Találkozás ​a halállal (Hercule Poirot 19.) 585 csillagozás

Agatha Christie: Találkozás a halállal Agatha Christie: Találkozás a halállal Agatha Christie: Találkozás a halállal Agatha Christie: Találkozás a halállal Agatha Christie: Találkozás a halállal

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„- Meg kellett volna ölnünk, érted?” – Hercule Poirot hallotta ezt a mondatot Jeruzsálemben, egy nyugodt nyári éjszakán szállodája ablakából. Kit és miért akarnak megölni? Meg akarnak-e ölni valakit egyáltalán? Miért kelti fel mindenki érdeklődését a Boynton család? A család tagjai taszítják és vonzzák a kívülállókat, s aki kapcsolatba kerül velük, nem tud elszakadni tőlük. Mi az a furcsa kisugárzás ami Mrs. Boyntont, ezt a hideg, érzéketlen, zsarnoki asszonyt körülveszi. Akit gyűlölnek, de engedelmeskednek neki. Egy napon a szállodában összeverődött társaság sivatagi kirándulásra indul. A táj forró és kietlen – Mrs. Boynton meghal. Mindenki gyanús és gyanúsított. Bárki megölhette – de megölték-e egyáltalán? – hisz az asszony mindenkiben gyűlöletet ébresztett. Vajon mi történt?

Hercule Poirot munkában címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1938

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Agatha Christie Helikon · Agatha Christie – A krimi királynője Európa · Hunga könyvek Hunga-Print · Európa krimi Európa

>!
Helikon, Budapest, 2018
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634790426 · Fordította: Sipos Katalin
>!
Helikon, Budapest, 2018
288 oldal · ISBN: 9789634792222 · Fordította: Sipos Katalin
>!
Európa, Budapest, 2011
260 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630792783 · Fordította: Sipos Katalin

5 további kiadás


Enciklopédia 20

Szereplők népszerűség szerint

Hercule Poirot · Lady Westholme

Helyszínek népszerűség szerint

Jeruzsálem · Amman


Kedvencelte 21

Most olvassa 8

Várólistára tette 101

Kívánságlistára tette 120


Kiemelt értékelések

Nikolett_Kapocsi P>!
Agatha Christie: Találkozás a halállal

Kedves Poirot, javaslom, hogy legközelebb utazzon egy lakatlan szigetre, máskülönben a szabadságát pihenés helyett ismételten kénytelen lesz nyomozással tölteni.

Christie a kis belgát az egzotikus utazásai alatt is bőven ellátja megoldásra váró bűnténnyel, ezúttal Petra városában kell felderítenie egy idős asszony halálának körülményeit.

Bár most is távoli tájakon járunk, akárcsak az előző regényében, a Halál a Nílusonban, azonban ez a történet jóval vérszegényebb és feledhetőbb, főként ami a gyilkos indítékát és a befejezést illeti.

A regény első felében Poirot csak egy pár sor erejéig jelenik meg, mivel az írónő ezúttal a családi kapcsolatok dinamikájára helyezi a hangsúlyt, főszerepben a despotaként uralkodó anyával és az általa Marionett bábukként rángatott gyerekeivel.

Az anya halála a családtagok számára egyértelmű megkönnyebbülést jelent, azonban ennek következtében a valamennyien potencionális gyanúsítottakká is válnak.

Ekkor lép a színre Poirot, aki egy kihívás elé állítva magát megígéri, hogy egy nap alatt kideríti a valódi tettes kilétét. Az olvasó egy percig sem kételkedik abban, hogy természetesen sikerülni fog neki. Ehhez csupán csak a jól bevált módszereit kell alkalmaznia, szép lassan elbeszélgetni az utazás valamennyi szereplőjével.

A nyomozó zsenialitását és hírnevét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a faggatózásai során többen is megemlítik a korábbi bravúrjait, amelyeket a Nyílt kártyákkal, Gyilkosság az Orient Expresszen és az Az ABC-gyilkosságok című regényekben vitt véghez.

Eddig a pontig tehát egy „klasszikus Poirot történettel van dolgunk, azonban a végkifejlet olyan, mintha nem is az írónő tollából származna. Vagy az is lehet, hogy egyszerűen már elunta a történetet?

Az szinte már természetes, hogy nem az a valódi elkövető, akire mindvégig gyanakodnánk, de itt egy olyan személy kerül a képbe, akire vonatkozóan szinte semmiféle plusz háttérinformációt nem kapunk korábban. Így viszont teljesen esélytelen lett volna bármilyen találgatás és az elkövető indoka is eléggé légből kapott és erőltetett. Az epilógus happy endje pedig ennyi év távlatából nézve megmosolyogtatóan cukormázas.

