Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Miért nem szóltak Evansnak? 657 csillagozás
A címben szereplő kérdést egy haldokló teszi fel – szikláról zuhant a szakadékba, és Bobby Jones talál rá, a helybéli lelkész negyedik fia. A szerencsétlenül járt férfi meghal; zsebében nem találnak azonosító iratot – csupán egy fényképet, amely egy feledhetetlenül gyönyörű fiatal nőt ábrázol. A haldokló búcsúszavai, no meg a rejtélyes fénykép nyomán fog kalandosnak bizonyuló nyomozásba Bobby – méghozzá nem egyedül. Társául szegődik a kastély vállalkozó szellemű ifjú úrnője, Lady Frances. Agatha Christie-nek ebben a regényében ugyan nem szerepel sem Poirot mester, sem Miss Marple – ám a semmiféle veszedelemtől vissza nem riadó, találékony ifjú párosnak is sikerül felgöngyölítenie a titokzatos bűntényt (az ugyanis hamar kitűnik, hogy a végzetes baleset nem véletlenül történt), és a legeslegvégén még arra is fény derül, hogy ugyan ki is lehetett az a titokzatos Evans…
Miért nem hívták Evanst? címmel is megjelent.
Eredeti megjelenés éve: 1934
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Agatha Christie – „keretes” könyvek Európa, Magyar Könyvklub · Agatha Christie Helikon · Aquila könyvek Aquila · Európa krimi Európa
Enciklopédia 10
Kedvencelte 35
Most olvassa 13
Várólistára tette 111
Kívánságlistára tette 87
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Egy újabb briliáns példa arra, hogy az írónőnek nincs szüksége sem Poirot papára, sem a bájos Miss Marple-re, hogy egy igazán lebilincselő regényt alkosson, ami közel 90 évvel később is szinte odaszögezi az olvasót a lapokhoz.
A Miért nem szóltak Evansnak? kétségkívül nem egy klasszikus Agatha Christie regény, sőt még igazán detektívregénynek sem mondható, bár gyilkosságokból ezúttal sincs hiány.
Az 1930-as évekbeli kalandtörténet önjelölt nyomozópárosa az arisztokrata származású Frankie és a kis falusi lelkész negyedik gyermeke, a léhűtő Bobby, akik teljesen véletlenül kerülnek összefüggésbe egy furcsa balesettel. Kíváncsiságuknál már csak a kalandvágyuk nagyobb, ezért detektívregényekből és kémhistóriákból merítve ötleteket veszélyes küldetésbe kezdenek.
Az írónő ezúttal is remek érzékkel bogozza össze a szálakat, szép lassan szinte mindenki kezd gyanússá és potenciális elkövetővé válni.
Miközben főhőseink egyre nagyobb kalamajkákba keverednek, szép sorban minden szereplőről kiderül valami felettébb érdekes és titokzatos dolog.
A kalandos nyomozás mellett ezúttal humorban sincs hiány, az olvasó élvezettel merülhet el P. G. Wodehouse műveinek hangulatát idéző jelenetekben.
Bár a végére már úgy tűnik, hogy száz százalékig sikerül rájönnünk a megfejtésre, de a krimi királynője a végére most is tartogat egy extra csavart.
Őszintén szólva kissé félve kezdtem neki a könyvnek, mivel több mint 25 éve ez volt az első Agatha Christie mű, ami a kezembe került, és ami miatt később az egész életművét végigolvastam.
Így az újra olvasás után örömmel mondhatom, hogy továbbra is ez az egyik kedvenc regényem az írónőtől. Egyszerre humoros, kalandos és rejtélyes, ami számomra ennyi év után is tökéletes kikapcsolódás volt.
Elöljáróban csak annyit, hogy észrevettem: Sokszor olyan karakter lesz a gyilkos, esetleg tettestárs, akit én kimondottan kedveltem és szimpatikusnak találtam. Ez vajon mégis mit árul el rólam?
Remélem semmi rosszat és talán csak azt jelzi, hogy végtelenül becsapható vagyok. Bár az se olyan jó… :(
Egy igazán csavaros, nem mindennapi krimiről van szó, ami természetesen most is telis-tele van meglepő, drámai fordulatokkal.
