Szerelmem, ​Egyiptom 51 csillagozás

Ahdaf Soueif: Szerelmem, Egyiptom Ahdaf Soueif: Szerelmem, Egyiptom Ahdaf Soueif: Szerelmem, Egyiptom Ahdaf Soueif: Szerelmem, Egyiptom Ahdaf Soueif: Szerelmem, Egyiptom

Egy nyugati nő és egy keleti férfi szenvedélyes szerelme Egyiptom sivatagjainak izzó homokjában, ősi városainak hófehér palotái között. És egy titokzatos láda, benne egy száz évvel ezelőtti szerelem lassan feltáruló titkai, egy nyugati nő és egy keleti férfi legendás találkozásáról… Lenyűgöző történet szerelemről, barátságról, kultúrák találkozásáról és egy több ezer éves ország elmúlt száz esztendejéről. Vajon megtalálta-e a boldogságot egykoron Lady Anne, az előkelő angol úrilány, és megtalálhatja-e ma Isabel, a modern amerikai nő? És vajon lehet-e összefüggés kettőjük sorsa között? Egy Booker díjra jelölt regény, az irodalom, a szépség és az egzotikumok kedvelőinek.

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Partvonal, Budapest, 2014
576 oldal · ISBN: 9786155283420 · Fordította: Ladányi Katalin
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2006
526 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639475165 · Fordította: Ladányi Katalin
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2004
534 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639602264 · Fordította: Ladányi Katalin

1 további kiadás


Enciklopédia 17

Helyszínek népszerűség szerint

Egyiptom · Kairó


Kedvencelte 6

Most olvassa 3

Várólistára tette 69

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Galagonya33>!
Ahdaf Soueif: Szerelmem, Egyiptom

Nem „egynapos” regény.
Nehezen tudom meghatározni, hogy milyen. Egymás után két nap ill. éjjel is Egyiptommal álmodtam. Az első zaklatott volt, a második meseszép.
Nekem ez egy „öreg” regény. Időben is, a történelemben is és lélekben is messzire visz.
Két idősíkon zajlik, a XIX. sz. végéről indul Angliából és 1911-ben ér véget az egyik, míg 1997-98 Egyiptom a másik vég.
Szerelem, a vágy, a totális egymásra találás két ember között tökéletesen és varázslatosan megírva. Az ilyen fajta szerelem, amikor teljesen rálel a másik felére ritka, nem is biztos, hogy mindenkinek megadatik.
Nagyon szépen alkotta meg írója ezt a könyvet. Ékes bizonyíték, hogy lehet úgy is írni a szerelemről, hogy egyszer sem kell papírra vetni pl. azt, hogy „mellbimbó,” mégis süt belőle az érzelem.
Ennek a mesének a főszereplője mégis Egyiptom. Sosem tanultam az újkori történelméről még annyit, mint ebből a könyvből. A korabeli politika átszövi az emberek életét, mindennapjait.
Szó eseik a fellahokról, bejekről, basákról, az Okkupációs Hadseregről, megszállásról, Butrosz Galiról, az 1997-es luxori mészárlásról, mindarról, hogy mindez hogyan hatott az ott élők életére.
Némi misztikum is felmerül a sorok között, ami megfűszerezi a történetet, és kell is bele, talán majd pont egy egyiptomi könyvből hiányozna? ;)
Az érzem most, hogy nagyon sokáig velem marad(nak).
Nálam ez az ismérve egy kiemelkedő regénynek.

Eule>!
Ahdaf Soueif: Szerelmem, Egyiptom

Rajtam kívülálló okok miatt igen lassan haladtam ezzel a könyvvel. Sokszor kellett hetekre is félretennem, de mindig húzott vissza, olvastatta magát.

Nagyon élveztem a századfordulós Egyiptom bemutatását, hiszen eseménydús történelmi korba repített minket az írónő. Történelmi tanulmányokból ismert alakok és események köszöntek vissza az oldalakról, vegyítve egy kis családtörténettel. Különösen érdekes volt számomra a történelmi alakok bemutatása – más a hazai, egyiptomi megítélésük, mint a nyugati világbeli. Jó példa erre Mohamed Abduh, akire manapság gyakran tekintenek minden rossz eredőjeként, a regény viszont köztiszteletben álló, megértő, tanult és tekintélyes vallástudósként ábrázolja.

