Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Öt kismalac (Hercule Poirot 24.) 1419 csillagozás
Carla, a csinos, okos és bátor fiatal lány nem épp szokványos ajándékot kap a huszonegyedik születésnapjára: egy levelet, mely azt állítja, hogy rég halott édesanyja ártatlan. A bűnt, amelyért elítélték, nem ő követte el. Valójában nem ő mérgezte meg a férjét, a zseniális, ám csapodár festőt.
Ám a bizonyítékok az asszony ellen szólnak. Hercule Poirot, a legendás nyomozó vállalja, hogy tizenhat év távlatából megfejti az ügyet, s a nyomozás során felkeresi mind az öt lehetséges tettest:
a tőzsdést (aki piacra járt),
az amatőr botanikust (aki otthon ült),
a nagyvilági nőt (aki sok húst evett),
a nevelőnőt (aki hoppon maradt)
és a fiatal archeológusnőt (aki meg visított: ui, ui, ui)…
Eredeti megjelenés éve: 1942
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Agatha Christie Helikon · Agatha Christie – A krimi királynője Európa · Fekete Könyvek Európa · Agatha Christie – „keretes” könyvek Európa, Magyar Könyvklub · Európa krimi Európa
Enciklopédia 31
Szereplők népszerűség szerint
Hercule Poirot · Caleb Jonathan · Desdemona · Quentin Fogg
Kedvencelte 128
Most olvassa 33
Várólistára tette 161
Kívánságlistára tette 140
Kölcsönkérné 4
Kiemelt értékelések
Mindig lenyűgöz AC könnyedsége – feltűnő, hogy a regényei rendkívül kevés leírást tartalmaznak, szinte kizárólag párbeszédeket olvashatunk. Ez a regény pedig még ennél is különlegesebb írói bravúr, hiszen ugyanazt az eseménysort mesélteti el a szereplőkkel újra és újra, sőt, még írásos beszámolót is „kér” tőlük ugyanerről, és mégsem válik unalmassá a dolog! AC technikája számomra rejtély: állítólag mindig visszafelé találta ki a sztorikat, bár én nem értem, azt miként lehet.
Zseniális, mint mindig, de a többi mű, amit Agatha Christietől olvastam, jobban tetszett.
Tulajdonképpen egyik krimihez sem hasonlítható azok közül, ami az évek során eddig a kezembe került. Egy 16 éve elkövetett gyilkosság ügyében nyomoz Poirot, nyilván nincsenek már friss bizonyítékok. Emiatt Poirot felkerekedik, kikérdezi a rendőrt, az ügyészt, az ügyvédeket, illetve az öt kismalacot. A könyv 80%-ban abból áll, hogy ugyanazt a történetet hallgatjuk meg más-más szemszögből. Ez roppant érdekes, ugyanis mindenki mást mond, szinte csak abban van egyetértés, hogy igenis Mrs. Crale ölte meg a férjét. Mindegyikük máshogy élte meg a történteket, máshogy emlékeznek. Eleinte tetszett nekem ez a módszer, meg az, hogy mennyire különbözőek vagyunk, mennyire másképp nézünk a világra. Remekül ábrázolja ezt a könyv. Mégis azt kell mondanom, hogy hiába tartom zseniálisnak ezt az egészet, monoton lett. 320 oldal, kisebb-nagyobb változtatásokkal, de mégis ugyanazt regélik a szereplőink. Ennél a kicsit izgalmasabb könyveket szeretem. Emiatt van a fél csillag levonás.
Teljesen ellentétes érzelmeim vannak, mert ami miatt nagyszerűnek találom, amiatt vontam le a csillagokból is…
A vége viszont lenyűgöző lett! Poirot okfejtése mindig lenyűgöző…:)
Egy újabb remekmű Agatha Christie-től. Kedvelem Poirot karakterét, kifejezetten tetszik az észjárása, ahogy a lényegtelennek tűnő apróságokban meglátja a lényeget.
