A ​kisajátított tér 2 csillagozás

A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass Albert műveiben
Ágoston Vilmos: A kisajátított tér

Széles körű kutatáson alapuló tanulmányában, Ágoston Vilmos összehasonlít Erdély 1940–1944 közötti időszakában elkövetett néhány katonai atrocitást, azoknak egyes irodalmi alkotásokban megjelenő képével. Annak ellenére, hogy a magyar-román konfliktus sokat vitatott tere Erdély, a szerző leírja a térségben legtöbbet szenvedő közösségnek, az erdélyi zsidóságnak a tragikus sorsát, amelyik elszenvedte mindkét nép diszkriminatív törvényeit és megsemmisítésére törő gyakorlatát. Bebizonyítja, hogy az úgynevezett „történelmi érvekre” épülő irodalomban az írók hasonló stilisztikai eszközöket használnak a nemzeti gyűlölet leírására. Könyvével hozzájárul az egymásnak ellentmondó nemzeti képzelet dekonstrukciójához.

Róla szól: Wass Albert

>!
Eök!k, 2007
400 oldal · ISBN: 9638706089

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Wass Albert


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Dénes_Gabriella P
Ágoston Vilmos: A kisajátított tér

Ágoston Vilmos: A kisajátított tér A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass Albert műveiben

Rendkívül tanulságosnak tartom ezt a művet. Olyan tendenciákra mutat rá, amelyeket tudni kellene mindenkinek. Csak hát tudni fáj, hogy közhelyes legyek.
A fél csillag levonás részemről a következők miatt van: 1.) szerintem Doru Munteanu csak alibinek kellett, közel sem olyan összetett az elemzés, értékelés, mint Wass Albert esetében. Szerintem ha az ember nem akar Doru Munteanuról írni, akkor ne írjon holmi „polkorrektség”/szó ne érje a ház elejét szerű felfogás miatt. Ha pedig akar, akkor bitte-bitte, írjon – többet!
2.) A sorok közül süt a szerző elfogultsága, vannak a szövegben kiszólások. Én egy összehasonlító igényű munkát, amely kétségtelenül hiánypótló e téren is, szívesebben olvasnék „steril” hangvételű műként.
Ez két olyan kifogás, amelyek miatt n. k. k. simán levonnék másfél csillagot. Viszont szerintem olyan tényekre (többek között történelmi adatokra, kulturális tendenciákra) mutat rá az elemzések során, illetve azokat megelőzően, a mondhatni általános részben, amelyeket kimondani ma bűnnek számít, nem a szó vallási, illetve jogi értelmében persze. A közbeszéd ugyanis ezektől a megfontolásoktól mentes, és valami olyan Erdély-, Trianon- és úgy általában, történelemképet sulykol, amely …. erősen hézagos(!), egyfajta szájíznek megfelelő.
Ha pedig az elemzések, pozitívumok és negatívumok taglalása nem ilyen hangvétellel történne, hiszem, többen olvasnák.

(+1: Igen, töredelmesen megvallom, Wass Albert-művek olvasásakor én is simán besétáltam egy (de csak egy :D) szerzői csapdába. Mea maxima culpa!)


Népszerű idézetek

>!
vargarockzsolt P

Körülbelül azonos időben, 1941-ben engedélyezi Horthy a „galíciai” menekült zsidók körösmezei deportálását, amelynek során kb. 16 000 „rendezetlen állampolgárságú” zsidót Kamenyec-Podolszkijba küldenek, ahol az „idegenek” lemészárolják őket, és Antonescu utasítja a román hadsereget a Prut átlépésére, elkövetik az iasii progromot, valamint Cernauti, Chisinau stb. városokban a tömeges zsidó-mészárlásokat.
Az Antonescu-vezetés 1943-ban állítja le a zsidók koncentrációs táborba vitelét, Horthy 1944 júliusában. A gyilkosságok és vagyonelkobzások tovább folytatódnak Romániában és Magyarországon egyaránt, egészen a szovjet csapatok bejöveteléig. Mégis, mindenki ártatlan. Antonescut ugyan kivégzik a háború után, Horthyt nem. Horthy, mint legfőbb „hadúr”, közvetve felelős a fegyver nélküli családok meggyilkolásáért, amit a bevonuló hadsereg és az újonc csendőrök követtek el Erdélyben és a Délvidéken. Úgyszintén felelős a vidéki zsidóság deportálásáért. Ennek ellenére, máig tisztázatlan okokból, nem ült a vádlottak padján a nürnbergi per idején. Ez erősíti az önfelmentő tudatot. Mindig a másik nép a bűnös. Horthy hamvait újratemetik az első szabad kormány idején, 1993-ban Magyarországon, magasztaló filmet is készítenek 2006-ban, Antonescuról a szoborállítást tiltja a törvény, de utcát el tudtak nevezni a felszabadult Romániában.

