Poirot ​első esetei (Hercule Poirot 38.) (Arthur Hastings 10.) (Felicity Lemon 8.) 88% 161 csillagozás

Ugyanaz az érzésem volt, mint a Poirot nyomoz c. könyv esetén. Nem rosszak a novellák, de túl rövidek, emiatt az esetek nincsenek túl jól felvázolva és a megoldások is összecsapottak. Mire elkezdtem volna gondolkodni a gyilkos kilétén vagy a rejtély megfejtésén, már a végére is értem az adott sztorinak. Persze volt pár novella, amely jobban tetszett és kiemelkedett a többi sztori közül, de sajnos összességében elég semmilyen volt ez így.

A havi AC 2023-as kihívàshoz adtam le ezt az olvasást, @theodora-t követve :) Köszi Dóri az ötletet! (Bár ahogy elnéztem, más se a megadott havi könyvet olvassa a kihíváshoz, hihihi)

Ezekkel a novellákkal egy gond van csak: javuk ismerős későbbről az életműből, mikor hosszabb, akár regényig kidolgozott változatukat már olvashatták a rajongók. A Csokoládédobozos Poirot esetet meg Miss Marple történetben is átírta AC néni, tehát szinte mindig lehet tudni, h mi a novellák csattanója.
Azért a Lemon kisasszonyos történet nagyon vicces, az vitte 4 csillagról fel az értékelést, szerintem az a legjobb a kötetben :D

Miss Marple után ismét Poirot-ra fordult a figyelmem: a címmel ellentétben a molyos sorozat nyilvántartás szerint a 38. kötet, amelyben megjelenik Hastings és Felicity Lemon is. A novellák közül többet olvastam már az új Helikonos tematikus válogatásokban, így nem volt teljesen újdonság számomra többnek a cselekménye. Poirot bravúrjai címmel is megjelent (és töredék áron beszerezhető az Európás kiadással szemben) – remélem a Helikon ezt is megjelenteti újra.
A novellák többsége Angliában játszódik, így Poirot titokzatos belga éveire nem derül fény – megszokott történeteketet olvashatunk furcsa gyilkosságokról, megbízásokról, sőt Poirot még az utazásai és szabadideje alatt is bűnesetekre akad.

A terjedelmi korlátok miatt hamar belecseppenünk a bűnesetekbe és gyors megoldást kapunk – néhol nem a megszokott rendőri intézkedéssel, hanem belga nyomozónk saját erkölcsi megítélésre bízva a tettest.

Az elbeszélőnk legtöbbször Hastings, aki Poirot lelkes segéde a bűnügyek felderítésében – szóvá is teszi a nyomozó, amikor Miss Lemon reális nézőpontjával kell beérnie egy nyomozás során. A novellákban több apró információt megtudhatunk főszereplőnkről, hétköznapi szokásairól, csipkelődéséről Hastingsszel – ezek kedves adalékok voltak az érdekes nyomozói munka mellett.

Összességében jó szórakozást nyújtott ez a kötet is, néhol kevésbé kidolgozott történetekkel – de szerepel benne olyan is, amely később regény formában született újra (A plymouthi gyors).

Kellemes kis rejtélybonbonok, hiába rövidkék, nem maradt bennem hiányérzet.

Ebben a könyvben 15 novella szerepel. Szinte mindből filmet készítettek a David Suchet-tel fémjelzett sorozat keretében. Mivel Poirot egy-egy nyomozására szerintem 20 oldal kevés, így ezúttal a filmes változatok tetszettek jobban, érdekes, hogy Poirot említésénél mindig David Suchet jól ismert fizimiskája jelenik meg előttem. Legtöbb történetben Hastings kapitánnyal nyomoz, néha feltűnik Miss Lemon, és megjelenik Japp felügyelő jól ismert alakja is. Összességében kellemes kikapcsolódás egy-egy ilyen rövid történet elolvasása is, de a regények jobban bejönnek Poirot-tal!

