Miss Marple Londonban találkozik régi barátnőjével, akivel fiatal lány korukban együtt jártak iskolába Olaszországban. Ruth Van Rydock dúsgazdag amerikai asszony, aki szokásos évi európai körútján Angliába érkezik. De nem csak az emlékeket akarja feleleveníteni: aggódik húga, Carrie Louise miatt is. Carrie Louise férje fiatalkorú bűnözők átnevelését tartja élete céljának, ennek megfelelően alakította át a birtokát is. Ruth szeretné, ha Jane Marple elszegényedett úrinő képében látogatást tenne Stonygatesben, és kiderítené, mi folyik ott. Miss Marple el is megy, és néhány napon belül természetesen gyilkosság történik. Miss Marple úgy érzi magát, mint gyerekkorában a cirkuszban, nem tudja, mi valódi, és mi bűvésztrükk. Sikerül-e kétszáz bűnözőpalánta és a kiterjedt család számos tagja közül kiválasztani a gyilkost, mielőtt újabb tragédia történne? Megtudhatják Miss Marple egyik legbonyolultabb esetéből.
Nem csalás, nem ámítás (Miss Marple 6.) 342 csillagozás
Tükrökkel csinálják és Szemfényvesztés címmel is megjelent.
Eredeti megjelenés éve: 1952
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Agatha Christie Helikon · Európa krimi Európa
Enciklopédia 7
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 4
Most olvassa 5
Várólistára tette 74
Kívánságlistára tette 84
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Ez a kötet kicsit másabb volt, mint az eddig általam olvasott Agatha Christie könyvek.
Az írónő mindig úgy csavarja a szálakat, hogy nagyon ritkán találom el, ki az elkövető. Ennél a történetnél azonban nagyon nyilvánvalónak éreztem, így a végkifejlet kifejezetten nem lepett meg. Nyilván az indítékra kíváncsi voltam ettől függetlenül, de mégis kicsit laposnak éreztem a cselekményt.
Az elején rengeteg névvel kellett megismerkedni, amivel nehéz volt felvenni a ritmust. A gyilkosság viszonylag későn történik meg, addig a szereplőkkel ismerkedünk.
Nem mondom, hogy csalódtam, de Agathanak vannak ennél sokkal jobb könyvei, viszont ez sem volt rossz.
Miss Marple ezúttal egy barátnője kérésére elutazik Stonygatesbe, hogy kinyomozza, van-e valóság alapja Ruth megérzéseinek. Valamit láthatott vagy hallhatott, ami nem tudatosult benne, de nem hagyja nyugodni. Így a vénkisasszony ismét beveti jó emberismerő és megfigyelő képességét. Mivel Agatha Christie krimiről van szó, gondolom, nem nagy spoiler, hogy bizony, beletenyerel egy gyilkosságba is.
Ez az ügy aztán tényleg szemfényvesztés volt! :)
Nagyon trükkös volt a gyilkosság elkövetése, még Miss Marple is nehezen jött rá a megoldásra. Ismét bebizonyosodott, hogy mindenkire gyanakodni kell és semmi sem az, aminek látszik. :)
Tetszett, izgalmas volt.
Örültem, hogy kevesebbet kaptunk Miss Marple-ből, mert nekem néha sok az ártatlanság és a látszat szerénység, de most erről szó sem volt. Kissé a háttérben mozgott és brillírozott az öreglány.
A történetben nagyon sok a szereplő, ez eleinte kisebb gondot okozott, megküzdöttem érte, hogy mindannyiukat megjegyezzem. Valahogy éreztem, hogy fontos tudni ki kivel van csak itt most több a szereplő és összetettebb a család mint más AC regényekben. Na de ezen túljutva izgalmakban van részünk bőven, nem annyira megdöbbentő a vége, egy egészen kicsit számítottam rá, de tényleg csak más lehetőségek között megbújva, halvány ötletként.
Részletesen kidolgozott karakterek, nagy munkát sejtető, összetett regény. Igazán jó olvasmány volt.