Mindezek mellett pedig kimondottan humoros, hiszen a szegényebb sorból származó Bobby és a dúsgazdag Frankie szócsatái már önmagukban megérnek egy misét.
Két teljesen különböző és kissé ellentmondásos karakterről van szó, akik habár már gyermekkoruk óta ismerik a másikat, mégsem jönnek ki mindig olyan jól egymással, a kapcsolatuk is igen hullámzó.
Bobby néha kicsit olyan „Tedd ki, hadd hűljön!", akit igencsak könnyű befolyásolni, nem mellesleg pedig, elég naiv, aminek a regény során lesznek majdnem halálos mellékhatásai is.
Ám a kötet végére egészen megemberesedik, így egész szép ívű jellemfejlődésen esik át.
Frankie tökéletes példája az eszes, minden lében kanál, kissé rafinált nőnek, aki sokszor előbb cselekszik, majd azután gondolkodik. A való életben nem igazán kedvelem az ilyen habitusú nőket, de itt kimondottan szerettem. :)
Az az igazság, hogy néha kicsit úgy éreztem: Ennek a páratlan párosnak sok minden elsőre sikerül, beletrafálnak dolgokba és sok körülöttük a véletlen, így viszonylag elég hamar felgöngyölítik az ügyet, ami egyébként nem feltétlenül baj, mert a történet ettől lesz pörgős, olvasmányos, amivel tényleg nagyon gyorsan lehet haladni.
A sztori végig fenntartja az érdeklődést, ráadásul együtt izgulhatunk és kutathatunk a szereplőkkel, hogy ki is az a titokzatos Evans akiről mindvégig szó volt és aki méltó igazsággal szolgálhat erről az egészen zavaros ügyről.
Bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2018/10/konyvkritik…
Továbbra is egy kedvencem az írónőtől! Tetszik, hogy némely regényében kihagyja híres nyomozóit, és egészen új karakterek szerepelnek. Kicsit emlékeztet a két főszereplő a Tuppence-Tommy párosra, de nem sematikus a történet, jók a figurák, kicsit humoros is az egész-a vége persze sejthető.
Most megnéztem a legújabb filmes feldolgozást is, Hugh Laurie rendezése hűen követi a regényt, 4 részes minisorozat, örülök hogy megtaláltam nagy nehezen.
spoiler
spoiler
Alapjában jó kis krimis, nyomozós történet ez, nekem tetszett ez is. Agatha Christie egy zseni. :D Bobby és Frankie jó páros volt, szórakoztatóak és szerethetőek is, első perctől fogva megkedveltem a párost. Végig izgi volt végigkövetni őket, és a nyomozásukat, ahogy próbáltak a gyilkos(ok) nyomára bukkanni, és megoldani a gyilkosságokat, amik látszólag nem is tűntek annak. Mindenki jól alakította a rászabott karaktert, és ez nekem nagyon tetszett. :D
Alig bírtam letenni a könyvet, úgy olvastatta magát, és még mindig olvasnám, ha lenne folytatása. :D A sztori teljesen lekötötte a figyelmemet, és már izgatottan vártam, mikor derül ki a gyilkos(ok) kiléte, ha egyáltalán volt elkövető, mert sokszor én is elbizonytalanodtam, a kilétét illetően, mert, ahogy Bobbynak és Frankienek, nekem is volt két nagyon erős gyanúm, ami közül a végére be is jött. XD
spoiler
További értékelésem:
link
Engem megfogott. Nagyon tetszett Lady Frances és Bobby nyomozása. Egyszerűen hihetetlen, hogy Agatha Christie ismét behúzott a csőbe. Sokféle megoldás lefutott a fejemben, de a végleges mégsem. Nagyon csavaros volt a történet, számomra lehetetlen volt, hogy kitaláljam a tényleges tettes személyét és indítékát.
Nagyon tetszett Bobby és Lady Frances nyomozása. Először szokatlan volt, még nem sok olyan kötetet olvastam, ahol nem Miss Marple vagy Poirot nyomoztak, de ez nagyon tetszett.
Először is: Köszönöm @Czkitty ezt a nagyszerű könyvet!
