Ebben a könyvben két nő beszélget: Jana Juráňová interjúja egy közép-európai értelmiségi, Agneša Kalinová életén kalauzol végig, miközben személyes képet ad a 20. századi Csehszlovákiáról és a kor Európájáról. Kalinová Kassán született Farkas Ágnesként. Elbeszéléséből egy magyar nyelven felnőtt zsidó lány életútja bontakozik ki, amely előbb a kommunista meggyőződéshez, később a szlovák ellenzéki értelmiségi, művészeti élet kellős közepébe vezet. Kalinovát, aki a progresszív irodalmi folyóirat, a Kultúrny život munkatársa, filmkritikus és műfordító volt, férjével, az író, humorista Ladislav Ján Kalinával együtt a prágai tavasz utáni években bebörtönözték. 1978-ban a házaspár az NSZK-ba disszidált, Kalinová a Szabad Európa Rádió munkatársa lett. A főhős hibákkal és meggyőződésekkel kikövezett utat jár végig, amelyeket az idő múlásával felülvizsgál, miközben hű marad a szabad gondolkodás, a rá jellemző humor és sodró temperamentum értékeihez.
A kötet jegyzetei és a névmutatóban… (tovább)
Hét életem 2 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Tények és tanúk Magvető
Enciklopédia 4
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 8
Kiemelt értékelések
Egyik kollégám hívta fel figyelmemet erre a könyvre, magamtól nem találtam volna rá. Kalinová asszony Kassáról indult és aztán a XX. sz. jellegzetes zsidó sorsának ösvényein bejárta Közép-Európa nagyvárosait, majd emigrált New Yorkba, majd ismét hazatért. Lába alatt csapódott Csehszlovákia és Szlovákia ide-oda a nagyhatalmak kénye kedvére. Majd 1990 után és Csehszlovákia szétválása után régi új élményekkel telítődött az ország, a város, ahová született. Kalinová rendkívül inteligensen és élvezetesen mesél múltjáról, mint aki megbékélt vele. Életszerűen vezet bele egy olyan világba, amit Magyarországról a különböző ideológiák által elhomályosított szemüvegen keresztül vagyunk képesek látni. Számos kulturális, vallási, politikai frontvonal másképpen fest az ő elbeszéléseiben, anélkül, hogy igazát kereni akarná, s még inkább anélkül, hogy más igazával szemben a sajátját érvényesíteni akarná. (Azért adok 4 csillagot a könyvre, mert az interjút készítő kérdései nem tetszettek.)
Népszerű idézetek
A bársonyos forradalom után:
Meglepett, mikor Milan az interjú során megjegyezte, hogy sajnálja kissé ezt a lezáruló korszakot, mert ezzel valószínűleg vége lesz a tisztességes emberek között eddig meglévő, vélemény- és világnézeti különbségeket áthidaló szolidaritásnak és egyetértésnek.
Nem sok idő telt bele, és kénytelen voltam igazat adni neki.
439. oldal
Továbbra sem láttam az égvilágon semmi okot arra, hogy szétváljon az ország, mára gondolat is rémes volt. Meggyőződésem volt, hogy Szlovákiának tágabb mozgástér kell a
fejlődéséhez, mint amit önállóan ki tudna vívni magának, hogy szüksége van a cseh mércére, miképp a cseheknek is a szlovák oldal másfajta nézőpontjára ahhoz, hogy sikeresen tudjanak szembenézni elitizmusukkal és a saját nagyságukról táplált illúzióikkal.
Voltak megrázó élményeim is ezzel kapcsolatban, például Ludvík Vaculík írása a cseh Lidové novinyban, amelyben kijelenti, hogy a kemencesutban duzzogó kistestvér menjen csak isten hírével, ha annyira viszket a talpa. Nagy pofon volt ez olyasvalakitől, akiről tudtam, mennyire szereti Szlovákiát, és mindmáig azt hiszem, hogy ez a kijelentés a sértett szerelmes reakciója volt csupán, annál is inkább, mert Vaculík morvaországiként saját bőrén is tapasztalhatta a prágai centralizmus hátulütőit.
Később viszont egyre inkább úgy láttam, hogy ez a két nemzet valóban nehezen bírta volna a közös országot, elviselhetetlen lett volna például, ha egy fazékban fő a mečiarizmus a zemani produkcióval, és hogy később talán sokkal gyötrelmesebben történt volna a különválás. Ha vetünk egy pillantást a flamandok és a vallonok sokkal régebbi közös államának jelenlegi kríziseire, ma már valóban úgy tűnik, hogy ez volt a helyes út.
