Mrs. ​McGinty halott (Hercule Poirot 28.) (Ariadne Oliver 3.) 307 csillagozás

Agatha Christie: Mrs. McGinty halott Agatha Christie: Mrs. McGinty halott Agatha Christie: Mrs. McGinty halott

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mrs. McGinty halott – mert megölték a fejére mért brutális ütéssel, s megtakarított pénzének is nyoma vész. A gyanú rögtön sunyi, pénzszűkében levő lakójára, James Bentleyre terelődik, akinek a ruháin felfedezik az idős áldozat vérének és hajának nyomait. Valami mégsem stimmel: Bentley egyszerűen nem úgy néz ki, mint egy gyilkos. Poirot azt hiszi, megmentheti ezt az embert az akasztófától – csak azzal nem számol, hogy a saját élete is óriási veszélyben van. És az idő egyre fogy…

Mrs. McGinty meghalt címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1952

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Albatrosz könyvek Magvető · Agatha Christie – „keretes” könyvek Európa, Magyar Könyvklub · Aquila könyvek Aquila

>!
Aquila, Debrecen, 2006
264 oldal · ISBN: 9789636794491 · Fordította: Csanády Katalin
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2004
278 oldal · ISBN: 9635486375 · Fordította: Csanády Katalin
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2000
278 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635486375 · Fordította: Csanády Katalin

3 további kiadás


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Hercule Poirot · Ariadne Oliver · Albert Spence főfelügyelő


Kedvencelte 7

Most olvassa 7

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

Ferger_Jolcsi P>!
Agatha Christie: Mrs. McGinty halott

Nem ez volt a legizgalmasabb A. C. kötet, amit eddig olvastam. Egyáltalán nem éreztem azt a sürgető vágyat, hogy most azonnal meg akarom tudni, ki a tettes, márpedig egy kriminél szerintem elengedhetetlen, hogy érdekelje az embert a végkifejlet. Nem volt vészesen rossz, de hiányoltam belőle az izgalmat és a Poirot-féle megnyilvánulásokat, ebben a kötetben a szürke agysejtjeit se emlegette annyit, mint ahogy máskor szokta. spoiler

Navi P>!
Agatha Christie: Mrs. McGinty halott

Mint mindig és természetes, már megint elszámoltam magamat. Már meg sem lepődöm azon, hogy nem sikerült kitalálnom a tettest.
Megint Poirot kellett, egy-egy elejtett szó, s a mi belgánk, a förtelmes konyha ellenére, csak összerakta, hogy ki és miért gyilkolt.
Kedvesnek nem mondható James, a tökéletes balek, hogy mit esznek rajta a nők??? Fel nem foghatom. Mindenkinek volt valami takargatni valója, szó szerint mindenkinek. S a végére milyen szépen összejött minden és mindeki.

krlany IP>!
Agatha Christie: Mrs. McGinty halott

Na, az öreg Poirot a barátom… Kevésbé piperkőc, viszont a kulináris élvezeteknek hódol nagy erőkkel, pont úgy, ahogy én is szeretném (https://moly.hu/idezetek/686808). Arról nem is beszélve, hogy hiányzik neki a romantikus Hastings és unatkozik… Naná, hogy megold egy bűnügyet…
Az első ötletig teljesen együtt mozogtam vele… a spoiler nagy felfedezés volt, és előre vitte az ügyet a megoldás felé, de aztán mégsem derült ki, hogy spoiler csak sejteni lehet.
Mindenesetre ez is jó kis történet, ahol a szürke agysejteké a terep… és mennyire igaz az már megint, hogy – Shakespeare-t idézzem – „színház az egész világ…”.

