Tíz ​kicsi néger / Gyilkosság az Orient expresszen 96% 40 csillagozás

Ha nem lenne elég az elképesztő beltartalom (jesszus, még mindig nem térek magamhoz a gyilkosok kilétén!), akkor ott a csodaszép külcsín. Egyszerűen tökéletes együtt a kettő.
(És most jött el annak a pillanata, hogy jelentkeztem az Agatha Christie plecsniért. Már csak 96 könyvet kell elolvasnom… :))

A könyv Agatha Christie két talán legtöbbet olvasott, legismertebb művét tartalmazza. Bár számomra kevésbé fontos, hogy milyen egy könyv kinézete vagy borítója, ebben az esetben meg kell jegyeznem, hogy szubjektív véleményem alapján nagyon jó lett a könyv, mind minőségileg, mind szépség tekintetében.

A két érintett történet valahol hasonló, de inkább szöges ellentétei egymásnak. A „Tíz kicsi néger” és a „Gyilkosság az Orient expresszen” is egyedi helyszíneken játszódnak (az első egy szigeten, a második egy vonaton), és mind kettőben a szereplők izolálódnak a társadalomtól, a civilizációtól, és magukra maradnak. Illetve mindkettő műben megjelenik a bosszú, illetve az önkényeskedés.

Eltérés az, hogy a „Tíz kicsi néger”-ben a dominancia a történet mozgalmasságán, a cselekmény központúságon, a feszültségen van, sok halálesettel, izgalommal, miközben a tulajdonképpeni bűntény megoldása véleményem szerint inkább másodlagos a történet szempontjából (az is jó, de szerintem a legtöbben nem erre fognak emlékezni).

A „Gyilkosság az Orient expresszen” esetében a krimi elemek a meghatározóak. Történik egy gyilkosság, és innentől a nyomozáson van a hangsúly, azon hogy a nyomozó lépésről lépésre felderíti a kifejezetten bonyolult és összetett ügyet.

Agatha Christie fajta történeteknek az a gyenge pontjuk, hogy ilyen bűncselekmények nagyon ritkán fordulnak elő a valóságban. A „Tíz kicsi néger” esetében annyira megszerkesztett a bűntény, hogy nem lehetne kivitelezni valószínűleg. Egy számítógépes játékhoz tudom hasonlítani, ahol ahhoz, hogy a pályát végig lehessen vinni, minden nehéz rész előtt menteni kell, és sokszor próbálkozni. A valóságban valószínűleg nem működne, sem egy játék, sem egy ilyen bonyolult bűntény, túl sok a hibázási lehetőség. Éppen ezért a legtöbb gyilkosság a világban nem bonyolult, a gyilkos általában az, akinek a legfőbb érdeke kötődik a bűncselekményhez, a kivitelezés egyszerű, és sok hibát is elkövetnek. A maradék esetben profik az elkövetők, ami nem azt jelenti, hogy egy A. C. féle agyonbonyolított dolgot találnak ki, hanem a viszonylag egyszerű tervet tökéletesen végrehajtják.

Mindezek ellenére jól szórakoztam ezeken a műveken, úgy gondolom ezen is van a hangsúly, az embert szórakoztatja valamiért az, ha egy bűneset bonyolult, ha tele van rejtéllyel, ha mindenki gyanús, és a végén megkapjuk a megoldást.

Mivel izgalmasabb volt, ezért a „Tíz kicsi néger” tetszett jobban, de a „Gyilkosság az Orient expresszen” is tetszett, ahol tényleg egy összetett bűnténnyel szembesülhetünk. Amennyiben létezne krimi író képzés, szívesen jelentkeznék, hogy megtudjam, hogyan lehet ennyi rejtélyt, fondorlatot, bonyolult bűncselekményt kitalálni. Biztos van rá valami séma, klisék, sablonok, ami alapján fel lehet építeni a művek szerkezetét. Én felületesen próbáltam kitalálni egy ilyen történetet, csak a játék kedvéért, de abban az 5-10 percben úgy éreztem, nem tudom megugrani a lécet…

Mind két történet elképesztően izgalmas, nem lehet a könyvet letenni, teljesen beszippant a cselekmény.
A Tíz kicsi néger számomra hátborzongató volt, de egyszerűen muszáj volt megtudnom, hogy ki áll a gyilkosságok mögött, a végén pedig nagyon meg voltam lepődve. Hihetetlenül csavaros és izgalmas volt.
A Gyilkosság az Orient expresszen szintén egy nagyon jól kitalált történet, nagyon élveztem, ahogy Poirot megoldja a bűntényt.

Nagyon szeretem azokat a krimiket, amelyekben valamilyen szinten össze vannak zárva a szereplők, és bár látszólag mindenki ártatlan, azért szépen lassan mégiscsak kiderül mindenkiről egy kis turpisság, aztán annak vagy van köze a fő bűncselekményhez, vagy nincs, az már részletkérdés. Itt ezt megkaptam. Bár még nem sokat olvastam Agatha Christie-től, de elég sok krimijét láttam megfilmesítve, és mindig lenyűgöz, hogy hogyan is lehet valakinek ilyen logikája, ilyen képzelőereje.

