Találkozás ​a halállal (Hercule Poirot 19.) 88% 345 csillagozás

Eleinte valahogy nem kötött le annyira, mint szerettem volna. Ahogy aztán egyre inkább elmélyültünk a történetben, nagyon megtetszett. Poirot ismét zseniálisan „nyomozott”. A gyilkosra nem gyanakodtam, számomra elég meglepő volt ez a fordulat, de mint mindig, szerintem épp ezért olyan jó ez a könyv. Hagyja, hogy az olvasó tapogatózzon, de az igazságra nem tud rájönni. Nagyon jó volt.

Nos, erre a tettesre abszolut nem gondoltam. Egy kitűnő krimi Agatha Christitől, amellyel eddig nem volt szerencsém találkozni. Az exotikus kürülmények közt játszódó bűnügyi regény egy család pszichológiai drámáját dolgozza fel, s a megoldást újra Poirot bogozza ki…Kitűnő!

Elég furcsa volt ez a könyv. A sztori jó volt, Agatha rendesen csűrte-csavarta a szálakat, Poirot brillírozott, de a gyilkos kiléte elég formabontó. Nem annyira durván, mint az Ackroyd-gyilkosságban, de itt sem szokványos. Csak az epilógus, csak azt bírnám feledni! Az iszonyatosan nyálasra sikeredett.

Fordulatos, érdekes krimi, de mégsem nevezném Agatha Christie legizgalmasabb és legjobb regényének. A hangsúly inkább a lélektani manipuláción, zsaroláson, megfélemlítésen volt, amit Mrs. Boynton élt ki éveken át családja tagjain.
A regény első fele számomra kissé vontatott, döcögős volt, ám mindezt ügyesen kompenzálta, feledtette a cselekmény helyszíne: Jeruzsálem, Petra, minden varázsával, hangulatával. Az írónő a tőle megszokott módon keverte a kártyalapokat, mindenki gyanús lehetett, hiszen mindenkinek lehetett indítéka a gyilkosság elkövetésére. A zseniális Poirot ki is bogozza a szálakat, megfejti a rejtélyt, feltárja az igencsak meglepő okokat és persze a tettes kilétét. Megdöbbentő eredményt terít a résztvevők – és elénk, olvasók elé is. Az utolsó pillanatban persze, ahogy az írónőtől megszokhattuk.
Kellemes, szórakoztató olvasmány, mely főként a lélek bugyraiba nyújt betekintést, milyen egy elnyomó, zsarnok ember, s a vele, körülötte élők kiszolgáltatottsága, amit ők hajlamosak véglegesként kezelni.

Bevallom, volt egy pillanat, amikor gyanakodtam az igazi gyilkosra, de gyorsan el is hessegettem a lehetőséget. Mégis hallgatnom kellett volna a megérzésemre. A.C. kitűnően ért hozzá, hogy mintegy mellékes tényként adagolja a fontos információkat, amik ott vannak a szemed előtt, de mégis elsiklasz fölöttük. És még jól meg is tornáztatja az olvasó kis szürke agysejtjeit!

Amíg nem kezdődött el a nyomozás,nekem kissé unalmas volt a sok elmélkedés,elemezgetés. Utána viszont kompenzálta Poirot azzal,hogy szinte azonnal megoldotta a rejtélyt. A gyilkos személyét újfent nem találtam el.

Mindenképpen ajánlom! Kicsit nehezen indul, sok a pszichológiai elemzés-ezekből nekünk sok minden már egyértelmű, de Agatha asszony idejében nagyon is korszerű tartalmak voltak. Ő az első világháború idején gyógyszerész-asszisztensként dolgozott, mindig is érdekelte őt az orvostudomány és pszichológia, nem véletlen kerülnek elő ilyen témák sok regényében.
Ebben a művében a lelkivilágok elemzése mellett furamód a bűntény maga, és megoldása mégis eléggé triviális.
spoiler
A kedélyes befejezés talán túl rózsaszín, de Poirot figurájával együtt kissé örvendezhet az olvasó is néha!:-)

Leginkább azok az AC regények tetszenek, ahol a pszichológiának, a motivációnak van nagy szerepe, amik az emberi viselkedés miért-jeire keresi a választ. A Találkozás a halállal pontosan ilyen könyv.
Az emberi lélek legsötétjét mutatja be nekünk a krimik királynője. Irányítás mánia, szadista hajlamok. Nem, ez nem egy dark romance leírása és nem is egy dúsgazdag és jóképű fickó jellemzése.
A Boynton családdal valami nincs rendben. A gyerekek már felnőttek, de semmit nem tudnak a világról, csak az anyjuk által felállított szabályokat ismerik. A túlzott kontroll és megfélemlítés depresszióhoz, agresszióhoz és elmebajhoz vezet. Ebben a történetben tényleg mindenki gyanús, mivel szó szerint mindenkinek érdekében állt a zsarnoki asszony halála. Ráadásul – Poirot ezt rögtön észre veszi – mindenki hazudik. Mindenki fedez valakit vagy saját magát, de a hazugságok hálóját mindenesetre csak egy olyan lángelme tudja kibogozni, mint a mi kedvenc belga detektívünk.
Bevallom a közelében sem jártam a megoldásnak, ennek ellenére nagyon élveztem a történetet.

Remek krimi, erős pszichológiai szállal a központban. Olyan régen olvastam már ezt a regényt, és azóta többször is láttam a filmfeldolgozást, hogy meglepődtem, mennyire más lett a film, mint a regény volt. Pedig ehhez nem vagyok hozzászokva a David Suchet-féle Poirot-filmekkel kapcsolatban.
A cím rendkívül drámai; illik ennek a különös családnak a történetéhez. Nagyon sajnáltam a gyerekeket (persze fiatal felnőttek már, de hát ettől még gyerekek a történetben), amiért egy ilyen zsarnoki, kegyetlen anya hálójában vergődtek. Tudom, hogy nemcsak most, de mindig arra gondoltam, mennyire hihetetlen, hogy nem törnek ki, nem lázadnak fel… de tudom, hogy ez nem egyszerű, sőt, sokszor lehetetlen.
Közepes kedvencem ez a könyv a Christie-krimik között, de a környezetet nagyon szeretem. Mindegyik hasonló helyszínét szeretem ezeknek a krimiknek: Egyiptomot, Mezopotámiát, Petrát… Sajnos a mostani politikai-társadalmi körülmények között már veszélyes lenne ezekre a helyekre elmenni. Azt hiszem, ezért is szeretem Agatha Christie könyveit olyan nagyon.

Rájöttem, nem is baj, ha Poirot a könyv felénél kapcsolódik be a történetbe. Hiszen ez egy nyomozás, a nyomozó, legyen az rendőr, vagy magándetektív, a bűnügy elkövetése után kerül csak be a képbe. Addig a szereplők teszik a minden napi dolgaikat, csevegnek, utazgatnak, mivel a a lehetséges elkövetőket kell, hogy kicsit jobban megismerjük.
Aztán jön a detektív és két perc alatt átlát a szitán és rámutat a gyilkosra.
Mindamellett ez a könyv nagyon is lélektani. Poirot akkor is kiismeri az embereket, amikor hazugságok egész szövevényes hálóján kell átrágnia magát, de a jellemekből minden logikusan kikövetkeztethető.
A helynek van egy atmoszférája, ami átjön nagyon, lassan csordogáló, mintha megállt volna ott az idő. Hasonló a Gyilkosság Mezopotámiában-hoz.
Szerintem ez egy nem eléggé értékelt és ismert AC könyv.