Ugyanakkor érdekes volt olvasni arról, hogyan vélekedett a krimi nagyasszonya a női egyenjogúságról, a szegényebb társadalmi csoportok felkarolásáról, vagy az amerikaiak és britek eltérő mentalitásáról. Már csak ezek miatt is érdemes volt újra kézbe vennem a könyvet.

Agatha Christie életmű újraolvasás 31.

2 hozzászólás
gabiica P>!
Agatha Christie: Találkozás a halállal

Eleinte valahogy nem kötött le annyira, mint szerettem volna. Ahogy aztán egyre inkább elmélyültünk a történetben, nagyon megtetszett. Poirot ismét zseniálisan „nyomozott”. A gyilkosra nem gyanakodtam, számomra elég meglepő volt ez a fordulat, de mint mindig, szerintem épp ezért olyan jó ez a könyv. Hagyja, hogy az olvasó tapogatózzon, de az igazságra nem tud rájönni. Nagyon jó volt.

Cukormalac P>!
Agatha Christie: Találkozás a halállal

Időnként felmerül bennem – kissé talán szentségtörő módon –, hogy ekkora mennyiségű regényt szinte lehetetlen menedzselni, ezért a Krimi Királynője simán alkalmazhatott olyanokat, akik kidolgozzák helyette az aktuális sztorit. Legalábbis ennek most nagyon olyan sugallatai voltak, hiszen amellett, hogy a várva várt Hercule Poirot (miután kihallgatott egy kétségtelenül érdekes beszélgetést az első lapokon) csak nagyon későn bukkant fel, más lett hangsúlyos, az arányok nagyon eltolódtak, a megoldás pedig egyszerűen légből kapott.

Az első rész pszichológiai vetülete – pláne ebben a mélységben – ijesztően különleges mai szemmel nézve. Bár Christie-től nem idegen a lélektani vonal, ezúttal szokatlan precizitással vetette bele magát a családi kapcsolatok dinamikájának világába. Nyárutós hangulat kölcsönzése helyett sötét tónusú színeket fest az utazásról készült képre, boncasztalra küldi az emberi pszichét. Később aztán a kis belga detektív sem a megszokott, jófajta fűszerként működik. Végre munkához lát, kérdez és jegyzetel, aztán szinte azonnal megoldja az esetet. Megszokott módszere saját magát talán nem hagyja cserben, viszont az olvasó katarzis nélkül marad: nem titok, hogy a szerző olyan módszert alkalmaz a végjátékban, ami legfeljebb Leslie L. Lawrence-regényeken edződötteknek lehet ismerős, tudniillik a valódi tettes kilétét esélyünk sincs megfejteni.

A cselekményt eléggé vérszegénynek találtam, a helyszínek viszont tetszettek, eleinte azonban át kellett küzdenem magamat a sok lehangoló részen, akármennyire is érdekesek voltak a párbeszédek, okfejtések. Sajnos a tett indokának és hátterének erőltetettsége alaposan elvett az élményből, az epilógust pedig feltétlenül hanyagoltam volna – hihetetlen és szirupos. (Christie-életmű: 51/97)

>!
Helikon, Budapest, 2018
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634790426 · Fordította: Sipos Katalin
Zsuzsi_Marta>!
Agatha Christie: Találkozás a halállal

Fordulatos, érdekes krimi, de mégsem nevezném Agatha Christie legizgalmasabb és legjobb regényének. A hangsúly inkább a lélektani manipuláción, zsaroláson, megfélemlítésen volt, amit Mrs. Boynton élt ki éveken át családja tagjain.
A regény első fele számomra kissé vontatott, döcögős volt, ám mindezt ügyesen kompenzálta, feledtette a cselekmény helyszíne: Jeruzsálem, Petra, minden varázsával, hangulatával. Az írónő a tőle megszokott módon keverte a kártyalapokat, mindenki gyanús lehetett, hiszen mindenkinek lehetett indítéka a gyilkosság elkövetésére. A zseniális Poirot ki is bogozza a szálakat, megfejti a rejtélyt, feltárja az igencsak meglepő okokat és persze a tettes kilétét. Megdöbbentő eredményt terít a résztvevők – és elénk, olvasók elé is. Az utolsó pillanatban persze, ahogy az írónőtől megszokhattuk.
Kellemes, szórakoztató olvasmány, mely főként a lélek bugyraiba nyújt betekintést, milyen egy elnyomó, zsarnok ember, s a vele, körülötte élők kiszolgáltatottsága, amit ők hajlamosak véglegesként kezelni.

