A Coral tyúkszemtapasz- és lábápolószer-gyár gazdag tulajdonosát váratlanul elragadja a halál. Fia, lánya nincs: öccsei, húgai, sógornői búcsúztatják díszes temetésén a rájuk váró csinos örökség reményében. Mindnyájan alaposan rászorulnak némi pénzmagra. A temetést követő bőséges villásreggeli után kiderül, hogy nem ok nélkül reménykedtek, s immár a rózsásabb jövő boldog tudatában sajnálkozhatnak a megboldogult hirtelen halálán, amikor az egyik örökös váratlanul megszólal: – Hiszen meggyilkolták, nem?! És másnap – őt gyilkolják meg otthonában. Van-e összefüggés a két haláleset között, s ha igen, milyen? A boldog örökösök közül gyilkolt-e valaki, s ha igen, miért? Ezt a rejtélyt kell megoldania Hercule Poirot barátunknak, a belga mesterdetektívnek – s talán nem árulunk el nagy titkok, ha megnyugtatjuk a nyájas olvasót: Poirot ezúttal sem hagyja cserben a zseniális képességeiben reménykedőket.
Temetni veszélyes (Hercule Poirot 29.) 677 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1953
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Agatha Christie Helikon · Fekete Könyvek Európa · Agatha Christie – „keretes” könyvek Európa, Magyar Könyvklub · Európa krimi Európa
Enciklopédia 20
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 28
Most olvassa 14
Várólistára tette 118
Kívánságlistára tette 109
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Csavaros, izgalmas krimi.
A bűntény igazán érdekes. Egy igencsak jónevű cég gazdag tulajdonosát elég váratlanul elragadja a halál. A család megjelenik a temetésen, mindenki örül az örökségének, majd Cora néni, az egyik örökös felteszi a nagy kérdést: -Hiszen meggyilkolták, nem?
Mindenki ledöbben, de másnap Corát is holtan találják. Vajon van összefüggés a két eset között?
A könyv eleje borzalmas. Hirtelen pár oldal alatt megismerkedünk az összes szereplővel, teljesen elvesztettem egy idő után a fonalat, főleg, hogy a rokoni kapcsolatokat is meg kellett volna jegyezni. Emiatt kelletlenül, de folytattam a könyvet és szerencsére egyáltalán nem bántam meg! Szép lassan tisztázódott, hogy akkor ki kicsoda, illetve Poirot most is zseniálisan felgöngyölítette a rejtélyt. A gyilkos személye eszembe se jutott volna, Agatha Christie zseniálisan megoldotta, hogy még csak ne is kerüljön gyanúba. Ismét átvert.
Hamisítatlan Agatha Christie regény, amelyben Poirot ismét remekel.
A nyomozás folyamata izgalmas és eseménydús, Poirot mondatfoszlányokból jött rá a gyilkosság kivitelezésére és a gyilkos kilétére is, amelyet bár sejtettem, de az indítékra nem sikerült rájönnöm. A rejtély megoldása zseniális, akárcsak a többi Poirot regényben.
Nagyon csavaros sztori ez is, még úgy sem állt össze a kép, hogy a legfontosabb momentumra emlékeztem, de mégsem tudtam ki a tettes, hogy csinálta és miért. Nem volt annyira bájos, mint az eddig újraolvasott Miss Marple regények, valószínűleg a Poirot történeteknek egész más a hangulatuk, vagy csak a véletlen műve, hogy az eddigiek ilyen kedélyesek voltak. Mindenesetre abszolút pörgős, olvasmányos, jó krimi.
Jár az 5 csillag, hisz most sem jöttem rá ki a tettes.
