Öt ​kismalac (Hercule Poirot 24.) 941 csillagozás

Agatha Christie: Öt kismalac Agatha Christie: Öt kismalac Agatha Christie: Öt kismalac Agatha Christie: Öt kismalac Agatha Christie: Öt kismalac Agatha Christie: Öt kismalac Agatha Christie: Öt kismalac Agatha Christie: Öt kismalac Agatha Christie: Öt kismalac

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Carla, a csinos, okos és bátor fiatal lány nem épp szokványos ajándékot kap a huszonegyedik születésnapjára: egy levelet, mely azt állítja, hogy rég halott édesanyja ártatlan. A bűnt, amelyért elítélték, nem ő követte el. Valójában nem ő mérgezte meg a férjét, a zseniális, ám csapodár festőt.

Ám a bizonyítékok az asszony ellen szólnak. Hercule Poirot, a legendás nyomozó vállalja, hogy tizenhat év távlatából megfejti az ügyet, s a nyomozás során felkeresi mind az öt lehetséges tettest:
a tőzsdést (aki piacra járt),
az amatőr botanikust (aki otthon ült),
a nagyvilági nőt (aki sok húst evett),
a nevelőnőt (aki hoppon maradt)
és a fiatal archeológusnőt (aki meg visított: ui, ui, ui)…

Eredeti megjelenés éve: 1943

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Agatha Christie, Agatha Christie – A krimi királynője, Fekete Könyvek, Agatha Christie - „keretes” könyvek

>!
Helikon, Budapest, 2017
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632279305 · Fordította: Szíjgyártó László
>!
Alexandra / Európa / Népszabadság, Budapest / Pécs, 2011
302 oldal · ISBN: 9789630792141 · Fordította: Szíjgyártó László
>!
Európa, Budapest, 2011
296 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630791786 · Fordította: Szíjgyártó László

7 további kiadás


Enciklopédia 21

Szereplők népszerűség szerint

Hercule Poirot · Szókratész · Desdemona


Kedvencelte 90

Most olvassa 31

Várólistára tette 111

Kívánságlistára tette 59

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Gyula_Böszörményi IP>!
Agatha Christie: Öt kismalac

Mindig lenyűgöz AC könnyedsége – feltűnő, hogy a regényei rendkívül kevés leírást tartalmaznak, szinte kizárólag párbeszédeket olvashatunk. Ez a regény pedig még ennél is különlegesebb írói bravúr, hiszen ugyanazt az eseménysort mesélteti el a szereplőkkel újra és újra, sőt, még írásos beszámolót is „kér” tőlük ugyanerről, és mégsem válik unalmassá a dolog! AC technikája számomra rejtély: állítólag mindig visszafelé találta ki a sztorikat, bár én nem értem, azt miként lehet.

Euthümia_K P>!
Agatha Christie: Öt kismalac

Egy újabb remekmű Agatha Christie-től. Kedvelem Poirot karakterét, kifejezetten tetszik az észjárása, ahogy a lényegtelennek tűnő apróságokban meglátja a lényeget.
Poirot ismét kitűnő bravúrral oldott meg egy 16 évvel ezelőtt elkövetett gyilkosságot. Ahogy Agatha Christie regényeire jellemző, most sem találtam el a gyilkos személyét. Soha nem szoktam csalódni az írónő történeteiben, mindig tökéletes élményt, kellemes kikapcsolódást nyújtanak a regényei.

4 hozzászólás
eme P>!
Agatha Christie: Öt kismalac

Egyik legjobb Christie-regény, legalábbis az olvasottak közül. A felépítése remek, karakterei rendkívűl árnyaltak, több szempontból körüljártak. A fő hangsúly ez utóbbin van, az emberi viselkedés örök miértjén, a személyiség és jellem kérdésén, valamint a tények ezeken keresztül történő tükröződésén. Nem véletlen, hogy az áldozat festő – a világot saját egyéniségén átszűrő, értelmező művész. A festményei kapcsán elhangzó kérdés: „hogyan képes valaki így átitatni egy konvencionális témát a maga egyéni varázsával?” – érvényes szerzőnkre is, aki ezúttal is igazi agathásat alkotott.
Egy tizenhat évvel ezelőtti gyilkosságot csak fejben lehet rekonstruálni, no meg logika és alapos emberismeret révén. Érdekes, ahogy lépésről lépésre épül fel a múlt, egyre bonyolodva, hogy a végén minden annyira egyszerűvé tisztuljon. Poirot módszeresen építi fel a nyomozást – először okiratokat néz át, majd a hivatalos személyekkel – ügyvédekkel, ügyésszel, rendőr-főfelügyelővel találkozik, majd rátér az öt gyanúsítottra, akikkel nemcsak elbeszélget, hanem megkéri őket a történet leírására is. Az ominózus nap eseményeiről így nagyon sok variánsaban olvashatunk, ennek ellenére az elbeszélőnek sikerül végig fenntartani az érdeklődést. Ezt egyrészt az emlékezés sajátosságának köszönhetjük, hisz nincs két ember, aki egyformán emlékezne valamire, így valójában öt beszámolót hallunk öt különböző gyilkosságról – sőt még többet is, ha hozzátesszük a hatóságiak verzióját, meg azt a lehetőséget, hogy nem mindenki történetét csak az emlékezés nehézségei torzítanak el, hanem érzelmek és érdekek is belépnek a képbe. Minden szereplőt megismerünk a többiek szemszögéből, a néha ellentmondásos kép jól összekuszálja a szálakat. Megtanít arra, hogy bizony, a tények egy bizonyos nézőpontból való tálalása mennyire befolyásolja a kívülálló látásmódját is, legyen szó akár egy festmény szemléléséről vagy egy történet olvasásáról. Egyik megvilágításról a másikra változik a gyanúsítottunk, mintuntalan változtatjuk a szereplőkről kialakított képet.
Érdekes kis pszichológiai játék, amit látunk – még a tudatalatti is felbukkan a színen, hogy színesebb legyen a spaletta. Maga Poirot is cseleket vet be, igazi szakiként tudja, kit hogyan kell megközelíteni, mivel lehet szólása bírni. És mennyire ironikus, hogy maga Poirot is ilyen pszichológiai csapdába esik már az elején, mikor engedi magát meggyőzni az ügy tisztázásának vállalására.

Nagyon jó kis krimi – nemcsak az „ügy” miatt, hanem a tények és művészet, befogadás, emlékezés, személyiség bonyolult összefüggéseinek boncolgatása miatt is.

.

7 hozzászólás
gabiica P>!
Agatha Christie: Öt kismalac

Zseniális volt!
Végig azt hittem, hogy tudom, hogy mi történt és miért, de persze a végén megint hatalmasat koppantam. Két teóriám is volt, aztán végül egyik sem jött be, Agatha Christie ismét túljárt az eszemen. De ez nem is baj, épp ezért volt jó.

Különleges volt a történet, hiszen Poirot ezúttal egy 16 évvel ezelőtt történt gyilkosság után nyomoz. Már az elején sejthető volt, hogy végül rájön arra, hogy mi történt valójában, és a valóság nem az, amit eddig mindenki hitt. Reménykedtem, hogy majd amikor a jelenlevők leírásában olvasom a történteket, rájövök a titokra, de ez ismét elmaradt. Viszont ez a mozzanat számomra nagyon érdekes volt, hiszen lényegében 5 szemszögből ismerhettük meg az eseményeket.

Nagyon szerettem, csavaros, érdekes, olvasmányos könyv volt.

Hoacin>!
Agatha Christie: Öt kismalac

Zseniális. Nyugodt lélekkel ki merem jelenteni, hogy szerintem ez a legjobb Agatha Christie mű, dacára a roppant erős mezőnynek. Nem is tudnék feltétlenül ranglistát felállítani, van egy tucat erősen 5 csillagos kedvencem az írónőtől… de az Öt kismalac még közülük is kiemelkedik.
Eleve az, hogy Poirot egy 16 éve történt ügyet porol le, amely bizony előidéz pár heves tüsszentést az érintettek körében. A gyilkos kiléte nem kérdés számukra – hiszen ki más ölhette volna meg a híres festőt, mint a felesége –, de ahogy mélyére ásunk lényüknek, hát bizony kiderül, hogy teljesen egyikük sem tudta túltenni magát ama régi, zöldesarany szeptemberen. Mind az öt érintett elvesztett valamit, mindegyikükben heves indulatok élnek mai napig – és természetesen homlokegyenest másként jellemzik az áldozatot, az elítéltet, a történteket… és egymást is. És ha feltételezzük, hogy mégsem a feleség volt a tettes, az elkövető csak az öt személy valamelyike lehet. De miért? Hiszen senkinek nem volt rá indoka… elvileg…
Folyton aláhúzom, hogy micsoda lélekrajzok és motivációk vannak Agatha Christie műveiben, és itt most 4529. alkalommal újfent meg kell jegyeznem, milyen briliáns módon élnek a szereplők a lapon. De ugyanilyen jól ábrázolt a festő, Amyas Crale művészete is. Ahogy Christie leírta a képeit, szinte magam előtt láttam a festményeit, amelyek annyira tele vannak élettel, hogy utána már másképp látja az ember a valóságot is… és semmire nem tud ugyanúgy nézni, mint azelőtt. Na ezt is szeretem az írónőnél: elkezdek olvasni egy krimit, erre megannyi érdekes lélektani fejtegetés után azt veszem észre, hogy éppen magam is szeretnék ecsetet ragadni. A borítón az ecsetet következetesen malaclábnak nézem. Mindig meglep, hogy miért van vörösre festve a körme. Bár a vörös köröm nagy divat volt, de egy malacnál, kérem?Néha kedvem lett volna lefesteni, amint egy raj lehetetlen színű ausztráliai arapapagáj éppen leszáll a Szent Pál-székesegyházra. Ha lefesteném magát valami szép, hagyományos háttér előtt, azt hiszem, pontosan ugyanaz lenne az eredmény.
Egy Christie krimi mindig több mint puszta nyomozás, és épp ettől megunhatatlanok a könyvei.

