Úticélja ​ismeretlen 58 csillagozás

Agatha Christie: Úticélja ismeretlen

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„… a fémkolosszus lassan kitárult… Óriási udvarban találták magukat, melynek egyik, magas drótkerítéssel elválasztott részében férfiak sétálgattak. Ahogy kíváncsian az érkezők felé fordultak, Hilary elborzadva felsikoltott: – Hisz ezek LEPRÁSOK! – kiáltozta. – Leprások! – s rázkódott a teste az iszonyattól. A leprakolónia kapuja fémes csattanással zárult be mögöttük… Egyedül volt, körülvéve ellenségekkel. S ráadásul néhány perc múlva szembe kellett néznie a leleplezéssel…”

Úti célja ismeretlen címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1954

>!
Hunga-Print, Budapest, 1989
222 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630267411 · Fordította: Domina Márta

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Hilary Craven


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Agatha Christie: Úticélja ismeretlen

Egyfelől véletlen, másfelől szükségszerű, hogy pont most, s pont az én kezembe kerül Chistie egy 1954-ben írt rendhagyó műve, amelyben sem Poirot, sem Miss Marple nem szerepel. Tulajdonképp egy kémes-kalandregény, amelynek kapcsán Christie elmondja a véleményét a korlátlan szabadságról és a diktátorokról. Egyes passzusai akár egy mai napilapban is megjelenhetnének, s tán tudjuk mire vonatkoztathatók. Egy fasisztoid eszmét és gyakorlati megvalósítóit vázolja fel, amelyben az elhivatott értelmiségi tudósok és irányítók kisebbségének uralmáról szól a „rabszolgák” felett. A szinte korlátlan gazdagsággal bíró hatalmasság hite szerint kísérleti rendjét az egész világon érdemes lenne elterjeszteni, s abban mindenki boldog lenne, senki nem is akarna, akarhatna mást…s neki milyen jó üzlet!
Elgondolkodtató könyvecske a krimi királynőjétől, amely egy szórakoztató írás keretein belül állást foglal a demokrácia és a humanizmus mellett.
Érdemes elolvasni!

3 hozzászólás
Garbai_Ildikó P>!
Agatha Christie: Úticélja ismeretlen

A borító borzalmas. Ez egy nem szokványos könyv A.C.-től de tetszett. Néha nyomasztó volt a hangulata. Érdekes de itt egyáltalán nem hiányzott nekem egyik fő karaktere sem.
Sokan írták már,hogy inkább kémregény mint krimi, szerintem is. Így kell nekiállni olvasni és nem lesz az ember csalódott,hogy nem a megszokott történeteket olvassa.

Agatha_Emrys P>!
Agatha Christie: Úticélja ismeretlen

Régen olvastam már Agatha Christiet, jó volt újra elmerülni benne. Ez ráadásul egy kalandregény, ami nem a megszokott tőle.

Kellemes kikapcsolódás volt, szeretem, hogy A.C. rokonszenves főhősöket formál meg, így nem is hiányoltam Poirot vagy Miss Marple felbukkanását.
Ahogy az megszokott, egy páran nem azok voltak, akiknek mondták magukat, de ezúttal szerintem nem okozott a rejtély akkora fejtörést.

A könyv eleje kissé nehézkesen indult be, de utána már belerázódtam a történet sodrásába. Az alap szituáció szerint tudósok tűnnek el a világ körül nyom nélkül, viszont úgy tűnik, hogy az egyikük felesége tud valamit. A rendőrség követi a nőt, ám ő balesetet szenved, így egy másik nő, a főszereplő lép a helyébe, hogy a dolgok végére járjon.
Éreztem némi postvilágháborús véleménynyilvánítást az író részéről, ezt érdekes volt olvasni.

Ez a regény szinte elfeledett az A.C. életműben, nem is adták ki többször, ami nagy hiba, mert ez a borító valami borzasztó, és a gyöngynyakláncot kivéve semmi köze sincs a történethez…
De ne rettentsen vissza titeket az ocsmány borító, a könyv kellemes kikapcsolódás, még úgy is, hogy nem kimondottan kiemelkedő darab és nem is igazán krimi.

2 hozzászólás
Shauna P>!
Agatha Christie: Úticélja ismeretlen

A könyvet nem a borítója alapján ítélünk meg, de ez a borító valami rettenet és igazából a békát így az olvasás után sem értem…
A regény maga nem krimi, hanem egy kis kalandregény. Az elején nagyon lassan indul be a cselekmény, de olvasmányos, így gyorsan haladtam vele. A könyv eléggé elgondolkodtató témákat is feszeget (az ember alkalmazkodó képességéről, a politikai nézetekről, a hatalomról, a pénzről és az igazságról…), melyek sokszor csak mellékesen jelennek meg a történetben. A végét eléggé összecsapottnak éreztem, szinte az utolsó 20 oldalon megtörténik a végjáték, úgy hogy előtte pár oldallal még semmi sem mutatott arra, hogy közel lenne a megoldás, a szereplők teljesen a sötétben tapogatóztak…
És a végére csak úgy mellékesen azért kaptunk egy gyilkosságot és egy gyilkost is, hogy azért legyen benne az is… :)

ÁrnyékVirág>!
Agatha Christie: Úticélja ismeretlen

Nem egy szokványos A.C, ha jól számolom, egy valamirevaló hullát nem tud felmutatni, de ennek ellenére izgalmas, utolsó oldalig olvastatja magát. Azért kedvenc nálam nem lesz – a suszter maradjon a kaptafánál, a krimi királynője meg a kriminél!
Haladóknak mindenképpen ajánlom, pont azért, mert eltér a megszokottól.

