Nemezis (Miss Marple 12.) 87% 360 csillagozás

Ez az egyik kedvenc AC regényem, mert akárcsak az Egy marék rozs, tele van rengeteg keserédes történéssel, rendkívül drámai és bevallom, hogy miközben olvastam sírtam is rajta, pedig már nem először volt a kezemben.
A sztori alapja, hogy Miss Marple régi barátja és amatőr nyomozótársa Mr. Rafiel, hirtelen életét veszti, ám a síron túlról üzen az öreg hölgynek és a segítségét kéri egy réges-régi, a családját is érintő gyilkossági ügyben.
Az eset már évtizedekkel ezelőtt történt, a gyilkost elítélték, az áldozatot szinte már mindenki elfelejtette, akik pedig még emlékeznek, igyekeznek nem gondolni a szörnyű eseményekre.
Leginkább az fogott meg ebben a kötetben, hogy az írónő igyekezett felhívni a figyelmet a szeretet és a szerelem túlzó, megszállottságba és beteges ragaszkodásba átcsapó érzéseire és veszélyire.
Mindenképpen fontos még megemlítenem, hogy akik eddig csak a legutóbbi filmet látták, azok sürgősen olvassák el a könyvet, hiszen a kettő rengeteg mindenben különbözik egymástól.

Bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2019/06/konyvkritik…

Egyáltalán nem éreztem unalmasnak, nekem nagyon tetszett! :)
Agatha zsenialitása itt is megmutatkozott, habár ez még csak a második könyvem volt tőle, de úgy érzem, nem fogok benne csalódni a továbbiakban sem.
Izgalmas, érdekes és magávalragadó történet volt. Egy kicsit lassan indult el, de engem ez nem zavart.
Bekerült a kedvenceim közé! :)

Miss Marple, mint a sors, a végzet istennője…Jó gondolat! Egy titokzatos megbízás nyomán vesz részt egy utazáson a kisasszony, ahol mindenki az ügy szereplőjeként kapott megbízást. Aztán, ahogy az idő telik fogynak a páciensek, s Miss Marple lassan összerakja a kirakóst. Igazán jó regény!

Ez egy hamisítatlan AC könyv. Minden adva van, minden tudunk, a bűnös börtönben. Aztán Jane néni elindul, s kiderül, hogy senki sem az, aminek látszik, s rájövünk, hogy a szeretet öl, butít és nyomorba dönt. Sajnálok mindenkit, még valahol a tettest is. Szegény fiatalok :(

Ez a könyv a Rejtély az Antillákon közvetlen folytatása. Miss Marple levelet kap Mr. Rafieltől, hogy segítsen neki igazságot szolgáltatni. De Mrs. Marple semmi más információt nem kap, Mr. Rafiel pedig meghalt… Na, így teljesítmény megoldani egy feladatot! De kedves öreg hölgyünket nem kell félteni, sikerül neki ez is, mint minden más.
Volt egy pont a könyvben, nagyjából a felénél, mikor beugrott minden, hogy mi történt, persze nem azért, mert olyan nagy nyomozó vagyok, hanem mert figyeltem a JELEKRE! meg persze ezt is olvastam régebben. Ettől függetlenül teljesen jó volt így is. Amennyire beképzelt Poirot, annyira szerény Mrs. Marple. Mindig azt bírom jobban, aki éppen nyomoz, mert ilyen opportunista vagyok. :)

Az eleje nagyon döcögősen indult, azt hittem sosem jutok a végére. :) Unalmas volt vontatott, aztán kb a felénél nagyon jól beindult és akkor már tetszett. :) A végére jó történet kerekedett belőle. :) Miss Marple karaktere talán ebben a könyvben volt a legjobb. :) Kár hogy az eleje nem volt jó, így csak 4 csillagot kap. :)