De van még valami, ami igazán egyedi az Öt kismalac esetében. spoiler

Tagadhatatlan tény, hogy a legtöbb emberben van valami nem is sejtett és természetének ellentmondó vonás, amely gyakran meglepi még azokat is, akik egészen közelről ismerik”.

2016

Továbbra is vallom, hogy a legjobb Christie. :) És bizony, ha az ember elsétál egy halaskofa előtt, valódinak hiszi a kínált pontyait, pedig lehet, az egyik csak ki van tömve!
„Hogyan képes valaki így átitatni egy konvencionális témát a maga egyéni varázsával? Egy váza, rózsákkal, fényezett mahagóniasztalon. Elcsépelt téma. De hogy csinálta Amyas Crale, hogy a rózsái lángolnak, vadul, szinte szemérmetlenül élnek? A fényezett faasztal remegett, szinte érző lényként lélegzett. Mivel lehet megmagyarázni az izgalmat, amelyet a festmény keltett az emberben? Mert izgalmat keltett.”

2020

7 hozzászólás
Levandra>!
Agatha Christie: Öt kismalac

Még gyerek fejjel olvastam el először ezt a könyvet. Nem merem kijelenteni, hogy az első Agatha Christie regényem volt, de nagy valószínűséggel igen. Anyu könyvespolcáról csentem el, anélkül, hogy tudtam volna, mit veszek a kezembe. Akkor kezdődött a rajongás, én meg próbáltam megfejteni azt a fura kis mondókát, aminek semmi értelmét nem találtam az öt kismalacról. Lényegében egyszerű eset, jó sok csavarral, hogy meg legyünk kavarva. A mai napig imádom és újraolvasom, ha a kezembe kerül.

4 hozzászólás
Deziréé>!
Agatha Christie: Öt kismalac

Ismét egy olyan Poirot történetet olvastam, amely teljesen átvert. Amikor már kezdtem elhinni, hogy rájöttem miért, hogyan és ki tette, kiderült, hogy egész végig rossz úton jártam.
Hihetetlen. Imádom mikor így átver Agatha Christie.
Poirot ismét bebizonyította, hogy ő a legjobb detektív a világon.

Lunemorte P>!
Agatha Christie: Öt kismalac

– Ó, igen, tudom. Manapság mindenre ez a mentség. Művész! Ez a mentség az erkölcstelen életmódra, az iszákosságra, a duhajkodásra, a hűtlenségre.

Izgalmas, gyorsan olvasható történet ez. A vége hatalmas „poén" és lélektani szempontokból érthető is. Valójában ez egy lélektani krimi azt hiszem. Nagyon rég olvastam ilyen szövevényes, mégis egyszerű és logikus történetet. Ajánlom mindenkinek. :)

Madama_Butterfly>!
Agatha Christie: Öt kismalac

Poirot-ban (és persze Agatha Christie-ben) ebben a kötetben sem csalódik az ember!
Egy tizenhat évvel ezelőtti gyilkosság felderítése nem egyszerű feladat, a kis szürke agysejtekre jobban szükség van, mint valaha. Az öt gyanúsított (kismalac) visszaemlékezései, viselkedése, reakciói csupán, amelyek belga nyomozónk segítségére lehetnek, de Poirot-nak természetesen semmi nem teremthet olyan akadályt, amely a bűntény megoldását megakadályozhatná.
A gyilkos – mily meglepő :) – természetesen megint az a gyanúsított, amelyre nem gondolna az olvasó, de a végén minden titokra fény derül…