Emmi_Lotta I>!
Agatha Christie: Úticélja ismeretlen

Különleges, ötletes, pergő, zseniális. Kémregény inkább, mint bűnügyi. Ezer csillag.

>!
Hunga-Print, Budapest, 1989
222 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630267411 · Fordította: Domina Márta
GergelyBerni >!
Agatha Christie: Úticélja ismeretlen

Nagyon régóta ott állt a polcon ez a könyv, de a fülszöveg egyszerűen mindig elriasztott tőle.
Nagyon sok A.C. regényt olvastam már, de ez nekem nem ütötte meg azt a színvonalat, amit megszoktam. Mondhatnám azt is, hogy untam. OK, az utolsó oldalakon volt egy meglepő csavar benne, de azon kívül…

levendulalány>!
Agatha Christie: Úticélja ismeretlen

Abszolút más fajta ez a krimi, mint amiket eddig Agathától olvastam, de ennek ellenére nagyon tetszett. Általában hiányolni szoktam Poirot-t vagy Marple-t, de most egy pillanatig sem volt hiányérzetem, annyira sodródtam az eseményekkel.
A történet elején kissé lassan áll össze a kép, olyan in medias res-kezdéssel vágunk bele az ügybe. Sok a név, a találgatás egy már megkezdett ügyben.
Aztán egy kétségbeesett feleséggel Marokkóba utazunk, ahol egy másik nő is bekerül a képbe, aki súlyos depresszióban szenved. Őt menti meg a furcsa nyomozó, és a kétségbeesett feleség.
És máris indul a hajsza, álnevek, hamis papírok, utazások földön, levegőben, titkos nyomok, tudósok, mágnások.
Nagyon izgalmas krimi, kissé Dan Brownra hajazva. Vagy hogy is van ez, melyik volt előbb? ;)

Effi89>!
Agatha Christie: Úticélja ismeretlen

Agatha Christie könnyed ujjgyakorlata ez a könyv. Az írónő zsenialitását példázza, hogy ezt a sztorit 220 oldalban megírta, mások elhúzták-vonták volna 500-ra. Rövid, velős, lényegre törő írás.
Önmagában nem rossz könyv, Agatha Christie műnek édeskevés.
A borítótervre vajon ki bólintott rá? Iszonyú.

Zsuzsanna_Székely>!
Agatha Christie: Úticélja ismeretlen

Könnyen olvasható, pörgős cselekményű történet volt. Viszont ezt a krimi címkét erős túlzásnak érzem, és emiatt picit csalódott is vagyok. Mindenesetre érdekes volt az írónő tollából most valami mást olvasni, de következőre ismét a szokásos A.C.-stílust keresem. Viszont meg kell hagyni, hogy Hilary karaktere elég érdekesre sikerült.
A cselekmény merőben új lehetőségeket vetett fel számomra, és igazándiból miért is ne lehetne a valóságban is valahol egy ilyen tábor? Nagyon érdekes lehetőség mindenesetre.


Népszerű idézetek

szkvera>!

– Az ember mindent el tud viselni mindaddig, míg van valaki vagy valami, amiért érdemes – tűnődött tovább.

34. oldal, 3. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Hilary Craven
gubancos>!

Tapasztalatai szerint a nők még akkor is kifestik magukat, ha valami nagy bánat érte őket. Jól tudva, hogy a bánat, a könnyek milyen sokat ártanak a külsejüknek, mindent elkövetnek, hogy a pusztítás nyomait eltüntessék.

szkvera>!

Nyilvánvalóan Mr. Aristides számára a titkárok nem is emberi lények!

73. oldal, 6. fejezet

szkvera>!

A pincért szinte megbénította még a feltételezés is, hogy Mr. Aristides egyedül utazhatna.

72. oldal, 6. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

María Dueñas: Öltések közt az idő
Frederick Forsyth: Ikon
Mario Puzo: A szicíliai
Arthur Conan Doyle: Gerard kalandjai
Arthur Conan Doyle: A Korosko tragédiája
Arthur Conan Doyle: Utazás a halál torkába
Frederick Forsyth: Manhattan fantomja
Paul Sussman: A jeruzsálemi templom titka
Peter Cheyney: Aranyrablás az óceánon
Philip Pullman: Rubin és füst