Szép szerelmi történetet olvashatunk, már-már klasszikus lányregényt a múltbéli szálon, választékos, ízléses stílusban. A modern szálban inkább a múltbéli események felgöngyölítése tetszett, mint a románc, ami kissé erőltetett párhuzamnak tűnik a múltbéli párral. A vége felé kibontakozó problémáról nem is beszélve.

Negatívumként a több értékelésben is említett idő- és elbeszélőbeli ugrálást emelném ki. A három elbeszélőből csak kettő különíthető el egyértelműen, a harmadik nem válik el tipográfiailag (legalábbis az általam olvasott kiadásban), így néha csak mondatokkal később válik világossá, hogy a múltban vagy a jelenben járunk. Nem tudom, a stílus kinek az érdeme (az eredeti, arab nyelvű műé, az angol, vagy az abból készült magyar fordításé), de élvezetessé tette az olvasást.

Érdekes, jól olvasható mű Egyiptom oszmán időkbeli történetéről, kellemes változatosság a magyarul olvasható egyiptomi szerzők (pl. Nagib Mahfúz, Taha Huszejn) mellett.

2 hozzászólás
GTM P>!
Ahdaf Soueif: Szerelmem, Egyiptom

Nem ez volt életem könyvélménye, pedig azt sem igazán mondanám, hogy rossz volt. Sőt, sokáig élveztem az olvasását. Jólesett az elején ez a lassú, komótos történetmesélés a sok nehéz témájú és/vagy bonyolult stílusú könyv után. Ez kell most nekem! Erre vágytam! Aztán kiderült, hogy nem. Mert a lassúság maradt, de a könnyűnek vélt fajsúly elnehezült. Aztán volt egy pont, amikor azt hittem, kalandregény lesz belőle. Remek! Nem is emlékszem mikor olvastam utoljára egy jó kalandregényt. De a kaland – ami csak egy arasznyit lépte túl az századelő angol etikettjének szabályait – gyorsan véget ért, és csordogált a történet tovább szolidan, csendesen.
Pedig érdekes volt a téma. A történelmi romantikus címke igencsak félrevezető. Nem sokat olvastam ugyan, de amit igen, azokhoz ennek a könyvnek vajmi kevés köze van. A történelmi és romantikus címke külön-külön már rendben. De az elsőbbség a történelmié. Ugyanis nem a történelem szolgál a szerelmi szál(ak) hátteréül, inkább a történelemet színezi egy(két) vegyesházasság története.
Egyiptom történelmét ismerhetjük meg ugyanis. A cím tökéletesen kifejezi a lényeget: a szerelem tárgya Egyiptom maga. Ebbe ágyazódik be két időben távoli, mégis párhuzamokat mutató szerelmi történet. Szinte a napi politikai szintjén ismerjük meg a 20. századi Egyiptom történetének első évtizedét és ezzel párhuzamosan a 80-as éveket. Képet kapunk az arab nacionalizmus születéséről, a cionista mozgalom kezdeteiről. Ismerősen csengő, de számomra a levegőben lógó politikusok nevei kerültek nagyjából helyükre. Ha az író célja az volt, hogy megmutassa mennyire nem ment elébb a világ Egyiptomban a függetlenné válással, az sikerült neki. A gondok ugyanazok, a fellahok élete szinte semmit nem változott. Csak Anglia helyett már az USA a fő gonosz.

Mi volt mégis a bajom? Az, hogy sok volt. Érdeklődéssel olvastam ugyan ezt a „történelemkönyvet”, úgy a négyszázadik oldalig. Akkor telítődtem. Mert mindezt egy angol lady leveleiből tudjuk meg. És ez az udvariassági körmondatokkal megspékelt, gyakran modoros, néha pedig negédes stílus egy idő után megüli a gyomrot. Vagy inkább az agyat. Az utolsó bő másfél száz oldalt keserves kínlódással olvastam végig. Már az sem igen érdekelt, mi lesz a romantika vége.
Mert van ugye az is, a szerelem. Kettő is. Egy a múltban, ez még érdekes is lehetne, ha nem itatná át mindvégig az a fajta rajongás, amit ifjú szerelmeseknek még elnéz az ember, de tíz év házasság után?! Mert a szerelem az mélyülhet, de a szemüveg színe, az csak változik kicsit. Vagy nem?
És kár volt belemennie az írónőnek olyan jelenetekbe, párbeszédekbe, amik két szerelmes intim együttlétében lehet természetes és őszinte, de így leírva kínosan banálisan hangzik.
A másik szerelemi szál, a jelenben, számomra egészen hiteltelen. Elnagyolt karakterek, klisék, unalom. Akkor már jobban szerettem az angol lady etikettel szabályozott mégis lázadó szerelmét.
Összegezve: Hasznos olvasmány volt, sok ismeretet szereztem általa. Bizonyos részei egészen jók és érdekesek voltak, de akadtak szánalmasan gyenge pontok is. A legnagyobb bajom mégis az elfogultsága volt. Egyik oldalon a talpig úriember, becsületes egyiptomi arisztokrácia és a tisztességes, uraikat szerető szolgák és fellahok. A másikon két kivétellel a gonosz és álszent angolok, meg az ármánykodó cionisták. Persze, tudjuk, a szerelem vak!
Magam is hajlok rá, hogy mindig annak a pártján álljak, akit éppen bántanak, de az árnyaltabb ábrázolást elvárnám egy jó könyvtől mind a társadalmi-politikai folyamatok bemutatása, mind pedig a lélekábrázolás terén.

