Nem ​csalás, nem ámítás (Miss Marple 6.) 88% 273 csillagozás

Összességét tekintve elég jó volt a könyv . Ugyanakkor Miss Marpletől több aktivítást vártam volna, és a végét kicsit unalmasnak találtam. Tény, hogy A.C-ek vannak izgalmasabb írásai is, de azért nem bánom, hogy ezt is elolvastam tőle.

Miss Marple ezúttal egy barátnője kérésére elutazik Stonygatesbe, hogy kinyomozza, van-e valóság alapja Ruth megérzéseinek. Valamit láthatott vagy hallhatott, ami nem tudatosult benne, de nem hagyja nyugodni. Így a vénkisasszony ismét beveti jó emberismerő és megfigyelő képességét. Mivel Agatha Christie krimiről van szó, gondolom, nem nagy spoiler, hogy bizony, beletenyerel egy gyilkosságba is.

Ez az ügy aztán tényleg szemfényvesztés volt! :)
Nagyon trükkös volt a gyilkosság elkövetése, még Miss Marple is nehezen jött rá a megoldásra. Ismét bebizonyosodott, hogy mindenkire gyanakodni kell és semmi sem az, aminek látszik. :)

Tetszett, izgalmas volt.
Örültem, hogy kevesebbet kaptunk Miss Marple-ből, mert nekem néha sok az ártatlanság és a látszat szerénység, de most erről szó sem volt. Kissé a háttérben mozgott és brillírozott az öreglány.
A történetben nagyon sok a szereplő, ez eleinte kisebb gondot okozott, megküzdöttem érte, hogy mindannyiukat megjegyezzem. Valahogy éreztem, hogy fontos tudni ki kivel van csak itt most több a szereplő és összetettebb a család mint más AC regényekben. Na de ezen túljutva izgalmakban van részünk bőven, nem annyira megdöbbentő a vége, egy egészen kicsit számítottam rá, de tényleg csak más lehetőségek között megbújva, halvány ötletként.
Részletesen kidolgozott karakterek, nagy munkát sejtető, összetett regény. Igazán jó olvasmány volt.

Ismét a kevésbé kedvelt nyomozóm, Miss Marple, viszont megint egy olyan történet, ahol nem kotnyeleskedik, csak figyel, összegez, megold. Ráadásul most is kitaláltam, mi történt, szerintem most ez nagyon kézenfekvő volt spoiler. Kíváncsi voltam azért persze a miért-re spoiler, illetve volt azért egy pont, ahol elbizonytalanodtam, hogy spoiler. Szóval egy kellemes, nem túl hosszú olvasmány, nem túl nehéz megoldandó üggyel, de azért jó volt.

Újabb remek könyv Agatha Christie-től, mi mást írhatnék még? Ismét egy szövevényes történetet kaptunk.
Ugyan nagyjából a közepén kitaláltam, hogy hogyan történhetett a gyilkosság, azonban a miértre nem jöttem rá. Most nem is a történet okozott meglepetést, hanem a szereplők! spoiler

Elcsíptem néhány Poirot filmet mostanában és annyira megragadott a hangulatuk, hogy muszáj volt olvasnom is kicsit Agatha művei közül. Persze az egyetlen, amit találtam itthon, Miss Marple és nem Poirot. :D
Miss Marple meglátogatja egy barátnőjét, aki jó sok emberrel él együtt. Stonygatesben segítenek a fiatalkorú bűnözők átformálásában. Így már alapból egy érdekes helyszínen járunk. De ők nagyjából ki is esnek a potenciális gyanúsítottak köréből, mivel alig kapunk róluk információt, nem nagyon szerepelnek.
Annyian írták, hogy előre tudták, ki a gyilkos, nekem meg nem sikerült kitalálni. :( Túl gyanakvó voltam mindenkivel, csak azzal nem, akivel kellett volna. Mert az egyik szereplő, aki nem is volt annyira előtérben, nekem nagyon gyanús volt.
Őszintén szólva annyi szereplő és ezáltal név is volt, hogy az elején alig tudtam követni. Visszatérő félreolvasásom, hogy a Mrs.-t Mr.-nek olvasom, aztán visszanézem, hogy Mr. akárki biztos nem fogta meg a fodros napernyőjét stb. :D
Kicsit zavaros volt minden és nagyon sajnáltam a végkifejletet.
Viszont a kottás-tükrös borító beszédes.
Ami még zavart, hogy Miss Marple alig volt, inkább a nyomozók kutatnak, habár Miss Marple-nek is vannak igen elmés megszólalásai, lehetett volna többet is.

