Rejtély ​az Antillákon (Miss Marple 10.) 522 csillagozás

Agatha Christie: Rejtély az Antillákon Agatha Christie: Rejtély az Antillákon Agatha Christie: Rejtély az Antillákon Agatha Christie: Rejtély az Antillákon Agatha Christie: Rejtély az Antillákon Agatha Christie: Rejtély az Antillákon

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

– ​Van kedve megnézni egy gyilkos fényképét? – kérdezte a szederjes képű Palgrave őrnagy. Ám Miss Marple még nem is válaszolhatott, amikor a háta mögül közeledő léptek zaja hallatszott…
Csodálatosan ragyog a Karib-tenger azúrkéksége fölött a nap, gondtalanul sütkéreznek a strand meleg fövenyén az Arany Pálma-szálló vendégei, aki pedig színvonalasabb szórakozásra vágyik, kedvére tanulmányozhatja a nyugat-indiai szigetek egzotikus állat- és növényvilágát, mint az elválaszthatatlannak tűnő baráti négyesfogat: a higgadt, jó modorú Edward és Evelyn, meg a hangos Greg és a vidám Lucky. Este zene szól, hangulatvilágításnál táncolnak a párok: a szálloda újdonsült ifjú tulajdonosai, Tim és Molly nem kímélik a fáradságot, ha vendégeik kényelméről van szó.
És mégis…?
És mégis. Rejtély az Antillákon! Avagy: ki elégelte meg a szószátyár őrnagy szűnni nem akaró történeteit…? Kinek volt az útjában a szép fekete Victoria? ki zavarja meg a békés nyaralók éjszakai álmát…?
… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1964

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Fekete Könyvek, Agatha Christie - „keretes” könyvek

>!
Helikon, Budapest, 2020
254 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634794752 · Fordította: Rubin Péter
>!
Helikon, Budapest, 2020
254 oldal · ISBN: 9789634795056 · Fordította: Rubin Péter
>!
Európa, Budapest, 2007
248 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630782982 · Fordította: Rubin Péter

5 további kiadás


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Miss Marple


Kedvencelte 21

Most olvassa 14

Várólistára tette 69

Kívánságlistára tette 34


Kiemelt értékelések

gabiica P>!
Agatha Christie: Rejtély az Antillákon

Agatha Christie ismét túljárt az eszemen. De ezen már inkább meg sem lepődök… :D
Ezúttal teljesen a ködben és sötétben tapogatóztam, nem tudtam, ki lehet a tettes, annyifelé vezettek a szálak.
Miss Marple ismét zseniális volt, megmutatta, hogy nem csak otthon képes minden csomót kibogozni, hanem az Antillákon is. Kezdem egyre jobban megszeretni az idős hölgyet, csavaros észjárása miatt tökéletes karakternek tartom. Igazi jelenség.

Deziréé>!
Agatha Christie: Rejtély az Antillákon

Ez az első Miss Marple történet, amit olvastam. Persze tudom, hogy nem ez az első része a sorozatnak…
Az írónő ismét behúzott a csőbe, mert nem jöttem rá, hogy ki lehet a gyilkos. Hiába én nem vagyok olyan zseniális, mint Miss Marple… :)

