A ​gyermek a forró puliszkába esett 36 csillagozás

Aglaja Veteranyi: A gyermek a forró puliszkába esett

A fiatalon elhunyt írónő magyar-román vegyescsalád gyermekeként látta meg a napvilágot Svájcban. Gyermekkori emlékei nagyban meghatározták írásainak témáját, amelyek többnyire a cirkusz semmihez sem hasonlítható világát jelenítik meg. Modern nyelve, bátor és kifejező képzettársításai ezredfordulónk kedvelt írójává tették. Az eredetileg német nyelven írt regényt francia és spanyol nyelvű átültetései után magyarul is olvashatjuk Billinger Edit kitűnő fordításában.

Eredeti cím: Warum das Kind in der Polenta kocht

Eredeti megjelenés éve: 1999

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kráter Klasszikusok Kráter

>!
Kráter, Pomáz, 2003
196 oldal · ISBN: 9639472379 · Fordította: Billinger Edit

Enciklopédia 11

Helyszínek népszerűség szerint

Románia


Kedvencelte 10

Várólistára tette 70

Kívánságlistára tette 52

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Csabi>!
Aglaja Veteranyi: A gyermek a forró puliszkába esett

Sokáig vadásztam erre a könyvre, szinte beszerezhetetlen, és már magam sem tudtam, hogy annak idején miért vetettem ki rá a hálómat. Talán a film keltette fel az érdeklődésemet annak idején.
Mire számíthat az ember egy negyven évesen öngyilkos ember könyvétől? Mélységes depresszióra, sok kegyetlenségre, testi és lelki értelemben is. Tekinthetjük ezt a könyvet önéletrajznak? Habár tudjuk, hogy az író, ha merít is az életéből (márpedig merít), akkor is irodalmat ír? Én annak tekintettem, másképp nem is lenne értelme. Miért találna ki valaki fiktív borzalmakat, ha egyszer készen kapta az élettől. Szóval egy élet bontakozik ki a regényben, szökés Romániából, gyerekkor a cirkuszban, egy erőszakos és bohém apa, egy gyenge anya, intézet, elhagyás, gyökértelenség, prostitúció. Önéletrajz, nem hagyományos értelemben. Nincs igazi folytonosság, habár időrendben haladunk előre, de inkább képek villannak fel Veteranyi fejében, amit az épp aktuális életkorának megfelelően ad vissza. Ezt remekül csinálja, ahogy fenntartja ezt a naiv nézőpontot. A fejezetek rövidek, szaggatottak, de még a mondatok is önállóan állnak, szinte minden mondat egy új bekezdés. Ennek megfelelően szinte minden mondat egy kis műalkotás, álnaiv, nagyon is tudatosan kitalált. A mondatok ütnek, ha nem is direkt, de a mögöttes jelentés sokszor sokkal rémisztőbb, mint a kimondott szavak.
De ez a hatásos személyesség vissza is üt, mert mint regény nem ad igazán különöset, a rendkívüli mondatokból nem lesz rendkívüli regény, „csak” egy szomorú élettörténet, ebből a szempontból tizenkettő egy tucat.
Ettől még ajánlom, mert tényleg élmény olvasni ezeket a mondatokat, és ha valaki szereti, ha a humor és a megrendülés kéz a kézben járnak, akkor itt megkapja.

