A ​Nagy Füzet 97 csillagozás

Agota Kristof: A Nagy Füzet

Valahol Európában pusztító háború dúl. Egy anya vidékre menekíti ikreit a nagyanyjukhoz, a népmesék gonosz boszorkányához. A gyerekeknek egyedül kell megtanulniuk mindent, ami a túléléshez szükséges. Magányosan, éhezve és fázva vezetik naplójukat a Nagy Füzetbe. Följegyzik, mit láttak, mit hallottak, mit tettek, mit tanultak. Szívük megkeményedik, testük megedződik, életben maradnak – de iszonyatos áron.
Agota Kristof Magyarországon született, Svájcban él, franciául ír – elsősorban drámákat. Franciaországban megjelent s azóta tizenöt nyelvre lefordított első regénye fekete humorral átszőtt mese és fejlődésregény egyszerre. Vízió egy könyörtelen, elembertelenedett világról, a háború és az azt követő ellentmondásos időszak szörnyűségeiről.

Eredeti mű: Agota Kristof: Le grand cahier

Eredeti megjelenés éve: 1986

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rakéta Regénytár

>!
Magvető, Budapest, 1989
202 oldal · ISBN: 9631414914 · Fordította: Bognár Róbert

Enciklopédia 1


Kedvencelte 24

Most olvassa 4

Várólistára tette 100

Kívánságlistára tette 68

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Ibanez MP
Agota Kristof: A Nagy Füzet

Egy évvel ezelőtt váltogattam az (olasz) csatornákat, s megakadt a szemem egy filmen, s a néven: Agota Kristof…. Gondoltam, belenézek, mi ez a film, s ahogy van, beszippantott magával. Akkor elterveztem, hogy ezt a történetet el is kell olvasnom.

"Úgy hívjuk őt, hogy Nagyanya.
Az emberek úgy nevezik, hogy Boszorka.
Ő úgy nevez bennünket: „szukafattyak”."

A második világháborúba helyezett történetben egy anya leviszi ikerfiait a nagymamához, vidékre. Érthető a cselekedete, az öregasszony pedig egyből ellenszenves lesz. Hamarosan kiderül, hogy a gyerekeket dolgoztatja, ugyanakkor nagyon keményen tartja. A gyerekek azonban kidolgozzák a megfelelő stratégiát: hozzászoktatni magukat minden rosszhoz. Veréshez, munkához, hideghez, éhséghez, a szeret hiányához, az őket ért verbális és nem verbális bántalmazásokhoz, ami sokszor nem könnyű:

"De ott vannak a régi szavak is.
Anyánk azt mondta nekünk:
– Kedveseim. Drágáim. Mindenségeim. Imádott kicsikéim.
Eszünkbe jutnak ezek a szavak, és könnybe lábad a szemünk."

A fiúk gyorsan az olvasó szívéhez nőnek. Ragaszkodásuk egymáshoz, a túlélési ösztönük, idomulásuk a körülményekhez – minden baj ellenére – ravaszságuk és ugyanakkor határtalan igazságérzetük még a bennük egyre növekvő agresszivitás (vagy inkább a kemény élettel szembeni közönyösség) ellenére lenyűgöző.

"– Ezek szerint ismeritek a Tízparancsolatot. Meg is tartjátok?
– Nem, plébános úr, nem tartjuk meg. Senki sem tartja meg. Meg van írva: „Ne ölj!”, és mindenki öl."

A háborús évek a kisváros sok szereplőjét megismerteti velünk, akik így vagy úgy, kapcsolatba kerülnek a fiúkkal: a perverz plébánostól kezdve az ugyancsak perverz német tiszten át (ha jól emlékszem, a tiszt perverziója a filmben nem szerepelt) Nyúlszájig és anyjáig (ahol Nyúlszáj bizonyos szempontból ugyancsak perverz, bár szeretetéhsége vezette rá). A fiúk tanulnak, okulnak, óvatosak, előrelátóak és közben – sajnos – egyre kevésbé képesek az igaz szeretetre, végül még anyjukat is visszautasítják (ami tényleg elszomorító, hiszen a könyv elején világos volt, hogy mennyire szerették). Az egyik kedvenc jelenetem az első – halálos – bosszújuk, amely ugyancsak antihőssé teszi őket az olvasó szemében.

„Ha egyszer vége lesz a háborúnak, ti mind hősök lesztek. Aki meghal: hős. Aki túléli: hős. Aki belerokkan: hős. Ezért találtátok ki a háborút ti, férfiak. Ez a ti háborútok. Ti akartátok, hát csináljátok, hülye szájhősök!”

A könyv végére tényleg úgy érzi az olvasó, hogy minden érzelem kihunyt belőlük… Közömbösen képesek akár egy ember életét is kioltani, ha az megkéri rá – ugyanakkor nem vérengzősek, tehát nem kezdenek gyilkolni se bosszúból, se pénzért vagy csupán a gyilkolási kedvért… A vége meghökkentő, bár a könyvben nincs megmagyarázva spoiler.

