Pókháló 88% 255 csillagozás

Úgy éreztem magamat közben, mintha színházban ülnék, biztosan azért mert olvastam róla, hogy eredetileg ez egy AC által írt színdarab volt, amelyből később Charles Osborne írt regényt. Viszont a színházi nüanszok érezhetőek maradtak.

Olyan élmény volt, mintha egy vidám bohózatot néznék, a színen jönnek és mennek az emberek, pörögnek az események, mellesleg van (illetve, hol van, hol nincs) egy hulla is.

Jó kis kacifántos, pörgős, rövid de velős történet ez. A gyilkosság maga jó gyorsan megtörténik, utána pedig mindenki próbál segíteni ahogy tud, ebből sok félreértés és még több bonyodalom származik.

Hűha, nagyon tetszett. Nem is értem, hogy miért nem olvastam eddig?
A könyvtárból kölcsönöztem ki, innen tőlünk, mert az egyik olvasó dicsérte, hogy mennyire bravúros, szórakoztató.
Eredetileg ez egy színdarab volt, amit anno Charles Osborne írt át regénnyé és milyen jól tette. Imádtam.
A Három vak egérhez hasonlóan nincsenek benne indokolatlan körök, ráadásul megrázó dolgok derülnek ki, közben pedig még egy picit humoros is, hiszen Clarissa nagy tréfamester, de amikor valóban hullát talál senki sem hisz neki. :)
Annyira drukkoltam, hogy most az egyszer végre a folyton gyanús komornyik legyen a tettes…
Ebben a sztoriban szintén fontos szerepet játszott a politika, a gyanakvással teli, két háború közti bizonytalan időszak.
Mint írtam azt már fentebb, alapjában véve itt-ott kicsit viccesnek bizonyult, mert a főszereplő hölgy sokat füllent és szeret mások kárára poénkodni, de ezektől eltekintve igen komoly és súlyos témákat boncolgatott, mint például a családon belüli erőszak, a csalás, a lopás, a drog, a gyermekbántalmazás és bizony a pedofília, szexuális zaklatás. :(
Agatha Christie, írásaiban nem sokszor ásta bele magát ezekbe a témákba, de amikor megtette, akkor igen komoly és elgondolkodtató dolgokat fogalmazott meg róluk.
A valódi tettes kilétére természetesen most sem sikerült rájönnöm, pláne nem a motivációira, szóval meglepődtem, mint mindig.
Izgalmas krimi, valóban mentes a felesleges leírásoktól, üresjáratoktól, egyszerűen pörög a cselekmény, nincs megállás.
Kevés szereplő, de azok még a 220 oldalához képest is igen jól ki voltak dolgozva.
Szuper lenne egyszer megnézni a színházban. :)

https://klodettevilaga.blogspot.com/2022/05/konyvkritik…

A Krimi Királynőjének kötetei kapcsán kifejezetten kerülöm (esküszöm, nem gondolkodtam órákat ezen az alliteráción, csak úgy kicsúszott) a fülszövegeket, egyszerűen csak tudom, hogy az AC monogram garancia egy kellemes kikapcsolódást nyújtó és számos ponton elgondolkodtató olvasmányra.

Ezt a kis aranyost is (tényleg az, ebből a szempontból nagyon szimpatikus a Helikon sorozata) mindenféle prekoncepció nélkül választottam, a történet minimális ismeretének sem voltam birtokában. Egyszerűen csak tudtam, hogy kell és kész, azt viszont egy pillanatig sem sejtettem, hogy ennyire élvezni fogom. A gyakorlatilag szinte csak párbeszédekből épített (hiszen tulajdonképpen színdarab, a regénnyé írás érdeme Charles Osborne úré), végtelen profizmussal kidolgozott történetet rögtön a szívembe zártam, hiába kellett a lényegre annyit várni.

A hamisítatlan angol környezet mindig jól esik a Nagy-Britanniáért rajongó szívemnek, a sztori ezúttal sem valamelyik korábbi egyenes másolata, a figurák között pedig egyaránt akad szimpatikus és ellenszenves is, noha számomra előbbiekből most azért több volt. Egyedül a végkifejlet miatt vagyok úgymond mérges. Ha nem ül körülöttem három másik ember, miközben olvasom, biztosan elkezdek hangosan kiabálni, hogy miért?! de tényleg, ezt most miért kellett?

