év telik el, mire észreveszi, és egyszer csak maga is rádöbben, hogy valójában az évek fergeteges gyorsasággal repülnek, az élet pedig egyáltalán nem végtelen. Felfedezi, hogy szinte még nem is élt, hogy másképp kellett volna élni, nem így. És ekkor azt kérdezi magában: miért? Miért nem jött rá erre előbb, miért nem vette észre? Eleinte azért nem gondolt rá, mert nem tudott gondolkodni; később pedig azért nem gondolt rá, mert már nem volt idő a gondolkodásra, amikor pedig eljött az az idő, amikor megtanult gondolkodni – már késő volt. A fél életét már leélte.

201. oldal

PusKatus P>!

Eddig még nem kellett igét hirdetnem, de fogtam a Bibliát és olvasni kezdtem, olyan halkan, ahogyan csak tudtam. Aztán pedig saját szavaimmal elmagyaráztam, amit olvastam. Hál' istennek a Biblia szerintem olyan zavaros könyv, hogy sokféleképpen lehet értelmezni. Aztán ebbe beleuntam. Azt mondtam, lényegében a Biblia – a kezdők ábécéje, és fejből a Mindenható bölcsességéről kezdtem halandzsázni. Hetet-havat összehordtam.
Annyira belemelegedtem, hogy megjövendöltem azokat a nagyszerű időket, amikor majd az Úr a hívőknek ajándékoz más égi bolygókat, mert a Föld olyan zsúfolt lesz, hogy az emberek egymást fogják taposni, mint a tallinni villamosokban a csúcsforgalomban.

179. oldal

PusKatus P>!

Mi a szökés?
A szabadság fizikai érzete – semmi több.

181. oldal

PusKatus P>!

Sirje abbahagyta a dohányzást, és azt mondta:
– Szavamat adom!
Tudom, hogy ő nem játszik a szavával. Ő pedig megkért: adjam a szavam, hogy soha többé nem iszom – „egy cseppet sem”, én sem játszom a szavammal. Ezért nem is ígértem meg neki.

159. oldal

PusKatus P>!

Ma temettek el egy lányt, aki vérbajban meg még valamilyen más betegségben halt meg. A kislány tagadta a betegségeit, így aztán közös erőfeszítéssel a sírba vitték. Ismertem ezt a kislányt. Valahol a város szélén találkoztam vele. A járda mellett lerakott gerendákon ült és cigarettázott. Első látásra tizenöt évesnek nézhette az ember. Sovány volt, arca falfehér.
Megkérdeztem:
– Dohányzol?
– Dohányzok. – felelte.
– Vodkát is iszol?
– Iszok, hát aztán? – mondta.
– Miért? – kérdeztem.
– Szeretem – felelte.
– Apád tudja?
– Kibírja – felelte a kislány.

187. oldal

lenne P>!

Az esküvőt észtül így mondják: abielu . Két szóból áll: abi – segítség, elu pedig élet, vagyis – élet a kölcsönös segítség jegyében. Gyönyörű, és szerintem a házasélet legpontosabb meghatározása. A szerelem azért köti össze az embereket, hogy mindenben segítsék egymást: fizikailag, erkölcsileg és anyagilag. Ha a szeretett emberrel élünk, vigyáznunk kell, nehogy terhére váljunk létezésünkkel. Ha az egyik terhére van a másiknak, vagy valamiben nem segít neki, és nem veszi észre a hibáját,elkerülhetetlen a szakítás, vagy pedig undorítóan és zűrösen él tovább a házaspár.

161. oldal, Nyolcadik füzet 1954

1 hozzászólás
lenne P>!

Az egyiknek megtetszett Vello magas termete és szemmel látható ereje: egy másiknak, nem tudom, miért – én. Mi viszont úgy határoztunk, hogy nem válunk, és csak ömlesztve adjuk el magunkat.

32.-33. oldal, Második füzet 1944, Az indulás napján

lenne P>!

Meguntam a kalandokat.Az a vége, hogy valaha én kerestem őket, most meg mintha ők keresnének engem.

172. oldal, Kilencedik füzet 1955

lenne P>!

A karácsonyt meg az egyik bizottsági tag esküvőjét ünnepeljük. Neki köszönhetjük, hogy asztalunkra kerültek ezek a remek falatok meg italok. Persze ő nincs itt (mivelhogy megölték), és meg sem hívott a lakodalmára, csakhogy az erdei testvéreknek nincs szükségük meghívóra, tiszteletüket tették nála, leszámoltak vele is, meg a menyasszonnyal is, aztán kereket oldottak, hogy itt a házukban békésen és nyugodtan megünnepeljék Krisztus születésnapját.

85-86. oldal, Negyedik füzet, 1947, Az erdei tanyán


Hasonló könyvek címkék alapján

Andrus Kivirähk: Szépséges kék állat
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Anonyma: Egy nő Berlinben
Sofi Oksanen: Tisztogatás
Kárpáti György: Medencék, gólok, pofonok
Szolomon Volkov (szerk.): Testamentum
Széchenyi Zsigmond: Csui!…
Alice Walker: Bíborszín
Jókai Anna: Szegény Sudár Anna
Marianna von Birken: Ego Sum Resurrectio et Vita 1.