Hihetetlenül jó, nem hosszú, de megrázó könyv egy megrázó időszakban igazi túlélőkké vált gyerekekről. Olvassátok!

5 hozzászólás
>!
zsoltu
Agota Kristof: A Nagy Füzet

Az idén meghalt Agota Kristof trilógiájának legsűrűbb része, önállóan is megállja a helyét. Lehet olvasni egyben is, és oldalanként – hiszen egy-egy fejezet alig hosszabb 1-2 oldalnál. Szikár és kegyetlen. Gyönyörű és megrázó. Amikor megjelent a RaRe könyvek között, elolvastam, és vettem belőle 300 példányt, és osztogattam a barátaimnak. Már csak 5 példány van belőle.

2 hozzászólás
>!
Goofry P
Agota Kristof: A Nagy Füzet

Megint egy iker-sztori! De mennyire más ez, mint az a Bakker-féle írás!

A tartalom és a forma kiváló társítása. Színleg egy brutálisan kurta-minimálra redukált próza. Tartalmilag egy háború adta, túlélésre komponált, embertelenül elkorcsosult ?fejlődéstörténet?…
… igazán a vége üt … nem mondhatok többet ennél …

u.i.:
… mer' van bennem igyekezet, hogy ember legyek, erre időnként jön valami kegyetlen író, aki megmutatja nekem, hogy hiába az igyekezet, az ember csak állat marad. Nem szeretem az ilyen írókat, pláne az ilyen írónőket!

>!
tündérróka
Agota Kristof: A Nagy Füzet

Hogy mi volt a reakcióm az utolsó mondatok elolvasása után? Hadd ne mondjam, de b-vel kezdődik és mindenki tudja, hogyan végződik.
Szóval ez a regény… magába szippantott, és annak ellenére, hogy hamar átfutottam rajta, nem éreztem rövidnek vagy kevésbé jónak emiatt. Mert ez a 150 oldal minimál-szöveg úgy meg volt szerkesztve, hogy az számomra ijesztő volt. Fel se tűnt, hogy ez most irodalom, olyan objektív nézőpontot használtak az elbeszélők (ha egyáltalán beszélhetek róluk többesszámban, és a két fiú tényleg nem egy lélek két testben)… Mintha újságcikkeket olvastam volna, amikben a színtiszta, és paradox módon mégis mocskos igazság van.
Akaratlanul is Csáth Géza jutott eszembe egyes részleteknél, de talán még annál is durvább dolgok voltak benne, mint amiket ő írt novelláiban…
Nem ez volt az utolsó könyvem Agota Kristoftól, abban biztos vagyok.

2 hozzászólás
>!
gabriellaeld I
Agota Kristof: A Nagy Füzet

Brutális.
(Bár a végét nem értettem tisztán, aki meg tudja magyarázni, kérem jelentkezzen.)

13 hozzászólás
>!
utazó
Agota Kristof: A Nagy Füzet

Iszonyatos. Végig sokkolt, tudtam olvasás közben, hogy ezzel az első résszel nem fogom beérni.

>!
hencsa06
Agota Kristof: A Nagy Füzet

Kegyetlen , borzalmas könyv. Gyerekek és a háború. Két okos iker , ahogy a maguk módján próbálják túlélni a háborút a nagyanyjuknál.
Letehetetlen könyv , minden borzalom ellenére.

>!
Magvető, Budapest, 1989
202 oldal · ISBN: 9631414914 · Fordította: Bognár Róbert
>!
verdeleth
Agota Kristof: A Nagy Füzet

Nagyon megrázó, főleg, hogy gyerekek a szereplők. Gyerekek, akik csak úgy tudják ezt a poklot túlélni, ha kivetkőznek emberi mivoltukból. A stílus pedig követi ezt a lelkületet: minden dísztől és szépségtől megfosztott, lecsupaszított mondatok. Nem öröm olvasni, és mégis a legnagyobbak között van.

>!
nadasdit P
Agota Kristof: A Nagy Füzet

Nyers, brutális, mintha nem is nő írta volna. Kötelező olvasmánnyá kellene tenni!

>!
tominho68
Agota Kristof: A Nagy Füzet

A háború borzalmai gyermekszemmel, talán így lehetne összefoglalni a történetet. Túl sok mindenbe kapunk bepillantást, amit csak kicsit tesz elviselhetővé az ártatlan, gyermeki gondolkodás. Azon persze el lehet gondolkodni, hogy könnyebb lehet-e így, gyermekfejjel átvészelni az egészet, de ehhez sem erőm, sem tudásom nincs, az akaratról már nem is beszélve. És hiába olvasunk, szörnyülködünk végig ilyen és hasonló könyveket, mindig tudni fogjuk, hogy a történelem sajnos ismétli önmagát.

