Testvérlélek 8 csillagozás

Agnès Karinthi: Testvérlélek

Amikor Philippe becsönget Anne lakásának ajtaján, a lány nem ismeri meg. Arra sem emlékszik, hogy nyolc éves korukban a fiú feleségül kérte. Mindez eltűnt, mély feledésbe borult a családját ért súlyos közlekedési baleset során. Philippe viszont mindenre emlékszik, és ezentúl egyetlen dolog lesz fontos a számára, egyetlen rögeszmének él, hogy örökre helyet kapjon Anne életében. Lesz-e, lehet-e közös a jövőjük? Milyen áron tudják a múltat feleleveníteni? A Testvérlélek két időszak, a kisgyermekkor és két, közel harminc éves fiatal felnőttkora köré épülő lélektani dráma, amelynek legvégén szörnyű titokra derül fény.

>!
Noran Libro, Budapest, 2019
230 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155900563 · Fordította: Karinthy Judit
>!
Kossuth, Budapest, 2019
230 oldal · ISBN: 9789635170197

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

Gvendolin P>!
Agnès Karinthi: Testvérlélek

Ha valakit Karinthynak, ebben az esetben Karinthinak hívnak, nem okoz meglepetést, ha egy könyvvel áll elő. Ez a könyv bizonyos tekintetben két Karinthy/i műve, hiszen a fordító nem más, mint az írónő édesanyja. Mindeddig nem kapott kimagasló értékeléseket a könyv, pedig jó kis lélektani történet ez. Egy nap egy felnőtt férfi azzal kopogtat be 20 éve nem látott osztálytársnőjéhez, hogy egykor azt mondta neki, feleségül megy hozzá. Nem sokkal ezek után elkerülnek egymás mellől. A fiú nem felejt, 20 éven át ez élteti, azért tesz mindent, hogy egyszer visszatérhessen a lányhoz, és számon kérje ígéretét. A történet két szálon fut, egyrészt nyomon követhetjük Philippe udvarlását, és Anne reagálását, aki semmire sem emlékszik abból, amit a fiú mesél neki, mert egy balesetben elvesztette emlékezetét. Kezdettől fogva érezni, hogy Philippe szándéka nem valósulhat meg, mert aki ennyire görcsösen ragaszkodik valamihez, akit mindössze egyetlen cél éltet, aki nem készül fel arra, hogy 20 év után nem biztos, hogy ugyanúgy lehet folytatni valamit, abból lehet, hogy valami rossz fog kisülni. Itt végül a legszörnyűbb dolog történik meg. A másik szál Philippe, valamint Anne és egypetéjű ikertestvére, Claire története, aki a már említett balesetben meghal. A két lány ugyan úgy hasonlít egymásra, mint két tojás, lélekben mégis mások, Philipp e és Anne egy húron pendülnek, Claire gyakran kívül reked, még csak nem is járnak egy osztályba. A szerző rendkívül jól ábrázolja ezt a változásra képtelen fiatalembert, aki az apai példát követve, kudarcát agresszióban vezeti le, és Anne-t is, az emlékezetét vesztett lány gyökértelenségét, próbálkozását, hogy Philippnek megfeleljen, és ami végül nem sikerül. Anne a múltját elvesztve igazából felnőtt életében sem képes mély emberi kapcsolatok kialakítására. Az kezdettől fogva sejthető, hogy lappang ebben a történetben valami titok, mert mi más is magyarázná azt, hogy az anya semmit sem tesz azért, hogy a lánya visszanyerje az emlékezetét. A történet végén aztán kiderül, hogy nem egy titok maradt rejtve annyi éven át, hanem kettő, és mindkettő az anya „bűne” volt. A könyv nyelvezete nem túl bonyolult, de ez nagyon jól illik az ábrázolt, feszültséggel teli világhoz. Stílusát tekintve Agota Kristofhoz tudnám hasonlítani. Claire gyerekként tudta anyja titkát, így felmerül bennem a kérdés, vajon a Philipp által elmesélt múltbeli emlékek visszahoztak-e valamit Anne emlékeiből. Anne megváltozik ezek hatására, talán azért, mert valamit sejteni kezdett az igazságból? Azt hiszem, talán ez az egyetlen kérdés, amire nem találtam meg a választ. A könyvben felmerült konfliktusok, lelki folyamatok akár pszichológiai tanulmányok tárgyát is képezhetnék.

