Szunnyadó ​gyilkosság (Miss Marple 13.) 91% 509 csillagozás

Miss Marple-nek a Véletlen az ölébe pottyantott egy újabb esetet. Miért is nem lepődtem meg ezen?!
Tetszett maga a történet és nagyon jók a karakterek is. Szerintem a vége egy kicsit furára sikerült, de ezzel együtt élveztem a nyomozást.

Kitaláltam!! KItaláltam!!! KITALÁLTAM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Hogyan találjuk ki AC regényeiben a gyilkos személyét?
1. pont Töretlenül higgyük, h. előbb vagy utóbb, de majdcsak lesz egy hulla!
2. pont (akár van már hulla, akár nincs), keressük meg a legkevésbé gyanús személyt, minimum nevelőnő, vagy annál magasabb társadalmi állású egyén legyen. Cselédek, kertészek, szobalányok csak potenciális áldozatként játszanak, a gyilkos szerepét nem rájuk osztja AC. (Gondolom a gyilkosnak kell egyfajta intellektus, különben nem tudná elrejteni tettét az ilyen okos olvasók elől, mint mi. csak semmi álszerénység!)
3. pont. Minden jelentéktelennek , hétköznapinak tűnő eseményt, mondatot vizsgáljunk meg: nem rejt-e valamilyen utalást a gyilkos személyét illetően.
4. pont Töretlenül olvassunk AC-t, találgassunk. Vak tyúk is talál szemet alapon, előbb-utóbb csak sikerül, és akkor elmondhatjuk: Hűűűűűűűűűűűűűűű, de okos vagyok.!!!
:)))))))))))))

A Halálos ősz című skandináv krimivel ellentétben ez már inkább volt egy kellemes kikapcsolódásnak számító, őszre időzíthető, kuckózós hangulatú darab, és hiába Miss Marple utolsó eseteként került feltüntetésre, az öreg hölgy kirobbanó formában van minden szinten, lehetetlen érzékelni rajta a kort.* Gondolatban már majdnem parkolópályára tettem Christie-t, de mivel sokkal inkább kedvelem az idős néni szerepeltetésével operáló sztorikat, hónapok óta ez a kissé misztikus, lebilincselő hangulatban fogant regény tetszett legjobban a krimi királynőjének tollából. Ráadásul már csak azért is, mert végig érdekfeszítő tudott maradni: különleges a háttér és a cselekmény, a könyv felépítése, rétegződése pedig hamar ráhangolt a szunnyadó gyilkosság felderítésére és nehezen is eresztett el. Az összetettség és egyre több felmerülő kérdés, valamint a szokásos miértek-hogyanok kutatása Gwenda és Giles, a fiatal pár oldalán viszont inkább pozitív, majdnem kiváló végeredményt hoztak, s habár a tettes kilétére nekem is sikerült fényt derítenem, az indítékot már nem volt ilyen könnyű fejben összerakni. off

* Ide tartozó érdekesség, hogy a könyv már a ‘40-es években megszületett, de csak 1976-ban jelent meg, úgyhogy kronológiailag biztosan nem a legutolsó helyre passzolna. A Rejtély az Antillákon / Nemezis / A kristálytükör meghasadt hármasban hangsúlyosabb az önjelölt idősödő nyomozónő-vonal. Ez persze semmit nem von le az értékéből, éppen ezért kíváncsian várom a következő kalandot is.

Nagyon tetszett, ez a nő egy zseni… és hasonló közhelyekkel tudok csak jönni. Mivel láttam a filmet, és emlékeztem is, ki volt a gyilkos, nagy meglepetés nem ért a kilétét illetően.
Nagyon tetszett a regény felépítése, és az összeszedettsége.
Nna, akkor a novellákon kívül Miss Marple letudva. Asszem ha összegzést kéne írnom, talán a Bertram szálló volt a leg-marple-osabb az összes közül.

Ügyesen lett variálva a gyanúsítottak személye. Sokáig fel sem merült bennem ki lesz a gyilkos habár voltak különösen viselkedők, akiket nehéz volt sokáig ártatlannak vélni. Szép szavakkal vigyázni kell, mert sokszor csak megtévesztőek, nem kell foglalkozni velük.
Érdekes találkozó szervezések, érdekes indíttatások. Ki gondolná, hogy egy magasan képesített, jó képesítésű személy esetén is lehet találni gyanú okot.

Valamikor, régen, én ezt már láttam tévében, de nem emlékeztem mindenre.
Jó volt végigmenni Gwennie-vel, Giles-lel és Miss Marple-lel az ügyön, lépésenként kinyomozni, ki mikor és hol. A sors vagy a véletlen, hogy pont azt a házat veszi meg Gwennie, amiben pici gyerekként élt pár évet? Nem tudom, de így legalább fény derült egy 18 évvel korábban elkövetett bűnügyre. Álom vagy emlék vagy látomás? A végére megint bebizonyosodik, hogy a szeretet butít, öl és nyomorba dönt.

Zseniális volt! ❤
Kivételesen jól tippeltem a gyilkos kilétére, de még izgalasabb volt a megoldás mint azt hittem!

14-15 éves koromban az első Agatha Christie olvasásaim között volt. Nagyon tetszett az a hátborzongató hangulat, ami körül lengte az egész regényt. Miss Marple megint jókor van, jó helyen ahhoz, hogy segítsen kinyomozni egy múltbéli rejtélyt. Szépen látni az ellentétet is a lelkes, buzgó fiatalok, és az idős hölgy között, aki inkább óva és türelemre int. A címe találó, felkelti az olvasó kíváncsiságát, mit is jelent itt, hogy szunnyadó.

Valaki meghalt tizennyolc évvel ezelőtt… de még most is itt van.

Hölgyem, hát sohasem marad közömbös egy gyilkossággal szemben?

* * *

Nem hát, Miss Marple nem maradhat közömbös, ha gyilkosságról van szó, akkor sem, ha ezúttal némi trükkre van szüksége, hogy a nyomozás közelébe kerülhessen. Ez a része szerintem kicsit erőltetett is volt, pedig úgy egyébként jó kis rejtély pottyant az öreg hölgy ölébe. Egy 18 éves eset, ahol sokáig az is kérdés, hogy egyáltalán van-e eset, vagy csak a képzelet szülte. Persze a kérdezősködés nyomán nem csak tények, hanem ellentmondások is gyűlnek, szép számmal, sőt egy-két hulla is terem – szó szerint – a bokorban. Jut belőlük a múltba és a jelenbe is.
Miss Marple higgadt türelme és óvatos érdeklődése jól ellenpontozta a fiatal pár impulzív, kapkodó kérdezősködését. A kötögetés ezúttal elmaradt, cserébe vásárolt némi fonalat, többször gazolt a kertben, és sokfelé figyelt, fülelt.
Ez kivételesen egy olyan Agatha Christie könyv, ahol szerintem már nagyon az elején egyértelmű volt a gyilkos, de lehet, hogy csak én kezdek rutinos lenni. Az biztos, hogy attól függetlenül, hogy láttam jönni a megoldást, érdekes volt végigkövetni, ahogy a szereplők is eljutottak ugyanoda, mint én.

Még mindig azt adja, amit vár az ember egy A.C. regénytől. Kikapcsol, szórakoztat.