A kelekótya kávénénike újra felölti a bolyhos, rózsaszín gyapjúsálját a fejére, ez lévén szokásos viselete a megtorlás istennőjeként. A kotnyeles nagyijelleg ismét pazar álcának bizonyul: két fonalmárka és növényápolási tipp közt csupa értékes infót kaphatunk a minket érdeklő gyilkosságokról.
A lassú, de szerintem csöppet sem unalmas nyomozás során felsejlik egy régi bűnügy, és hamarosan baljósabb a hangulat, mint az x-akták nyitózenéje. Megtudjuk, mi a legfélelmetesebb szó, melyik a legfélelmetesebb növény, sőt, valaki nem átallja Miss Marple-t a legfélelmetesebb nőnek nevezni, akivel valaha is találkozott. Mindennek tetejébe még egy félelmetes házban is járunk, amelynek légkörében kiszimatolható a bánat, a feszültség, ráadásul romos a kertje, három lakója közül az egyik állandóan ijedten nézeget a háta mögé, és még a teasüteményük is száraz és ízetlen.
A nyomozás sikerétől nemcsak az igazságszolgáltatás, hanem a húszezer fontos mesés summa is függ, amely ugyan aprópénz manapság, de legalább vehetünk rajta egy doboz cukrozott gesztenyét, és tán eljutunk az operába is. Megtudjuk, hogy az egyetemi hallgatók rendszerint nagyon erőszakosak, hogy ezek a mai fiatalok megrongálják a járműveket, betörik külföldi követségek ablakait és köveket hajigálnak, és hogy a fiatal lányok természetesen még mindig a csirkefogókat preferálják a jóravaló srácok helyett.
Nyomasztó, ódon, különleges történet ez, akár a regénybeli, egykor vaníliától illatozó, de most iszalagtól fehérlő, burjánzó, rejtélyes kert.
Kedvenc mellékszereplőm a jámbor juhászkutyára emlékeztető Wanstead professzor, akinek megjegyzései apró vakkantásokban buggyantak ki a száján. :)

„Minthogy jóformán egész életemet fiatalok között töltöttem, úgy szemlélem az életet, mint a múló idő egy szakaszát, amely önmagában véve is teljes. Mint ahogy Eliot mondja: “A rózsa pillanata meg a tiszafa pillanata ugyanaddig tart.” ”

Azért vettem el fél csillagot, mert kissé nehezen indultunk el. Szeretem a gondos, hímzéshez hasonló leírásokat, de most picit soknak találtam.
A visszafelé nyomozós könyvek egyébként is kedvencek, mert jól megmutatják hány helyen tudunk félreértelmezni, mellényúlni, rosszul dönteni, és egy ilyen súlyú tettnél igen nagy erővel bír.
Nem mondom, hogy már az elején tudtam, hogy a mi a helyzet, de a közepe után elkezdtem én is összeilleszteni a halvány darabokat, már amit megtudtam. Sajnos nem jöttem rá, hogy a ki a gyilkos, de majdnem :)
Kellemes, jó szórakozás volt.

Ez a történet teljesen más, mint amit már megszokhatunk az írónőtől. Nem történt gyilkosság az elején,hanem egy utolsó kívánság miatt kell Miss Marple-nek szinte a semmiből felgöngyölíteni a történetet, hogy mi is történt sok-sok évvel ezelőtt. Kíváncsi voltam, hogy fogja megoldani szinte 0 nyommal, nem tudva mit keresve. De mint mindig,most is megoldotta. Jó volt végre egy nem rendhagyó krimit olvasni.

Egy újabb Miss Marple-történet, amely egy különös és rejtélyes levéllel indul. Miss Marple-nek a sötétben tapogatózva kell felgöngyölítenie egy régi bűntényt, amely, AC-hez képest kicsit (legalábbis számomra) szokatlanul, erőszakos és brutális. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy sikerrel jár, és kertészeti ismereteit is bevetve megoldja az ügyet. Annak ellenére, hogy a Miss Marple-történeteket nem kedvelem annyira, nagyon lekötött a cselekmény. A fél csillag levonás annak a baljós, reménytelen hangulatnak köszönhető, amit a könyv áraszt, valamint kedves idős hölgyünk kicsit sokat hangoztatta, hogy fogalma sincs semmiről, és hogy ő nem is alkalmas a feladatra, stb., ez egy idő után kicsit idegesítő volt számomra.