Mindig olyankor a legizgalmasabb Poirot munkája mikor sok az érintett, ezáltal sok a gyanúsított is. Nagyon sok tény tűnik kézenfekvő bizonyítéknak, míg Poirot rá nem cáfol és fel nem vezeti mondandóját a legbagatellebb apróságokra támaszkodva.
spoiler
Egy nagy, szövevényes családot ismertünk meg a történetben, melynek fejét érte a halál ezzel sok változást – és persze méltatlankodást – hozva a még élők életébe. Sokféle személyiség, rengeteg eltérő reakció és személyre szabott indítékok. Az Abernathie család talán legszimpatikusabb tagja az ambiciózus Susan volt, aki rendelkezett nagybátyja üzleti érzékével. A legidegesítőbb pedig Timothy, a hisztis hipochonder volt. Maud nélkül élni sem tudott volna… Ja, de. Hisz csak az úri kényelme ugráltatta körül magát. Rosamund a szépséges és tehetségtelen színésznő és megcsalt feleség szintén a kedveltebb szereplők között volt. Sokkal okosabb volt, mint amilyennek látszani akart.
Megismerve a családot és az eseményeket egy ponton mindenki iránt felébredt a gyanúm, még a valódi gyilkos után is. De voltak, akiket erősebben lengett körül a gyanú árnyéka. Az első csavar, amit Poirot végül leleplezett viszont egy pillanatra sem fordult meg a fejemben. Ki hitte volna, hogy ekkora szerepe lehet egy tükörnek…
A filmsorozatnak köszönhetően kivételesen már a regény elején tudtam, ki a gyilkos. Mindez egyáltalán nem vont le semmit az olvasmányélményből, hisz az apró részletek ugyanúgy szórakoztatóak. A karakteres szereplők, a vidéki Anglia, no és maga Poirot megunhatatlan elemei az írónő könyveinek. Mennyi különc alak van ebben a regényben is! Az egymás iránti toleranciát, a másik kibírhatatlan jellemének természetes, szinte már közönyös elfogadását és a jellegzetes angol humort nagyon bírom…
Az úgy volt, hogy tegnap este befejeztem Szilágyi új könyvét, és annyira elfáradtam, hogy hirtelen nem tudtam, hova tovább. Nagyon régen történt utoljára, hogy ott álltam egy könyvekkel teli lakásban, és úgy éreztem, nincs egyetlen könyv se, amit most szívesen vennék a kezembe.
Az ám, de hogy fogok könyv nélkül elaludni?! :) És mit fogok hajnalban olvasni?!
Akkor jött a mentő gondolat, és leemeltem a polcról egy AC-könyvet.
Nagyon élveztem, még az se zavart, hogy fogalmam se volt, ki lesz végül a gyilkos. De Agatha Christie könyveiben különben sem a krimiszálat szeretem legjobban, hanem az angol vidéki életet, környezetet és a remekül megformált szereplőket. Itt pedig kaptam ebből bőségesen.
Újabb érdekes és csavaros történetet olvashattam. Poirot ismételten túljárt mindenki eszén, és nagyon hamar rádöbbent arra, hogy valójában mi is történt. Én mindeközben a sötétben tapogatóztam, Agatha Christie ismét megcsinálta, még csak gyanúm sem volt, hogy mi történhetett valójában.
Tetszett a történet, nem ez lett a kedvencem, de nagyon érdekes volt.
AC regényei közül azok a kedvenceim, ahol Poirot derít fényt a bűntényre. Most sem volt másként, igaz kicsit későn kapcsolódott be az események láncolatába a kis belga, de most sem hazudtolta meg a képességeit. Ismét több jelöltnek lehetett indoka a gyilkosságokra,de a végén sikerült meglepődnöm. Pedig magabiztos voltam, hogy most ki fogom találni a gyilkos személyét, de hoppon maradtam. Kicsit nyakatekert a történet végi okfejtés, de jót szórakoztam.
