Az idős, törékeny Miss Marple maga már nem játszhat detektívesdit – amikor azonban tudomására jut, hogy barátnője, vonaton utaztában, egy gyilkosságnak lett szemtanúja, nem nyughat nyomozóösztöne. S az a „csekélység”, hogy a mondott időben a vasútvonalon semmiféle bűnesetről nem érkezett jelentés, nem gátolja a találékony öregkisasszonyt abban, hogy kiderítse: mégiscsak történt gyilkosság, s hogy a feltételezett áldozat feltételezett holtteste vajon hová tűnhetett.
Paddington 16.50 (Miss Marple 8.) 814 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1957
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Fekete Könyvek Európa · Agatha Christie – „keretes” könyvek Európa, Magyar Könyvklub · Agatha Christie Helikon · Európa krimi Európa
Enciklopédia 14
Szereplők népszerűség szerint
Miss Marple · Lucy Eyelesbarrow
Kedvencelte 42
Most olvassa 14
Várólistára tette 113
Kívánságlistára tette 90
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Nagyon szeretem Miss Marple-t. Ugyan az első találkozáskor senki nem veszi őt komolyan. Olyan kis aranyos, kedvesen kotnyeles, kiváncsi nénike. Aztán persze kiderül, hogy nagyon is éles az esze és hihetetlenűl jó emberismerettel rendelkezik. Ez a két kíváló tulajdonsága elég is ahhoz, hogy pl.- mint ebben a könyvben – tulajdonképpen a háttérből irányítsa az eseményeket.
Nagyon szeretem Agatha Christie krimijeit, ráadásul ezt a történetet még nem ismertem. Nála hiába próbálok rájönni, hogy ki a gyilkos, soha nem találom el. Most is gondoltam mindenkire, még az idős, mogorva házi úrra is, de a valódi tettes eszembe se jutott. Csak azt sajnálom, hogy Miss Marple keveset szerepelt, de Lucy is nagyon ügyesen nyomozott. A Krimi Királynőjének a regényei az idő múlásával se porosodnak, inkább egyre jobbá válnak, mint egy érett, testes vörösbor.
Agatha Christie ebben a történetben is megcsillantja zsenialitását.
Nagyon izgalmas az alaptörténet, nagyon eredeti ötlet. Miss Marple ezúttal szinte a semmiből kezdi meg a nyomozást, hiszen még azt sem tudjuk, tényleg történt-e gyilkosság, majd nem is teljesen személyesen, hanem Lucyn keresztül fejti meg a rejtélyt. Lucy nagyon izgalmas, szerethető karakter, aki nagyszerű munkát végez, de a többi szereplő is nagyon érdekes, összetett.
Izgalmas. Váratlan. Egyedi.
Úgy gondoltam, hogy elolvasok három olyan történetet, amiben Miss Marple, mindenki kedvenc, minden lében kanál kisasszonya a főszereplő.
Az első a Paddington 16.50, amit még annak idején az első AC regényeim között olvastam és ami azóta is az egyik nagy kedvencem tőle.
Filmen is többször láttam már, mert tetszik a hátborzongató hangultata és a színészeket is kimondottan jónak találom.
Képzeljétek el, hogy anno amikor először olvastam, akkor a nagymamámtól kértem kölcsön a kötetet, aki szintén örökölte valami ismerősétől, így az utolsó 20 oldal hiányzott a regényből.
Pont a lényeg, a gyilkos leleplezése és hogy ki-mit-miért tett? Borzalom volt és égen-földön kerestem belőle egy másik, ép példányt. Végül sikerült elolvasnom és beszereztem egy saját példányt is. :)
Lucy Eyelesbarrow kotnyeles és talpraesett személyében egy igazán izgalmas és szimpatikus AC szereplőt ismerhettünk meg, akinek végig drukkoltunk, hogy leleplezze végre az igazságot.
Miss Marple persze mindig a legváratlanabb és legjobb helyzetekben bukkant fel, hogy kiváló emberismerőként megint csak bebizonyítsa: a lélek sötét verem, ahol mindig történik valami meglepő, sokkoló dolog.