Youditta>!
Ahdaf Soueif: Szerelmem, Egyiptom

Több szálon és idősíkon futó történet; az egyik 1900-as évek eleji Egyiptom,míg a másik 1990-es évek végi Egyiptom. Kiterjedt család történetébe ágyazva megismerhetjük az aktuális poltikai,történelmi történéseket illetve rengeteg kultúrális információt is kapunk a szerzőtől. A történetet több személy szemszögén keresztül is átélhetjük, ami talán még közelebb hozza hozzánk a 1900-as évekbeli Egyiptomot.
Anna történetet nagyon szerettem, sokszor csalódott voltam,amikor áttért a szerző a másik idősíkra.
A könyv vége nagyon sok politikai,akkori aktuálhírekkel volt tele,rengeteg név,adat az utolsó néhány tíz oldalon. Érdekes volt ez a része is,mert nem számítottam arra,hogy egy ennyire informatív könyvvel lesz dolgom.Rákészültem a nem régiben népszerű „arabnőiéletrőlírt” könyvek egyiptomi verziójára,ami a megdöbbentésre helyezi a hangsúlyt a nyugati és keleti kultúra között. De közel sem ilyen könyvet kaptam,hanem egy ennél sokkal komolyabb,érdekesebb, jól megírt könyvet. Örülök,hogy olvastam! Okosabb lettem Egyiptommal kapcsolatban!

6 hozzászólás
Nyctea P>!
Ahdaf Soueif: Szerelmem, Egyiptom

Van egy utazóládánk, benne a dédnagyanyánk dolgai. Turkálunk a száz évvel ezelőtti holmik között, olvasgatjuk a naplókat, a leveleket, melyekből összeáll egy szép szerelmi történet, képet kapunk egy politikailag zavaros történelmi korszakról és megismerjük a családunk múltját. Közben a jelenben is kibontakozóban van egy hasonló románc… Micsoda ígéretes alaphelyzet!
Sajnos a megvalósítás nem tetszett. Szeretem a több szálon futó cselekményt és a váltakozó idősíkot is, de ez esetben nagyon zavaró volt a narráció, és a gyakori szemszögváltás töredezetté tette a történetet. Hol Anna naplóját és leveleit olvassuk, hol Amal vagy Laila beszél egyes szám első személyben, hol hirtelen külső szemszögre váltunk, mindenféle átmenet nélkül.
A másik problémám, hogy nem ragadott magával a hangulat. Nem lettem szerelmes Egyiptomba, nem vágytam újra kinyitni a könyvet, miután letettem.
Annát és Sarífot viszont a szívembe zártam. Mindketten érdekes, szimpatikus karakterek, erős jellemek. A szerelmük szép, természetes, sallangmentes. Az ő részeiket szerettem olvasni, Amal és Isabel története viszont nem annyira kötött le, ráadásul kicsit befejezetlennek is éreztem…
Ha máskor, más körülmények között olvasom, lehet, hogy jobban tetszett volna, de ez most nekem csak 3 csillagot ér.
(Viszont jó kis filmet lehetne belőle csinálni.)

