Az ​utolsó ebéd 6 csillagozás

Ahmed Amran: Az utolsó ebéd

,Hiszem ​azt, hogy az élet egésze csak falakról szól. Az ember többnyire falak közt születik és cseperedik. Sokáig azért küzd, hogy romba döntse a maga körül lévő falakat. Utána sokáig azért hajt, hogy saját falai legyenek. Ha boldog, nem érzékeli saját falait maga körül, ilyenkor makulátlanul tiszta szélvédőként funkcionálnak, védik őt, de rajtuk keresztül mindent lát. Ha boldogtalan, csak magukat a falakat látja, nem észleli a köztük lévő teret, idővel új falakat fedez fel társában, önmagában és mindenben." Ahmed Amran
A magyarul alkotó jemeni számozású író keleti fűszerekkel meghintett, utaztató, filozofikus hangvételű, egymásba folyó novellaiban ízelítőt kapunk az arab gondolkodásról, stílusról, meseszövésről. A novellabeli alakok történetein és dialógusain keresztül Amran érzékenyen világít rá a különböző kultúrák kapcsolódási és eltérési pontjaira.
Ez a novellafolyam különös házasság a magyar nyelv és az arab irodalom között.
Amran mint nem született magyar… (tovább)

>!
Fekete Sas, Budapest, 2017
186 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155568367

Most olvassa 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Ahmed Amran: Az utolsó ebéd

Lazán kapcsolódó novellák a családi szeretetről, és arról, amikor felbomlik ez a család. Hibái speciel számosak – egyes pontokon túl érzelmes vagy bőbeszédű, és gyakran szándéka ellenére széttartónak érzem. Leginkább mindazonáltal azt nehezményezem, hogy Amran képtelen megfelelő tárgyilagossággal szemlélni a szöveg központi problémáját, a válást. Bár vitán felül törekszik a nyitottságra, a különböző szempontok ábrázolására, ám hiába enged betekintést a feleség belső monológjaiba, női szereplője mégis végig biodíszlet marad. Mégpedig szerintem azért, mert írói nyitottság ide vagy oda, az asszony tette (hogy elhagyja férjét) a priori rossz döntésként, hibaként van kezelve, aminek köszönhetően megbocsátani ugyan lehet neki, de igazat adni a szöveg keretein belül nincs esélyünk. Ez pedig bénítóan leszűkíti az olvasó értelmezési lehetőségeit.

Ezzel együtt erények is bőven akadnak. Külön kiemelném, hogy Ahmed Amran egészen különös finomsággal ír – valami meleg udvariasság árad a soraiból, és ez szimpátiát ébreszt bennem iránta. (Kivéve az asszony belső monológjait – azok nagyjából egyenletesen középszerűek, helyenként pedig egy csepp demagógia is szaglik róluk. Lásd fentebb.) És unikális szöveg ez azért is, mert megtapasztaljuk egy más kultúrából (Jemenből) érkező férfi viszonyulását egy olyan ízig-végig nyugati problémához, mint a válás. Másfelől pedig: ritkán szól így szöveg a méltósággal viselt naaaagy (és ezt tényleg csak pici gúnnyal mondom) férfibúról, ami nem rinyál, de nem is játssza el, hogy benne reinkarnálódott Hemingway – ez azért elég üdítő dolog.

8 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Gárdonyi Géza: Ida regénye / Szerelmi történetek
Ripp Gábor (szerk.): Valahol majdan, egykoron…
Békés Pál: Csikágó
Fekete István: Régi karácsony
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma
Gárdonyi Géza: Az én falum
Ruby Saw: Beleszeretni
Palotás Petra: Lélekszirmok
Megyeri Judit: Rózsakő – Kezdetek
Fejes Endre: A hazudós