Mindenesetre nem vonok le csillagot, mert ahhoz túlságosan is tetszett a könyv, a Nőt (pardon: Asszonyt) pedig még mindig egy óriási zseninek tartom. Egyre erősebben gondolkodom az életmű-olvasáson…

A krimik koronázatlan királynőjének újabb gyöngyszeme. Újdonság volt olvasni, hiszen sem Poirot, sem Miss Marple nem szerepel a történetben. Az abszolút kedvenc karakterem Clarissa volt, imádtam hogy mindenkit megtréfált és mindenféle légbőlkapott történettel szórakoztatta magát. Zseniális karakter. :D Úgy vélem, ha valaki egy könnyed, de egyben rendkívül szórakoztató krimire vágyik, ez a könyv lesz a remek választás számára. :)

*dobpergés* íme még egy történet Agathától, amit imádtam!
Érdekes volt, fordulatos és ismét zseniális. Nem tudtam kitalálni a befejezést, de a gyilkos azért elég gyanús volt még az elején. De aztán valahogy Agathának sikerült elterelnie róla a figyelmet szinte az egész könyvön keresztül, szóval meglepődtem.
Kedvencem Pippa lett, nagyon aranyos volt, ahogy mindig éhes volt (mintha magamról olvastam volna a róla szóló éhezős részekben :D)

Minden egyes sorát imádtam! Igaz, az elején furcsálltam, hogy hol is van a holttest, hiszen az csak a 7. fejezetben jelent meg, de utólag már látom, hogy csak így állhatott össze a történet. A történet végig izgalmas, eseménydús és fordulatos volt. Néhány elejtett nyom nekem is feltűnt, spoiler, de a megoldást nem tudtam összerakni. Megint csak ámulok és bámulok AC leleményességén! :) Zseniális író, sosem csalódom benne, és a könyv nagyszerű választásnak bizonyult. :)
A szereplők is igen érdekesek voltak, Clarissa és Pippa egyből belopta magát a szívembe. Viszont Jeremy valamiért nem volt szimpatikus… A női megérzés, ugyebár! :)

Mi egy hulla három jó barátnak? Egész estés program, úgy tűnik. A holttest személye eleve kellemetlen, lévén utált ismerősünk, de még neccesebb, ha pont nyugodt körülményeket óhajtanánk teremteni a lakásban, erre hullába botlunk. Komédiába illő jelenetek egész sora következik, ami halványan a Miniszter félrelép világát idézi pucér nő nélkül. A tetem figyelemre méltó fürgeséggel változtatja pozícióit a házban, netán épp eltűnik, ami a kiérkező rendőröket enyhén bosszantja, akárcsak a bájos háziasszony újabb és újabb légből kapott magyarázatai. Nade mit keres itt a rendőrség, ha senki nem hívta őket? És vajon miért jutott a család olyan olcsón a házhoz? Továbbá mi a különbség a viaszgyertya és a faggyúgyertya között? Mert nem mindegy, hogy fapipa, vagy pipafa. Az ügy egyre bizarrabb, szerepet kap három pár kesztyű és egy papbújtató, kiderül, hogy a furcsa kertészhölgy már délután sírgödröt ásott odakinn, és jelenetről jelenetre vándorol egy csokoládékrém, amit én egyre inkább szerettem volna megenni.
Jópofa, humorral megszórt történet. A megfejtést nem is sejtettem, pedig gondolhattam volna, de hát így van ez. Most pedig kérek egy brióst. :D

„Nem lehet csak úgy hullákat szétszórni az éj leple alatt.”

Hmmm… azt hiszem AC-vel sose leszünk igazán közeli barátok, inkább csak távoli ismerősök. Tudom, hogy minden könyve valahogy más, de mégis sablonosnak érzem. Történik egy gyilkosság, nyomozás van és mikor az ember úgy érzi, hogy tudja ki a gyilkos kiderül, hogy őt zárják ki először a gyanúsítottak közül. Aztán ez így megy a végéig, míg nem marad már jóformán senki, aki az elkövető lehetne.

A borítója miatt választottam 'Halloweenra' ezt az Agatha Christie regényt – a végére kiderült, hogy annyira nem volt rémisztő, inkább egy humoros – könnyed darab. Színdarabként jelent meg először és Charles Osborne írta át regény formában (érdekes módon ezt a kiadás sehol sem jelöli…). Érezhető is a kevés helyszín és a színpadias jelenetek miatt, de ez nem vált a történet kárára. Egy vidéki házban játszódik a cselekmény, ahol az unalmas napot a háziasszony tréfái, majd komoly események rázzák fel. Kábítószerügylet, exházastársak, titkos átjárók és egy fontos diplomáciai esemény teszi izgalmassá szereplőink estéjét.
Könnyed kikapcsolódást nyújtott – estétől éjfélig ki is olvastam, nehezen tudtam letenni :D

Jól esett ezt a könnyed, humoros, rejtélyes szösszenetet olvasni Agatha Christie-től. Pár órányi kikapcsolódás, kiszakadás a világból. Érezni, hogy színpadra írták, egy helyszínen játszódik, és valahogy oda is képzeltem el az eseményeket, és egyszer szívesen meg is nézném színházban. Már olvastam a történetet, de annyira rövid, gyorsan olvasható, hogy gyorsan el is felejtettem, így élvezetes volt újra elmerülni ebben a világban.