Poirot ismét kitűnő bravúrral oldott meg egy 16 évvel ezelőtt elkövetett gyilkosságot. Ahogy Agatha Christie regényeire jellemző, most sem találtam el a gyilkos személyét. Soha nem szoktam csalódni az írónő történeteiben, mindig tökéletes élményt, kellemes kikapcsolódást nyújtanak a regényei.
Egyik legjobb Christie-regény, legalábbis az olvasottak közül. A felépítése remek, karakterei rendkívűl árnyaltak, több szempontból körüljártak. A fő hangsúly ez utóbbin van, az emberi viselkedés örök miértjén, a személyiség és jellem kérdésén, valamint a tények ezeken keresztül történő tükröződésén. Nem véletlen, hogy az áldozat festő – a világot saját egyéniségén átszűrő, értelmező művész. A festményei kapcsán elhangzó kérdés: „hogyan képes valaki így átitatni egy konvencionális témát a maga egyéni varázsával?” – érvényes szerzőnkre is, aki ezúttal is igazi agathásat alkotott.
Egy tizenhat évvel ezelőtti gyilkosságot csak fejben lehet rekonstruálni, no meg logika és alapos emberismeret révén. Érdekes, ahogy lépésről lépésre épül fel a múlt, egyre bonyolodva, hogy a végén minden annyira egyszerűvé tisztuljon. Poirot módszeresen építi fel a nyomozást – először okiratokat néz át, majd a hivatalos személyekkel – ügyvédekkel, ügyésszel, rendőr-főfelügyelővel találkozik, majd rátér az öt gyanúsítottra, akikkel nemcsak elbeszélget, hanem megkéri őket a történet leírására is. Az ominózus nap eseményeiről így nagyon sok variánsaban olvashatunk, ennek ellenére az elbeszélőnek sikerül végig fenntartani az érdeklődést. Ezt egyrészt az emlékezés sajátosságának köszönhetjük, hisz nincs két ember, aki egyformán emlékezne valamire, így valójában öt beszámolót hallunk öt különböző gyilkosságról – sőt még többet is, ha hozzátesszük a hatóságiak verzióját, meg azt a lehetőséget, hogy nem mindenki történetét csak az emlékezés nehézségei torzítanak el, hanem érzelmek és érdekek is belépnek a képbe. Minden szereplőt megismerünk a többiek szemszögéből, a néha ellentmondásos kép jól összekuszálja a szálakat. Megtanít arra, hogy bizony, a tények egy bizonyos nézőpontból való tálalása mennyire befolyásolja a kívülálló látásmódját is, legyen szó akár egy festmény szemléléséről vagy egy történet olvasásáról. Egyik megvilágításról a másikra változik a gyanúsítottunk, mintuntalan változtatjuk a szereplőkről kialakított képet.
Érdekes kis pszichológiai játék, amit látunk – még a tudatalatti is felbukkan a színen, hogy színesebb legyen a spaletta. Maga Poirot is cseleket vet be, igazi szakiként tudja, kit hogyan kell megközelíteni, mivel lehet szólása bírni. És mennyire ironikus, hogy maga Poirot is ilyen pszichológiai csapdába esik már az elején, mikor engedi magát meggyőzni az ügy tisztázásának vállalására.
Nagyon jó kis krimi – nemcsak az „ügy” miatt, hanem a tények és művészet, befogadás, emlékezés, személyiség bonyolult összefüggéseinek boncolgatása miatt is.
.
Megint alakított A.C. Mikor elkezdtem olvasni, eszembe jutott, hogy láttam a filmes feldolgozást is, az is nagyon jó volt.Poirot a kedvencem a szereplői közül, a teljesen veszett ügyeket is megoldja, olyan dolgokat is észrevesz, amit más nem, mint ebben a könyvben is. Én is úgy jártam, mint sokan mások, hogy jó párszor átejtett, mindig gondoltam, hogy hú, megvan a gyilkos, aztán jön egy csavar és hopp, már más az akit gyanúsítunk :)
„Kedvét lelheti az ember az igazság keresésében pusztán magáért az igazságért is.”
