Kit ​érdekel a szerelem? 67% 30 csillagozás

– Mindig is szemüvegesnek ismertelek. Látlak a szemüveged mögött. Nem érdekel a szemüveged.

Felálltam, megfogtam a kezét, a szemébe néztem és egy pénzügyminiszter
hanghordozásával kijelentettem:
– Anya, ne aggódj, nem vagyok leszbikus.

Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy a szerelem olyan, mint a sport vagy az utazás vagy a nyaralás (….)

– Bolondgombát ettél, vagy mi?
– Raviolit ettem.
– Raviolit? Konzervből? –Ja.
– Mázlista! Anyám soha nem csinál. Szerinte hizlal, és tele van mindenféle szarral. És tudod, mit csinál helyette?
– Nem.
– Friss raviolit, ahogy ő nevezi, és el sem tudod képzelni, mennyire ízetlen, puha és undorító.
– Micsoda hülyeség – feledkeztem el a szomorúságról és az undokságról, mert az ilyen beszélgetéseket szerettem Johanával –, még a menzán sem adnak raviolit. Én azt hittem, a menza az ideális hely az ilyen kajához, de mégsem.

A tavalyi év azon a napon kezdődött, amikor anyám azt mondta:
– Nem értelek.

(első mondat)

Montaigne nem csak egy
párizsi gimnázium, de az életem megállt. Úgy értem, az igazi életem, az egyetlen,
amelynek számítania kellett volna, amely a bensőmben zajlik. Már csak író – és
számológép voltam, s nem csak én jártam így. Az egész suli olyan volt, mint
Csipkerózsika kastélya, százéves álom pókhálói alatt.

Mindig is szemüvegesnek ismertelek. Látlak a szemüveged mögött. Nem érdekel a
szemüveged.

negyvenkét órával később indul.Nagyon hosszú idő. Ugyanakkor hihetetlenül
rövid is. Mert ha száz év állt volna a rendelkezésemre, hogy felkészüljek a sorsommal való
szembenézésre, azt is kevésnek találtam volna. Valójában mennyi is negyvenkét óra?

Ne mondd, hogy még mindig kavicssütiket csináltok a ti korotokban!

– De igen. Jó dolog, tudod? Nem esszük meg őket, nem vagyunk már kisbabák, de
azért megcsináljuk. Kimegyünk a térre, csinálunk egy kavicssütit, és jobban érezzük
magunkat.

– Valójában apád depresszióba esett.
Meglepődtem. Mindig is depressziósnak láttam apámat. Azt hittem, a személyisége
része.