14. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján
17. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján

Mert ​többen nincsenek 354 csillagozás

Agatha Christie: Mert többen nincsenek Agatha Christie: Mert többen nincsenek Agatha Christie: Mert többen nincsenek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Agatha Christie leghíresebb és legnépszerűbb krimijében, amely korábban Tíz kicsi néger címen jelent meg magyarul, nyolc ember kap meghívást egy kis szigetre – ahol aztán az időjárás szeszélye elvágja őket a külvilágtól, a szakácsnővel és az inassal együtt. Rejtélyes meghívójuk furcsa módon nem bukkan fel, de a vendégeket ez eleinte nem zavarja: a szakácsnő remekül főz, és a portói bor kiváló. A vacsora után azonban megszólal egy hang, amely mindannyiukat megvádolja. Éspedig azzal, hogy gyilkosságban vétkesek. Egyikük nem sokkal később meghal… és az ebédlőasztalon a tíz kicsi katonafigurából egy eltűnik.
Vajon igazak a vádak? Mindannyian bűnösök? És ki lehet az, aki úgy döntött, a szigetre csalja őket, és egyenként, művészi tökéllyel végrehajtja rajtuk a lehető legszigorúbb ítéletet?

Tíz kicsi néger és A láthatatlan hóhér címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1939

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Agatha Christie Helikon · Helikon Zsebkönyvek Helikon

>!
Helikon, Budapest, 2023
284 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636202972 · Fordította: Szíjgyártó László
>!
Helikon, Budapest, 2022
278 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634799351 · Fordította: Szíjgyártó László
>!
Helikon, Budapest, 2022
282 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634795346 · Fordította: Szíjgyártó László

3 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Agatha Christie

711 tag · 709 karc · Utolsó karc: 2024. február 21., 04:59 · Bővebben


Kedvencelte 59

Most olvassa 9

Várólistára tette 67

Kívánságlistára tette 121

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Dóra_Viki P>!
Agatha Christie: Mert többen nincsenek

Ez volt az első olvasásom Agatha Christie-től. Láttam már 1-2 filmet, ami a regényeiből készült. Nem kötött le, lassú, unalmas volt. Ezért is tartottam tőle olvasni, féltem, hogy a könyvei is hasonlóan unalmasak.
Nem is értem miért nem olvastam eddig. Zseniális történet, az utolsó lapjáig tartogatott izgalmakat. A gyilkost esélyem sem volt kitalálni. Mindig az volt a következő „katona”, akire gyanakodtam. Ezek után tuti még fogok olvasni tőle!

20 hozzászólás
shadowhunter1975 P>!
Agatha Christie: Mert többen nincsenek

Na máris koppantam nagyot, hiszen ez a Tíz kicsi néger :-) szerettem volna valami új AC-t olvasni

4 hozzászólás
konyvolvaso >!
Agatha Christie: Mert többen nincsenek

Közben láttam meg, hogy egy ismertebb AC krimi újabb kötetét tartalmazza. Eleinte egy ujabb ismeretlenként, felfedezhetőként tekintettem rá, de most ismét megtaláltam benne a kincseket, az izgalmat, a felfedezendőt és rejtélyt. Elég izgi, lebilincselő a történet még így többedik olvasásra is. Ajánlom minden krimi kedvelőnek, AC rajongónak vagy csak annak aki szeretne egy jó könyv mellett kikapcsolódni.