enigmapanda>!
Aglaja Veteranyi: A gyermek a forró puliszkába esett

lóg egy nő a trapézon, a hajánál fogva. amikor anyám a haján lóg, olyan mintha a levegőben futna, mondja ő. pontosan ilyen ez a könyv is. tőmondatokból áll, amik kemények és egyenesek mint egy trapéz; ezeken a tőmondatokon lóg ő, és mesél. az olvasó pedig hol kapaszkodik, hol zuhan; gyakran az oldal tetején egyetlen mondat, csupa nagybetűvel, alatta a fehérség, és úgy lapozol, azzal a mozdulattal, ahogy egy cirkuszi artista kaphat valami után, ha megváltozik felette a trapéz. nincsenek fölösleges mondatok. lóg a történet is, ugrál fölötte a kislány, a főszereplő, artista, hülyéskedik, nem komoly ez. románia, diktátor, menekülés, külföld szagú külföldök, és egy kislány, aki nem lehet kislány, mert a bánat öregít; romániában a gyerekek úgyis idősebben születnek, mert már anyjuk hasában szegénység van, és folyton a szülők gondjait hallgatják. a babái lefogytak, mert nem értik az idegen nyelveket. egy trapézon lóg egy család, pár baba, egy kislány, egy cigány nővér, egy magyar bohóc apa, a securitaté, lengenek a boldogság felé, mert külföldön úgyis lehet híresnek lenni, hogy az ember nem a diktátor pártjához tartozik. egy történet lóg a trapézon. az anyja lóg a hajánál fogva a trapézon.
aztán leesik. itt még mosolyogsz. a cirkuszban úgyis mosolyogva halnak az emberek. vajon az ember már esés közben meghal ijedtében?, kérdezi ő. leesnek, 'a családom külföldön széttörött, mint az üveg', mondja ő. apa elmegy, nincs pénz, nem értik a nyelvet, nincs iskola, ő még fiatal, háromszöget kell ragasztania oda. de szeretik, színésznő lesz. egyre kevesebb ruhában. ezt a könyvet nem lehet elmondani. nyugatitól veresig tartó vonatúton olvastam el; tehát körülbelül egy órás olvasmány. először még mosolyogsz; elképesztő a humora, a momó ugrik be megint, a kisdarázs, de még a zazi is, igen, kislány, gyerek, gyerekfelnőtt. de a mondatok sokkal kegyetlenebbek. mintha elina hirvonent összekevernéd ajarral. először hintázol. aztán kapaszkodsz, a könyv közepe felé már kapaszkodsz, a mondatokban úgy kell megkapaszkodni. aztán én elkezdtem sírni. hihetetlen ereje van, ahogy ír, hihetetlen ereje van ennek az írás formának, ezeknek a tőmondatos történéseknek, amikben semmi nincs megmagyarázva, mint egy cirkuszban, ott lóg egy nő a trapézon, hogy került oda, nem számít, ott lóg, nem fog leesni. persze hogy le fog esni. a könyv háromnegyed részét ki tudnám írni idézetnek, olyan mondatok vannak benne. trapézok. elképesztően szürreális. mint egy gyerek. egy gyerek, akinek a világában az apja akkora, mint egy sámli. egy gyerek, akinek az anyja fent lóg egy trapézon, a hajánál fogva; de ha nem esik le, este csirkét fog majd kopasztani -amit szállodában nem lehet, mert kopasztáskor a csirkék rikácsolása nemzetközi, mindenki érti – és együtt fognak vacsorázni. a csirketoll égett szaga jelenti az otthont. de még ott lóg fent, és ilyenkor hogy megnyugtassa, a nővére a gyermekről mesél, aki a forró puliszkába esett.

'ha elképzelem, mennyire fáj neki, hogy a forró puliszkába esett, biztat a nővérem, akkor nem kell állandóan arra gondolnom hogy lezuhan a trapézról anyám. de ez sem segít. folyton anyám halálára gondolok, nehogy váratlanul érjen. látom magam előtt, ahogy az égő fáklya a hajába kap, lobogó hajjal a földre zuhan. s amikor fölé hajolok, hamuvá válik az arca.
nem üvöltök.
elhajítottam a számat.'

na, hát ilyen ez a könyv.

6 hozzászólás
sztimi53>!
Aglaja Veteranyi: A gyermek a forró puliszkába esett

Érdekes szerkesztés, üres lapok, caps lock, számozás, soha nem olvasott csodamondatok. És beltartalom!
Először mosolyogtam. Aztán már a két szájsarkamat valami súlyok vonzzák a föld felé. Szomorba merevedett az arcom és valami szorít belül. Az előttem lévő monitor, amire értékelést vetném egyelőre olyan üres, mint a tekintetem olvasás után. Nehezen jár a levegő. A sav a torkomba kúszott. A gyermek meg a forró puliszkába esett.

15 hozzászólás
Babett_Jávor P>!
Aglaja Veteranyi: A gyermek a forró puliszkába esett

Nagyon különös érzés volt számomra olvasni ezt a könyvet, mivel nagyon sok személyes érzelem fűz Aglajahoz. Rupi Kaur írásait idézte fel bennem leginkább ez a könyv. Nagyon jó gondolatok olvashatóak benne, és igazán megindító maga a történet. Nagyon tetszett!

ppeva P>!
Aglaja Veteranyi: A gyermek a forró puliszkába esett

Nem is regény ez, hanem látlelet. Iszonyú gyerekkor, iszonyú fiatalkor. Évtizedekig elhúzódó rettegés, otthontalanság, családtalanság, idegenség, halálfélelem. Szegény Aglája, csoda, hogy olyan sokáig bírta szuflával az életet…

aglaja>!
Aglaja Veteranyi: A gyermek a forró puliszkába esett

döbbenetes egyszerűséggel, pátosz nélkül beszél. ez ő, ez ő maga, a felcseperedő artistalány, internátusban, lepusztult szobákban a világ végén, utazó cirkusszal. ahogyan felnyílik a gyermekszem, és látja, hogy minden mocskos. „az ember, amikor fél, a szájába veszi a szívét és mosolyog.”

ms_moly>!
Aglaja Veteranyi: A gyermek a forró puliszkába esett

Tetszett. Miután becsuktam, eszembe jutott, hogy megnézem újra a Bibliothéque Pascal-t.