443-444. oldal
A szlovák és a cseh kommunisták között véleménykülönbség alakult ki Szlovákia önállóságának mértékéről. A csehek a centralizáltabb megoldást szorgalmazták, s 1950-ben a Klement Gottwald államelnök és Rudolf Slánský főtitkár vezette cseh csoportnak sikerült
érvényesíteni akaratát. A szlovákokat »burzsoánacionalizmussal« vádolták. 1951 februárjában letartóztatták és kivégezték Vladimír Clementist, a korábbi külügyminisztert, a hatalmi viták azonban még nem dőltek el. A győztes cseh frakción belül két csoport küzdött
egymással, akik csak szlovákellenességükben voltak egységesek. Vezetőik, Gottwald és Slánský »moszkoviták« voltak, a Zsdanov által támogatott Slánský azonban zsidó származású. Úgy tűnik, esetében ez volt a mérvadó. A Slánský-ügy öt és fél évig tartott, s az utolsó perekre 1954 novemberében került sor. A főperben (1952 novemberében)
tizenegy kommunistát végeztek ki; az állami törvényszék 1948 és 1952 között 233 halálos ítéletet hozott, szinte kizárólag zsidó értelmiségiek ellen.
589. oldal függelék
Nyugat-Európában a francia új hullámnak, valamint az olasz neorealizmus további érési szakaszának köszönhetően olyan szintre jutott a film, hogy az irodalommal és a képzőművészettel egyenrangú művészeti ágként kezelték. Ki nem hagytuk volna a főleg fesztiválokon, de itt-ott filmklubokban is hozzáférhető Lindsay Anderson- és Tony Richardson-filmeket, csodáltuk a brazil Glauber Rochát, a szerb Makavejevet, egyre
jobban elmerültem Bergman poézisében, tanultam, hogyan kell nézni Kuroszavát, a japán filmeket, imádtam az örökifjú Buñuel munkáit. Az akkori és a következő generáció számára a film fontos hivatkozási pont volt. Utólag is boldoggá tesz, hogy „ott voltam”, hogy a hatvanas években közvetlen tanúja lehettem az európai film aranykorának.
240. oldal
Az ifjúságközpontú cionista mozgalom célja az volt, hogy a fiatalok költözzenek ki Palesztinába, és ott építsenek fel az alapoktól egy országot. Hiszen nem volt ott szinte semmi, gyakorlatilag valóban a sivatag homokján kellett falvakat, városokat teremteni. A cionizmus egyik alaptétele (legalábbis a baloldali irányultságú csoportoknál) úgy szólt, hogy diaszpórában a zsidó lakosság összetétele olyan, mint a csúcsára állított piramis, mivel elenyésző a földművesek és a munkások száma, némileg több az iparos, de az efféle társadalom zömét értelmiségiek, kereskedők, vállalkozók, pénzemberek alkotják, ez pedig a születendő állam szempontjából rendkívül egészségtelen szerkezet. Szó volt természetesen ennek az állapotnak a történelmi okairól is, de a cionisták ragaszkodtak hozzá, hogy ha a zsidók szeretnének egy saját országot, akkor a piramist a csúcsáról a talpára kell állítani. A cionista szervezetek ezért folyamatosan képezték ki a vállalkozó szellemű fiatalokat,
felkészítették őket a palesztinai földműves életre.
56-57. oldal
Azoknak a csodás filmes éveknek az intenzitását csak fokozta, hogy Csehszlovákiában
egész közelről figyelhettem, mi történik. A fiatal generáció filmjei – Formantól a Černý Petr Jaromil Jireš Křikje, Věra Chytilová filmje, a Pytel blech (Egy zsák bolha) 1962-ből –, hogy
úgy mondjam, kiszakították a zsákot, csak úgy hullottak belőle a jobbnál jobb filmek, és megszületett a cseh, sőt a szlovák új hullám, mert Štefan Uher és Alfonz Bednár alkotása, a Slnko v sieti (Nap a hálóban, 1962) után a kolibai filmstúdióban is megmozdult valami. Korábban nagy sikert aratott a cannes-i fesztiválon Stanislav Barabášnak az Albert Marenčin forgatókönyve alapján készült filmje, a Pieseň o sivom holubovi (Ének a szürke galambról, 1961). Kemény harcot vívtunk több fórumon, hogy elfogadtassuk Peter Solan Boxer a smrť című filmjét, mert a valós lengyel élettörténet, amely egy egyenlőtlen
bokszmeccsről szól a koncentrációs tábor parancsnoka és az egyik fogoly között, érthetetlen mértékű bizalmatlanságot és aggályokat keltett felsőbb körökben. A hatvanas évek derekán arra is volt példa, hogy a nagy presztízsű pesarói filmfesztiválon Olaszországban kizárólag csehszlovák filmeket vetítettek.
