Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Találkozás a halállal (Hercule Poirot 19.) 507 csillagozás

„- Meg kellett volna ölnünk, érted?” – Hercule Poirot hallotta ezt a mondatot Jeruzsálemben, egy nyugodt nyári éjszakán szállodája ablakából. Kit és miért akarnak megölni? Meg akarnak-e ölni valakit egyáltalán? Miért kelti fel mindenki érdeklődését a Boynton család? A család tagjai taszítják és vonzzák a kívülállókat, s aki kapcsolatba kerül velük, nem tud elszakadni tőlük. Mi az a furcsa kisugárzás ami Mrs. Boyntont, ezt a hideg, érzéketlen, zsarnoki asszonyt körülveszi. Akit gyűlölnek, de engedelmeskednek neki. Egy napon a szállodában összeverődött társaság sivatagi kirándulásra indul. A táj forró és kietlen – Mrs. Boynton meghal. Mindenki gyanús és gyanúsított. Bárki megölhette – de megölték-e egyáltalán? – hisz az asszony mindenkiben gyűlöletet ébresztett. Vajon mi történt?
Hercule Poirot munkában címmel is megjelent.
Eredeti megjelenés éve: 1938
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Agatha Christie Helikon · Agatha Christie – A krimi királynője Európa · Hunga könyvek Hunga-Print
Enciklopédia 20
Szereplők népszerűség szerint
Hercule Poirot · Lady Westholme
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 18
Most olvassa 8
Várólistára tette 93
Kívánságlistára tette 92

Kiemelt értékelések


Eleinte valahogy nem kötött le annyira, mint szerettem volna. Ahogy aztán egyre inkább elmélyültünk a történetben, nagyon megtetszett. Poirot ismét zseniálisan „nyomozott”. A gyilkosra nem gyanakodtam, számomra elég meglepő volt ez a fordulat, de mint mindig, szerintem épp ezért olyan jó ez a könyv. Hagyja, hogy az olvasó tapogatózzon, de az igazságra nem tud rájönni. Nagyon jó volt.


A történet lekötött és izgalmasnak találtam. Szép természeti tájakon játszódik. A családból mindenki gyanúba keveredhet, mert mindenkivel szemben tudott olyat tenni a mama ami nehezítette az életüket vagy kellemetlenséget okozott volna. Így külön tudomány az ellentmondásokat felderíteni és megoldani a rejtélyes dolgokat. AC és krimi kedvelőknek mindenképp ajánlom.


Fordulatos, érdekes krimi, de mégsem nevezném Agatha Christie legizgalmasabb és legjobb regényének. A hangsúly inkább a lélektani manipuláción, zsaroláson, megfélemlítésen volt, amit Mrs. Boynton élt ki éveken át családja tagjain.
A regény első fele számomra kissé vontatott, döcögős volt, ám mindezt ügyesen kompenzálta, feledtette a cselekmény helyszíne: Jeruzsálem, Petra, minden varázsával, hangulatával. Az írónő a tőle megszokott módon keverte a kártyalapokat, mindenki gyanús lehetett, hiszen mindenkinek lehetett indítéka a gyilkosság elkövetésére. A zseniális Poirot ki is bogozza a szálakat, megfejti a rejtélyt, feltárja az igencsak meglepő okokat és persze a tettes kilétét. Megdöbbentő eredményt terít a résztvevők – és elénk, olvasók elé is. Az utolsó pillanatban persze, ahogy az írónőtől megszokhattuk.
Kellemes, szórakoztató olvasmány, mely főként a lélek bugyraiba nyújt betekintést, milyen egy elnyomó, zsarnok ember, s a vele, körülötte élők kiszolgáltatottsága, amit ők hajlamosak véglegesként kezelni.


Olvasni még nem olvastam a filmet is rég láttam nem emlékeztem a csattanóra. Itt kicsit későn lépett be Poirot. Addigra már szép kis jellem rajzokat kaptunk. Bizony az idős hölgy magasan ellenszenves volt ahogy terrorba tartotta a családját. A feszültség rendesen növekedett és ahogy várható volt meg is történt a gyilkosság. Az már meglepetés volt, hogy ki és miért de bizony mindenkinek volt rá oka. Remek történet volt ez igen szórakoztató.


