Mrs. ​McGinty's Dead (Hercule Poirot 30.) (Ariadne Oliver 3.) 77% 11 csillagozás

most, hogy egy kihívás miatt több A.C-t olvasok, azt hiszem rájöttem a receptre:
unalmas kezdés (teletűzdelve fárasztó részletekkel és közhelyes párbeszédekkel), majd jön egy gyilkosság, ami nem okoz túl nagy felfordulást, és a végén mindig van egy csavar, ami az egészet felhúzza

A.C. tökéletes alvásproblémákkal küzdőknek, esős, semmit sem csinálós hétvégéken, vagy a vonaton utazóknak hangoskönyv formájában

Már egyszer olvastam, emlékeztem is rá nagy vonalakban, de arra nem, hogy ki a gyilkos. Ariadne Oliver (és az almák) megjelenése mindig mókás, a gyilkos kiléte kisakkozható, ha valaki nagyon szemfüles. Agatha Christie krimijei olyanok, mint az én neveléslélektan könyvem: bármelyik eldugott, apró kis mondat lehet nagy jelentőségű, annyi a különbség, hogy ha nem jövök rá, hogy ki a gyilkos, az kisebb baj, mintha neveléslélektanból megbukom. Meglett a vizsga.

Nem ez volt az első angolul olvasott AC könyvem, mert sok-sok évvel ezelőtt próbálkoztam több-kevesebb sikerrel egy-két másik történet eredetijével. Őszintén megmondom, egyáltalán nem emlékszem, hogy értettem-e bármit. :D Tényleg rég volt :D
Na de vissza Mrs. McGinty-re: eleinte kicsit nehézkesebben haladtam vele, hogy most ez azért van, mert régebbi a nyelvezete (kortárs angol könyveket olvastam eddig csak), vagy egyszerűen csak hozzá kellett szoknom a stílushoz, azt nem tudom, de a végére egészen belejöttem. Jó történet volt, bár nem a legjobb, inkább egy erősebb közepes sztori. Kicsit túl sok volt a karakter, beleszőve a régmúlt is, nos hát nem mondom, hogy mindig számon tudtam tartani, kiről-miről beszélnek :D De azért a végére megvilágosodtam, még ha nem is értettem minden mozzanatot közben. Poirot az Poirot, az ő eszén nem járhat túl senki.

Mivel magyarul már végigértem jóformán minden AC könyvön, ráadásul többször is, ezért egy kis kihívásként most angolul olvasom újra őket, jó móka lesz ez! :)

Ariadne Olivier az almáival mindig jobban feldobja az AC könyveket, szeretem, ahogy Poirot-val „civakodnak.” :)