Valószínűleg nem ez lesz a kedvenc Miss Marple-történetem és a teljes Agatha Christie-életművet tekintve sem fogom kiemelni, pedig kifejezetten jól indult, nagyon tetszett a helyszín és a különös karakterek. Aztán egyre több lett a név, túl szerteágazóak a kapcsolatok, ráadásul az annyira várt gyilkosság sem akart megtörténni, akadtak határozottan unalmas részek. Mondjuk az pont tetszett, hogy Miss Marple kezdettől fogva jelen volt és tanúja lehetett az eseményeknek, nem csak a vége felé, hirtelen került elő, megmenteni viszont kevésbé tudta a helyzetet, ezúttal nem éreztem úgy, hogy tudnék együtt gondolkodni vele. Éppen ezért érdekesnek és jó húzásnak találtam a megoldást, köszönhetően ugyanis a sok szereplőnek meg a bonyolult viszonyoknak, biztosan nem gondoltam volna erre a kimenetelre. Maga a kötet nekem egyszer olvasós, kifejezetten lightosnak bizonyuló krimi volt, hiába fordított érezhetően sok időt és energiát Agatha asszony a környezet és a figurák kidolgozására.
Ismét a kevésbé kedvelt nyomozóm, Miss Marple, viszont megint egy olyan történet, ahol nem kotnyeleskedik, csak figyel, összegez, megold. Ráadásul most is kitaláltam, mi történt, szerintem most ez nagyon kézenfekvő volt spoiler. Kíváncsi voltam azért persze a miért-re spoiler, illetve volt azért egy pont, ahol elbizonytalanodtam, hogy spoiler. Szóval egy kellemes, nem túl hosszú olvasmány, nem túl nehéz megoldandó üggyel, de azért jó volt.
Újabb remek könyv Agatha Christie-től, mi mást írhatnék még? Ismét egy szövevényes történetet kaptunk.
Ugyan nagyjából a közepén kitaláltam, hogy hogyan történhetett a gyilkosság, azonban a miértre nem jöttem rá. Most nem is a történet okozott meglepetést, hanem a szereplők! spoiler
Alapvetően minden Miss Marple-sztorit szeretek, mert nagyon érdekes a vénkisasszony szemléletmódja. A történetek nem mind ugyanolyan jók, ahogy a karakterek se. Itt azonban olyan jól el lett találva a hangulat, hogy kezdettől fogva éreztem, hogy AC itt az írás minden percét élvezte.
Nem is igazán értettem, mi az oka annak, hogy ez a család ilyen borzasztóan népes. És nem csak hogy népes, de a családi kapcsolatok is kuszák. Van itt egy főszereplő nő, aki már a harmadik férjét fogyasztja. Mindegyik előző férjének van korábbi házasságából származó gyereke, de van közös és örökbefogadott gyerek is. Utóbbiak között a feszültség máig érezhető, holott egyikük már évek óta halott. Van azonban egy felnőtt, nagyvilági lánya. És akkor még nem esett szó a ház mellett lakó fiatalkorú bűnözőkről.
Szóval minden adott legalább három regénnyi történethez, bonyodalomhoz, intrikához és gyilkossághoz, de mindez egyetlen történetbe sűrűsödött, így nagy odafigyelést igényelt, hogy ne vesszek el a részletekben.
A könyv egyik nagy hibája egyben az erénye is volt számomra. Ez volt ugyanis talán az első AC-regényem, ahol szinte az első perctől fogva sejtettem, ki a gyilkos. Emiatt viszont sokkal inkább tudtam a többi szereplőre koncentrálni. Tudtam, hogy ártatlanok, így a viselkedésük mögött húzódó gyarló emberi érzések előtérbe kerülhettek. Igaz, ugyanezt egy újraolvasás során is megtehettem volna. Pont ezért gyengébb egy kicsit ez a sztori. Túl átlátszó volt. Ha egy kicsit is valóságosabb az a szituáció, ami felkeltette a gyanúmat, máris el tudott volna téríteni. De lehet az is, hogy csak túlságosan ismerem már AC módszereit.
Ellenben nagyon tetszettek a karakterek valódi érzelmei. Éppúgy a felszín alatt lappangók, mint amik nagyon is látszanak, de az ember nehezen vallja be akár önmagának is. Ahogy az is tetszett, hogy egyeseknek épp csak egy szikra kellett, hogy az addig lenyelt sérelmeik, érzéseik a felszínre törjenek. AC ebben a témában mindig brilliroz.
Ha egy kicsit jobban ráerősített volna au alternatív lehetőség hihetőségére, tökéletes is lehetett volna, így azonban kénytelen vagyok egy kicsit lepontozni.