latenight_reader P>!
Agatha Christie: Mert többen nincsenek

Első regényem volt az írónőtől. Természetesen tisztában voltam eddig is a munkásságával és a legtöbb történetének a sorozat vagy filmváltozatát is láttam már, de még nem olvastam tőle, amit most szörnyen bánok off, mert egy lehengerlő történettel lettem gazdagabb és sajnálom, hogy korábban voltam olyan suta és kihagytam ezt az élményt.
A történetvezetés végig feszes, egyáltalán nem monoton, nincs benne egy perc szünet sem. A szereplők jól kidolgozottak és mindenki múltjából kapunk egy-egy kis szeletet, főként amiatt, hogy megértsük mi szél is sodorta őket eme vesztüket jelentő szigetre. Itt nincsenek ártatlan áldozatok, mindenki okkal kerül ide és egészen az utolsó fejezetig nem tiszta, hogy ki is volt pontosan a gyilkos és ezért is zseniális. Mert amikor már azt hiszed, hogy tudod, szembeköp az igazság, hogy mekkorát is tévedtél. Persze akadt pár alkalom, amikor betekintést nyújtott nekünk az írónő a gyilkos gondolataiba is, de ez mindig olyankor fordult elő, amikor mindenki más gondolatai is a papírra kerültek anélkül, hogy ténylegesen tudnánk, hogy kitől is származnak azok.
Szóval fantasztikusan jó volt és biztosan nem ez lesz az utolsó, amit Agatha Christie-től olvastam.

2 hozzászólás
Joxer>!
Agatha Christie: Mert többen nincsenek

A történetet ismertem korábbról, hisz az évtizedek alatt többféle címen is készült belőle filmváltozat:
– Tíz kicsi néger
– Tíz kicsi indián
– Tíz kicsi katona
Én a felsoroltak közül az első címmel láttam.
A történet bár izgalmas és csavaros, és nemzetközileg AC egyik legkedveltebb műve, nálam mégsem tartozott a kedvencek közé, és ezen a mostani olvasás sem változtatott. Egyrészt nekem nagyon hiányzott AC két zseniális nyomozójának bármelyike, másrészt pedig az istent játszó (számomra elmebajos) gyilkos tettének oka sem tetszett és ezen az sem változtatott, hogy halálos beteg volt és utólag magyarázatot adott minderre, amiben említ a mondóka szerinti gyilkosságsorozatban egy kis megbicsaklást, ami ugyan tényleg megvolt, de szerintem nem az általa említett helyen, hanem az utolsó két esetnél, spoiler, és a nő halálát is túl erőltetettnek véltem spoiler

14 hozzászólás
Titina>!
Agatha Christie: Mert többen nincsenek

Mondhatjuk úgy is, hogy ez egy újraolvasás volt, mert pár évvel ezelőtt olvastam már, de akkor még Tíz kicsi négerként futott. Akkor is tetszett, és ez most sem volt máshogy. Még mindig szeretem, talán így második olvasásra már nem volt annyira izgalmas, mint mikor először olvastam, de feljöttek bennem hasonló érzések. Illetve valamiért a végére nem is emlékeztem már teljesen, szóval jó volt feleleveníteni, mert így most már szerintem megmarad. Bár lehet ez az a történet, amit sokadik olvasásra se találnék ki :D
Egyébként szerintem nagyon jó a végén az a pár oldal, ahol minden értelmet nyer, azt még most is nagy izgalommal olvastam.

hobor_ria>!
Agatha Christie: Mert többen nincsenek

Elképesztő egy történet, ez a nő egy zseni volt!

Imádtam, az első lapjától egészen az utolsóig! Csak úgy faltam a lapokat, tele volt izgalommal, folyamatosan pörögtek a dolgok, alig tudtam letenni. Folyamatosan tippelgettem, hogy akkor a mondóka szerint vajon ki lesz a következő áldozat – hát, sosem találtam el. De nem csak ezt tippelgettem, hanem nyilván a gyilkost is. De álmomban sem gondoltam volna, hogy pont ez az ember lesz az! Konkrétan semmi jelét nem láttam ennek, teljesen másik irányba tapogatóztam. Jó engem azzal nem tudott becsapni, hogy lehet, hogy a doki a gyilkos, azt valahogy nagyon nem akartam elhinni. spoiler
Aztán végül a levél elején jöttem rá, hogy mégis ki volt a tettes és hogyan csinálta. Nagyon meglepődtem és percekig csak néztem a könyvet, hogy ezt mégis hogyan?
Ez a beteg mondókás gyilkosság egy nagyon beteg ötlet volt, de imádtam!

