A ​nácizmus történeti pszichológiája 3 csillagozás

Agora Zsuzsanna: A nácizmus történeti pszichológiája

Nagyon ​sok könyv született már a nemzetiszocialisták hatalomban eltöltött éveiről, a rendszerről és az ideológiáról, mégis keveset értettünk meg abból, hogy mi motiválta Hitlert és követőit céljaik fanatikus véghezvitelében. A szokásos történészi gyakorlattól eltérően jelen kötet nem a náci rendszer működését és a politikai motivációkat elemzi, hanem azokat a lélektani folyamatokat, amelyek a történeti kutatásban eddig kevésbé kaptak figyelmet. A történeti pszichológia célja, hogy a gazdasági, társadalmi és politikai folyamatok elemzését az emberi motívumok vizsgálatával is kiegészítse. A szerző a náci múlt kapcsán arra a kérdésre keresi a választ, hogy lélektanilag mi vezethet egy ilyen destruktív rendszer kialakulásához. Hol van az a „végső határ”, ahol az ember elveszíti emberségének lényegét? Vajon mi motiválhatott néhány százezer katonát arra, hogy a politikai hatalmat magának követelje? Az érzelmek feltárása nélkül ez a történet aligha érthető. Ma már tudjuk, hogy minden… (tovább)

>!
Kronosz, Pécs, 2020
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786156048301
>!
Kronosz, Pécs, 2020
256 oldal · ISBN: 9786156048318

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

odivne>!
Agora Zsuzsanna: A nácizmus történeti pszichológiája

Akit érdekel, hogyan lehet tömegeket befolyásolni, feltétlenül olvassa el a könyvet. Néha túlságosan száraznak tűnt, néha túlságosan tudományosnak. Nem sorolom a legkönnyedebb olvasmányaim közé. A történelem pszichológiai mozgatórugói igencsak befolyással bírtak/bírnak a nagy történelmi események mellett a hétköznapokra is. Néha az volt a benyomásom, hogy napjaink történelméről készült tanulmány került a kezembe.


Népszerű idézetek

>!

Tény, hogy a fasizmus(ok) ideológiájával az ellenfelek sokkal többet foglalkoztak, mint maguk a fasiszták.

9. oldal

>!

Kollektív áldozattá válásról akkor beszélünk, amikor egy csoport egy másik csoport (vagy csoportok) agressziójának áldozataként határozza meg magát. Ha az adott közösség áldozatnak minősíti magát, akkor egy másik csoportot egyúttal az elkövető szerepével ruház fel. A narcisztikus önképet ápoló csoportok egyik sajátossága, hogy áldozatiságukat nagyobbra értékelik, nem tűrnek áldozatkonkurenciát, és nem mutatnak empátiát más csoportok szenvedése iránt. A veszteséget nem elgyászolják, hanem megtorlásra buzdítják tagjaikat. A szenvedés alapját ugyanis nem a veszteség következtében elszenvedett fájdalom jelenti, hanem a sértettség. Az ilyen típusú áldozatiság legfőbb veszélye, hogy a sérelem csak ürügy a bosszú igazolásához. Ez elindíthatja az erőszak ördögi körét, mert az agresszorrá vált áldozat megvonja az empátiát azoktól, akiknek szenvedést okoz.

118. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés
Edith Sheffer: Asperger gyermekei
Erich Fromm: A rombolás anatómiája
David G. Marwell: Mengele
Edith Eva Eger: Az ajándék
Bozzay Zoltán: Népirtások a XX. században
John Keegan: A parancsnoklás álarca
Kádár Gábor – Vági Zoltán: A végső döntés
Jack Fairweather: Az önkéntes
Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer és antiszemitizmusának mérlege