A híres-neves Crackenthorpe család tagjai már önmagukban is mind különböző, érdekes személyiségek, akikről szuper volt olvasni. Agatha Christie mindig remekelt az emberi jellem különféle ábrázolásában és ez persze most sem volt másképpen.
Bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2019/05/konyvkritik…
Ez az a regény, melynek kiváló filmadaptációját korábban láttam, és attól tartottam, hogy elhomályosítja a könyvet. Szerencsére nem így történt. Jó volt olvasni és követni a cselekményt, még akkor is, ha kivételesen tudtam, ki a tettes. Miss Marple és Lucy Eyelesbarrow kettőse fantasztikus, kiválóan haladnak előre a jól kitervelt – és megírt – gyilkosság felderítésében. Azért itt is aggódtam hősnőinkért, nehogy bajuk essen…
Felgyűltek a valahogyan kimarad könyvek a várólistámon. Olyan darabok amik valamikor felkerültek és azóta is ott porosodnak.
Ez a könyv pont három éve, sajnálom hogy csak most került sorra, ha ezt tudom sokkal hamarabb előveszem. Visszahozta a hitemet Agathában. Sajnos sok egysíkú könyv került a kezembe tőle egymás után .
Nagyon csíptem, hogy az öreglányok bebizonyították mégse annyira szenilisek, mint amennyire a világ gondolja :) Miss Marplét jobban bírom, mint a Belga kopaszt.
Mielőtt nekikezdtem elolvastam az értékeléseket és megütötte a fülemet szememet, hogy nem csak a gyilkos kiléte ismeretlen, hanem az áldozat is kérdéses.
Semmi nem volt a helyén, mivel a komornyik nem játszott (aki mint tudjuk mindig a gyilkos) helyettesítette egy szimpatikus lány és az egyetlen támpont amit kaptunk, hogy magas pasit keresünk, ő kiesett (szerencsére) Maradtak még, így is elegen. Végig gyanakodtam, koncepciókat gyártottam, le is tudtam vezetni. Óriási bakot lőttem!
spoiler
Nagyon jó kis krimi ez, felzárkózik a klasszikus kedvenc krimik mellé.
A legizgalmasabb Miss Marple történetként indult számomra a cselekmény. Végigizgultam minden sorát, próbáltam elméleteket gyártani, hogy mi fog kisülni ebből. Az elején nem is az a kérdés foglalkoztat minket, hogy ki a gyilkos, hanem, hogy valóban az-e történt, amit láttunk… és miért?
Imádtam!! Az esti séta közben is a páromnak magyaráztam az adott elolvasott részt.
A karakterek is nagyon érdekesek voltak, Lucy Eyelesbarrow nagy kedvencem lett, bárcsak visszatérő karakter lenne! Sokat mosolyogtam a fiúk becserkészési módszerein is.
Most jön a picit negatívabb rész: sajnos számomra a történet vége túl gyors volt, maga a leleplezés sem tetszett.. túl hihetetlen és hirtelen volt. Jobban szerettem volna ha más a gyilkos, valaki érdekesebb. Illetve a vén zsémbes életeről is szivesen olvastam volna még.
Mindent összevetve a könyv nagy részét imádtam és esélyes volt az új kedvenc Miss Marple regényem címre. Mindenképp megéri elolvasni! ❤
Tegnap délután el kellett vinnem valamit valahová, és persze könyv nélkül nem indul útnak az ember a moly. Mihez is kezdenék könyv nélkül egy buszon?! Van egy várópolcom, ahol össze van készítve egy csomó könyv, hogy lehessen hirtelen döntéssel húzni egyet. Ott várt rám vagy 10 darab Agatha Christie könyv is. Húztam egyet, naná, hogy az egyetlent, amit már korábban olvastam. Legalább tesztelhettem a memóriámat.
Azt bírom az AC könyvekben, hogy x év után újraolvasva ugyanazt az izgalmat hozzák. Az ember legtöbbször el is felejti, ki a gyilkos, legfeljebb a főbb történésekre emlékszik.
