A ​Nagy Füzet 71 csillagozás

Agota Kristof: A Nagy Füzet

Valahol Európában pusztító háború dúl. Egy anya vidékre menekíti ikreit a nagyanyjukhoz, a népmesék gonosz boszorkányához. A gyerekeknek egyedül kell megtanulniuk mindent, ami a túléléshez szükséges. Magányosan, éhezve és fázva vezetik naplójukat a Nagy Füzetbe. Följegyzik, mit láttak, mit hallottak, mit tettek, mit tanultak. Szívük megkeményedik, testük megedződik, életben maradnak – de iszonyatos áron.
Agota Kristof Magyarországon született, Svájcban él, franciául ír – elsősorban drámákat. Franciaországban megjelent s azóta tizenöt nyelvre lefordított első regénye fekete humorral átszőtt mese és fejlődésregény egyszerre. Vízió egy könyörtelen, elembertelenedett világról, a háború és az azt követő ellentmondásos időszak szörnyűségeiről.

Eredeti mű: Agota Kristof: Le grand cahier

Eredeti megjelenés éve: 1986

>!
Magvető, Budapest, 1989
202 oldal · ISBN: 9631414914 · Fordította: Bognár Róbert

Kedvencelte 13

Most olvassa 6

Várólistára tette 78

Kívánságlistára tette 59

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
zsoltu
Agota Kristof: A Nagy Füzet

Az idén meghalt Agota Kristof trilógiájának legsűrűbb része, önállóan is megállja a helyét. Lehet olvasni egyben is, és oldalanként – hiszen egy-egy fejezet alig hosszabb 1-2 oldalnál. Szikár és kegyetlen. Gyönyörű és megrázó. Amikor megjelent a RaRe könyvek között, elolvastam, és vettem belőle 300 példányt, és osztogattam a barátaimnak. Már csak 5 példány van belőle.

2 hozzászólás
>!
Goofry P
Agota Kristof: A Nagy Füzet

Megint egy iker-sztori! De mennyire más ez, mint az a Bakker-féle írás!

A tartalom és a forma kiváló társítása. Színleg egy brutálisan kurta-minimálra redukált próza. Tartalmilag egy háború adta, túlélésre komponált, embertelenül elkorcsosult ?fejlődéstörténet?…
… igazán a vége üt … nem mondhatok többet ennél …

u.i.:
… mer' van bennem igyekezet, hogy ember legyek, erre időnként jön valami kegyetlen író, aki megmutatja nekem, hogy hiába az igyekezet, az ember csak állat marad. Nem szeretem az ilyen írókat, pláne az ilyen írónőket!

>!
tündérróka
Agota Kristof: A Nagy Füzet

Hogy mi volt a reakcióm az utolsó mondatok elolvasása után? Hadd ne mondjam, de b-vel kezdődik és mindenki tudja, hogyan végződik.
Szóval ez a regény… magába szippantott, és annak ellenére, hogy hamar átfutottam rajta, nem éreztem rövidnek vagy kevésbé jónak emiatt. Mert ez a 150 oldal minimál-szöveg úgy meg volt szerkesztve, hogy az számomra ijesztő volt. Fel se tűnt, hogy ez most irodalom, olyan objektív nézőpontot használtak az elbeszélők (ha egyáltalán beszélhetek róluk többesszámban, és a két fiú tényleg nem egy lélek két testben)… Mintha újságcikkeket olvastam volna, amikben a színtiszta, és paradox módon mégis mocskos igazság van.
Akaratlanul is Csáth Géza jutott eszembe egyes részleteknél, de talán még annál is durvább dolgok voltak benne, mint amiket ő írt novelláiban…
Nem ez volt az utolsó könyvem Agota Kristoftól, abban biztos vagyok.

>!
verdeleth
Agota Kristof: A Nagy Füzet

Nagyon megrázó, főleg, hogy gyerekek a szereplők. Gyerekek, akik csak úgy tudják ezt a poklot túlélni, ha kivetkőznek emberi mivoltukból. A stílus pedig követi ezt a lelkületet: minden dísztől és szépségtől megfosztott, lecsupaszított mondatok. Nem öröm olvasni, és mégis a legnagyobbak között van.

>!
utazó
Agota Kristof: A Nagy Füzet

Iszonyatos. Végig sokkolt, tudtam olvasás közben, hogy ezzel az első résszel nem fogom beérni.

>!
nadasdit
Agota Kristof: A Nagy Füzet

Nyers, brutális, mintha nem is nő írta volna. Kötelező olvasmánnyá kellene tenni!

>!
Momóka
Agota Kristof: A Nagy Füzet

Letehetetlen. Borzasztó, objektív, kegyetlen. Ezek jutnak eszembe róla. Szörnyen embertelen és egyszerre emberi mindkét főhős, minden rendkívül kiszámítottnak hat, minden olyan precíz, hideg és pontos, amilyen nincs az életben. Valójában két alkalom alatt olvastam el, mindkét alkalommal csak az lebegett a szemem előtt, hogy a végére jussak, de nem azért mert elborzasztott vagy ilyesmi, hanem mert tudni akartam hova lyukad ki a könyv.
Rettentő érdekes volt olvasni egy ilyen öntörvényű könyvet, és ijesztő, de komolyan tetszett. A hangulata, a történései, bármennyire is durvák, főleg az objektivitásuk teszi azzá. A legijesztőbb talán az benne, hogy nem érzem magam sem rosszul, sem nyomasztóan, inkább készenléti állapotban.
Ez a könyv beszippant, de vigyázni kell vele. Én a kedvencemmé nyilvánítom ezennel.