26. oldal

Ágoston Vilmos: A kisajátított tér A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass Albert műveiben

Kapcsolódó szócikkek: Horthy Miklós
14 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

WASS ALBERT: VIGASZTALÓ LEVÉL MAGYAROK FÖLDJÉRE
Jézus zsidó volt és zsidók voltak
kik fölszögezték a keresztre.
De Isten-voltát reánk hagyta
emberséges emberekre.

Bár latroké ma a világ
s annak minden rablott pénze:
sem az arany, sem az ezüst
nem váltható békességre!

Zűrzavar van ma a földön,
istentelen lopás, csalás.
De akik ezt reánk hozták:
azok számára nincs maradás!

Gonosz a gonoszság bére,
ki szemetet vet: gazt arat.
Elpusztul mind aki hitvány,
csak a becsületes marad.

Mert a derék embert Isten őrzi
s Ő bünteti a bűnösöket!
Bár Isten malma lassan őröl,
de felőrli a szemetet!

S lesz Krisztusban békessége
annak, kinek lelke tiszta,
s mindaz, ami rossz volt s elmúlt,
nem tér többé soha vissza.

Szeretet s nem gyűlölködés,
tisztesség és nem csalás:
a magvető munkájára
ez hoz csupán jó aratást!

Tanulj ember, tanulj magyar,
az élet ma oskola!
Ki szeretetből levizsgázik,
annak lesz csak jó sora!

A hitványat, mint a pelyvát
jóféle szél tova fújja,
míg az igazat megőrzi
az Úristen akarata.

Egyszerű kis versikémet
vidd el jó szél szép hazámba,
hogy aki szavát megérti,
legyen annak vigaszára!

191-192. oldal

Ágoston Vilmos: A kisajátított tér A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass Albert műveiben

Kapcsolódó szócikkek: Jézus Krisztus
2 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

WASS ALBERT: CSABA című regényéről.
Az ellenszenves Reichról – aki még a határozott kmagyar gesztusvilágba, az erőteljes kézfogás ritusába sem tud beilleszkedni – megtudjuk, hogy nem igazi úr, hanem csak a falusi zsidó boltos fia. …"Ki törődik egy rozzant kis zsidóval (…) A fiú az más. Az kinőtt a faluból, túlnőtt a falun. Iskolát végzett Kolozsváron, Bukarestben is járt, sok mindent látott." Reich apjának leírása szintén a többi műveiben megjelenő sztereotípiára épül: „ a vörösszakállú kis öreg zsidó áll a pult mögött”. Megint természetellenes, ócska trükk: az öreggel mondatja ki, hogy a fia szélhámos. „A fiára gondol napok óta már (…) Mert szélhámos, tiszta szélhámos. Akkorákat hazudik, hogy a föld szinte megszakad alatta, úgy szédíti ezt a Kató kisasszonyt. De mit akar vele, az Istenért? Csak nem gondolja, hogy hozzáadják? Azt a büszke lányt az úri szülei? Egy zsidó klapechez? Mert az, mégha százszor szélhámos is, közönséges zsidó klapec, semmi más.” (148. o.) Maga a stílus árulja el, hogy nem az öreg beszél a szövegben, hanem a gőgös arisztokrata. Az öreg zsidó szájából igen hihetetleneül hangzik a"zsidó klapec" kifejezés. Ez olyan, mintha az erdélyi magyar nevezné magát bozgornak. A fiú a legsötétebb színben tűnik fel, éjszaka meg akarja lopni az öreget, erre az öreg kitagadja: „Takarodj innét! Piszok! Gazember! Disznó! Disznó! (…) Hordd el magad! (…) A fiú közelebb jön. Most nem elegáns, nem finom, nem úr. Durva az arca, mint egy betörőnek, aprók a szemei, az álla előreugrik. Gonosz arc, komisz arc.” (149. oldal)

234-235. oldal

Ágoston Vilmos: A kisajátított tér A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass Albert műveiben

Kapcsolódó szócikkek: zsidó
11 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

WASS ALBERT: VIRÁGOK
Ha csókos szellő szárnyán
hangod zenéje kél,
halott lelkemről árván
lehull a szemfedél.
Belőle csengve-zengve
ezer virág fakad,
s virággal szórja szerte
a Te tavaszodat.
De ha az esti csendben
elnyelnek lent a fák:
valahonnan kiserken
egy fekete virág.
Idéz az alkonyatba
egy könnyes, bús varázst,
s lelkemre szórja lopva
az őszi hervadást.