Belle_Maundrell >!
Ahdaf Soueif: Szerelmem, Egyiptom

Többet vártam ettől a könyvtől, de azért azt sem mondanám teljes szívvel, hogy csalódást okozott. Hirtelen felindulásból csaptam az egyébként is méretes kupacom tetejére a könyvtárban, mondván, mikor olvassunk egyiptomi könyveket, ha nem nyáron; meg amúgy is éljen az egzotikum, szóval a fülszövegen kívül nem tudtam, mire számítsak. De azért nagy reményekkel kezdtem bele.
Az első kétszáz oldal elég nyögvenyelősen ment, aztán a maradékon másfél nap alatt végigsuhantam. Általában szeretem az ilyen múltban kutakodós, nagyi ládáját felfedezős történeteket nem tudom, milyen nagyija van itt mindenkinek, hogy ilyen izgalmas dolgokra bukkannak, de azt már megfigyeltem, hogy a jelen az esetek 90%-ában teljesen hidegen hagy. Most is. Nem érdekelt Amal, Isabel még annyira se, az Omaros szerelmi szál meg ki is akasztott a gigantikus korkülönbség miatt. spoiler Felesleges is volt ez az idősík, meg olyan összevissza keveredtek a szálak, hogy alig vártam, hogy térjünk már vissza a múltba.
Anna és Saríf basa lázadó szerelme sokkal inkább megfogott, maguk a karakterek és a velük történtek is. Saríf basa családját is megszerettem, főleg a húgát és az anyjukat. Nekem tetszett, hogy nem is a szerelmi szál állt a középpontban, hanem Egyiptom, a romantikus körítés pedig inkább díszletül szolgált a történelmi és politikai sunnyogásoknak. Az ókort leszámítva meglehetősen hiányos tudással rendelkezem Egyiptom történelméről, szólva kb. minden újdonságnak hatott, néha picit túl is terhelődtem, de érdekes volt. Oké, elismerem, annyiból nem felesleges a kilencvenes években játszódó rész, hogy láthatjuk a hasonlóságokat a két korszak között, hogy tulajdonképpen nyolcvan év alatt sem változott sok minden.
A hétköznapi élet leírása nagyon tetszett, hangulatos volt, és érdekes volt az egyiptomi nők szemén keresztül követni az eseményeket. Meg amúgy is minimoly korom óta szeretem az egyiptomos dolgokat, szóval felőlem tevehajcsárokról is szólhatott volna, akkor is szívesen olvasom. Legalábbis egy ideig.
Az író stílusa tetszett, sokszor szépen szóvirágzott és tényleg átjött az atmoszféra, viszont nagyon levont az élvezeti értékéből, hogy én egy csomószor azt sem tudtam, hogy most éppen kinek a szemszögénél vagyunk. Jó lett volna valami jelölés, vagy bármi, ami segít megkülönböztetni, mert ez így nagyon zavaró volt. Főleg ilyen kánikulában, amikor annak is örülök, hogy még nem főtt meg az agyam. :P
Összességében érdekes könyv volt, egy nagyszabású történelmi gyorstalpaló és egy szép szerelem története. Vannak hibái, de egyszer megérte elolvasni. És nagyon szép a borítója, szerettem nézegetni. :)

Keikorca P>!
Ahdaf Soueif: Szerelmem, Egyiptom

Új kedvencem érlelődik ebben a történetben.
Sok tekintetben hasolított A. S. Byatt: Mindenem című regényére, így nagyon hamar ráéreztem az ízére, és ízlelgettem is vagy egy hónapig. Valahogy nem lehet gyorsan olvasni, egyszerűen muszáj rajta töprengeni és vissza-visszatérni.

Történetünk 1997-ben veszi kezdetét, s egy sokáig a háttérben lapuló „szereplőnek” köszönhetően hamarosan az 1800-as évek végén találjuk magunkat, hogy felderítsük Lady Anna egyiptomi történetét. Egyszerre történelmi-, család-, fejlődés-, napló- és levélregény ez. Nem lehet megunni. Míg a ’90-es évek végi jelenben nyomon követjük Lady Anna leszármazottainak életét, az egyiptomi politikai problémákat, lassan bontakozik ki a száz évvel korábbi történet napló és levél töredékekből. A több mint 500 oldal ezáltal mindig újabb és újabb meglepetéseket kínál, s ha már azt gondolnánk ennyi volt, még jön egy jó kis váltott szemszög is, nehogy véletlenül egyoldalúan szemléljük az eseményeket.

Amellett, hogy egy nagyon szép szerelmi történetet olvashatunk Lady Anna és Saríf basa között, a legjobban a váltott szemszög tetszett. Az írónő határozottan bemutatta mind a múltban, mind a jelenben is a Keletet és a Nyugatot is. Ugyanúgy jelen van a brit, illetve amerikai nézőpont, mint az egyiptomi, világosan látszanak az erővonalak minden esetben, s a történelmi politikai színezet is nagyon remekül illik a romantikus szálhoz, tökéletesen kiegészíti az eseményeket.

