Holt ​vágányok 18 csillagozás

Aharon Appelfeld: Holt vágányok

„Nekem ​a memóriám a vesztem… olyan az emlékezetem, mint a leplombált kút: megőriz mindent az utolsó cseppig. Kiapadhatatlan” – mondja a regény hőse, Ervin Siegelbaum, akinek különös újjászületése óta az ital, a futó kalandok és a rémálmok töltik ki a mindennapjait. Nincs más otthona, mint a vasút, nincs más barátja, mint néhány túlélő, nincs más célja, mint hogy fellelje azt a náci tisztet, aki a koncentrációs táborban a szeme láttára lőtte agyon a szüleit, akik rendíthetetlenül hittek egy jobb jövőt hirdető eszmében, megtagadták érte őseiket, feláldozták az életüket, és végül mindenütt csak ellenségekkel találták szemben magukat. A gyilkos után nyomozó, táskájában pisztolyt rejtegető Siegelbaum megszállottként teszi meg évről évre ugyanazt az utat a háború utáni Ausztriában, ahol egykori frontkatonák büszkén vallják, hogy zsidókat irtottak, ahol fél- és negyedzsidók csak titkon merik neki megsúgni származásukat. Vajon ha megtalálja a gyilkost, lesz-e ereje bosszút állni, és hoz-e… (tovább)

Eredeti cím: מסילת ברזל

Eredeti megjelenés éve: 1991

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Ulpius klasszikusok Ulpius-ház

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2003
188 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639475351 · Fordította: Báti Júlia

Enciklopédia 2


Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

utazó>!
Aharon Appelfeld: Holt vágányok

Nagyon költői, egyszerű a nyelvezete, élvezetes olvasni. Témája már sokkal bonyolultabb, lehangoló és majdnem eszement a folyamatos vonaton utazás a régmúlt helyszíneire.

sztimi53>!
Aharon Appelfeld: Holt vágányok

Furcsa világba vezet minket Appelfeld a túlnyomórészt antiszemita Ausztriába, ahol nem csak gyűlölik a zsidókat, de sokan hiszik kiirtani is sikerült őket. A múlt előmászik, a rutén közösségek, a korabeli kommunizmus, a lágerek világa félszavakból, emlékképként elevenedik meg. Azon gondolkoztam, hogy mi is ez az utazás a vonaton. Menekülés a múlt elől, bosszúhadjárat, letűnt zsidó kincsek vadászata, az élet? És tényleg ez az élet a nem vallásos Siegelbaum számára, az utazás, állomásként olyan kapcsolatok, melyek a közös hallgatáson alapulnak, és egy cél, amit tökéletlenül és túl későn visz véghez. Lomhán hömpölygő, szépen megírt történet.

4 hozzászólás
kedaiyun>!
Aharon Appelfeld: Holt vágányok

Régóta várólistán volt ez a könyv, mert tetszett a fülszöveg, érdekesnek találtam a témát. Ehhez képest sajnos csalódtam kissé, valahogy nem erre számítottam. Azt hittem, hogy kicsit izgalmasabb lesz. A főszereplő utazik a vonaton, és minden évben megteszi ezt az útvonalat, hogy megtalálja a Nachtigel nevű tisztet, aki megölte a szüleit a háború alatt. Erről a témáról viszonylag kevés szó esik, viszonylag későn jön be ez a szál, amiről azt gondoltam, hogy jobban ki lesz fejtve. Főszereplőnk utazik, és zsidó emlékeket, műtárgyakat ad el, talál, kap. A zsidó vallással kapcsolatban több dolgot is megemlít, ami viszont érdekes volt.
Egyszer el lehetett olvasni, de valahogy nem hagyott bennem mély nyomokat. Talán azért, mert másra számítottam a fülszöveg alapján.

bozs>!
Aharon Appelfeld: Holt vágányok

Teljesen beleszerettem Appelfeld leírásaiba. A főhős utazása, ami előszőr céltalannak és menekülőnek tünt számomra, kiderült, hogy mindennek célja van és minden okkal történik.