2 hozzászólás
pepege P>!
Agatha Christie: Öt kismalac

Tinédzserként elég sok Agatha Christie-t olvastam és megkockáztatom, hogy láttam az összes megfilmesített változatát, amelyben Peter Ustinov játszotta Hercule Poirott (Nem tudom megmagyarázni, miért, de David Suchet-től hidegrázást kapok, azokat nem voltam/vagyok hajlandó megnézni). Azóta persze sok év telt el és nem rémlik, hogy felnőttként kezembe vettem volna az írónő bármelyik kötetét, pedig most így utólag úgy gondolom: időnként nem ártana. Hogy miért is? Hogy miért tartom jó krimiírónak Agatha Christie-t? Lássuk csak: maga a bűntény, mert az nála sosem egyszerű :). Aztán a gyanúsítottak. Mert általában több is van, akikről mindről el tudjuk képzelni, hogy bűnös – ezért a nyomozás közben folyamatosan „együttdolgozunk” Poirot-val, próbálunk mi is arra figyelni, amire ő, és tippelgetünk, hogy akkor most melyikük lehet a tettes. Ez egy szuper jó játék! Szemben a Columbo-filmekkel. Tizen-huszonévesként abból is láttam jó néhányat (akkoriban még nem voltak kereskedelmi csatornák, nyilván nem volt túl sok választási lehetőségünk, amennyiben filmezni kívántunk). Számomra pont az hiányzott a Columbo-sorozatból, amit AC nyújt nekünk. Ott ugyanis ki nem állhattam, hogy a film elején levetítik nekünk az egész bűnesetet és előre lelövik a poént. Így hát arra kényszerültem (magam szórakoztatására), hogy azt figyeltem a bűnügy közben, vajon mi lesz az az apróság, a „banánhéj”, amin a tettes elcsúszik, amit ő nem vesz észre, de Columbo majd igen. :) Persze felnőttként már Columbo-t sem nézek. Elképzelhető, hogy nem is volt olyan bonyolult kitalálni ezeket, csak gyermekként éreztem úgy, nem tudom. Na, de jól elkanyarodtam, térjünk vissza az Öt kismalacra: Poirot-nak ezúttal egy 16 évvel ezelőtti gyilkosságot kellett rekonstruálnia, a feleség megöli a férjet, elítélik és a börtönben meghal. 16 év elteltével – az árván maradt, rokonok nevelte – lányuk szeretné tudni az igazságot, ezért felkeresi Poriot-t. Az öt kismalac az öt lehetséges elkövető, aki akkor azon a bizonyos napon a helyszínen tartózkodott. De vajon melyikük a bűnös? Lehet, hogy mégis a feleség volt a gyilkos? Naná, hogy Poirot mindent kiderít (és szokás szerint olyan dolgokat vesz észre, amiket én nem spoiler.

Poirot vs. Columbo = 1:0 :)

7 hozzászólás

Népszerű idézetek

Gorkie P>!

– Csak bizonyítani akartam, hogy az ember a lelki szemével lát igazán…

262. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hercule Poirot
2 hozzászólás
Gorkie P>!

– (…) Az ifjúság nagyon sebezhető. Nagyon kíméletlen… nagyon magabiztos. Nagyon nagylelkű és nagyon követelőző.

48. oldal

2 hozzászólás
blackangel>!

Mit értenek a legtöbben azon, hogy nagyon fiatal? Valami ártatlant, gyámoltalant, tehetetlent. Pedig a fiatalság nem ilyen! A fiatalság nyers, erős, hatalmas… igen… és kegyetlen! És még valami… a fiatalság sebezhető.

125. oldal, Első könyv - Hetedik fejezet (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: fiatalság
piccola>!

Sose házasodj meg, öregem. Várd meg, amíg halálod után jutsz a pokolba.

3 hozzászólás
Bogas P>!

A gyermekek rendszerint nagyon jól ismerik a felnőtteket.

25. oldal, Első fejezet, Első könyv (Európa, 2006)

1 hozzászólás
Pixie>!

Az a tudat, hogy az ember örökre megsebzett egy másik embert, az elképzelhető legsúlyosabb teher, amit el kell viselni.

Belle_Maundrell >!

Egy nő legyen önérzetes, és ne alázza meg magát!

148. oldal, Kilencedik fejezet - Egy kismalac hoppon maradt... (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: nők · önbecsülés
shadowhunter1975 P>!

– Az angol nép nagyon erkölcsös – mondta Poirot.
– Az, a fene enné meg! – felelte Lord Dittisham.

129. oldal, Nyolcadik fejezet _Egy kismalac sok húst evett_ ...(Európa, 2011)

Belle_Maundrell >!

Az igazsággal mindig jobb szembenézni. Semmi értelme a boldogtalanság elől a tények meghamisításával kitérni.

157. oldal, Kilencedik fejezet - Egy kismalac hoppon maradt... (Európa, 2011)


A sorozat következő kötete

Hercule Poirot sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Galbraith: Kakukkszó
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Rhys Bowen: Holttest a könyvesboltban
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a halott harangozó
Lee Child: Éjféli szállítmány
Philip Kerr: Halálos március
Joss Stirling: Storm és Stone
Mitch Cullin: Mr. Holmes
Susan Hill: Mrs. de Winter