1 hozzászólás
Deziréé>!
Agatha Christie: Mrs. McGinty halott

Ismét sikerült átverni az írónőnek, bevallom egy pillanatig még csak sejtésem sem volt arról ki a tettes, de még gyanúsítottam sem volt.
Agatha Christie folyamatosan bebizonyítja milyen fantasztikus könyvet írt, imádom.
Poirot papa pedig hozta a szokásos formáját, imádom a kisöreget, ő a legjobb szereplő még mindig.

csgabi P>!
Agatha Christie: Mrs. McGinty halott

Jó kis krimi volt, és habár ismertem már a történetet, így is le tudott kötni, és izgultam, hogy vajon mi fog történni a következő fejezetben. Bentley figurája – bár sokszor nem bukkan fel, csak amikor Poirot meglátogatja a börtönben – roppant idegesítő; de érthető is a viselkedése, ha ismerjük családi hátterét. Szerencsére Poirot és Spence felügyelő nem hagyta magát befolyásolni, és hitt a „gyerek” ártatlanságában. Ez volt a nagy szerencséje.
Jó volt viszontlátni Ariadne Olivert és az elmaradhatatlan almáit, igazi színt és mosolyt csempésztek a történetbe. Érdekes volt a gyilkosság indítéka is, ami persze a könyv végén, a szokásos Poirot-féle összejövetelen derül ki igazán az egybegyűltek számára.

Még csak annyit tennék hozzá: imádtam Broadhinnyt. Abszolút magam előtt láttam a házakat, a postahivatalt, és a Summerhayes házaspár ütött-kopott, szinte összedőlő házát, ahol szegény Poirot-nak kellett megszállnia – mivel ez volt az egyetlen a faluban, ahol szobát adtak ki.

2 hozzászólás
marcipáncica P>!
Agatha Christie: Mrs. McGinty halott

Nem rossz kis krimi, de közel sem olyan érdekfeszítő, mint Christie sok más könyve, inkább csak az erős középszer szintjén mozgott az egész. Szerintem még soha nem éreztem ennyire Christie regényei közben, hogy unatkoznék, az erős indítás után teljesen belassul a sztori, néhol kínkeservesen sokáig toporog egy helyben, amin nem segít a rengeteg karakter és aprólékos információ, amiről később kiderül, hogy javarészt teljesen felesleges volt. Az elején még tetszett, hogy most meglepően újszerű karakterek kerültek a képbe, nem ugyanazok az elcsépelt figurák voltak, mint máskor, de egyrészt sokan voltak, túl sokan, egy idő után követhetetlenül sokan, a másik pedig, hogy hiába az újdonság ereje, ha egyikük sem kedvelhető. Egy kicsit sem. Konkrétan csapnivaló idióta mindegyik. Számomra egy krimiben sokkal fontosabb, hogy milyenek az érintettek, milyen a helyszín, a hangulat, mik a kapcsolatok, a szövevények, mint hogy végül ki is lesz a tettes, és sajnos ebből a szempontból sok sebből vérzett a könyv.
Ami tetszett, az persze a már megszokott stílus, annak ellenére is, hogy milyen nyögvenyelősen halad a történet, legalább a tálalás olvasmányos. Ez sokban köszönethő annak, hogy ez a kötet most meglepően humorosra vette a figurát, a Poirot-regények amúgy sem száraz, merev valamik, de ez most kifejezetten elment a szórakoztató komikum irányába.
A vége tetszett, ott megint úgy éreztem, hogy olyan Christie-s lett a megoldás, bár talán most az eddigiekhez képest is túl sok volt a félrevezető szál, így esélyem sem lett volna kitalálni ki a tettes.

Hollóhát>!
Agatha Christie: Mrs. McGinty halott

A bevált recept minden pontja működött. Csak az utolsó pillanatban ugrott be, hogy ki a tettes, mert lehetetlenül sokszor láttam ezt a részt a tévében.
A szokásos elemek mellett – mindenki gyanús (!) – leginkább a humoros részek fogtak meg. Szegény Poirotnak igen sokat kellett szenvednie egy rozoga panzió falai között, kiszolgáltatva az angol konyhaművészet odakozmált pudingjainak és buggyant konzervjeinek.
Ezen kívül felbukkan az utánozhatatlan Ariadne Oliver is, almák, ősz hajkorona, és svéd detektívek kíséretében.

tominho68>!
Agatha Christie: Mrs. McGinty halott

Ó, hát nincs is annál egyszerűbb, mint egy jó krimi megírása. Mert mi is kell hozzá? Sok minden nem:

1.) Legyen gyilok! Nem kell sok vér, annyi bőven elég, hogy agyonütötték.
2.) Legyen egy gyanúsított! Még jobb, ha minden bizonyíték alátámasztja bűnösségét. Az egyáltalán nem gond, ha halálra is ítélik.
3.) Valahonnan érkezzen egy ismerős, jóakaró, érintett stb., valaki, aki nem hisz a szegény, akasztófára váró illető bűnösségében. És persze ezek a jó szándékú emberek csak egy valakit ismernek, aki érdemlegesen segítséget tud nyújtani: csakis Hercule Poirot jöhet szóba.
4.) A bajuszkirály eleinte vonakodjon elfogadni a felkérést, de aztán mégis álljon kötélnek és utazzon a helyszínre.
5.) A történetszövést úgy kell folytatni, hogy megérkezése után a lelkes olvasó minden olyan személyt el tudjon képzelni gyilkosnak, akivel Poirot beszél, lát vagy csak említést tesz! Ezt az érzést folyamatosan táplálni kell: aki most rettentő gyanús, három oldal múlva essen ki a pikszisből, de csak azért, hogy 22 oldal után újra első számú jelölt lehessen, stb-stb.
6.) Amikor már a szomszéd tehene is gyanúba keveredik, Poirot kapjon a fejéhez, csattanjon jó nagyot! Itt az ideje megszervezi, hogy este minden, az ügyben érintett személy összegyűljön.
7.) A mester végső előadását úgy kell elővezetni, hogy az olvasó kételye csak fokozódjon: tulajdonképpen minden jelenlévőnek érdekében állt eltenni láb alól szegény delikvenst! (Az csak hab a tortán, ha mindenkiről kiderül egy-két stikli.)
8.) A csattanó pedig legyen csattanó: naná, hogy az a tettes, akiről alig esik szó!

Szerintem ezzel letudtam minden A.C. könyvről szóló értékelésemet. És tudjátok, mi a legjobb az egészben? Hogy ezután is olvasni fogok Poirot-krimiket.

>!
Magvető, Budapest, 1978
326 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632708326 · Fordította: Csanády Katalin
Erzsébet_Szászi>!
Agatha Christie: Mrs. McGinty halott

Sajnálatos módon vagy korábbi olvasásból, vagy filmből rémlett a történet, így ezt most nem találtam annyira csavarosnak, mint más Poirot történeteket. Ennek ellenére most is kalapot kell emelnem a Mester szürke agysejtjei előtt, aki a bűnügy zseniális megoldásán túl, még humoros oldalát is megmutatja számunkra. :) Ez igen jól áll neki. Nagyon kedves szereplő Mrs. Oliver, aki igen sok jellemvonásában osztozik az íróval. Így, hogy nemrégiben olvastam az önéletrajzi kötetét, nagyon jelentős a hasonlóság.

Blissenobiarella>!
Agatha Christie: Mrs. McGinty halott

A könyv akkor ragadott magával, amikor előkerült a Sunday Cometben megjelent cikk, ami nagyon érdekessé tette a történetet. Végig nagyon lekötött, és bár nem olvastam el gyorsan, kivételesen most nem is bántam, hogy nem volt több időm rá. Kényelmesen leültem Broadhinnyben és ott is maradtam jó pár napig. Nagyon hangulatos a kis falu leírása ebben a történetben, és a szereplők is élők.
Poirot talán nem brillírozik annyira ebben a könyvben, így a sorozatnak nem kiemelkedő darabja, de kellemes olvasmány, amit jó szívvel ajánlok.


Népszerű idézetek

kristina_b>!

Mert valahol – gondolta Poirot, belevetve magát a metaforákba – a szénakazalban ott van a tű, s én hamarosan utolérem a sánta kutyát, és ha megdobok valakit kővel, összetörik, mint korsó a kútra.

6. fejezet

krlany IP>!