>!
Magvető, Budapest, 1989
202 oldal · ISBN: 9631414914 · Fordította: Bognár Róbert

Népszerű idézetek

>!
painperduu

– Te csak fogd be a pofádat! A nők nem tudják, mi a háború.
A nő azt mondja:
– Hogy nem tudjuk-e? Te seggfej! Ránk marad minden munka, minden gond: enni adni a gyerekeknek, ápolni a sebesülteket. Ha egyszer vége lesz a háborúnak, ti mind hősök lesztek. Aki meghal: hős. Aki túléli: hős. Aki belerokkan: hős. Ezért találtátok ki a háborút ti, férfiak. Ez a ti háborútok. Ti akartátok, hát csináljátok, hülye szájhősök!

113-114. oldal Budapest: Magvető, 1989 - Az első műsorunk

>!
Pixelhiba

A plébános hallgat egy darabig, aztán azt mondja:
– Ezek szerint ismeritek a Tízparancsolatot. Meg is tartjátok?
– Nem, plébános úr, nem tartjuk meg. Senki sem tartja meg. Meg van írva: „Ne ölj!”, és mindenki öl.
A plébános azt mondja:
– Hát igen… sajnos háború van.

94. oldal, Budapest: Magvető, 1989

1 hozzászólás
>!
Surréalisme

A gazdag kinyitja az ajtót, fenékbe rúgja a szegényt, az elterül kint, a járdán.
A gazdag becsukja az ajtót, leül egy tányér leveshez, és kezét összekulcsolva azt mondja:
– Uram, Jézus, légy vendégünk!

A színdarab

>!
painperduu

– Nekem nem kell tőletek a gyümölcs, a hal, meg a tej. Azt lopni is tudom. Én azt akarom, hogy szeressetek. Senki se szeret. Még az anyám se. De én se szeretek senkit. Se az anyámat, se titeket. Gyűlöllek benneteket.

38. oldal, Budapest: Magvető, 1989 - A szomszédasszony és a lánya

>!
Lina26

– Tiszt úr mondani, ti csinálni sok gyakorlatok. Sokféle gyakorlatok. Ő látni, hogy ti verni egymás szíjjal.
– Az a testedzési gyakorlat volt.
– Tiszt úr kérdezi, ti miért csinálni.
– Hogy megszokjuk a fájdalmat.
– Ő kérdezni, ti szeretni, hogy fájni.
– Nem. Csak le akarjuk győzni a fájdalmat, a meleget, a hideget, az éhséget, mindent, ami rossz.

>!
gabriellaeld I

A barátja megmarkolja a revolvert, ráfogja a tisztre:
– Megteszem. Meg én. Ha legközelebb róla beszélsz, arról a
másikról, megöllek.
A tiszt lehunyja a szemét, mosolyog:
– Szép volt… fiatal… erős… kedves… tapintatos… művelt…
gyöngéd… álmodozó… bátor… szemtelen… Szerettem. Meghalt
a keleti fronton. Tizenkilenc éves volt. Nem bírok nélküle élni.

60. oldal

>!
hencsa06

Kutya is van a háznál a tolvajok ellen, és macska az egerek és patkányok ellen.
A macskának nem szabad enni adni, hogy mindig éhes legyen.

Kapcsolódó szócikkek: macska
>!
hencsa06

Sokáig gyalogolunk. Nagyanya háza messze van az állomástól, a Kisváros túlsó végén. Itt nincs se villamos, se busz, autók se járnak. Csak néhány katonai teherautót látni az úton. Kevés a járókelő, csendes a város. Visszhangoznak a lépteink, szótlanul megyünk, Anyánk középen.
A nagyanya kertkapuja előtt Anyánk azt mondja:
– Várjatok meg itt!
Várunk egy kicsit, aztán bemegyünk a kertbe, megkerüljük a házat, leguggolunk egy ablak előtt, hallgatjuk, mit mondanak odabent. Anyánk hangja:
– Nálunk már nincs mit enni, nincs se kenyér, se hús, se zöldség, se tej. Nincs semmi. Nem tudok mit adni nekik.

Első oldal

>!
hencsa06

Nagyanyánk Anyánk anyja. Mielőtt Nagyanyánkhoz költöztünk volna, nem is tudtuk, hogy Anyánknak él az anyja.
Úgy hívjuk őt, hogy Nagyanya.
Az emberek úgy nevezik, hogy Boszorka.
Ő úgy nevez bennünket: „szukafattyak”.

Nagyanya


Hasonló könyvek címkék alapján

Pergel Zsolt: A fájdalom gyönyöre
E. L. James: A szabadság ötven árnyalata
Mira Sabo: Amíg kinyílik a szemünk
Anonyma: Egy nő Berlinben
Colleen Hoover: Losing Hope – Reményvesztett
Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék
Baráth Viktória: Az igazság nyomában
Robin O'Wrightly: Kettős kereszt
Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik