Mr. Shaitana, a híres-hírhedt társasági ember bridzspartit rendez, amire csak „gyilkosok” kapnak meghívást. Na meg persze Monsieur Hercule Poirot, a zseniális belga mesterdetektív, Race ezredes, Battle főfelügyelő, valamint az írónő alteregója, Mrs. Ariadne Oliver.
A bridzsezés végén aztán Mr. Shaitanát holtan találják. Ki lehetett a tettes? Anne Meredith, a finom, félénk úrinő? Dr. Roberts, a közismert és népszerű orvos? John Despard, a nemes lelkű katona? Vagy Mrs. Lorrimer, a hideg, életunt öreg hölgy?
Monsieur Poirot ismét remekel!
Nyílt kártyákkal (Hercule Poirot 15.) (Battle főfelügyelő 3.) (Race ezredes 2.) (Ariadne Oliver 2.) 675 csillagozás

Hercule Poirot ismét munkában címmel is megjelent.
Eredeti megjelenés éve: 1936
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Fekete Könyvek Európa · Agatha Christie Helikon
Enciklopédia 27
Szereplők népszerűség szerint
Hercule Poirot · Ariadne Oliver · magándetektív · Mrs. Oliver
Kedvencelte 35
Most olvassa 17
Várólistára tette 116
Kívánságlistára tette 114

Kiemelt értékelések


Röviden: Nálam ugyanolyan előkelő szinten van, mint A tíz kicsi néger és a Gyilkosság az Orient expresszen. Zseniális!


Az egyik nagy kedvencem Agatha életművéből, annak ellenére, hogy Hastings kifejezetten unalmasnak tartotta ezt a nyomozást. Már amennyiben elhisszük az előszóban írtakat.
Tény és való, hogy nem egy eseménydús kalandregénnyel van dolgunk, hanem egy klasszikus detektívregénnyel, ahol ráadásul az írónő valóban Nyílt kártyákkal játszik.
Rögtön a történet elején kiderül, hogy a gyilkost mindössze négy szereplő között kell keresnünk, így egyből 25 % esélyünk van arra, hogy jól tippelünk. De ne tápláljunk hiú reményeket, most sem lesz annyira könnyű dolgunk a tettes felderítésében!
A négy szereplőről ugyanis hamarosan kiderül, hogy mindegyiküknek lehetett volna megfelelő indítéka arra, hogy megölje az amúgy is tenyérbemászó stílusú házigazdát, Mr. Shaitanat.
Szerencsére a négy „rablóra” négy „pandúr” is akad, így egyszerre négy szálon is elindulhat a nyomozás. Battle főfelügyelő a hagyományos rendőrségi módszerekhez folyamodik, akit Race ezredes támogat teljes mellszélességgel.
Ebben a regényben bukkan fel először Mrs. Ariadne Oliver, a híres detektívregényíró, aki az írónő alteregójaként csak úgy sziporkázik, ha a lehetséges indítékok, vagy múltbéli titkok felderítéséről van szó.
Poirot természetesen most is inkább a kis szürke agysejtjeiben és a régi jól bevált módszereiben hisz, így az olvasó már meg sem lepődik azon, amikor 19 pár különböző árnyalatú selyemharisnyát vásárol az ügy felderítése érdekében.
Battle főfelügyelő és Race ezredes szemében pusztán felesleges időpocsékolásnak tűnik és Mrs Oliver is már kezdi elveszíteni a türelmét, hogy a kis belga a bridzspartik fordulatairól és a szoba berendezési tárgyairól faggatja csak a gyanúsítottakat, ahelyett, hogy „érdemben” is nyomozni kezdene.
Végül ismét bebizonyosodik, hogy most is (mint mindig) Poirotnak volt igaza és a lélektani megfigyelések vezethetnek el bennünket a megoldáshoz.
Az írónő a végére tartogatott csavarral garantáltan meglepi majd az olvasót!