Négy éve olvastam először Agatha Christie-től, ezért itt volt már az ideje, hogy újfent kézbe vegyem az írónő valamelyik regényét. Több kötetet is kinéztem, de végül ennek a fülszövege fogott meg a legjobban. Bár nem az a fajta krimi volt, amiket mostanában olvasni szoktam, ám részben pont ezért is tetszett annyira.
Ebben a történetben Poirot egy 16 éve elkövetett gyilkosság kapcsán keresi fel az ügy öt tanúját, hogy kiderítse mi is történt valójában azon a végzetes napon, amikor Amyas Crale, a híres festő életét vesztette. Szeretem az ilyen típusú sztorikat, mert mindig izgalmas látni, hogy akár hosszú évek múltán is utat tud törni magának az igazság. A kivitelezés roppant különleges, hiszen beszélgetésekből és a tanúk írásos beszámolóiból áll össze maga a nyomozás. Rendkívül érdekes volt, hogy mind az öt tanú mennyire másként emlékezett vissza a történésékre, valamint az áldozat és az elítélt feleség személyére is. Poirot-val együtt járt az agyam és próbáltam összerakni, hogy vajon ki lehet a tettes, csak éppen ezt igencsak megnehezítette az öt különböző nézőpont. Folyamatosan másra gyanakodtam, és amikor a végén már azt hittem, hogy na most már tényleg tudom ki a tettes, akkor az írónő bedobott még egy utolsó csavart. :D
Nagyon csípem Poirot karakterét, úgyhogy a jövőben is valószínűleg azokat az AC regényeket fogom előnyben részesíteni, amikben ő nyomoz. :)
Nincs üvegszemem és agyonhasznált ballonkabátom sem, amit a fantomfeleségem azért ki-kimos időnként, abból a szempontból viszont hasonlítok Columbo felügyelőre, hogy nem hiszek a látszatnak. Így fordulhat elő, hogy Agatha Christie harminchárom olvasott könyve után már tényleg nem tudok meglepődni semmin, amit a Krimi Királynője villant, magabiztosan fejtem meg a talányos bűnügyeket, legyenek akármennyire is szövevényesek… Ebben a részben Poirot mesternek egy tizenhat évvel korábbi gyilkosság részleteit kell felgögyölítenie, ami már alapból nem egyszerű feladat, hát még ha öt különféle vallomással van dolga a kis belga nyomozónak. Annak ellenére, hogy számomra kissé nehezen adta magát a történet és vagy hetven oldalon keresztül kellett ráhangolódnom, utána már sodort magával rendesen és azon is könnyen túl tudtam tenni magamat, hogy továbbra is fokozottan zavar Hercule úr piperkőcsége, amit ezúttal sem tudott levetkőzni. A felépítés ezúttal is más, mint azt várnád vagy megszoktad, egy idő után pedig stabil logikával megalapozható a tettes személye, ami így különösebb meglepetést nem okoz, viszont kapunk egy megint csak tökéletesen kivitelezett, mesteri alakítású detektívregényt, amiből Dame Agatha esetében soha nem lehet elég.
Zseniális volt!
Végig azt hittem, hogy tudom, hogy mi történt és miért, de persze a végén megint hatalmasat koppantam. Két teóriám is volt, aztán végül egyik sem jött be, Agatha Christie ismét túljárt az eszemen. De ez nem is baj, épp ezért volt jó.
Különleges volt a történet, hiszen Poirot ezúttal egy 16 évvel ezelőtt történt gyilkosság után nyomoz. Már az elején sejthető volt, hogy végül rájön arra, hogy mi történt valójában, és a valóság nem az, amit eddig mindenki hitt. Reménykedtem, hogy majd amikor a jelenlevők leírásában olvasom a történteket, rájövök a titokra, de ez ismét elmaradt. Viszont ez a mozzanat számomra nagyon érdekes volt, hiszen lényegében 5 szemszögből ismerhettük meg az eseményeket.
