Úti ​célja ismeretlen 83% 174 csillagozás

Igazán érdekes történet volt, nem az általam megszokott Agatha Christie, noha még nem sok mindent olvastam tőle. De ettől függetlenül is éreztem, hogy ez most valami különleges, valami más. Inkább kalandregény, mintsem krimi, de mégis lebilincselő és magával ragadó.
Csak úgy faltam, nagyon szerettem volna tudni, mi lesz a történet végkimenetele. Tetszett a teljes cselekmény, végig izgultam, hogy vajon sikerrel zárul-e az ügy. Csavaros a lezárás, meglepő, de zseniális.

Az egyik legjobb AC amit valaha olvastam. :) Szinte semmiben sem hasonlít a többi könyvére az írónőnek, de a végén azért van egy kis csavar. :) Végig olyan érzésem volt mintha nem is ő írta volna a könyvet, teljesen újszerű. Nagyon érdekes izgalmas történet ez. :) Hatásos. :)

Tegnap egy kisebb táskával kellett útrakelnem, kikerestem hát a legkisebb méretű könyvet a polcon várakozók közül – így álltam neki a trolibuszon ennek.
A legjobban a hagyományos AC krimiket szeretem. A kémhistóriáit sokkal kevésbé. Ez itt pont a nem hagyományosak közé tartozik, van benne vasfüggöny, kommunista ügynökök, áruló (többnyire baloldali indíttatású) kutatók, kémek és kémelhárítás. És a kedvencem, a mese-szál: Jancsi és Juliska a sivatagban, csak nem kenyérmorzsákat, hanem gyöngyöket szórnak el maguk után.
Ez a könyv nagyon régen íródott (a születésem évében jelent meg…), és AC-nek elég hézagos ismeretei lehettek egyes dolgokról. Például arról, hogy nem nagyon tanácsos az embernek egy radioaktív cigarettatárcát hordoznia a belső zsebében, akkor sem, ha az ólomból készült. És attól, hogy egy kutatóintézetben valahol sugárzás mérhető, azt ott okozhatja más is, nem csak ez a bélelt tárca. Kicsit mesés volt az egész, de hát a hidegháború éveiben erről szólt sok minden, ez izgathatta az embereket, hát AC is ezt lovagolta meg.
Azért volt benne jó is, néhány igazi AC meglepetés-bonbon és humor kifejezetten felvidított.

Hű. Nem egészen erre számítottam. Sőt, határozottan nem. Nem olvastam még olyan rettentő sok A.C. könyvet, de azért azok aránylag egy kaptafára íródtak. Sorra hullottak az emberek, majd valaki kinyomozta, hogy ki az.
Itt is sorra hullottak az emberek, csak éppen nem meghaltak, hanem eltűntek, gyakorlatilag nyom nélkül. Nyilván már nyomoztak ezek az emberek után, de elképzelni sem tudták a nyomozók, hogy mi vagy ki áll a háttérben. Tehát itt is lehetett gondolkodni azon, hogy ki a tettes, de mégsem hajtott a vágy, hogy kiderítsem.
Valójában nagyon untam. Érdekes volt, hogy számomra ismeretlen tájakon kalandoztunk, valahogy mégsem bírt megérinteni. A főszereplő hölgy, Hilary sem volt szimpatikus. spoiler Maga a nyomozós rész egész érdekes volt, hogy hogyan is oldották meg, hogy legyenek nyomok, amiket lehet követni. Meglepett, hogy végül hol is kötöttek ki. spoiler De untam. Kész, nincs mese. Örültem, hogy a végére értem.

Izgalmas történet, lekötött és olvastatta magát, hogy vajon mi fog még történni és mi fog ebből még kikerekedni. Egy kicsit különös de éppen ettől érdekes. Érdekes az utazás, érdekes a helyszín. A helyszín alapján görögországi utazásaim jutnak eszembe, amikor a tenger szikláin elzárt, titkos táborokat emlegetett a túravezető. Szépek és nehezen megközelíthetők.