9 hozzászólás
eme P>!
Agatha Christie: Rejtély az Antillákon

Poirot a borotvaéles logika és kifogástalanul működő szürke agysejtek mestere, Miss Marple a látszólag unatkozó, csendesen kötögető, pletykálkodó zseniális megfigyelő, az emberi természet kiváló ismerője. No de melyikük utazna az Antillákra egy kis pihenőre? Elárulom, Miss Jane lesz az, szerető unokaöccse jóvoltából, aki mellesleg sikeres regényíró, és feltett szándéka korszerűsíteni a nagynénit, kiemelni a csöppet sem idilli vidéki élet ómódiságából.
Nos, sajnos a korszerű turistaparadicsomból, a karibi egzotikus miliőből Agatha néni nem sokat villant fel nekünk. Egy dobzenekar a kivétel, a főattrakció, noha Miss Marple (és az olvasó is) jól meglenne nélküle. Az idő amúgy jó a reumának, de az egész egyhangú, és dögunalom lengi be a helyet. Ó, angol napok pompás változatossága.
A cselekmény központi színhelye az Arany Pálma Szálló, tele az otthoniaktól nem sokban különböző emberekkel – sablonos alakokkal, érdekes karakterekkel és mint kiderül, még érdekesebb problémákkal. Miss Marple pedig elkezd figyelőzni. Ha kell, gyengéd tapintattal odaadó figyelmet mímelve merül el gondolataiban (nagy gyakorlata van ebben), ha úgy hozza a szükség, élénken cseveg és pletykál, közben meg elégedetten konstatálja a hasonlóságot az új ismerősök és a különböző régi ismerősei közt.
Aztán megtörténik, aminek meg kell történnie. Miss Marple pedig még inkább magára talál, színészkedik, gyermetegen csacsog, közben meg jár a szeme, élesedik a füle, csattognak a kötőtűi… Nem könnyű az eset, túl sok a mellékkörülmény, az itt a baj, de Jane nénit nem kell félteni, ráadásul ezúttal egy nagyon szimpatikus öregúr személyében még segítsége is akad. Remek kis párost alkotnak ketten, kár, hogy csak egy történet erejéig.
Amit még nagyon élveztem: a pletyka funkciója. Christie remekül rejt el fontos információkat a látszólag semmitmondó csevegésbe, nem beszélve a csípős társadalomkritikai megjegyzésekről, amelyeket Miss Marple szájába ad. Nagyon jól szórakoztam, még akkor is, ha picit talán tényleg túl sok volt a mellékkörülmény…

GytAnett P>!
Agatha Christie: Rejtély az Antillákon

A.C.-vel az a baj, hogy nem mindig tud igazán lekötni. Sajnos ez most egy ilyen könyv volt, de a 4 csillagot így is megérdemli, hiszen nagyot tud alkotni. :)
Szegény Miss Marple el sem tud utazni pihenni valahová anélkül, hogy egy gyilkossági történetbe csöppenjen. :) De mint mindig, az öreglány csodaokos!
Egy idő után valahol a tudatom mélyén már gyanakodtam a gyilkosunkra, így különösebben nem lepett meg a kiléte. Sajnálom, hogy még mindig nem sikerült átélnem azt az élményt, hogy A.C.-nek nem sikerül megvezetnie egy kicsit sem. :D
Jobban örültem volna, ha csak Miss Marple gondolatait, tevékenységeit ismerjük meg, de igazából így sem volt olyan rossz, hogy másokból is kaptunk egy kicsit. :)

3 hozzászólás
ppeva P>!
Agatha Christie: Rejtély az Antillákon

Időnként ráéhezek egy kis Agatha Christie-re.
Ebben a részben jó sok volt a csavar, a szóba jöhető gyanúsítottak közül szinte mindenkinek volt valami vaj a füle mögött. Persze, nem mindegy, hogy ez a „vaj” nőcsábászat, pletykálkodás, leskelődés, fura modor, vagy épp valamiféle gyilkos szándék.
Miss Marple most is zseniális, mint mindig. Én pl. már ott elbuktam volna, hogy folyton keverem a balt meg a jobbot. :)

KingucK P>!
Agatha Christie: Rejtély az Antillákon

Már többször jártam úgy a Miss Marple történetekkel, hogy az eleje annyira nem kötötte le a figyelmemet, hogy nagyon lassan haladtam vele. Most is így indult, de a tapasztalatokból tanulva, most nem adtam fel. :)
Amint eljutottam odáig, hogy a szereplőkről kiderült több információ, a felszin alatt megbújó történetek és igazságok, mindjárt kezdett izgalmas lenni az eset. Más szemmel nézem a vénkisasszony történeteit, bár még mindig nem a kedvenceim AC könyvei közzül. Talán a pletykák utáni nyomozás, vagy maga a pletyka terjesztése, ami nem teszi szimpatikussá.
Egész izgalmas történet volt :)

8 hozzászólás
krlany IP>!
Agatha Christie: Rejtély az Antillákon

Teljesen biztos vagyok benne, hogy olvastam már egyszer hajdanán a könyvet, és abban is, hogy valamikor nagyon régen a filmet is láttam… és mégis úgy megkevertek az események, hogy csak kapkodtam a fejem. Jó sztori volt… Az elején még észben is tartottam azt a kis részletet, ami végül a megoldáshoz vezetett, de aztán elvesztem a pergő események sodrásában.
Mr. Rafiel-lel pedig szívesen megismerkednék, nagy lókötő!:)