Most elég hamar rájöttem, hogy jé, ezt már olvastam, elég hamar gyanakodni kezdtem a gyilkosra is, viszont egy csomó mellékszál teljesen újnak tűnt. Ez a könyv újraolvasva is kitűnő volt.
Hiába, az a jó megvan az öregedésben, hogy az ember egyre több könyvet tud élvezettel és kvázi új könyvként (újra)olvasni. Lassan már azt se fogom tudni, hogy újraolvasok…
Csillagos ötös!
Imádtam!
Szerintem erről a könyvről gyakorlatilag sosem hallottam, pedig nagyon komolyan megérdemelné, hogy emlegessék.
Miss Marple nagy kedvencem, sokkal jobb arc, mint Poirot, itt konkrétan a távolból szövögette a kis hálóját, Lucy tök jó arc volt, főleg hogy így belement a játékba.
Maga a könyv rögtön az elején berántott, kíváncsivá is tett, hogy jönnek ki ebből megoldással, azok után,
h gyakorlatilag még azt sem tudták bizonyítani h valóban történt-e gyilkosság. Persze olyan volt a gyilkos, akire totál nem gyanakodna senki, az áldozat meg…
Ma nyilván azonnal fognád a telefonodat és videót készítenél róla.
Népszerű idézetek
(dr. Quimper) Megállt, amikor Emmát megpillantotta, majd otthagyta kocsiját, és odalépett hozzá.
– Az édesapja kitűnő egészségnek örvend, Emma. Jót tesz neki a gyilkosság. Életcélt adott neki. Ajánlani fogom más betegeimnek is.
110. oldal, 11. fejezet (Európa, 1988)
Miss Marple lerakta kötését, és felemelte az újságját a félig megfejtett keresztrejtvénnyel. – Nem bánnám, ha lenne itt egy szótáram – mormolta. – Tontin és tokaji… mindig összekeverem ezt a két szót. Az egyik, úgy tudom, egy magyar bor neve.
166. oldal
Meg vagyok róla győződve, hogy semmi másra nincs szükség, csupán egy kevés józan észre.
51. oldal
Azt hiszem, nagyon romantikus vagyok. Talán azért, mert nem mentem férjhez.
160. oldal
– A festők nagyon szeretik a szigeteket, ugye? – kérdezte Miss Marple. – Chopin… ő Mallorcán élt, nemde? Persze, ő zeneszerző volt. Gauguinre gondoltam. Szomorú élete volt, elpazarolta a tehetségét, az az ember érzése. Én nem nagyon szeretem a bennszülött nőket ábrázoló festményeket – bár tudom, hogy Gauguint sokan csodálják –, de én sohasem kedveltem azt a rikító mustársárgát. Az ember szinte gyomorrontást kap, amikor a képeit nézi.
154. oldal, Tizenharmadik fejezet (Európa, 2007)
– Azt hiszem, kedvesem – szögezte le Miss Marple –, hogy teázás közben jobb, ha nem beszélünk a gyilkosságról. Igen kellemetlen téma!
61. oldal, Ötödik fejezet
A sorozat következő kötete
Miss Marple sorozat · Összehasonlítás |
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Richard Osman: Az utolsó ördög 94% ·
Összehasonlítás - Alice Feeney: Időnként hazudok 84% ·
Összehasonlítás - M. C. Beaton: Agatha Raisin és a karácsonyi búcsúcsók 85% ·
Összehasonlítás - Andrew Wilson: Agatha Christie és a suttogó orvos 77% ·
Összehasonlítás - Janice Hallett: Karácsonyi színjáték 86% ·
Összehasonlítás - Sophie Hannah: Poirot csendes éje 78% ·
Összehasonlítás - Francis Duncan: Gyilkosság karácsonyra 81% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: Egy párizsi apartman 88% ·
Összehasonlítás - Patricia Gibney: A hiányzók 87% ·
Összehasonlítás - Alexandra Benedict: Gyilkosság a karácsonyi expresszen 73% ·
Összehasonlítás