Ez az első AC-olvasásom. :) Látni, nyilván láttam már párat a tévében…, de épp ezért talán – sose volt kedvem AC-t olvasni. Nem szeretem a nyomózó öreghölgy alakját. Ez van. Szerencsére ebből a könyvből ez hiányzott. Olvastam mások értékelésében, hogy ez nem egy tipikus AC-könyv… nos, én nem tudom, mi az a tipikus AC, ez számomra tűrhető volt: se nem unalmas, se nem érdekfeszítő. Ja és hogy nincs benne gyilkosság? Miért? Kellett volna, hogy legyen? Nekem elég ha elrabolnak valakit vagy bármilyen más bűntény van benne – ilyen szinten alacsony igényeim vannak. Más területen várnék többet, a hihetőség és következetesség szintjén. A valaki más által csak sivatagban gyöngyszemet szórogató Jancsi-Juliska-szálnak nevezetten kívül bosszantott még, hogy minek kell a nőnek egyáltalán bejutnia oda, mikor a kutatóhely fellelésében semmi érdeme nem lesz végül spoiler, a vörös hajú nők szerepcseréje csak előkészítés, megágyazás annak a gyanúnak, hogy ez később más szereplők kapcsán is felmerülhessen. Az elzárt, titkos, extramodern kutatóbázis és a tudatmódosító eszközök esetleges alkalmazása nekem nem tűnt olyan szokatlan lehetőségnek az Alex Rider-sorozathoz képest…, de hát tudom: az én olvasási sorrendem nem egyezik meg e művek keletkezési sorrendjével. Sőt! Ha ezt nézem, akkor AC néni bámulatosan korán alkotott egészen jót! :)

Olvastam már a könyvet régebben, de meglepő módon sok mindenre nem emlékeztem élénken. A spoiler-trükkre emlékeztem igazából csak.
Nem egy szokványos AC-krimi ez, csak rejtélyekkel állunk szemben. Olive Betterton, akarom mondani Hilary Craven kalandja ez. Kalandregény a javából. Ezért is szeretem Christie-t, mert sokféle műfajban tudott kiemelkedőt alkotni. Ez a személycsere, olyan hamisítatlan christie-s megoldás és kiválóan beválik. Végig izgulhatunk, hogy sikerül-e ennek a bátor nőnek végigvinni az ügyet. A sok elméleti, politikai maszlag már néhol zavaró volt, ezért vontam le fél csillagot.

Nem volt rossz,de valahogy untam kicsit. Talán túl sok Christie regényt olvastam már,de ennél most nem rágtam le a körmöm.

Egészen eltért attól, mint amire számítottam, persze ez nem meglepő, mert a fülszöveget sem olvastam el (ilyet ritkán csinálok), de mégis valami másra számítottam.
Kb. a közepéig nagyon tetszett, aztán valahogy megrekedt az egész. Nem mondom, hogy unalmas lett volna, mert végig fenntartotta a figyelmemet, és gyorsan lehetett olvasni is, de valami nekem hiányzott belőle. Vagy talán inkább túl sok volt? A végére már belezavarodtam a történetbe. Senki sem az volt, akinek mondta magát, mindenki szerepet játszott. Még az utolsó pár oldalon is voltak meglepetések.
Nem volt rossz könyv, kicsit sajnálom is, hogy csak 4 csillagot adok, mert vannak olyan könyvek, amiknek ugyanennyit adtam, de jóval kevésbé érdemelték meg, mint ez. Viszont a 4,5* túl sok lenne. Át kellene értékelnem az értékeléseimet…

Nem egy szokványos krimi, az biztos. Inkább nevezném kalandregénynek.
Igaz akadnak benne hibák vagy inkább érdekességek, de én ezeket az akkori kor tudatlanságának tudom be. Hiszen még vajmi keveset tudhattak például a radioaktivitásról, de hát ez nem egy dokumentumregény.
De van benne utazás, amiről nem lehet tudni hol zárul, sok kétely és természetesen gyilkosság, ami viszont az utolsó oldalakon derül ki. Hogy kit gyilkolnak meg? El kell olvasni!