Iustitia>!
Agatha Christie: Rejtély az Antillákon

Agatha Christie is hajlamos volt elkövetni azt a hibát, hogy a pörgős cselekmény közé túl sok érdektelen elemet téve nyújtotta a történetet, mint a rétestésztát és növelte ezzel feleslegesen (az olvasó szórakozásának kárára) az oldalszámot. Nem mondható ki egyértelműen az, hogy egy 300-350 oldalas AC-könyv csavarosabb lenne, mint a Rejtély az Antillákon. Jelen esetben, a mindössze 204 oldalon, egy lendületes, eseménydús, feszített tempójú, de mégis kellemes nyaralásról esik szó. Christie (mint mindig) most is profin megteremti a néhány szereplős zárt krimit, a szálak nem nyúlnak túl rajtuk, nem kell tudni semmi háttérinformációt, nincsenek titkos iratok, nagyratörő tervek, stb. csak ami kötelező egy Miss Marple-regénynél: az emberek mocskos természetéről lerántott elkoszolódott, foszló leplek. A szereplők fecsegnek, csacsognak, mindent elmesélnek magukról és egymásról, Miss Marple-nek és az olvasónak nincs több dolga, mint kihámozni a nagy katyvaszból, hogy mi a hasznos, mi a haszontalan, mi az igaz, mi a hamis, és persze, hogy miként fonódik egymásba a sok-sok információtöredék.

1 hozzászólás
Hoacin>!
Agatha Christie: Rejtély az Antillákon

A békésen kötögető Miss Marple annyira illik az Antillák pálmafái alá, mint egy öreg, veszekedő ragadozómadár, vagy mint egy félszemű, kitömött béka. Mégis mindhárman itt töltik nyaralásukat, utóbbiak név szerint a gazdag Mr. Rafiel, és az unalmas történeteket előadó Palgrave őrnagy. Egyetlen sztorija van, ami érdekes – meg is hal nem sokkal azután, hogy elmeséli. Egy le nem fülelt gyilkos esete, akiről tudtán kívül közös fotó készült egy hibiszkuszbokorral. Palgrave őrnagy éppen meglobogtatná a fényképet, de ekkor észrevesz valakit… és nem valószínű, hogy a mályvacserje áll bosszút a kéretlen lesifotóért.
De akkor ki tehette? Gyanúsított bőven akad, Miss Marple nem átall a tettek mezejére lépni. Vagy akár vetődni, ha a helyzet úgy kívánja! Elég egy körömráspoly és egy cipősarok, és a kedves kávénénike már laposkúszásban nyomoz, óvatosan, mint a nagyvadat cserkésző vadász, aki szél ellenében közelít meg egy antilopnyájat! :D
A trópusi környezetben persze megint akad, aki azt hiszi, jó ötlet megzsarolni egy gyilkost, valamint felvonul néhány elég tipikus karakter, akiknek megannyi Christie krimi után már sejteni lehet a motivációit. Ebből a könyvből is kiderül azért pár érdekes dolog, például hogy nincs jobb alibi egy dobzenekarnál, hogy Miss Marple révedezve emlékszik vissza egy bohém fiatalemberre, és hogy gyerekkorában pókhálót tettek a nyílt sebre, amit dr. Graham dicsérően nyugtáz.
A szereplők kicsit egysíkúak és jellegtelenek voltak nekem, de amúgy a történet hozza egy átlagos nyomozás színvonalát. A fotós ötlet tetszett, és a megoldás is. Nemezis. :)

„Fantasztikus, túlságosan is fantasztikus. Mindenki nevetne egy ilyen történeten. Adva van egy vén tökfilkó, aki elmond egy történetet egy történetről, amit neki mondtak el, és megmutat egy fényképet, és mindez egy olyan gyilkossággal kapcsolatos, amely évekkel ezelőtt történt.”

nope>!
Agatha Christie: Rejtély az Antillákon

Úgy ültem neki, hogy biztosan tetszeni fog, hiszen AC, rossz nem lehet. Annál nagyobb volt a pofára esés, amikor nem így lett. Kétségtelen, hogy rosszkor vettem kézbe off, de a könyv feléig konkrétan unatkoztam. Utána kicsit beindultak a dolgok és a vége már kimondottan tetszett is, de ez sem tudta teljesen kompenzálni az első fejezetek negatív élményét.
Ami határozott pozitívuma a regénynek, hogy ismét csak meg tudott lepni az írónő a gyilkos kilétét tekintve, illetve ez az első könyvem, amiben Miss Marple szerepet kapott és azt kell mondjam, eddig határozottan szimpatikus karakter számomra.
Összességében nem volt ez rossz, pár év múlva, mire elfelejtem, ki volt a gyilkos :D majd újra kézbe veszem, hátha pozitívabb élmény lesz majd.