Ötlet: 5
Következetesség: 3
Stílus: 5
Érdeklődés fenntartása: 5
Emlékezetes jelenetek: 4
Kidolgozott karakterek: 5
Újraolvasás: 4
Átlag: 4,4
Elcsíptem néhány Poirot filmet mostanában és annyira megragadott a hangulatuk, hogy muszáj volt olvasnom is kicsit Agatha művei közül. Persze az egyetlen, amit találtam itthon, Miss Marple és nem Poirot. :D
Miss Marple meglátogatja egy barátnőjét, aki jó sok emberrel él együtt. Stonygatesben segítenek a fiatalkorú bűnözők átformálásában. Így már alapból egy érdekes helyszínen járunk. De ők nagyjából ki is esnek a potenciális gyanúsítottak köréből, mivel alig kapunk róluk információt, nem nagyon szerepelnek.
Annyian írták, hogy előre tudták, ki a gyilkos, nekem meg nem sikerült kitalálni. :( Túl gyanakvó voltam mindenkivel, csak azzal nem, akivel kellett volna. Mert az egyik szereplő, aki nem is volt annyira előtérben, nekem nagyon gyanús volt.
Őszintén szólva annyi szereplő és ezáltal név is volt, hogy az elején alig tudtam követni. Visszatérő félreolvasásom, hogy a Mrs.-t Mr.-nek olvasom, aztán visszanézem, hogy Mr. akárki biztos nem fogta meg a fodros napernyőjét stb. :D
Kicsit zavaros volt minden és nagyon sajnáltam a végkifejletet.
Viszont a kottás-tükrös borító beszédes.
Ami még zavart, hogy Miss Marple alig volt, inkább a nyomozók kutatnak, habár Miss Marple-nek is vannak igen elmés megszólalásai, lehetett volna többet is.
Megint egy Agatha Christie-regény, ami nem okozott csalódást. A fülszöveg alapján nem voltam benne biztos, hogy ez nekem mennyire fog tetszeni. Eléggé a valóságtól elrugaszkodottnak éreztem az alapszituációt ezzel az átnevelő birtokkal, de elég gyorsan kiderült, hogy ez csak a díszlet (csak hogy stílszerű legyek) és a bűntényt és a gyanúsítottak személyét nem befolyásolja.
Végig azon gondolkoztam, hogy a korábbi megjelenés címe (Tükrökkel csinálják) vajon hogyan kapcsolódik a történethez. Teljesen elképzeltem, hogy akkor itt tükrökkel adnak jelet egymásnak az összeesküvők és hú meg há, aztán végül semmi ilyesmiről nem volt szó. Ugyanitt: ha valaki érti, hogy mire utal ez a cím, légyszi írja meg kommentben. Ennek ellenére megint egy szuper kis Miss Marple-könyvet olvashattam és nagyon örülök, hogy az öreg hölgy ebben a kötetben sokat szerepelt és aktívan része volt a cselekménynek, nem csak a végén jött a megoldással.
Népszerű idézetek
Én nem bánom, hogy dolgoznom kell, ha egyszer muszáj. De azt fogom csinálni, ami nekem tetszik, és azért fogok dolgozni, hogy jussak valamire.
58. oldal
A nőknek sokkal rosszabb soruk van a világban, mint a férfiaknak. Sebezhetőbbek. Gyerekeket szülnek, és aztán aggódhatnak egyfolytában a gyerekeik miatt. Amint elveszítik szépségüket, a férfiak, akiket szeretnek, többé már nem szeretik őket. Elárulják, elhagyják, félrelökik őket.
208. oldal
Dr. Maverick vidáman felnevetett. – Mindannyian őrültek vagyunk, drága hölgyem! – mondta, és keresztültessékelte Miss Marple-t a kapun. – Ez az élet titka. Kicsit mindannyian őrültek vagyunk.
Jóságos ég, láttad, Christian Dior most épp mit próbál eladni nekünk szoknyaként?
15. oldal
A sorozat következő kötete
Miss Marple sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Arthur Conan Doyle: Tanulmány vörösben 90% ·
Összehasonlítás - Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya 90% ·
Összehasonlítás - Szerb Antal: A Pendragon-legenda 87% ·
Összehasonlítás - A. A. Milne: Éppen jókor!… ·
Összehasonlítás - Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye 80% ·
Összehasonlítás - Ken Follett: A Tű a szénakazalban 89% ·
Összehasonlítás - Wilkie Collins: A Holdgyémánt 82% ·
Összehasonlítás - Graham Greene: Brightoni szikla 79% ·
Összehasonlítás - John Dickson Carr: A sorozatos öngyilkosságok esete 86% ·
Összehasonlítás - G. K. Chesterton: Az ember, aki Csütörtök volt 81% ·
Összehasonlítás