Rögtön az elején nagyon belegabalyodtam a sok névbe és mivel nem ismerjük meg mélyrehatóan külön-külön a karaktereket, sokáig nem volt világos ki-ki…
Számomra vannak azok az A.C. történetek, amik annyira különböznek a megszokottaktól (A nagy négyes, Úti célja ismeretlen..), hogy néha elgondolkozom nem-e fogadott fel valakit, aki néha helyette írt. Ez a történet is most ebbe a kupacba került. Valahogy furcsa volt és nem teljesen értettem, a karakterek idegenek és távoliak maradtak.
A végére azért összeállt a kép, egynek elment. :)

Legutóbb sikerült egy olyan Miss Marple történetet választanom, amiben alig jutott szerep a kedvenc vénkisasszonyunknak, így a Nem csalás, nem ámítás egy sokkal kellemesebb élmény volt, ugyanis itt az elejétől aktív résztvevője az eseményeknek. Miss Marple ezúttal egy régi barátnője, Ruth kérésének eleget téve utazik Stonygatesbe, akinek egy baljós megérzése azt sugallja, hogy valami nincs rendben a húgával. Eleget is tesz ennek a kérésnek, ahol az események sűrűjébe csöppen, először felméri a terepet, megismerkedik Carrie Louise környezetével, ahol persze mindenféle furcsaságokba botlik, szerelmi cívódásoktól kezdve pszichés betegségekig, aztán kiderül, hogy Ruth gyanúja sem volt megalapozatlan, hiszen gyilkosság történik. Miss Marple a nyomozókkal karöltve próbálja megoldani a rejtélyt és leleplezni a gyilkost, természetesen teljesen más eszközökkel, mint a rendőrség, akik inkább a hagyományos módszereket részesítik előnyben, míg Miss Marple inkább az éles eszére és a jó megfigyelőképességére támaszkodik. Engem ezúttal is sikerült Christie-nek félrevezetnie, megint sikerült elterelnie a figyelmemet, nem találtam volna ki a megoldást most sem. Szerencsére viszont Miss Marple nem tud tévedni, s ez most tényleg sokkal nyakatekertebb és izgalmasabb gyilkossági eset volt, mint amilyenbe eddig keveredett, nagyon olvastatta magát. Egyetlen történet maradt csak hátra az életműből, amiben ez a kedves karakter még szerepel, azt viszont még tartogatom egy kicsit. :)

És rájöttem, rájötttteeeeemmm! *képzeletbeli vállveregetés*
Ez most nem volt egy annyira agyafúrt történet, mint azt elsőre hittem, sajnos már a gyilkosság elkövetése után tudtam, hogy ki húzta meg a ravaszt. Ettől függetlenül az indíték a végéig titokban maradt, így ha nem is körömrágósan, de kíváncsian vártam az utolsó oldalakat.
(Ha a valóságban létezne Stonygates, ez a „viktoriánus kor klozettperiódusának csúcsteljesítménye”, szívesen megnézném. :))

Hamisítatlan AC, a mindig mindent megfejtő Miss Marple-lel :)
Jót akart, de nem jó módszerrel. Megint csak a régi nóta, a spoiler S abban is igazuk volt, hogy az angolok inkább a vereségeikre, kudarcaikra büszkék.
Kacifántos család bonyolult kapcsolatrendszerrel, rengeteg eltérő nézettel és háttérrel. Sajnálom a halottainkat, még az utolsó kettőt is.