Madarak ​ítélőszéke 80% 43 csillagozás

Hű, hát nagyon érdekes volt…még nem tudom hová tenni. Nagyon ígéretesen indult, de aztán annyira egyedi akart lenni, meg ijesztgetős, hogy semmilyen lett.
Ki az a hülye, aki egy hirdetésre jelentkezik, majd a nagy semmi kellős közepére költözik, hogy egy felnőtt férfi kertjében gazolhasson?

Halvány Jane Eyre-utánérzés, leheletnyi Tortúrával megspékelve. Hát elég gyenge…

Mint sokan mások, én is a borítójára lettem figyelmes. Csodaszép. A címe is tökéletes.
Talán említettem már, hogy szeretem a skandináv irodalmat, mert szeretem a sötétet, a hideget és a magányt. Az életben nem viselem jól, de olvasni nagyon szeretem a nyomasztó hangulatot, nagyra értékelem, hogy vannak akik képesek ilyesmit szavakkal megjeleníteni. Különösen nehéz ezt úgy elérni, hogy nem írják tele mélyenszántó, vagy annak álcázott gondolatokkal. Tulajdonképpen két teljesen hétköznapi, banális történet találkozik, ami egyik szereplő által van naplószerűen elmesélve. Semmi különös, nekem mégis nehezemre esett letenni.

Amikor a madarak ítéletet mondanak.. Akár ez is lehetne a címe a regénynek,hiszen kiemelt szerepet játszanak a madarak a történetben.
Két személy, akik feloldozásért fohászkodnak, elrejtőznek a sötét múltjuk, bűnük elől.
Nagyon tetszett,hogy skandináv mondát is beleszőtt a szerző a történetbe, ami még rejtélyesebbé tette azt.

Bővebben:
https://konyvkultura.blogspot.com/2021/04/agnes-ravatn-…

Jó pár éve nagyon ritkán, az utolsó két kovidosban szinte elő sem fordult, hogy egy könyvet a polcok közt bóklászva, pusztán borító és fülszöveg alapján kölcsönözzek ki a könyvtárból.

Ez most amolyan „első fecske” volt; s ha már madarak ítélőszéke, valamennyire stílszerűen.

Az egész könyvet, olvasását átjárta valami baljós hangulat. Nem értettem a főszereplőket, leginkább a női főszereplőt, de nyilván családunkban erősek a nők, és nem is dilemmáznak hasonlókon. (És tényleg nem. A sokadik oldalon vázolt „botrányon” én egy betyárosan jót rötyögnék – még úgy is, ha én lennék a kárvallott fél.)

Ha ezen az önismereti/önbizalmi kérdésen túl vagy, akkor nagyjából nem is érted a problémát, melyre felépül női vonalon a szál.

A férfi vonal pedig nagyon sokat mondó spoiler

a borító miatt figyeltem fel a könyvre.
a könyv első kétharmada nagyon érdekes volt, ahogy a feszültség hullámzik a felszín alatt és titokzatosság övezi a férfit és a furcsa pszichotikus kitöréseit. (csak bízni tudok abban, hogy már eljutottam arra a szintre, hogy faképnél hagynék bárkit, aki így bánik velem. régen nekem sem ment.) azonosulni tudtam a főszereplő nővel, aki teljességgel mások reakcióin és elismerésén keresztül képes csak látni és értékelni önmagát, folyton keresi hogyan felelhetne meg egy idegennek, akiről még csak semmit nem is tud. tetszett a helyszín is, a növények, a kert és hogy a történetet halványan átszövi a madarak jelenléte. (az egeres és a cinegés rész fájt)
egy idő után a történet elsekélyesedett és veszített a hangulatából, a vége nekem teljesen összecsapott volt, hirtelen lett elvágva és valahogy kiszámítható, gagyi lett. érdekes párhuzamot éreztem a főszereplő nő aggályai és a saját könyvben való csalódásom között: ha kiderül minden a férfiről, már nem is érdekes, ha elveszíti azt a titokzatos-sejtelmes aurát ami körüllengi, már nincs is benne semmi, csak egy hétköznapi ember. ahogy sorra kiderültek a súlyos titkok, a könyv lassanként egy gyenge krimivé alakult át.
mégis a könyv első fele miatt bőven megérte elolvasnom.

Ez egy méltatlanul alulértékelt regény, úgy gondolom, hogy több figyelmet érdemelne,már csak azért is mert öt irodalmi díjat nyert el.
Agnes Ravatn neve eddig ismeretlen volt számomra, de remélem, hogy többet olvashatok majd tőle.
Ez egy lélektani thriller, mely végig fenntartja az érdeklődést, feszült és baljós hangulatot árasztva.