Nagyon szerettem, csavaros, érdekes, olvasmányos könyv volt.
Nem olvastam túl sok Agatha Christie krimit, de ez nagyon jó volt – régi rajongója vagyok a szerző krimijeinek filmen, de lényegesen kevesebb könyvét olvastam, mint láttam. Ezt már többször is láttam, mindig élvezettel nézem, mindig ugyanolyan izgalommal követem; adódott a lehetőség, hogy elolvassam és ugyanolyan izgalommal, élvezettel tettem.
Szerencsések vagyunk, hogy van ez a jó könyv, amit ilyen jól sikerült lefordítani és ilyen jól sikerült filmre vinni.
Szerintem valahányszor olvasom/nézem ezután is hasonlóképp fogom élvezni, és mindig kiváncsian várom a megoldást.
Zseniális műve Agatha Christienek. Örülök, hogy sort kerítettem arra, hogy elolvassam.
Szép dolog volt Carla-tól, hogy utánajár édesanyja bűnösségének/ártatlanságának. Szimpatikus volt Poirot udvarias viszonya a főszereplőhöz, és feltétlen bizalma, amivel (gondoskodóan) körülvette őt.
Ismét egy olyan Poirot történetet olvastam, amely teljesen átvert. Amikor már kezdtem elhinni, hogy rájöttem miért, hogyan és ki tette, kiderült, hogy egész végig rossz úton jártam.
Hihetetlen. Imádom mikor így átver Agatha Christie.
Poirot ismét bebizonyította, hogy ő a legjobb detektív a világon.
Népszerű idézetek
– […] Az ifjúság nagyon sebezhető. Nagyon kíméletlen… nagyon magabiztos. Nagyon nagylelkű és nagyon követelőző.
48. oldal
– Csak bizonyítani akartam, hogy az ember a lelki szemével lát igazán…
262. oldal
Mit értenek a legtöbben azon, hogy nagyon fiatal? Valami ártatlant, gyámoltalant, tehetetlent. Pedig a fiatalság nem ilyen! A fiatalság nyers, erős, hatalmas… igen… és kegyetlen! És még valami… a fiatalság sebezhető.
125. oldal, Első könyv, Hetedik fejezet - Egy kismalac meg otthon ült... (Európa, 2011)
A gyermekek rendszerint nagyon jól ismerik a felnőtteket.
25. oldal, Első fejezet, Első könyv (Európa, 2006)
Az igazsággal mindig jobb szembenézni. Semmi értelme a boldogtalanság elől a tények meghamisításával kitérni.
157. oldal, Kilencedik fejezet - Egy kismalac hoppon maradt... (Európa, 2011)
Népszerű triviák
A gyilkosság helyszínét Agatha Christie saját kertje ihlette.
Kapcsolódó könyvek: Agatha Christie: Öt kismalac
A sorozat következő kötete
Hercule Poirot sorozat · Összehasonlítás |
Említett könyvek
- Platón: Phaidon (angol)
- William Shakespeare: Othello
- William Shakespeare: Romeo és Júlia
- William Somerset Maugham: Az ördög sarkantyúja
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- John Fowles: A lepkegyűjtő 82% ·
Összehasonlítás - Arthur Conan Doyle: A félelem völgye 89% ·
Összehasonlítás - A. A. Milne: Éppen jókor!… ·
Összehasonlítás - Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye 80% ·
Összehasonlítás - Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya 90% ·
Összehasonlítás - Ken Follett: A Tű a szénakazalban 89% ·
Összehasonlítás - Szerb Antal: A Pendragon-legenda 87% ·
Összehasonlítás - Alex Michaelides: Néma tanú 86% ·
Összehasonlítás - Michel Bussi: Fekete vízililiomok 88% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Borzalmak városa 86% ·
Összehasonlítás