HermanCs>!
Aglaja Veteranyi: A gyermek a forró puliszkába esett

Az egymásrautaltság minden negativitást eltűr, nem számít, ha felőröl. Kiszolgáltatottság, látszatfenntartás, identitás váltogatás a biztonság érdekében, elnyomott rettegés, bujkálás – mihez vezethet egy hasonló életvitel? hogyan hathatnak mindezek egy gyermek lélektani/pszichés fejlődésére? Tudjuk: 40 évnyi „keresés” utáni feladás.
Megrázó írás, zseniális fogalmazásmód. A felnőtt újra gyerekbőrbe bújik és a nyelvezetet is ahhoz igazítja – bár ott a felnőtt énje is, aki értelmezi a gyermekkorban megélteket.


Népszerű idézetek

enigmapanda>!

NEM SZABAD RAGASZKODNI SEMMIHEZ.

már megtanultam, hogyan kell úgy berendezkednem, hogy mindenhol jól érezzem magam.
elég, ha a kék kendőmet egy székre teríthetem.
ez a tenger.
az ágyam mellett mindig ott van a tenger.
csak lelépek az ágyról, és máris úszhatok.
az én tengeremben nem kell tudni úszni ahhoz, hogy ússzon az ember.
éjszaka anyám virágos köntösével letakarom a tengert, nehogy elkapjanak a cápák, amikor pisilni megyek.

24-25. oldal

sztimi53>!

A hazámat csak az illatáról ismerem. Olyan illata van, mint anyám főztjének.
Apám szerint az ember mindenhol emlékszik a hazája illatára, de csak akkor ismeri fel, ha távol van tőle.
ISTEN MILYEN ILLATÚ?

16. oldal, Kráter, 2003

sztimi53>!

Amikor az ember fél, szájába veszi a szívét, és mosolyog, mondogatta anyám.

132. oldal, Kráter, 2003

sztimi53>!

ISTEN SZOMORÚ.
EGY MAGYAR NÓTÁT HÚZ A HEGEDŰJÉN.

193. oldal, Kráter, 2003

2 hozzászólás
cassiesdream>!

A DIKTÁTOR MEGTILTOTTA ISTENT.
….
A diktátor tulajdonképpen cipésznek tanult. A diplomáit pénzért vásárolta.
Még írni és olvasni sem tud, állítja anyám, olyan buta, mint a fal.
De a fal nem öl, válaszolja apám.

43. oldal, Kráter, 2003

3 hozzászólás
enigmapanda>!

Apám anyanyelve úgy hangzik, mint a szalonna paprikával és tejszínhabbal.

56. oldal

enigmapanda>!

mielőtt egy nő teherbe esik , rettentő szomjas lesz, és annyi vizet iszik, hogy gyerek nő a hasában. amikor a gyerek jelez, az anyánál minden bezárul ott lent, nehogy a gyereke kicsússzon a hasából.

az anyaméh olyan, mint egy ház. egy ágy van benne, vagy egy meleg vízzel teli fürdőkád.
a gyerek azt eszi, amit az anyja küld neki.
a gyerek mindent tud, amit az anyja tud, csak teherbe nem eshet.

TILOS FÉRJ NÉLKÜL GYEREKET SZÜLNI, ÉS TILOS GYEREKET SZÜLNI, MIELŐTT MEGSZÜLETNÉNK.

az anyaméhben azonban nincs olyan férfi, akihez hozzá lehetne menni. ha mégis, akkor az biztosan rokon. rokonok pedig nem házasodhatnak össze, különben összeragadt lábú gyerekek jönnek a világra. és akkor mindenki rájön, hogy a szülők nem is házastársak, hanem rokonok.
de itt külföldön ez is másképp van talán.
amikor az anya sír, árvíz önti el a hasát, mert olyankor a gyerek is sír.

35. oldal

1 hozzászólás
sztimi53>!

Anyámmal a húspiacra járok, a nagynénémmel pedig a temetőbe.

66. oldal, Kráter, 2003

sztimi53>!

A nővérem szép, akár egy férfi. Minden gyereket elver. A nővérem cigány.
ÉN IS CIGÁNY AKAROK LENNI.

37. oldal, Kráter, 2003

sztimi53>!

Egy született külföldi elhagyta a cipőjét. Otthon hagyta a cipőt, az otthonát pedig egy folyóba dobta.
Vagy a ház maga ugrott a folyóba?
A született külföldi folyóról folyóra járt.
Egyszer a víz alatt egy öregemberre talált, akinek tábla volt a nyakában. A táblán ez állít: ITT A MENNYORSZÁG
A külföldi megkérdezte: hogyhogy a mennyország?
Az öreg vállat vont, és a táblára mutatott.
A ház végül egész máshol bukkant fel ismét. Valószínűleg nem is ugyanaz a ház volt, mert nem emlékezett a külföldi cipőjére.
A ház később elveszítette az ajtaját.

62. oldal, Kráter, 2003


Hasonló könyvek címkék alapján

Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai
Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz
Eric-Emmanuel Schmitt: Noé gyermeke
Bereményi Géza: Magyar Copperfield
Neil Gaiman: Óceán az út végén
Ivana Bodrožić: Hotel Zagorje
Grecsó Krisztián: Vera
Lucinda Riley – Harry Whittaker: Atlas
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Durica Katarina: A rendes lányok csendben sírnak