Ismét érdekes és zseniális regény az Írónő tollából.
Tetszett az alapfelállás, 4 konkrét személy közül kell kideríteni, ki a tettes. A történetbe beleszőve egy kártyajáték, ami egyedivé teszi.
A vége felé csavar csavart követett, de még az utolsó pár oldalon is meglepő végkifejletet kapunk.
Nekem nagyon tetszett ez is. :)


Titokzatos, rejtélyes gyilkosság épp Poirot személyes jelenlétében – ehhez igazi bátorság és nagy botorság kell! Persze, most is, amikor már úgy gondoltam, hogy rájöttem a gyilkos személyére, jön a csavar – ráadásul dupla csavar – és romokban az elméletem. Az írónő egyértelműen a manipuláció nagymestere…
Sajnos a kártyajátékokhoz nem értek, emiatt elég nehéz volt az olvasás ezeknél a részeknél.


Megint sikerült egy AC sikertörténetet a kezembe fognom. Izgalmas volt,ahogy a 4 detektív a 4 lehetséges gyanúsított múltját ès indokait felderítette. Igaz számomra kicsit unalmas volt az a rèsz,amikor rèszletekbe menően elemeztèk a kártyázás rejtelmeit,ki mit hogyan csinált,ott igazából elvesztettem a fonalat. Most sem találtam ki a gyilkos személyét.


Megint egy mestermű a krimi koronázatlan királynőjétől, ráadásul egy teljesen szokatlan felállásban:
„Adva volt négy ember, akik közül az egyik biztosan gyilkolt, de melyik? Volt valami áruló jel? Tulajdonképpen semmi. Nem volt használható nyom, se ujjlenyomat, se terhelő irat vagy egyéb dokumentum. Csak maguk az emberek voltak. És egyetlen használható tárgyi bizonyíték: a bridzsparti négy eredménylapja.”
Természetesen Hercule Poirot (mint mindig) brilliánsan oldja meg ezt a rejtélyt is, nem szakítva a Christie-féle hagyománnyal: a gyilkos természetesen megint nem az, akire gondolnál…
A könyv már csak egy hiányérzetet hagyott maga után: valahogyan muszáj megtanulnom bridzselni….


Érdekes volt, mert idegenkedtem ettől a szerkezettől, de mégsem volt unalmas, sőt a végén egyenesen elképesztően izgalmas és meglepő. Viszont elég egysíkú volt, hiányoztak azok a jó kis hangulatok, poénok, amiket annyira szeretek. Pedig pazar volt a szereplő gárda, Miss Marple kivételével szinte mindenki itt volt, aki nyomozott valaha Christie regényben. Tetszettek a más regényekre tett utalások, de van benne pl. egy nagy spoiler is, ami azt mondatja velem, hogy ne kezdőként olvassuk. Szóval összességében jól telt vele az idő, de mégis valahogy kevesebbre értékelem, mint az eddigieket.


Hűha. Bár adott volt a négy gyanúsított, mégsem tudtam az egész történet során egyetlen egyszer sem azt mondani, hogy valakit biztosan gyanúsítottnak tartok. Mindenkinek megvolt a lehetősége, és megvolt az indítéka. Ezúttal négyen is nyomoztak, négy különböző módszerrel, mindenki a saját igazát próbálta bebizonyítani.
Lenyűgöző volt a történet. Bevallom, végig azt hittem, Mr. Shaitana spoiler
Több szálon futott a dolog, gondolok itt arra, hogy a múltban zajló események is hatással voltak a jelenre. Nagyon tetszett, ahogy fényt derítettek a titkokra.
A vége, bevallom, most is meglepett, mint mindig. Erre nem számítottam, Agatha Christie és Poirot szokás szerint átvertek, de ennek ismételten csak örülni tudok.