A könyv elején meg voltam lepődve, mert nem számítottam egy ilyen történetre. A hátamon futkosott a hideg és minden idegszálam megfeszült miközben olvastam. Nagyon izgalmas volt a regény pszichológiai megközelítése. (És ennyire nem kívántam még egy szereplő halálát sem..)
Sajnos számomra a Petrai kirándulás kezdetével a könyv is elindult lefelé az úton…
A karakterek nem kerültek közelebb hozzám, Poirot listái sem voltak annyira érdekesek, számomra elég egyhangúvá vált a cselekmény. És amiben a leginkább csalódtam az a vége… számomra ez most nem az az 'eldobom az eszem, ez zseniális' csavar volt, hanem csak néztem, hogy 'mi, ennyi'?
Összességében örülök, hogy elolvastam és A.C. rajongóknak egyszer mindenképp megéri: hangulatában ez másabb, mint a legtöbb regénye. ❤


Bevallom, volt egy pillanat, amikor gyanakodtam az igazi gyilkosra, de gyorsan el is hessegettem a lehetőséget. Mégis hallgatnom kellett volna a megérzésemre. A.C. kitűnően ért hozzá, hogy mintegy mellékes tényként adagolja a fontos információkat, amik ott vannak a szemed előtt, de mégis elsiklasz fölöttük. És még jól meg is tornáztatja az olvasó kis szürke agysejtjeit!


AC újfent bizonyította, miért is tartják teljes joggal „a krimi koronázatlan királynőjének". Ebben a művében egy újabb csavaros, izgalmas történet tárt elénk. Ismét gyönyőrű szépek a helyszínek, ismét gyanús mindenki, és ismét jön Poirot, hogy a „kis szürke agysejtjeivel” megoldja az ügyet. Be kell vallanom, hogy bár nem tisztem ítélkezni, spoiler A gyilkos személyére mondjuk én sem tudtam következtetni, meg is lepett, mikor kiderült, ki volt az. Lehetetlen könyv.


Ez a könyv több szempontból is különleges. Először is, Hercule Poirot már az első oldalakon fültanúja lesz egy eléggé kompromittáló beszélgetésnek. Az a Poirot, akit aztán 120 oldalon keresztül nem is látunk, annak ellenére, hogy együtt utazik a többi szereplővel. A történet addigi szemlélői Dr. Gerard és a szintén orvos Sarah, akik komoly pszichológiai fejtegetésekbe kezdenek a csak látásból ismert Boynton családot illetően. Ezek a fejtegetések pedig annyira mélyenszántóak és erősek, amilyenekhez hasonlóval még nem találkoztam Agatha Christie regényben.
A felvezetés sokkal hosszabb, mint lenni szokott. Majdnem a könyv felénél történik a gyilkosság. Az addigi oldalakon szinte csak azt láthatjuk, hány és hány embernek lenne oka megölni a későbbi áldozatot. Olyan ez a könyv, mint egy pszichológiai esettanulmány. Sokkal de sokkal több beszélgetés, elemzés, fejtegetés van benne, mint történés.
Fontos könyv ez, nemcsak a szórakoztató irodalom kedvelőinek, hanem azoknak is, akik szintén ilyen zsarnoki körülmények között nevelkednek. Poirot határozottan kijelenti, hogy számára az élet szentsége fontosabb, mint a tény, hogy ki milyen zsarnoki módon viselkedik a tőle függésben álló emberekkel. Szerinte hatalmas bűn elvenni egy emberéletet, és aki ilyet tesz, azt el kell távolítani az emberi közösségből. Talán ebben a könyvben fejezi ki hitvallását a legszabatosabban a híres detektív.
De vajon mit gondolt erről Agatha Christie? Én úgy látom, az ő véleménye a legteljesebb mértékig szembenáll Poirot-éval. Na nem szentesíti a gyilkosságot, mégis elintézi, hogy az elnyomásban, lelki terrorban élő családtagok még éppen időben megszabaduljanak az uralom alól. És mi mással koronázhatta volna meg ezt az ítéletet, mint azzal, hogy az áldozat saját telhetetlenségének köszönhette a halálát. Mert nem elégedett meg azzal a szenvedéssel, amit eddig okozott a környezetének, hanem még ennél is többet akart.
Ez a könyv nálam történetileg nem üti meg az Agatha Christie által felállított mércét, még ha az utolsó nagyjelenet egy-egy elmélete zseniálisan lett megkomponálva. Pszichológiai szempontból azonban annyira erős, hogy kötelező olvasmánnyá tenném. Ezzel is segítve azokat, akik úgy érzik, a kilátástalan gyerekkorból nincs kiút, és nem találnak kapaszkodót, hogy ki tudjanak állni önmagukért és szembe merjenek szállni azzal, aki élhetetlenné teszi az életüket.
Népszerű idézetek