borító: 4
tartalom:4
stílus: 5
szereplők: 4
élmény: 4
mondanivaló: 4

Tény és való, ezek rövid kis novellák, de én alapvetően élveztem őket. Volt itt visszaemlékezés, olyan eset, amit Hastings mesélt el, aztán olyan, ahol Poirot egyedül nyomoz és az utolsóban felbukkan Miss Lemon is (Nem is tudtam, hogy ennyire hiányzott!) A legtöbb történetnél rémlett a megoldás, mégis a nyomozás, a megfigyelések, az apró momentumok most is zseniálisak voltak. Nagy erénye Christie-nek a jellemábrázolás és az emberi lélek ismerete, ezek itt is megvillannak. Nem ezek a legjobb művei az írónőnek, de nem is a legrosszabbak.

Nagyon jó kis válogatás ez, kevés a gyengébb történet. A színvonal az esetek rövidségének ellenére is elég egyenletes. A zanzásított esetek mélységeit ne nagyon kutassuk, a terjedelem nem engedi meg, hogy túlzottan belemerüljünk egy-egy történetbe.
Lefekvés előtti olvasáshoz,tömegközlekedéshez kiváló társ lehet.

Poirot papa abszolút remekel ebben a kötetben. Dolgoztak is a szürke agysejtek rendesen. Az összes novella nagyon tetszett, főleg, hogy többől nagy regény is született. A megoldásig itt nem kellett sokat várni, tekintve a novellák terjedelmét, viszont nagyon izgalmas volt így is. Poirot karaktere nagyon kidolgozott volt, már-már barátként tekintek rá. Jobban megismertem a karakterét, észjárását, hiszen eddig nem olyan sok könyvet olvastam az ő szereplésével. Hastings szerény jelenléte igazán hiánya ennek a könyvnek, mert üdítően hat Poirot jelleme mellett kis enyhítésként (talán így novellában volt sok Poirot egymás után olvasva). A fátylas hölgy volt a kedvencem, mert nem mindennapi esettel spoiler találkoztam.

Nagyon jó kis történetek gyűjteménye ez a kötet. Igazából, akár mindegyikből lehetne egy önálló kötet is, ha megfelelően ki lenne bontva, de ennek ugye nem ez volt a célja. Ha az ember megszokja, hogy itt aztán nem lesz „hosszas” nyomozás, fejtegetés, akkor nagyon ráérez az ízére. Nekem az elején kissé fura volt, hogy gyors történt valami, volt egy kis ide-oda mászkálás, aztán bumm! már vége is. Persze azért Poirot azért sokszor hozta a formáját: a végére kb. majdnem mindig összehívta a társaságot, és jött a leleplezés. Én mondjuk ezt a kissé színpadias fellépést mindig nagyon bírtam. :-)
Valószínű mindegyik történetet láttam már filmen, mert sokszor eszembe jutott egy-egy jelenet, sőt, valamelyiknek a végére is emlékeztem, de hál' Istennek nem mindegyikre. Jó lesz ezeket újra megnézni :-)

Töredelmesen bevallom, de én anno – még többször is – a Hunga kiadást olvastam, mert azt kaptam meg, de azóta ez a kötet is megfordult a kezemben.
Igazából én semmi komolyabb különbséget nem vettem a kettő között észre.. talán egy kissé konzisztensebb a fordítás, kerüli a pongyola szóhasználatot, viszont a Poirot sorozatokból ismert fordulatok itt nem ugrottak be elsőre.. :D
A tartalmát tekintve tele van bűnügyi mininovellákkal, hamisítatlan Agatha Christie stílusban. Lelket gyönyörködtető, hogy Poirot novellahossznyi esetekben is mennyire brillírozik, ha arról van szó, hogy egy szakácsnő, egy tervrajz vagy egy nyakék tűnik el. És közben olykor még a nők iránt is bátortalan érzelmi megnyilvánulásokat is tesz lévén, hogy ő a női nem egyik legnagyobb rajongója. Természetesen Hastings kapitány után, aki annyiszor lesz szerelmes, ahányszor valaki fehérneműt vált. Ígéretes és izgalmas esetek vannak benne, ne becsüljétek le előre, mert bár nem regény, attól még ugyanolyan jó!