Amikor megláttam ezt a kötetet leértékelve!, talán 1000 Ft-ért, egyből éreztem, hogy Ő már jön is velem haza. A leértékelt könyvekkel mindig kicsit bajban vagyok, hogy amúgy vajon milyen lesz, de ez egy Agatha Christie könyv esetében, pláne amikor tudom, hogy nem egy-két könyve van, és abból is a legek egyikei szerepelnek egy válogatásban, na akkor az tuti siker. A borítója, valamint a lapok minősége pedig csak rátett egy lapáttal, hogy egy igazán szuper ajánlatot kaptam.

Egy kihívás kapcsán került most a kezembe, úgy gondoltam, hogy akkor hajrá, lássunk neki. Aztán mégis valahogy nem igazán tudtam dönteni, hogy akkor most ezt szeretném olvasni, vagy inkább mást, ezért is haladt az eleje kicsit lassan. Amikor viszont a díszes társaság megérkezett a Néger-szigetre, na ott elszabadult a pokol. Azt vettem észre, hogy már annyira álmos vagyok, hogy alig bírok ébren lenni, éjfél van, de én még mindig olvasok, és nem is igazán akaródzik abbahagyni. Az pedig csak hab a tortán, hogy amilyen csavart kaptam mind a két regényben, hát, mondhatom, hogy leesett az állam. Persze, gondoltam én sok mindenre, mialatt olvastam, na de erre? Hát ennek a közelében sem voltam. Már nagyon várom, mikor fogok legközelebb az írónőtől olvasni, mert egyszerűen nem tud csalódást okozni a számomra :D

Mesterien megírt történetek egy csodaszép kötetben! Nem hiszem, hogy van olyan könyve az írónőnek, ami ne tetszene, maximum kevésbé tetszene a többihez képest. A párbeszédek, a belső megjegyzések mind jók, nem unalmasak. A cselekmények és a stílus miatt pedig csak úgy fogynak az oldalak. A végén pedig ott a csavar, ott a meghökkentő lezárás. Ó és a karakterek! Jól ki van tálalva itt minden és mindenki.

Első off Agatha Christie olvasásom, és azonnal kedvenc is lett! :)
Két nagyon jó krimit kaptunk egy gyönyörű kiadásban.
Annyira örültem, hogy egy percét sem untam egyiknek sem, nem voltak benne felesleges töltelékek, nem kellett száz oldalt várni, hogy beinduljon a sztori, hanem végig pörgött. Nehezen tudnék választani a kettő közül, hogy melyik tetszett jobban, mert mindkettő másért volt jó. A Gyilkosság az Orient expresszen egy nagyon erős klasszikus krimi, a Tíz kicsi négerben pedig a szereplőkkel együtt izgulhattunk, spoiler, talán emiatt, a nem megszokott felépítés miatt ez egy kicsit jobban megfogott.
Egyik esetben sem tippeltem jól sajnos a gyilkos kilétére, na de majd talán AC más köteteiben, ha már én is gyakorlott olvasója leszek… :)

Zseniális mindkettő történet.. nagyon örülök hogy sikerült velük is megismerkednem úgy gondolom Agatha méltán lett krimi királynő.. olyan ügyes kis csavaros megoldások vannak hogy csak irigyelem azt a korszakot amikor ő alkotott mert úgy éreztem hogy sokkal kreatívabbak voltak ekkor az emberek.. esküszöm a mai világban szerintem nem sokan képesek ilyeneket kitalálni

Eddig még sosem olvastam Agatha Christie-t, gondoltam miért is ne a két legjobb regényével kezdjek? :) Meg hát nem is tudom, hogy lehet, hogy eddig még nem kaptam hozzá kedvet, hisz a krimit szeretem, Poirot-filmeket mindig is csíptem és még ezek közül egyik regény filmfeldolgozását sem láttam, úgyhogy nem lövöm le a poént magam előtt… Tehát karácsonyra kapott kis ajándékutalványommal márciusban (tudom, szánalmas, hogy eddig húztam :D) megleptem magam ezzel a szép borítású könyvvel… és de jól is tettem! A Tíz kicsi néger valami szuper történet, én csak úgy faltam az oldalakat. Ki lehet a gyilkos, ki lehet a gyilkos… Ah, fantasztikus történetvezetés! Tényleg megvan benne minden, ami egy mai jó krimiben is. Érdekes szereplők, spoiler rettentően izgalmas történet és a vége is nagyon jó volt. Engem megdöbbentett a tettes személye, nem mondom, hogy nem gondoltam rá, hisz szerintem mindenki mindenkit gyanúsít, de mégis olyan jó kis csattanós befejezés a javából. A végén gondolkodtam, hogy mi is lett volna a jobb, ha kiderül, hogy ki a gyilkos vagy ha nem? De így az igazi. Magam sem tudom, hogy miért kerültem eddig Agatha Christie-t, de örülök, hogy ezt a regényt végül bevállaltam, kedvenc krimijeim egyike lett :)
Gyilkosság az Orient expresszen – bevallom, úgy gondoltam, hogy ez a regény fog jobban tetszeni, mert Poirot személyisége, nyomozása mindig is tetszett a filmekben, de unalmas volt a könyv eleje, közepe, messze nem olvastatta magát annyira, mint a Tíz kicsi néger. Persze érdekes volt, szintén jó szereplők és a vége is „huhh, erre biztosan nem számítottam volna”, de a másik történet szerintem jóval lekörözi ezt.