Hercule Poirot abban a hitben nőtt fel, hogy a kinti levegőnek legjobb odakint maradnia, és hogy az éjszakai levegő kiváltképp egészségkárosító.
9. oldal




– Mondja csak, nem volt még olyan érzése, hogy a foglalkozása hajlamos követni magát mindenhová?
– Tessék?
– Hát, egyszerűen szólva, nem volt még úgy, hogy pihenni ment valahová, a bűnözéstől megszabadulni – és ehelyett holttestekbe botlott?
– Történt már ilyen, igen, nem is egyszer.
112. oldal, Második rész 1. fejezet (Európa, 2011)




[…] A vallás nagyon furcsa dolog!
A franciát szemlátomást mulattatta a megjegyzés.
– Értem, amire gondol – mondta szinte tökéletes angolsággal. – Itt az összes elképzelhető szekta egymással veszekszik és hadakozik!
– És micsoda rettenetes dolgokat építettek! – mondta Sarah.
– Nos igen.
Sarah felsóhajtott:
– Ma kizavartak egy helyről, mert ujjatlan ruhában voltam. Úgy látszik, a Mindenhatónak nem tetszik a karom, habár ő készítette.
13. oldal




– Majd rávesszük őket, hogy mondják el nekünk: mi is az – mondta Poirot.
– Vallatással? – kérdezte szemöldökét felvonva Carbury ezredes.
– Nem – felelte Poirot. – Egyszerű beszélgetéssel. Mert, tudja, az emberek általában elmondják az igazat. Azért, mert az a könnyebb! Mert kevésbé terheli meg a fantáziát. Hazudhat az ember egyszer, kétszer, háromszor vagy akár négyszer is – de nem hazudhat állandóan! Így aztán kiderül az igazság.
132. oldal




– Itt van például Jerash – mondta. – Érdekli az ilyesmi?
– Engem minden érdekel!
– Igen – mondta Carbury. – Csakis így szabad az élethez hozzáállni.
111. oldal




A groteszk, Buddha-szerű alak egyik kövér kezével az újságért nyúlt, de dr. Gerard látta, hogy közben szeme a fiú arcát fürkészte. Valami horkantásfélét hallatott, amiből nehéz lett volna kihallani a köszönetet. Feje alig észrevehetően elfordult. A doktor látta, hogy most Sarah-t nézi figyelmesen. Az arca egykedvű volt, kifejezéstelen. Lehetetlen volt megmondani, mi zajlik a fejében.
Sarah az órájára nézett, felkiáltott:
– Jaj, de elszalad az idő.
Felállt.
19. oldal (Európa, 2006)
A sorozat következő kötete
![]() | Hercule Poirot sorozat · Összehasonlítás |
Említett könyvek
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II. 96% ·
Összehasonlítás - Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya 91% ·
Összehasonlítás - Szerb Antal: A Pendragon legenda 87% ·
Összehasonlítás - A. A. Milne: Éppen jókor!… ·
Összehasonlítás - Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye 80% ·
Összehasonlítás - Dashiell Hammett: A máltai sólyom 75% ·
Összehasonlítás - Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon 91% ·
Összehasonlítás - Alan Alexander Milne: Micsoda négy nap! 83% ·
Összehasonlítás - G. K. Chesterton: Az ember, aki Csütörtök volt 81% ·
Összehasonlítás - Graham Greene: Brightoni szikla 78% ·
Összehasonlítás