Agatha Christie az egyik kedvenc íróim közé tartozik, és ez nagy szó, mivel nincs olyan ember, akitől ennyi könyv elolvasása után még mindig szeretném az írásait. Lehet, hogy Poirot és Miss Marple is hiányzik ebből a regényből, de kit érdekel? Attól még Agatha ugyanúgy tudja csűrni, csavarni a szálakat, ahogyan senki más. Nem hiába Ő a krimik királynője!
Amikor már azt hittem, hogy nem tud meglepni, Agathanak sikerült olyan csavart bele raknia az egészbe, amin csak ámuldozni tudtam. Igazából kicsit furcsán éreztem magamat, amikor az legvégén előrukkolt egy olyan dologgal, amit addig még említeni sem említettek. Hogyan találtam volna ki a rejtvényt és az utolsó mondatot, ha nem volt semmi rá utaló jel? Ezt nem értettem, és kicsit igazságtalan és egyáltalán nem volt fair az olvasóval szemben!
Összességében jót szórakoztam. Próbáltam kideríteni a mondat jelentését és élveztem a karakterek jellemfejlődését.
Bővebben:
http://nyarikoktel.blogspot.hu/2016/01/agatha-christie-…
Érdekes volt és elég jól lekötött, egyre csak érdekelt, hogy mi is történt véletlen baleset volt?
A gyanú már az elején felmerült de mégis mindig volt ami közben meg hiányzott. Nagyon tetszett és izgalmas volt a történet, tudtam támogatni a nyomozókat és drukkolni a sikerükért. Egy kicsit félrevezetett közben AC de így volt az igazi.AC rajongóknak ajánlom olvasni.
Nagyon vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Az eleje teljesen magával ragadott, csípem A.C. humorát, ahogy Bobby és édesapja viszonyáról írt, mosolyogtató volt, és a karaktereket is szimpatikusnak találtam, de aztán – az én érzésem szerint – úgy túlbonyolította a történetet, hogy az egyszerű földi halandó kedve elmegy a „nyomozástól”, mert már a neveket, helyeket is alig képes követni. Nekem a túl sok trükkös megoldás sem tetszett spoiler.
Az a kérdés aztán nagy nehezen tisztázódott, miért nem szóltak „Evansnak”, de az, hogy miért nem „Evansnek” lett a cím, nem világos továbbra sem.
Népszerű idézetek
– […] Igazán dühítő… micsoda bajokba keverhetik az embert a szavak.
168. oldal, XXI. fejezet - Roger válaszol egy kérdésre
– Mindenesetre az a véleményem, bármit teszünk, szeretném, hogy hamar meglegyen. Ez idézet volt?
– Egy idézet parafrázisa. Folytasd, Lady Macbeth.
– Tudod, mindig úgy gondoltam – tért el Frankie váratlanul a témától –, hogy Lady Macbeth kizárólag azért bujtotta fel Macbethet arra a sok gyilkosságra, mert iszonyatosan elege volt az életéből… és mellesleg Macbethből is. Biztos vagyok benne, Macbeth afféle jámbor, ártalmatlan pasas volt, aki mellett az asszony megtébolyodik az unalomtól. De mikor elkövette élete első gyilkosságát, fenemód pompás fickónak érezte magát, és szép nagy egomániát növesztett, kárpótlásul a korábbi kisebbrendűségi érzéséért.
208-209. oldal, Huszonharmadik fejezet - Moira eltűnik (Európa, 2012)
→ |
---|
A labda lélegzetelállítóan, káprázatosan, már-már emberfelettien megpördült és elhúzott! Derékszögben!
– Ha ez egyenes lett volna…! – jegyezte meg Thomas doktor.
– Ha – mondta Bobby keserűen.
9. oldal
Említett könyvek
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Arthur Conan Doyle: Tanulmány vörösben 90% ·
Összehasonlítás - Szerb Antal: A Pendragon-legenda 87% ·
Összehasonlítás - Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon 91% ·
Összehasonlítás - Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya 90% ·
Összehasonlítás - A. A. Milne: Éppen jókor!… ·
Összehasonlítás - Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye 80% ·
Összehasonlítás - Maurice Leblanc: Az odvas tű titka 83% ·
Összehasonlítás - Thomas Harris: A vörös sárkány 88% ·
Összehasonlítás - Wilkie Collins: A Holdgyémánt 82% ·
Összehasonlítás - Gaston Leroux: Az operaház fantomja 81% ·
Összehasonlítás