Teljesen magába szippantott ez a könyv, teljesen megértem, hogy ez Agatha Christie leghíresebb könyve – nem is csodálom.

Szentinel>!
Agatha Christie: Mert többen nincsenek

Ha Agatha Christie horrorszerző lett volna krimiszerző helyett, akkor garantálom nektek, hogy mind King, mind Barker de akár még Lovecraft is csak arra lehetett volna méltó, hogy az inasa legyen. Ez a könyv ugyanis sokkal ijesztőbb, mint a legtöbb horror, amit eddig olvastam.

Adott tíz ember. Semmi közük egymáshoz, ám összeköti őket egy meghívás a rejtélyes szigetre, mely egy milliomos tulajdonában áll. Mind a tíz embernek van néhány folt az életében, avagy elkövettek olyan tetteket, amelyek köthetőek valaki halálához. Ez a tíz ember különböző motivációkkal kerül a szigetre, más-más érdekekkel. A békés vendégséget végül az zavarja meg, amikor egy rejtélyes lemezről azt hallják, hogy mindnyájukat gyilkosságok elkövetésével vádolják meg. A falon egy vers található tíz kicsi négerről, aminek a vége az lesz, hogy „mert többen nincsenek”. Ezt teszi még furábbá tíz néger porcelánbaba. És ezután nem sokkal meg is hal az egyikük, méghozzá nem természetes halállal. Egy baba eltűnik. A gyilkos köztük jár.

Az x számú embert összezárunk egy helyen, majd aztán fokozatosan ritkítjuk a számukat ilyen-olyan módon egy mára elkoptatott klisé, és gyakori szereplője a horrorfilmeknek. Itt azonban elemi erővel telepszik rá az egész könyvre. Az olvasónak csakúgy meg kell találnia a gyilkost, ahogy a szereplőknek. Méghozzá azért, mert – épp, ahogy a karaktereket – úgy az olvasót is érdekelni fogja, mennyire áll meg stabilan az elmélete. A könyv még arra is képes lesz, hogy ha helyesen tippeled meg a gyilkos kilétét, akkor igyekezzen megingatni. Én már elég hamar kitaláltam, ki a gyilkos, ám megingatott. Hogy pontosan ki is volt az elkövető, arra úgyis az utolsó fejezet ad majd választ. Én a vége felé már arra is gondoltam, hogy nincs is gyilkos, és az egész nem több, mint valami beteg tévelygés. Valamiféle pszichedelikus mészárszék, ahol mindenki hisz egy nem létező gyilkosban, és valójában mindenki öngyilkosságot követ el. De a könyvnek más erőssége is van.

Azon kívül, hogy nagyon gyorsan olvasható, sok párbeszéddel és feszes történetvezetéssel, elképesztően elegánsan adagolja az információt a szereplőiről. Miközben rettegnek a gyilkostól, az írónő betekintést enged a lelki világukba. Egyre jobban ismerjük meg őket, és ez segít az árnyalásukban. Mint említettem, egyetlen szereplő sem makulátlan, ám csak két karakter van, aki ezzel képes szembe is nézni, és beismerni önnön gyarlóságát. Másoknak még ez is a mindennapi küzdelmek része. Hogy ne gondoljanak rá, mennyire sötétek is lehetnek a szándékaik. Ettől az olvasó még inkább úgy érezheti, hogy halniuk kell, vagy éppen az életben maradásukért szurkol. Az olvasón múlik, kivel szimpatizál. Én arra nem számítottam, hogy ennyire emlékezetesek lesznek ezek a szereplők. Christie remekül értett a karakterépítéshez. És ez itt a titok: hogy az ember kezdi megismerni és megkedvelni a szereplőket. Különben nem aggódna értük ennyire, és akkor nem is működne ez a regény, ha nincs miért vagy kiért izgulni. De működik, és ez a lényeg. Izgalomból pedig bőven kijut, hisz a gyilkosságok egymásra építése és a remek, stílushoz illő próza miatt az olvasó szinte ugyanannyira fél letenni a könyvet, mint amennyire fél a következő oldaltól. Az egész légkör ugyanis annyira feszült, hogy az még az olvasóra is kihat, és az olvasást magát egy olyan vérfagyasztó élménnyé teszi, mint amikor egyedül vagy otthon, és hallod, hogy a bejárati ajtót mögötted valaki becsukja… és kulcsra zárja… aztán közeledő léptekre leszel figyelmes…