Mikor már azt hittem, hogy tudom mi a vége, akkor csavart egyet az írónő a történeten. :) Folyamatosan változott a tippem ki lehet a gyilkos, volt amikor a valódi gyilkosra tippeltem, de mindig eltérültem az eredeti elképzelésemtől. :) Agatha Christie minden egyes köteténél újra és újra rádöbbenek mekkora zseni volt a hölgy. :)


Nagyon érdekes krimi. Már maga a történet eleje is izgalmas, majd szépen
ringat bennünket, mintha a hátunkon fekve lebegnénk a vízen. A végén pedig
hirtelen sodrásba kerülünk és egy-egy meglepő örvény húz le majd vet ki magából, csak azért, hogy kapkodva levegőt vegyünk majd újra megforgasson egy másik
az ellenkező irányba.
Nem tudok bridzselni, de akik ezt a kártyajátékot játszák valószínűleg még jobban
élvezik. Ajánlom lélekbúvároknak, romantikusoknak, bridzselőknek, fecsegőknek ,
jóhiszeműeknek, krimirajongóknak, házasoknak és magányosoknak.
Népszerű idézetek




– A kérdés most már csak az, vajon tévedhet-e Hercule Poirot.
– Senki sem tévedhetetlen – válaszolta ridegen Mrs. Lorrimer.
– Én az vagyok – vágott vissza Poirot.
195. oldal





Ha az emberek nyugton ülnének, és elgondolkodnának egy kicsit, mielőtt cselekszenek, sokkal kisebb volna a zűrzavar.
118. oldal (Európa, 1988)




– Azt hiszem, nem volt igazán rokonszenves ember – jegyezte meg halkan Mrs. Oliver.
– Nem, az aztán igazán nem volt – helyeselt Poirot. – De élt, most pedig halott, s mint egyszer említettem neki, én kispolgári módon viszonyulok a gyilkossághoz. Helytelenítem.
79. oldal, Nyolcadik fejezet - Melyikük a tettes? (Európa, 2012)




Eddig harminckét könyvet írtam, és való igaz, hogy ezek, miként most M. Poirot észrevette, teljesen azonosak, de csak azt sajnálom, hogy a detektív finn lett. Semmit sem tudok ugyanis a finnekről, és olyan leveleket kapok, Finnországból, amelyekben azt bizonygatják, hogy a detektív valami lehetetlenséget mondott vagy tett. Ahogy elnézem, ezek a finnek sok detektívhistóriát olvasnak: valószínűleg azért, mert télen arrafelé olyan rövidek a nappalok. Velük ellentétben például, Romániában és Bulgáriában mintha egyáltalán nem is olvasnának. Talán jobb lett volna, ha egy bolgár a detektívem.




Szerencsére ilyen nem szerepel egyetlen könyvben sem. Nem szeretik, ha szép, fiatal lány a tettes.
61. oldal
Népszerű triviák



A regény több szereplőjével is talalkozhatunk a Bűbájos gyilkosok lapjain.
Kapcsolódó könyvek: Agatha Christie: Nyílt kártyákkal



Hercule Poirot, Ariadne Oliver, Race ezredes, valamint Battle főfelügyelő külön-külön is megjelentek egy-egy történetben.
Kapcsolódó könyvek: Agatha Christie: Nyílt kártyákkal
A sorozat következő kötete
![]() | Hercule Poirot sorozat · Összehasonlítás |
![]() | Battle főfelügyelő sorozat · Összehasonlítás |
![]() | Race ezredes sorozat · Összehasonlítás |
![]() | Ariadne Oliver sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Arthur Conan Doyle: Az Agra kincse 87% ·
Összehasonlítás - Ken Follett: A Tű a szénakazalban 89% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Borzalmak városa 86% ·
Összehasonlítás - A. A. Milne: Éppen jókor!… ·
Összehasonlítás - John Fowles: A lepkegyűjtő 82% ·
Összehasonlítás - Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye 80% ·
Összehasonlítás - Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya 90% ·
Összehasonlítás - Szerb Antal: A Pendragon-legenda 87% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Kedvencek temetője 90% ·
Összehasonlítás - Émile Gaboriau: Az orcivali bűntett 85% ·
Összehasonlítás