Népszerű idézetek

Ildi87>!

Az élet sokkal értékesebb és sokkal érdekesebb, ha fennáll a valószínűsége, hogy elveszítjük. Míg fiatalok, erősek és egészségesek vagyunk, és előttünk az élet, nem is értékeljük igazán. Mindig a fiatalok követnek el könnyen öngyilkosságot szerelmi csalódásból, néha meg egyszerűen csak szorongásból és nyugtalanságból. De az öregek tudják, milyen értékes és milyen érdekes az élet.

Agatha Christie: Rejtély az Antillákon

Esmeralda P>!

– Greg… khm… nagyon gálánsan viselkedik minden hölggyel. [Miss Marple]
– Maga nagyon kedvesen és ódivatúan fejezi ki magát – mondta Mr. Rafiel. – Rendben van, Greg szoknyavadász.

127. oldal

krisztina990>!

Mr. Rafiel mosolya egyre szélesebb lett.
– A magával való társalgás könnyen veszedelmessé válhat – jegyezte meg.
– A társalgás mindig veszedelmes, ha az ember el akar titkolni valamit – mondta Miss Marple.

130. oldal

Gabriella_Balkó>!

„Szexualitás” – ezt a szót ki sem ejtették Miss Marple fiatal korában; de azért akkor is jócskán létezett: nem sokat beszéltek róla, de sokkal jobban élvezték, mint manapság – legalábbis Miss Marple-nak ez volt a benyomása.

1. Palgrave őrnagy elmesél egy történetet, 6. oldal (Európa, 1986)

Kapcsolódó szócikkek: Miss Marple
Maya>!

(…) az emberek valahogy félnek, hogy megtudnak valamit önmagukról.

13. Victoria Johnson lelép a színről

Szelén P>!

Ave Caesar, nos morituri te salutamus – mondta.
– Sajnos nem sokat értek latinul – válaszolta Miss Marple.
– De ennyit megért?
– Meg. – Többet nem mondott. Nagyon jól tudta, hogy Mr. Rafiel mire gondol. – Nagy örömömre szolgált, hogy megismerhettem – tette hozzá. Aztán végigment a kifutópályán, és beszállt a repülőgépbe.

2 hozzászólás
krisztina990>!

– A pletyka gyakran tanulságos és hasznos.

115. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pletyka
kristina_b>!

Sohasem voltam oda az öreglányokért. Csupa pamutgombolyag és terefere. De őbenne van valami. Van szeme, van füle, és használja is.

135. oldal

krlany IP>!

– Milyen csodálatos a tudomány! – sóhajtott fel Miss Marple. – Az orvosok olyan sokat tehetnek, igaz?
– Mindnyájunknak van egy nagy versenytársunk – felelte dr. Graham. – A Természet. Divatba is jönnek időnként egyes régimódi, jó háziszerek.
– Például a pókháló vágott sebre? – kérdezte Miss Marple. – Gyerekkoromban mindig pókhálót használtunk.
– Nagyon helyesen – mondta dr. Graham.
– És lenmaglisztes keresztkötést vagy kámforolajos bedörzsölést makacs köhögés esetén.
– Ön mindent tud! – jelentette ki dr. Graham nevetve.

Kapcsolódó szócikkek: népi gyógyászat
Yuuki_nee>!

Az élet sokkal értékesebb és sokkal érdekesebb, ha fennáll a valószínűsége, hogy elveszítjük.

130. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet

A sorozat következő kötete

Miss Marple sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Robert Galbraith: Gonosz pálya
Jo Nesbø: Hóember
Tom Rob Smith: A 44. gyermek
Kondor Vilmos: Budapest noir
Lee Child: Nincs visszaút
M. C. Beaton: Agatha Raisin és az elültetett kertész
Graham Greene: A csendes amerikai
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
Jeffery Deaver: Ablak a halálra