Mielőtt lezárnám ezt az értékelést, szót kell ejtenem az új magyar címről. A könyv eredetileg Tíz kicsi négerként jelent meg, angolul is, ám Amerikában már akkor is And Then There Were None címen adták ki. Ezt az eredeti brit változat is átvette, míg nálunk maradt Tíz kicsi néger jó sokáig. A könyvben a néger szó nem rasszista tartalmú, hanem tíz bábúra utal, melyek a szereplőket szimbolizálják. A sziget maga is Néger-sziget, ám ez át lett írva Katona-szigetre, illetve a tíz kicsi bábú is katona lett. Az átszerkesztés viszont nem sikerült elég jól, mivel azok a szövegrészek, melyek kifejezetten a fekete színre utalnak, benne maradtak a könyvben, és katonákkal nem működnek olyan jól. Ha a cím valóban a rasszra utalt volna, és tartalmazott volna fajgyűlölő megnyilvánulásokat, akkor megértettem volna az átírás szükségességét, ám mivel erről szó sincs, értetlenül állok az ügy előtt. Ha már a néger szót akarták mindenképp lecserélni, talán a Tíz fekete bábú működhetett volna, mivel feketére festett figurákról volt szó. Na mindegy.

Ha létezik olyan, hogy letehetetlen könyv, akkor ez a regény rá az illusztráció. Agatha Christie olyan mértékű feszültséget képes teremteni, hogy még álmodban is azon gondolkodsz majd, hogy vajon ki lehet a gyilkos. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy életem egyik legizgalmasabb olvasmánya volt, és már szabályosan türelmetlenné váltam, amikor le kellett tennem a könyvet, és nem folytathattam. Aztán persze dugiban találtam rá módot, de ez mellékes. A könyvet mindenkinek ajánlom. És ezúttal nincs „aki…” rész. EZT. MINDENKINEK. AJÁNLOM. PONT.

martuskaa>!
Agatha Christie: Mert többen nincsenek

Ez egyszerűen zseniális volt. Soha nem találtam volna ki, ki volt a gyilkos. Nagyon izgalmas és letehetetlen regény.

2 hozzászólás
AniEg P>!
Agatha Christie: Mert többen nincsenek

„Ha szigetre kerül az ember, az a legjobb benne, hogy nem mehet tovább… Elérkezett a dolgok végéhez…”

Korábbi AC-olvasós élményeim alapján volt sejtésem, mire is számíthatok, ám így is ért meglepetés. Természetesen jó értelemben.
A sztori sejtelmesen indul, de szinte előre sejteti az izgalmakat.
Tíz, látszólag egymástól teljes mértékben különböző személyt levélben invitál meg egy titokzatos ismerős, rövid vendégeskedésre, egy kis, kopár szigeten álló vendégházba. A kellemesnek ígérkező napok helyett azonban az idő múlásával hullani kezdenek az áldozatok, mint őszi legyek az első váratlan fagy reggelén. Míg végül már többen nincsenek… ugye. :D
Olvasás közben, homlokráncolva pillogtam, hogy akkor most mi is történt? Hol van a kutya elásva? Nagyon vártam, hogy megjelenjen a bohókás Ms. Marple, vagy Poirot felügyelő, esetleg Mr. Quin és megmagyarázza az eseményeket, de egyikük sem jött, a vezérhangya meg veszetten rohangált a fejemben tovább, megoldást keresve. A végén pedig leesett az állam.
Furfangos, tempós, sallangoktól mentes, (unalmas) leíró részeket mellőző, izgalmas történet volt ez. Alapvetően szívesen veszem, ha a detektívtörténetben kicsit megmutatkozik a lélektani háttér is, itt viszont a pergő események miatt fel sem tűnt, hogy jószerivel egy lemeztelenített, de abszolút korrekt bűnügyi regényt kaptam.
Tetszett! Jöhet a következő AC-történet!