Miközben zajlik a száz évvel korábbi események darabkáinak összerakása, és haladunk a cselekményben, egyre inkább az lesz az olvasó érzése, hogy a történelem ismétli önmagát. Mindig és minden szinten, s száz év valójában alig jelent valamit, legalábbis a nagy változások tekintetében. (Ez valahol amúgy szörnyen elkeserítő…)

Mintha szó szerint bepillantást kapnánk a történelem egy kis szeletébe. A végére a levelek elfogynak, a napló félbemarad, a jelenben is sok a nyitott kérdés, ezért nem csoda, hogy még most is sokat gondolok az olvasottakra.

Virágszépe>!
Ahdaf Soueif: Szerelmem, Egyiptom

Családi örökségből származó ládából kerül elő Anna naplója, levelei. Isabel nyomozni kezd dédnagymama múltja után. Véletlenek és találkozások egyre közelebb hozzák a XX. század eleji életet és vele Annát. Érdekes, mozgalmas regény, bepillantást enged Egyiptom múltjába, gazdaságába, politikai életébe, érezhetően fontos volt az írónő számára, hogy ezt beleszője a történetbe. Ügyesen megszerkesztett regény: múlt, jelen és a politika. Nekem Anna és Sarif története tetszett igazán. Szeretnék én is találni egy hasonló utazóládát…

matraimelinda>!
Ahdaf Soueif: Szerelmem, Egyiptom

Megérdemli a regény az 5 csillagot, lenyűgöző kultúrában és párhuzamos idősíkon kalauzol bennünket. Élmény volt, hogy olvashattam! Mindenkinek csak ajánlani tudom! Természetesen bekerült a kedvenceim közé!

Ditta P>!
Ahdaf Soueif: Szerelmem, Egyiptom

Szerelmi történetbe bújtatott bemutatása a 20. század eleji és végi Egyiptom történelmének.
A szerelmi szál a sivataggal, csillagokkal, kalanddal elvarázsolt; Egyiptom helyzetének bemutatása pedig magával ragadott a könyv olvasása során. Rá kellett jönnöm, hogy milyen keveset tudok Egyiptomról, még ha a 20. sz. végi eseményeket már a híradásokban is nyomonkövethettem. A könyv arra késztetett, hogy egy-egy eseménynek még jobban utánanézzek.
A történetben sikerült megtalálnia az írónőnek az egyensúlyt a szerelmi szál és a történelmi vonal között; hol az egyik, hol a másik kapott egy kicsit nagyobb főszerepet.
Az egyik kedvencem lett a mostanában olvasott könyvek között.

>!
Partvonal, Budapest, 2014
576 oldal · ISBN: 9786155283420 · Fordította: Ladányi Katalin

Népszerű idézetek

nagy_csilla>!

A festészet egyfajta vizuális költészet, éppúgy, ahogy a költészet egyfajta verbális festészet.

Belle_Maundrell >!

– (…) tevék nélkül nem élet az élet!

434. oldal (Partvonal, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: teve
Belle_Maundrell >!

Figyelek, fülelek, de hiába. Nem tudok rajta segíteni. Vigasztalhatnám, hogy ez is elmúlik majd, mint az égvilágon minden, de semmi értelme ilyesmit mondani. Hiszen jó ideig nem is akarjuk, hogy elmúljon. Ragaszkodunk a gyászhoz, két kézzel kapaszkodunk bele, mintha attól félnénk, hogy akkor áruljuk el végleg az eltávozottat, ha fájdalmunk enyhülni kezd.

42. oldal (Partvonal, 2014)

Belle_Maundrell >!

A mese bárhol elkezdődhet, fonala a legfurcsább dolgokról is legombolyodhat: lehet az varázslámpa, egy suttyomban kihallgatott beszélgetés, egy falon átsuhanó árnyalak. Amal al-Gamrávi egy útiládában lelt rá e történet kezdetére. Egy repedezett, kiszáradt bőrrel bevont, ódivatú, régi útiládában, amelynek ívelt fedelét két szíj és két rézkapocs rögzítette. A kapcsok hajdan sárgán csillogtak, mára megfeketedtek. Senki sem nyitogatta, hát sötétre festette őket a múló idő.

11. oldal (Partvonal, 2014)

Belle_Maundrell >!