12 hozzászólás
Bla IP>!
Agatha Christie: Találkozás a halállal

Nos, erre a tettesre abszolut nem gondoltam. Egy kitűnő krimi Agatha Christitől, amellyel eddig nem volt szerencsém találkozni. Az exotikus kürülmények közt játszódó bűnügyi regény egy család pszichológiai drámáját dolgozza fel, s a megoldást újra Poirot bogozza ki…Kitűnő!

konyvolvaso>!
Agatha Christie: Találkozás a halállal

A történet lekötött és izgalmasnak találtam. Szép természeti tájakon játszódik. A családból mindenki gyanúba keveredhet, mert mindenkivel szemben tudott olyat tenni a mama ami nehezítette az életüket vagy kellemetlenséget okozott volna. Így külön tudomány az ellentmondásokat felderíteni és megoldani a rejtélyes dolgokat. AC és krimi kedvelőknek mindenképp ajánlom.

Garbai_Ildikó P>!
Agatha Christie: Találkozás a halállal

Olvasni még nem olvastam a filmet is rég láttam nem emlékeztem a csattanóra. Itt kicsit későn lépett be Poirot. Addigra már szép kis jellem rajzokat kaptunk. Bizony az idős hölgy magasan ellenszenves volt ahogy terrorba tartotta a családját. A feszültség rendesen növekedett és ahogy várható volt meg is történt a gyilkosság. Az már meglepetés volt, hogy ki és miért de bizony mindenkinek volt rá oka. Remek történet volt ez igen szórakoztató.

Lovely_Angel21>!
Agatha Christie: Találkozás a halállal

A könyv elején meg voltam lepődve, mert nem számítottam egy ilyen történetre. A hátamon futkosott a hideg és minden idegszálam megfeszült miközben olvastam. Nagyon izgalmas volt a regény pszichológiai megközelítése. (És ennyire nem kívántam még egy szereplő halálát sem..)
Sajnos számomra a Petrai kirándulás kezdetével a könyv is elindult lefelé az úton…
A karakterek nem kerültek közelebb hozzám, Poirot listái sem voltak annyira érdekesek, számomra elég egyhangúvá vált a cselekmény. És amiben a leginkább csalódtam az a vége… számomra ez most nem az az 'eldobom az eszem, ez zseniális' csavar volt, hanem csak néztem, hogy 'mi, ennyi'?
Összességében örülök, hogy elolvastam és A.C. rajongóknak egyszer mindenképp megéri: hangulatában ez másabb, mint a legtöbb regénye. ❤

Levandra>!
Agatha Christie: Találkozás a halállal

Bevallom, volt egy pillanat, amikor gyanakodtam az igazi gyilkosra, de gyorsan el is hessegettem a lehetőséget. Mégis hallgatnom kellett volna a megérzésemre. A.C. kitűnően ért hozzá, hogy mintegy mellékes tényként adagolja a fontos információkat, amik ott vannak a szemed előtt, de mégis elsiklasz fölöttük. És még jól meg is tornáztatja az olvasó kis szürke agysejtjeit!

Totti86>!
Agatha Christie: Találkozás a halállal

Ez a könyv több szempontból is különleges. Először is, Hercule Poirot már az első oldalakon fültanúja lesz egy eléggé kompromittáló beszélgetésnek. Az a Poirot, akit aztán 120 oldalon keresztül nem is látunk, annak ellenére, hogy együtt utazik a többi szereplővel. A történet addigi szemlélői Dr. Gerard és a szintén orvos Sarah, akik komoly pszichológiai fejtegetésekbe kezdenek a csak látásból ismert Boynton családot illetően. Ezek a fejtegetések pedig annyira mélyenszántóak és erősek, amilyenekhez hasonlóval még nem találkoztam Agatha Christie regényben.
A felvezetés sokkal hosszabb, mint lenni szokott. Majdnem a könyv felénél történik a gyilkosság. Az addigi oldalakon szinte csak azt láthatjuk, hány és hány embernek lenne oka megölni a későbbi áldozatot. Olyan ez a könyv, mint egy pszichológiai esettanulmány. Sokkal de sokkal több beszélgetés, elemzés, fejtegetés van benne, mint történés.
Fontos könyv ez, nemcsak a szórakoztató irodalom kedvelőinek, hanem azoknak is, akik szintén ilyen zsarnoki körülmények között nevelkednek. Poirot határozottan kijelenti, hogy számára az élet szentsége fontosabb, mint a tény, hogy ki milyen zsarnoki módon viselkedik a tőle függésben álló emberekkel. Szerinte hatalmas bűn elvenni egy emberéletet, és aki ilyet tesz, azt el kell távolítani az emberi közösségből. Talán ebben a könyvben fejezi ki hitvallását a legszabatosabban a híres detektív.
De vajon mit gondolt erről Agatha Christie? Én úgy látom, az ő véleménye a legteljesebb mértékig szembenáll Poirot-éval. Na nem szentesíti a gyilkosságot, mégis elintézi, hogy az elnyomásban, lelki terrorban élő családtagok még éppen időben megszabaduljanak az uralom alól. És mi mással koronázhatta volna meg ezt az ítéletet, mint azzal, hogy az áldozat saját telhetetlenségének köszönhette a halálát. Mert nem elégedett meg azzal a szenvedéssel, amit eddig okozott a környezetének, hanem még ennél is többet akart.
Ez a könyv nálam történetileg nem üti meg az Agatha Christie által felállított mércét, még ha az utolsó nagyjelenet egy-egy elmélete zseniálisan lett megkomponálva. Pszichológiai szempontból azonban annyira erős, hogy kötelező olvasmánnyá tenném. Ezzel is segítve azokat, akik úgy érzik, a kilátástalan gyerekkorból nincs kiút, és nem találnak kapaszkodót, hogy ki tudjanak állni önmagukért és szembe merjenek szállni azzal, aki élhetetlenné teszi az életüket.