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

theodora P>!

Eszébe jutott a tavalyi nyara. Az idei azonban a jelek szerint egészen más lesz. A Katona-szigeten…

16. oldal

theodora P>!

És dr. Armstrong ma már vitán felül beérkezett ember. Napjai teljesen le vannak foglalva. Alig van szabad ideje. Így aztán ezen az augusztusi délelőttön örült, hogy otthagyhatta Londont, és néhány napot egy szigeten tölthet a devonshire-i partok közelében.

20. oldal

hobor_ria >!

Blore, a hajdani detektívfelügyelő, halkan, rekedten így szólt Philip Lombardhoz:
– Tudja, mi jár az eszemben?
– Fölösleges találgatnom, úgyis megmondja.

181. oldal, Tizennegyedik fejezet

theodora P>!

– Remélem, tart még egy darabig. Mármint a jó idő. A nyár itt nálunk, Angliában, elég csalóka.

28. oldal

NagyVani>!

Egy sziget körül minden van valami varázslatos: már maga a „sziget” szó is fölkelti az ember fantáziáját. Elveszítjük a kapcsolatot a külvilággal: egy sziget külön világ. S lehet, hogy ebből a világból nincs is visszatérés?

Rietta>!

Az ember túlságosan természetesnek veszi a dolgokat…

108. oldal, hetedik fejezet (Helikon, 2020)

Rietta>!

– Mindenki a felebarátunk, akár fekete, akár fehér – mondta élesen Emily Brent.

109. oldal, hetedik fejezet (Helikon, 2020)

Mirand_a>!

Tíz kicsi katona éhes lett egyszer; s vacsorázni ment,
Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.
Kilenc kicsi katona későn feküdt le, s rosszat álmodott,
Egy el is aludt másnap, s nem maradt, csak nyolc.
Nyolc kicsi katona sétára ment egy szép kis szigeten,
Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten.
Hét kicsi katona tűzifát aprít, gyújtóst hasogat,
Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt.
Hat kicsi katona játszadozik a kaptárok között,
Egyet megcsíp egy kis méh, és nem marad, csak öt.
Öt kicsi katona tanulgatja a törvény betűjét,
Egyik bíró lesz a végén, s marad, csak négy.
Négy kicsi néger tengerre száll, és egy piros lazac
Egyet lépre csal, bekapja, s csak három marad.
Három kicsi katona állatkertben jár, egy nagy medve jő,
Egyet keblére ölel, és így marad kettő.
Két kicsi katona kiül a napra s sütkérezni kezd,
Egyik pecsenyévé sül és nem marad, csak egy.
Egy kicsi katona magára hagyva, árván ténfereg,
Felköti magát, és vége is, mert többen nincsenek.

40. oldal, 2. fejezet

Lady_B>!

Öt ellenséget láncolt egymáshoz az életben maradás ösztöne.
És egyszerre mintha nem is lettek volna már emberi lények.Vadállatokká fejlődtek vissza.

201. oldal

konyvolvaso >!

Tiz kicsi katona éhes lett egyszer, s vacsorázni ment,
Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.

40. oldal

1 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Thomas Harris: A vörös sárkány
Stephen King: A ragyogás
Stephen King: Borzalmak városa
Patricia Highsmith: Idegenek a vonaton
Gaston Leroux: Az operaház fantomja
Ian Fleming: Casino Royale
Shirley Jackson: Hill House szelleme
Mario Puzo: A Keresztapa
Stephen King: Kedvencek temetője