Allis a harmincas éveiben járó műsorvezető illetve történész, aki egy botrány miatt otthagyja otthonát és vele együtt a férjét is. A könyv vége felé derül ki több dolog Allis-ről, előtte nem soka tudunk róla, csak annyit, hogy elmenekül egy isten háta mögötti fjord-ra felégetve mindent maga mögött, hogy Bagge-nak, egy negyvenes éveiben járó férfinak segítsen a háztartását vezetni.

Bagge egy magába zárkózó, csendes, negyvenes éveiben járó férfi.
Egyedül él,a felesége hollétéről semmit nem lehet tudni.
Allisnek elmondja, hogy pontosan mikor akar étkezni, iletve szeretné ha a kertben rendet tartana,ezenkívül nem sokat árul el magáról…
Ez a két ember úgy él egymás mellett, hogy szinte nem is beszélnek, csak ha muszáj.
Allis persze szeretne többet megtudni a férfiról, de fél tőle, és nem akarja elveszíteni a bizalmát.
Allis nem jár el sehova,csak a helyi kis boltba, ahol az eladónő minden lépését figyeli.
A történet elején már érezhető, hogy itt bizony valami nagyon rossz dolog fog történni,
Miért van egyedül Bagge? Hol van a felesége?
Allis miért menekült el az otthonából?

A cím nagyon hangsúlyos, nem is lőném le, hogy miért.Plusz ráadás, hogy egy skandináv mitológiát is megismerhetünk.
Egyetlen szomorúságom az volt, hogy rengeteg nyelvi hiba van a könyvben, bár ez az értékéből nem von le semmit. Illetve angolról lett lefordítva, de így is örülök, hogy eljutott ez a különleges történet hozzánk.

Nagyon remélem, hogy olvashatok még az írónőtől, akit 2015-ben a tíz legígéretesebb fiatal regényírók közé választottak.

A fél csilllag levonás csak azért van, mert Allis felháborítóan hülye. spoiler Ahhoz képest, hogy egy folyton minden felelősséget hárító és előle elmenekülő, agyilag a kamaszkorban megrekedt nő belső monológja az egész, és ráadásul nem sok minden történek, alig tudtam letenni.
Várom az írónő többi könyvét is magyarul!

Megtetszett a címe és a borítója. A fülszöveg hatására aztán felkerült a listámra. Végül egy könyvtári példányt olvastam el. Spoiler nélkül nem könnyű beszélni róla, de annyit el lehet árulni, hogy egy nő belső monológját hallgatjuk, mert párbeszéd nem sok van benne. Allis csapot-papot maga mögött hagyott és belevágott egy új helyen egy teljesen új munkába,elzárkózva a korábbi életétől. Ő és munkáltatójának s egyben szállásadójának egymáshoz való viszonyát ismerjük meg. A történetbe időnként bepislákol a napfény, ilyenkor átfutott az agyamon, hogy talán romantikus könyvet olvasok, mégis jellemzően furcsa, ködös, baljóslatú hangulat lengi be. Reménykedtem pozitív végkifejletben. Hogy megkaptam-e, nem árulom el. Mindenesetre ajánlom olvasásra, mert remek gondolatébresztő. Jó kis beszélgetések alapja lehet a könyv.spoiler

Nos…itt ez a könyv, amit a címe és a borítója miatt vettem meg. A fülszöveget el sem olvastam.

Egy botrány elől vidékre, önkéntes számüzetésbe vonuló nő és egy ezen a vidéken élő magányos férfi különösen induló kapcsolatának első, bizonytalan, de már ekkor baljós lépéseinek neszével indul a történet. Feszültség és a mélyben megbúvó titkok ígérete jellemzik a történetet majdnem teljesen a végéig.

Aztán…aztán történik valami, de mintha nem történne semmi. A story kisiklik, ellaposodik, és az addig izgalmat jelentő, rengeteg izgalmas utalgatás kifut a semmibe. Mintha az író elfáradt volna.
A karakterábrázolás megbocsátható módon hullámzó, hol zseniális félmondatokban szikrazó, hol inkább suta, hol pedig unalmas.

És mégis. Van valami ebben a könyvben, talán a hangulata, vagy a hibák sűrű, sötét erdején átszüremlő eredeti szándék fénye, ami miatt még egy héttel az elolvasása után is eszembe jut mindennap.