Népszerű idézetek

sztimi53>!

Az én világom a vasút. Valahányszor csattan a hátamon az ostor, vonatra ülök és menekülök. Csak egy vasúti kocsi ütemes zakatolása képes megnyugtatni és álomba ringatni.
Hová is lennék-e bódító zakatolás nélkül? Igaz, rövid időre egy ital és néhány cigaretta is elűzi félelmeimet, de csak a vonat, csak az képes teljes mértékben megnyugtatni.

30. oldal, Ulipius-ház kiadó, 2003.

Kapcsolódó szócikkek: vasút · vonat
12 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

A szerelem a vonaton páratlan a maga nemében. Olykor csak a soron következő állomásig tart, esetleg eggyel tovább. A fő dolog az, hogy a nőt soha nem látja viszont az ember. Néha persze belebonyolódik a kalandba, és a bőröndje mellett egyszer csak ott talál egy ostoba teremtést, aki folyvást kávét és cigarettát követel. Ezért nem győzöm ismételgetni magamban: szerelem két állomás erejéig, nem tovább. A futó szerelem roppant előnyös, és ugyanakkor soha nem fáj. Egy-két állomásnyi szerelemben nincs képmutatás, és hamar feledésbe merül. Minden kapcsolat, mely ennél hosszabbra nyúlik, beszennyezi az érzelmeket, és a későbbi vádaskodás veszélyét rejti magában. A nők, fájdalom, képtelenek ezt megérteni.

11. oldal (Ulpius)

sztimi53>!

Valahányszor Izraelt említi nekem valaki, rosszkedvű leszek. Nagyon szeretnék odautazni, hogy összeszedjem magam. Megerősödve térnék ide vissza. Egy hónap Izraelben bátor embert faragna belőlem. Megtanulnék elszakadni a vasúttól, megtanulnék erdőben élni. Izrael megtanítana, hogy összpontosítsak, hogy soha ne térjek le a helyes útról, hogy ne hagyjam el magam. Csend. Ez az, amire szükségem van. És épp ez az, amit a vasút nem ad meg. Végül is mi a vasút? Csak egy köteg összegubancolódott idegszál.

77. oldal, Ulipius-ház kiadó, 2003.

Sárhelyi_Erika I>!

Megtisztítottam a pisztolyt. Valahányszor megtisztítom, végtelen nyugalom tölt el, alábbhagy bennem a halálfélelem. Max mondta egyszer: a másvilágra gyorsan kell eljutni. – És az hogy lehetséges? – kérdeztem tőle. – Gyakorlat dolga – felelte.

121. oldal

5 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

Nem minden egyes nap hoz megbékélést. Néha erőt vesz rajtam a búskomorság. A szemem elsötétül, nem látok kiutat. Az idén tanácsot kértem Maxtól, és ő azt mondta: – Én a búskomorságot rég tömlöcbe zártam, a zárka ajtaján súlyos lakat.
– Amióta csak ismerlek?
– Amióta csak ismersz, barátocskám.
– És mit teszel, ha mégis kiszabadul?
– Addig ütöm-verem, míg vissza nem kotródik a tömlöcébe – felelte olyan kacajjal, hogy a hideg futott végig a hátamon.

112. oldal (Ulpius)

sztimi53>!

Mióta vége a háborúnak, az életem jóformán eggyé vált ezzel a vonallal, ezzel a Nápolytól a hideg északig nyúló, vicinálisokból, villamosokból, taxikból és bérkocsikból álló, hosszú kanyargós vonallal.

(első mondat)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány
Erich Maria Remarque: Szikrányi élet
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Ellie Midwood: A lelkem Auschwitzban maradt
Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban
Robert Merle: Mesterségem a halál
Martha Hall Kelly: Orgonalányok
Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly
Majgull Axelsson: Nem vagyok Miriam
Jack Fairweather: Az önkéntes