Népszerű idézetek

Lélle P>!

– Ugye… ugye, ön detektív?
– Igen, mademoiselle.
– Nagyon híres detektív?
– A világ legjobb detektívje – mondta Poirot, mint aki egy egyszerű tényt közöl, se nem többet, se nem kevesebbet.

196. oldal, 12. fejezet (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: Hercule Poirot
Nita_Könyvgalaxis>!

Hercule Poirot abban a hitben nőtt fel, hogy a kinti levegőnek legjobb odakint maradnia, és hogy az éjszakai levegő kiváltképp egészségkárosító.

9. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hercule Poirot
1 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!

Sarah felsóhajtott:
– Ma kizavartak egy helyről, mert ujjatlan ruhában voltam. Úgy látszik, a Mindenhatónak nem tetszik a karom, habár ő készítette.

13. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Amikor Sarah lejött a szobájából, egy termetes, ellentmondást nem tűrő modorú hölgyet talált odalent, akinek olyan volt az orra, akár egy hin­talóé.

76. oldal

2 hozzászólás
EBrody I>!

– Mindig is azt gondoltam, hogy az igazság különös… és gyönyörű!
– Néha viszont – mondta Carbury ezredes – marha kellemetlen.

Kapcsolódó szócikkek: igazság
danlin>!

– Ugye, te is belátod, hogy meg kell ölni?

(első mondat)

Signorina>!

– Mondja csak, nem volt még olyan érzése, hogy a foglalkozása hajlamos követni magát mindenhová?
– Tessék?
– Hát, egyszerűen szólva, nem volt még úgy, hogy pihenni ment valahová, a bűnözéstől megszabadulni – és ehelyett holttestekbe botlott?
– Történt már ilyen, igen, nem is egyszer.

112. oldal, Második rész 1. fejezet (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: Hercule Poirot
Blissenobiarella >!

[…] A vallás nagyon furcsa dolog!
A franciát szemlátomást mulattatta a megjegyzés.
– Értem, amire gondol – mondta szinte tökéletes angolsággal. – Itt az összes elképzelhető szekta egymással veszekszik és hadakozik!
– És micsoda rettenetes dolgokat építettek! – mondta Sarah.
– Nos igen.
Sarah felsóhajtott:
– Ma kizavartak egy helyről, mert ujjatlan ruhában voltam. Úgy látszik, a Mindenhatónak nem tetszik a karom, habár ő készítette.

13. oldal

Maya>!

– Majd rávesszük őket, hogy mondják el nekünk: mi is az – mondta Poirot.
– Vallatással? – kérdezte szemöldökét felvonva Carbury ezredes.
– Nem – felelte Poirot. – Egyszerű beszélgetéssel. Mert, tudja, az emberek általában elmondják az igazat. Azért, mert az a könnyebb! Mert kevésbé terheli meg a fantáziát. Hazudhat az ember egyszer, kétszer, háromszor vagy akár négyszer is – de nem hazudhat állandóan! Így aztán kiderül az igazság.

132. oldal

Jesper_Olsen>!

– Sajnos az embert megrögzötten érdekli minden, ami a szakmájába vág.

116. oldal


A sorozat következő kötete

Hercule Poirot sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
A. A. Milne: Éppen jókor!…
Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye
Dashiell Hammett: A máltai sólyom
Stephen King: Kedvencek temetője
Szerb Antal: A Pendragon-legenda
G. K. Chesterton: Az ember, aki Csütörtök volt
Graham Greene: Brightoni szikla