>!
Arabella
Agota Kristof: A Nagy Füzet

Húúú… hát elolvastam….. nagyon megviselt…. Egyszerűen nem akarom elképzelni a helyzetet sem, nem még azt, hogy akár ilyen meg is történhetett. Egy este kezdtem el olvasni, több mint a felét egyszuszra. Aztán másnap alig vártam, hogy folytassam… vagy, hogy vége legyen??? Nekem, aki azért szeretem a krimiket a kissé véres könyveket, nekem ez nagyon sok volt! Soha nem fogom elfelejteni. Főleg, hogy ezen felbuzdulva elkezdtem olvasni a többi részt is, a trilógiát.

>!
lizke
Agota Kristof: A Nagy Füzet

… és azóta csak járkálok és nem találom a helyemet.
Van ebben valami, ami miatt annyira magába vonz, hogy még amikor mást kéne akkor is titkon a táskára téve ezt, és akkor megszűnik a külvilág, majd ha szólnak, hirtelen felriadok. Borzongok, közben mégis akarom. Történelem könyv, könyv a történelemről? A háborúról? A pusztításról amit javakban és lélekben tett? Mind.

>!
tominho68 P
Agota Kristof: A Nagy Füzet

A háború borzalmai gyermekszemmel, talán így lehetne összefoglalni a történetet. Túl sok mindenbe kapunk bepillantást, amit csak kicsit tesz elviselhetővé az ártatlan, gyermeki gondolkodás. Azon persze el lehet gondolkodni, hogy könnyebb lehet-e így, gyermekfejjel átvészelni az egészet, de ehhez sem erőm, sem tudásom nincs, az akaratról már nem is beszélve. És hiába olvasunk, szörnyülködünk végig ilyen és hasonló könyveket, mindig tudni fogjuk, hogy a történelem sajnos ismétli önmagát.


Népszerű idézetek

>!
painperduu

– Te csak fogd be a pofádat! A nők nem tudják, mi a háború.
A nő azt mondja:
– Hogy nem tudjuk-e? Te seggfej! Ránk marad minden munka, minden gond: enni adni a gyerekeknek, ápolni a sebesülteket. Ha egyszer vége lesz a háborúnak, ti mind hősök lesztek. Aki meghal: hős. Aki túléli: hős. Aki belerokkan: hős. Ezért találtátok ki a háborút ti, férfiak. Ez a ti háborútok. Ti akartátok, hát csináljátok, hülye szájhősök!

113-114. oldal Budapest: Magvető, 1989 - Az első műsorunk

>!
ficka

A plébános hallgat egy darabig, aztán azt mondja:
– Ezek szerint ismeritek a Tízparancsolatot. Meg is tartjátok?
– Nem, plébános úr, nem tartjuk meg. Senki sem tartja meg. Meg van írva: „Ne ölj!”, és mindenki öl.
A plébános azt mondja:
– Hát igen… sajnos háború van.

94. oldal, Budapest: Magvető, 1989

1 hozzászólás
>!
painperduu

– Nekem nem kell tőletek a gyümölcs, a hal, meg a tej. Azt lopni is tudom. Én azt akarom, hogy szeressetek. Senki se szeret. Még az anyám se. De én se szeretek senkit. Se az anyámat, se titeket. Gyűlöllek benneteket.

38. oldal, Budapest: Magvető, 1989 - A szomszédasszony és a lánya

>!
Surréalisme

A gazdag kinyitja az ajtót, fenékbe rúgja a szegényt, az elterül kint, a járdán.
A gazdag becsukja az ajtót, leül egy tányér leveshez, és kezét összekulcsolva azt mondja:
– Uram, Jézus, légy vendégünk!

A színdarab

>!
Lina26

– Tiszt úr mondani, ti csinálni sok gyakorlatok. Sokféle gyakorlatok. Ő látni, hogy ti verni egymás szíjjal.
– Az a testedzési gyakorlat volt.
– Tiszt úr kérdezi, ti miért csinálni.
– Hogy megszokjuk a fájdalmat.
– Ő kérdezni, ti szeretni, hogy fájni.
– Nem. Csak le akarjuk győzni a fájdalmat, a meleget, a hideget, az éhséget, mindent, ami rossz.


Hasonló könyvek címkék alapján

Margaux Fragoso: Csak ha te is akarod
Ta-mia Sansa: Forradások
Malota László – Vári András: Ártatlan angyalok
Marosi Katalin: 32-es sugárút
Széchey Orsolya (szerk.): Szexuális gyermekbántalmazás a családban
Vujity Tvrtko: Fertő
Michel Tournier: A rémkirály