Már tűkön ültem itt is, hogy mikor jön máááár Poirot :-D Elég sokára lép be kedvenc detektívünk a képbe, addig a család ügyvédjét – aki maga is meglehetősen gyanakvó és ugyanakkor ravasz figura, elég jó előmunkát végez Poirot-nak – tekinthetjük a főhősnek. Itt is – mint szinte már megszokott, megkapjuk a lehetséges gyilkosok életének bemutatását, amivel persze egyből mindenkinek ott lesz a vaj a füle mögött, mindenki gyanússá válik. És pont ezért persze a rutinos Christie-olvasó már rögtön el is veti azokat, akiknek a legnagyobb hasznuk származna a dologból. De aki végül a tettes lesz, hát kérem szépen, megint megfogott az írónő, én már mindenkire gondoltam (főként Maud-ra és az inasra, igen, akkor is, ha iszonyat öreg már, tehetetlenségemben már őt kezdtem magamban vizslatni), aztán persze, hogy jól pofára estem megint :-D És hogy tényleg nem figyeltem fel arra az elszólásra!
Nagyon jó kis történet ismét, talán így, havonta egy-egy (vagy több, mert idén már azt hiszem, ez a 14-ik) Christie-t olvasva viszont azt kell mondanom, hogy itt most ez picit unalmasabb volt, pontosan az, amiről írtam, hogy már tudom, amikor valakit nagyon elővesz és megvizsgálja és gyanússá teszi, az valószínűleg a végén nem rúg labdába… De szerintem csak idénre sok AC jött össze, ezért érezhettem így, Poirot továbbra is a kedvenc! :-D
Egy régi udvarház letűnt dicsősége. Egy komornyik, akire már nincs szükség. Egy temesét. Egy gazdag család megfelelő utód nélkül. Egy örökség, hat örökös, de kinek volt legjobban szüksége a pénzre? Egy baltás gyilkos. Egy malachit asztalka, amire mindenkinek fáj a foga. Egy mérgezett torta. És egy apáca.
Poirot egy régi barát kedvéért néz rá a Abernathie család körmére. Álcában, titkos fedő szervezettel, kis kérdésekkel, apró ötletekkel gazdálkodik, de az igazságot nem lehet elrejteni Poirot szeme elől.
Érdekes család, sok furcsa, különc figura. Mindenkinek vannak titkai: van aki egészségesebb, mint mutatja, okosabb, mint amilyennek hiszik, boldogtalanabb, mint szeretné. Tartozások, nagyra törő tervek, titkos élet, művészi ambíciók, hűtlenség, pszichés betegség.
Nagyon tetszett a könyv, bár a gyilkost nem találtam ki. Egy letűnt kort idézett, egy furcsa de bizonyos szempontból nagyon is hétköznapi családot mutatott be. Poirot pedig egy zseni, de ezt talán nem is kell mondanom.
Népszerű idézetek
De ha igazam van – gondolta Poirot –, végül is az a természetes, hogy igazam legyen… hiszen az a rendje, hogy igazam legyen…
273. oldal, 21. fejezet (Európa, 2010)
[…] az élet egyszerűbb, ha nem gondolkodunk sokat.
281. oldal (Európa, 1981)
Lizzie a fejszét remekül kezelte –
édesapja fejét negyvenszer beverte.
S látván az eredményt, amelyet elére,
negyvenszer ütött a mama fejére.
64. oldal
A sorozat következő kötete
Hercule Poirot sorozat · Összehasonlítás |
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II. 96% ·
Összehasonlítás - Ken Follett: A Tű a szénakazalban 89% ·
Összehasonlítás - A. A. Milne: Éppen jókor!… ·
Összehasonlítás - Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye 80% ·
Összehasonlítás - Mario Puzo: A Keresztapa 94% ·
Összehasonlítás - Sienna Cole: Az ígéret szép szó 92% ·
Összehasonlítás - Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya 90% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Kedvencek temetője 90% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: Angélique 88% ·
Összehasonlítás - Michel Bussi: Fekete vízililiomok 88% ·
Összehasonlítás