241. oldal
A Duna-parton, a házunktól alig néhány lépésnyire tankok dübörögtek. Felöltöztünk, lementünk. A sarkon ott álltak Vrbkáék, az ismerőseink, és Stano csúnyán simfelte a feleségét, akinek a ballonkabátja alól kilógott a hálóinge. Laco odaszólt neki, hogy bejöttek az oroszok, te meg az asszonyt szidod?
Hogyne szidnám, mondja Stano, megyek haza az előbb, és mondom neki, kelj fel, itt vannak az oroszok, tankokkal, ő meg hogy részeg vagyok, csak a bolgárok viszik teherautón
fagyasztott zöldséget. Itt van, nesze, ez neked a fagyasztott zöldség?
282. oldal
Abban az időben pezsgett még a szlovák filmélet, színre lépett a fiatal rendezők második
hulláma – Dušan Hanák figyelemre méltó dokumentumfilmjeivel, majd első játékfilmjével, az 1969-es 322- vel, valamint Juraj Jakubisko, aki a prágai filmművészeti főiskola friss végzettjeként a még teljes egészében cseh új hullámos jegyeket viselő Kristove rokyval
(Krisztusi évek, 1967) jelentkezett, 1968-ban pedig a Zbehovia a pútnici (Szökevények és
nomádok) című filmjével lepte meg a nézőket és a szakmát. Nemcsak azért, mert még sikerült belepasszíroznia a szovjet hadsereg betörését az országba, hanem a színek zuhataga és az expreszszív szituációk miatt, amelyek együttvéve inkább Paradzsanovot, mint Formant idézték. A következő, még „rendetlenebb”, szimbólumoktól túlcsorduló Vtáčkovia, siroty a blázni (Madarak, árvák, bolondok, 1969) már összeütközésbe került az új, szigorúbb kritériumokkal, a mozik hamar levették a műsorukról, következő filmjét, az 1970-es Dovidenia v pekle, priateliát (Viszontlátásra a pokolban, barátaim) pedig már be
sem fejezhette, de nekem sikerült még egy riportot készítenem a forgatásról.
294. oldal
– Honnan lett egyszeriben ennyi gyűlölet a többnemzetiségű, toleráns Eperjesen?
– Én elsősorban az aljanép megnyilvánulását láttam ebben, de a mélyebb összefüggéseket persze még nem értettem. Pedig ezek a dolgok mindenütt egyformán működnek: a populizmus rendkívüli erővel hat az elégedetlenekre, a frusztrált tömegekre, és igen gyorsan beállnak kiabálni az első sorokba azok is, akik hasznot vagy dicsőséget remélnek az új eszmétől. … Ez a hozzáállás részben a reálgimnáziumot erősebben meghatározó katolikus közeg számlájára írható. Hiszen a kormánypárt a szélsőséges nézeteket valló pap, Andrej Hlinka nevét viselte, a fasiszta szlovák állam megszületésénél pedig egy másik pap, Jozef Tiso bábáskodott. Sosem felejtem el, ahogy ez utóbbi az eperjesi templomtéren felállított nagytribünről zsidóellenes lózungokat harsog demagógkörítéssel. Reverendában.
51. oldal
A háború után sokan új vezetéknevet vettek fel a zsidó fiatalság köréből, meg persze azok közül, akiknek német vagy magyar vezetéknevük volt, és nem múltak még el negyven-negyvenöt évesek, hogy ezzel is elhatárolódjanak a zsidóság hagyományos német nyelvi közelségétől, és mert ellenkező esetben akár őket, a nácizmus áldozatait is sújthatta volna az akkori németellenes diszkriminatív légkör. Ezt a hivatalok akkoriban nagyon támogatták, nem kellett megküzdeni a bürokráciával. Bárki megváltoztathatta a nevét, főleg ha az eredetileg német hangzású volt, és sokan – nem csak zsidók – éltek is ezzel a lehetőséggel.
Akkoriban olyan mértékű volt a németek diszkriminációja, hogy aki Szlovákiában akart maradni, jobban járt, ha megtette ezt a lépést.
151. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Pavel Vilikovský: Az élet örökzöld hátaslova ·
Összehasonlítás - Michal Hvorecký: Tahiti utópia 55% ·
Összehasonlítás - Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány 96% ·
Összehasonlítás - Bérczes László – Cseh Tamás: Cseh Tamás 96% ·
Összehasonlítás - Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól 94% ·
Összehasonlítás - Matt Allen – Steven Knight: Birmingham Bandája 95% ·
Összehasonlítás - Krasznahorkai László: Nem kérdez, nem válaszol 95% ·
Összehasonlítás - Szvetlana Alekszijevics: Fiúk cinkkoporsóban 93% ·
Összehasonlítás - François Truffaut: Hitchcock 96% ·
Összehasonlítás - Schäffer Erzsébet: Egyszer volt 93% ·
Összehasonlítás