Anatolij P>!
Agnès Karinthi: Testvérlélek

Ez a könyv óriási meglepetést okozott nekem. Legutóbb ennyire nagyjából a Durva egy történettől esett le az állam, de ott legalább előre szóltak, hogy durva lesz, és volt esélyem félkészülni. Itt aligha. Pláne, hogy nagyon a végén bontakozott ki a háttérben gondosan elbújtatott valóság.
Majdnem kétszáz oldalig azt hittem, hogy egy kortárs párkapcsolati regényt olvasok, amiben nem minden megy teljesen gördülékenyen a szereplők között, úgy ahogy egy hollywoodi filmben vagy amerikai romantikus regényben, aztán egyik oldalról a másikra azon kaptam magam, hogy egy Szophoklész drámát tartok a kezemben. spoiler.
Persze volt benne azért olyan is, amire rá lehetett érezni.
A karakterek, háát… Volt akit sajnáltam, volt akit szántam, volt akivel nagyon együtt tudtam érezni, de megszeretni senkit nem tudtam. spoiler
De a regény történetébe abszolút beleillik, hogy nem kifejezetten szerethető karakterekkel dolgozik.
Amit pedig kifejezetten jól csinál, az annak a bemutatása, hogy sokszor a szülőknek mennyire fogalma nincsen a gyerekük világáról, és még akkor is, amikor a szemük elé tárul a valóság, hajlamosak belekapaszkodni egy olyan dologba, ami valamit megmozgat a fantáziájukban, és onnantól nem tudnak leszállni a dologról, még akkor sem, ha ezzel egyre messzebb kerülnek a valóságtól.
Ami viszont változó mértékben, de végig zavart az olvasás során, az a regény nyelvezete. Számomra nagyon idegen, régies stílusban ír a szerző, ami önmagában még nem is lenne gond, de néha az adott szövegkörnyezetbe egyáltalán nem illő szót vagy kifejezést használ, és ettől többször nagyon furcsa szájízt éreztem olvasás közben. És ezért néha számomra kicsit amatőr érzetet keltett az írói stílus.

De összességében véve egy érdekes lélektani történet volt, sok mident megmozgatott bennem, felkavarta az érzelmeimet és a végével egészen megdöbbentett, szóval mindenképpen megérte elolvasni.

Zsuzsanna_Buday>!
Agnès Karinthi: Testvérlélek

Brutál. Hátborzongató. Felülbírálandó, hogy a gyerekkönyvtárban van. Viszont nagyon is izgalmas. Nem zavaró, sőt érdekes az idősíkok közti ugrálás, ettől olyan kirakó szerű. Összességében ez nem a kedvenc műfajom, de azért érdemes volt elolvasni, hogy tudjam, kinek a kezébe nem való.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Anatolij P>!

– Mikor negyedikbe jártunk, megkértem a kezed.
A nő ugyancsak meglepődik.
– Megkérted a kezem? Hogyhogy?
A szünetben történt. Már becsöngettek. Én elestem az udvaron, és te segítettél felkelnem. Minthogy utáltam a tanítást, húztam az időt, nem siettem bemenni. A tanítók mérgesek voltak, de amikor észrevették a véres térdemet, a kötözőbe küldtek. Mielőtt bementem oda, megkérdeztem, akarsz-e a feleségem lenni.
– Hihetetlen. Hogy tudtam elfelejteni egy ilyen jelenetet? És aztán? Igent mondtál. Ez a mi titkunk.

45-46. oldal

Anatolij P>!

Soha nem felejtettelek el. Amikor húsz évvel ezelőtt feleségül kértelek, már akkor is szerelmes voltam beléd. Ez a láng azóta sem aludt ki. Azóta szeretlek, amióta csak ismerlek. Azt persze nem sejthettem, hogy amnéziásan fogok rád találni, de ez nem változtat a lényegen.

46. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Valérie Perrin: Másodvirágzás
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Egység
Nicolas Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek
Wm. Paul Young: A viskó
B. E. Belle: Vallomások
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Ruby Saw: Lucy
Virginie Grimaldi: Ha az élet citrommal kínál…
W. Bruce Cameron: Egy kutya négy élete