    Ő ugyan reggeli kávéból sosem kér. Nem bizony, reggelire csokoládé és croissant; déjeuner, ha lehetséges, fél egykor, de semmi esetre sem később egy óránál, s végül a fénypont: le dîner!
    Hercule Poirot számára ezek voltak a legfontosabb napszakok. Olyan ember lévén, aki mindig is törődött a gyomrával, ez időskorára hozta meg a maga jutalmát. A táplálkozás most már nemcsak fizikai gyönyörűséget jelentett számára, hanem szellemi búvárkodást is. Mert két étkezés között rengeteg időt töltött azzal, hogy újabb helyeket kutasson fel és jegyezzen elő, ahol jól lehet enni. A Vieille Grand'mére éppen most nyerte el gasztronómiai elismerésének fémjelzését.

5-6. oldal (AQUILA, 2006.)

Kapcsolódó szócikkek: étkezés · Hercule Poirot
3 hozzászólás
lenne P>!

– […] Véleményem szerint a fák sokkal kellemesebbek, mint az emberek, sokkal megnyugtatóbbak.

188. oldal, Tizenhetedik fejezet (Magyar Könyvklub, 1998)

Xavér>!

– Madame, nem leszek itthon ebédre. Kilchesterbe kell mennem.
– Hála az égnek – kiáltotta Maureen. – Nem vettem ki idejében a pudingot. A víz teljesen elpárolgott. Azt hiszem, tulajdonképpen egészen jó, talán csak egy kicsit odaégett. Ha nagyon szörnyű íze lenne, úgy gondoltam, felbontok egy üveg málnalekvárt, amit tavaly tettem el. Úgy látszik, egy kicsit megpenészedtek, de manapság azt mondják, az nem baj. Inkább még jót is tesz az embernek – a penész tulajdonképpen penicillin.

Kapcsolódó szócikkek: főzés · puding
10 hozzászólás
lenne P>!

– Tudok vigyázni magamra – jelentette ki Maude Williams.
– Ezt – jegyezte meg Poirot – a Hírneves Utolsó Szavak kategóriájába soroljuk.

179. oldal, Tizenhatodik fejezet (Magyar Könyvklub, Budapest, 1998)

Gabriella_Balkó>!

– Milyen kár – mormolta a bajuszába Poirot –, hogy az ember csak háromszor képes enni naponta.

Első fejezet, 5. oldal (Magvető, 1978)

Morilinde>!

– Nyomozást végeztem – jelentette ki Poirot zordonan.
– És?
– És a következőt állapítottam meg: Broadhinny lakói valamennyien nagyon rendes emberek.
– Hogy érti ezt, M Poirot?
– Gondolkozzék csak, barátom. „Nagyon rendes emberek.” Ez már jó párszor alapos indíték volt gyilkosságra.

83. oldal, 8. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Albert Spence főfelügyelő · Hercule Poirot
Véda P>!

– Gondolkozzék csak, barátom. „Nagyon rendes emberek.” Ez már jó párszor alapos indíték volt gyilkosságra.

101. oldal

bfg3 P>!

„Mrs. McGinty halott.
Hogy halt meg hát?
Csakúgy, mint én,
kinyújtva nyakát.”

158. oldal, tizenharmadik fejezet (Magyar Könyvklub, 1998.)

WolfEinstein>!

Mindig is gyarlóságom volt a hencegés. Ezt a gyarlóságomat Hastings sohasem tudta megérteni. Pedig az én képességeimmel megáldott ember számára nagyon is szükséges, hogy csodálja önmagát – s ehhez kívülről jövő ösztökélésre van szüksége. Képtelen vagyok, igazán képtelen vagyok egy széken ülve egész nap azon elmélkedni, milyen végtelenül csodálatra méltó vagyok. Ehhez emberi közreműködés kell. Ahogy ma mondják, ehhez egy fejbólintójános kell.

6. oldal, Első fejezet (Aquila, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: Arthur Hastings · Hercule Poirot

A sorozat következő kötete

Hercule Poirot sorozat · Összehasonlítás
Ariadne Oliver sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Galbraith: Zavaros vér
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Raymond Chandler: Örök álom
Megyeri Judit: Holttest az Ambróziában
Tom Rob Smith: A 44. gyermek
Lee Child: A baj nem jár egyedül
Colin Dexter: Az utolsó busz Woodstock felé
Lawrence Block: A betörő, aki parókát viselt
A. A. Milne: Éppen jókor!…
Paul Auster: New York trilógia