200. oldal

Ágoston Vilmos: A kisajátított tér A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass Albert műveiben

1 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy Wass Albert versei nem gazdagították a XX. századi magyar költészetet. Verseinek színvonalát nem említhetjük se Ady, se Kosztolányi, Babits vagy József Attila írásai mellett, de még Reményik, Mécs László, vagy Szabolcska Mihály költeményeinek szintjét sem érik el. …Nem annyira a „romantikus, bús nemzeti” szemléletével van baj, mint inkább a dilettáns formával, a szentimentális, nótás giccsel…

215. oldal

Ágoston Vilmos: A kisajátított tér A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass Albert műveiben

Kapcsolódó szócikkek: Wass Albert
2 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

WASS ALBERT: MIRE A FÁK MEGNŐNEK
Így ír a román faluról: "Semmi tiszta nem volt abban a faluban, semmi nyílt, semmi egyenes, semmi barátságos, semmi biztató. Ahogy Varjassy István megállt fölötte a hegytetőn és lenézett rá, olyan volt éppen a sok össze-visza préselt ház, udvar, kert, mintha egy rakás mogorva harapós vén kuvaszt szűk ketrecbe szorítottak volna össze a sintérek. (…) olyan éppen az a falu, mintha a rosszkedv és a gonoszság lakozna benne párosan. Görbe tekintetű és ráncos, görnyedt és ferdeképű, mint a gyomorbajos ember. Sovány falunak látszott onnan fentről, soványnak és harapósnak.

248. oldal

Ágoston Vilmos: A kisajátított tér A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass Albert műveiben

1 hozzászólás
>!
cassiesdream

Wass Albert élete fejezetből
Életrajzaiból arra következtethetünk, hogy egy jóindulatúan induló pályát, írói érzékenységet derékba tört az embertelenségbe kergető háborús kor, és azok az ideológiák, amelyeket egy darabig ő maga is lelkesen követett, majd amikor bekövetkezett az összeomlás, igyekezett átírni, vagy elhallgatni. Ezzel többet ártott saját hitelének, mintha szembenézett volna egykori tévedéseivel. Sajnos „a víz elszaladt”, de az író nem változtatta meg szemléletét, csak életrajzát.

119-120. oldal

Ágoston Vilmos: A kisajátított tér A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass Albert műveiben

Kapcsolódó szócikkek: Wass Albert
4 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

WASS ALBERT: VILLÁM
Nádfödeles szívkunyhóm tetejére
csóvát vetett az Isten.
S mivel a szívnek tűzoltója nincsen:
égett, égett menthetetlenül.
Recsegtek az Öröm-gerendák,
Ropogott a Béke-szarufája,
a pusztán maradt Gondolatfalak
csonkán riadtak az Egek Urára,
s üszökké torzult a Remény-küszöb.
Mentettem mindent, amit lehetett:
Véresen, kormosan, minden tűzön át.
De jaj: a csókod íze,
a legszentebb kincsem: a Neved:
odaveszett! Odaveszett!

207-208. oldal

Ágoston Vilmos: A kisajátított tér A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass Albert műveiben

1 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

WASS ALBERT: MÁJUSI TALÁLKOZÁS
Májusi estén,
mikor a lombok holdsugárt szitálnak
s a bodza közt csalogány hegedül:
ugye rossz járni egyedül?
Olyankor a szíved mélyén
soha nem csókolt csókok égnek.
Még el nem ölelt ölelések
Tépnek, szaggatnak szüntelen.
Minap, mikor egy ilyen estén
a fehér úton elkószáltam,
nagy- nagy magányba varázsoltan,
fehérarcú szép szeretőmmel:
Halálasszonnyal találkoztam.
Az úton szembe jött.
Köszöntem. Ő visszaköszönt:
– „Jó éjszakát!” –

209. oldal

Ágoston Vilmos: A kisajátított tér A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass Albert műveiben

Kapcsolódó szócikkek: május
>!
vargarockzsolt P

WASS ALBERT: FARKASVEREM CÍMŰ REGÉNYÉRŐL:
Igazat adhatunk Ligeti Ernőnek, aki 1941-ig igen tehetséges írónak tartotta Wass Albertet, és Schöpflin Aladárnak is, aki már 1935-ben azt írta, hogy „Ez a regény a magyar irodalom általános mértékével mérve is jelentős írói képességeket mutat.”

222. oldal

Ágoston Vilmos: A kisajátított tér A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass Albert műveiben

9 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Szilágyi N. Sándor: Mi egy más
Passuth László: Négy szél Erdélyben
Rokaly József: A rabanbánok és népünk ősemlékezete
Várkonyi Gábor: Báthory Erzsébet
T. Orgona Angelika: Unikornisok Tündérországban
Bánffy Miklós: Huszonöt év
Méhes György: Kolozsvári milliomosok
Szabó Gyula: A béke hamuja
Horváth Zoltán György: Székelyföldi freskók a teljesség igényével
Wass Albert: Tavak és erdők könyve