– A kairói tetőkön valaha kertek voltak. Rácskerítések, pergolák, szőlőlugasok, indiai jázminbokrok. A tövükben párnák, szőnyegek. Meg galambdúcok. És képzeld, napnyugta után az emberek kiültek a tetőre! A lányok meg a fiúk onnan szemeztek egymással, a gyerekek odafönt játszottak a kellemes esti levegőn, nappal pedig az asszonyok a frissen mosott ruhát, ágyneműt teregették ki a kötelekre, és ha megszáradt, összehajtogatva nagy, fonott kosarakba rakták. Ha az ember beletemette az arcát a vászonlepedőkbe, beszívhatta belőlük a napfény illatát…

44. oldal (Partvonal, 2014)

Belle_Maundrell >!

Valamikor, réges-régen én sem egyedül éltem. Nekem is volt családom. Férjem, gyerekeim. Még odaát, Angliában. Belső lépcsős, kandallós, rozettás mennyezetű, viktoriánus regénybe illő házban laktam, ahová a nagy kert végében álló dús lombú fák alig engedték be a zakatoló vonatok zaját. Ott ismerkedtem meg az évszakokkal. Megtanultam, hogy a húsos, zöld levélkék apró füzérei kinyílnak s kék vagy fehér sáfránnyá változnak; hogy a hóvirágnak este még híre-hamva sincs, de reggelre előbújik a föld alól; hogy a sárga nárciszt le kell metszeni, a tulipánt viszont nem szabad; hogy a rózsabokrok – egy kis szerencsével meg gondos ápolással – kétszer virágzanak, és hogy a csupasz, göcsörtös ágakon a tél végén előbukkanó apró, duzzadó, halványzöld rügyek már az eljövendő, sűrű lombkoronáról mesélnek.

47. oldal (Partvonal, 2014)

Belle_Maundrell >!

Ma kipillantottam az ablakon, s rózsaszín sziromszőnyeget láttam a bükkfa alatt. Valamennyi virágát elhullajtotta, én meg észre sem vettem, hogy valamikor virágba borult. De a cseresznyefa még teljes díszben pompázik. Gyorsan kimentem, körülnéztem a kertben, s rábukkantam a rejtekhelyükön nyíló gyűszűvirágokra meg a kék nefelejcsekre, amelyek kellős közepe aranyló fénnyel ragyog. Aztán a bükkfára föltekintve egy sötétebb sarkot fedeztem fel a nyújtózkodó ágak között, egy kis, rózsaszín csillárhoz hasonló utolsó virágfüzért, és forró hálával telt meg a szívem iránta, hisz úgy éreztem, azért maradt meg, hogy láthassam s rám szólhasson a magasból: Nézz rám! Még nem késő! Van remény!

47-48. oldal (Partvonal, 2014)

Jacket P>!

Egyiptomban már több ezer évvel Amerika felfedezése előtt fejlett, nagykorú állam létezett! Summa summarum, nagyon elszomorító ez az egész – nem is annyira önmagában véve, hanem azért, mert az egyiptomiaknak újfent csalódniuk kellett, s persze azért is, mert ismét bebizonyosodott, hogy a nyugati államok úgy vélik, a keleti féltekén élő embertársainkra nem érvényes az az értékrend, ami saját magukra nézve oly természetesnek és becsesnek tartanak. Mindenesetre keserves lecke volt ez egy olyan nép számára, mely az elmúlt száz év során a mi filozófusainkat olvasta, a mi intézményeinket csodálta, a miénkhez hasonló kormányzati rendszerre vágyott – s ennek a leckének bizonyára az lesz az elkerülhetetlen következménye, hogy lovat ad mindazok alá, akik teljesen elfordulnak a Nyugattól, és a Kalifátus aranykorát sírják vissza.

463. oldal, 27. fejezet - Szerelmem, Egyitom (Ulpius-ház, 2001)

Ditta P>!

Manapság már senkinek sincs rá ideje, hogy azokat a hatalmas, hosszú, szövevényes eposzokat olvasgassa. Ha ebben a modern világban van még helye egyáltalán a költészetnek, akkor a versnek rövidnek és intenzívnek kell lennie…

280. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Wilbur Smith: Arany róka
Chimamanda Ngozi Adichie: Americanah
Bernhard Schlink: Olga
Ayşe Kulin: Szarajevó rózsája
Nina Collins: Örökre szól
Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Gail Carriger: Időtlen
Janette Oke: Ha szólít a szív
Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó