Lord ​Edgware Dies (Hercule Poirot 9.) (Arthur Hastings 7.) 81% 17 csillagozás

Bármennyire is váratlannak érzem a végén a megfejtést Agatha Christie regényeiben, mostanra már beépült a tudatomba olvasás közben, hogy várakozzak a csavarra. Így ebben az esetben sem voltam meglepve, hogy a csavar menetrend szerint érkezett ezúttal is. Azt már megszokhattam, hogy az írónő fokozatosan terelgeti az olvasó gyanúját egyik vagy másik (olykor előbb egyik, aztán másik) szereplő irányába, hogy aztán a végén kiderüljön, hogy valaki egészen más volt az, akiről az írónő igyekezett már idejekorán elterelni a gyanút. Persze, miért is változtasson egy jól bevált recepten, amikor annyiféleképpen meg lehet bolondítani. Általában persze ezek a csavarok jól működnek, sőt, néha kiváltképpen brilliánsak tudnak lenni, mint akár az Ackroyd-gyilkosság, az Orient Expressz, vagy épp a Tíz kicsi néger esetében. Más esetekben kevésbé sikerülnek jól, de nem is lehet minden regény egyformán kiemelkedő, már csak a „kiemelkedő” definíciójából adódóan sem. Sajnos ezt a regényt inkább olyannak találtam, amelyből a többi ki tud emelkedni. Azért lényegesen jobb volt, mint amilyen – emlékeim szerint – például a Bertram szálló volt, vagy épp a Nyaraló gyilkosok, de nem tudta megközelíteni a fentebb említett csúcsregényeket. Azért, természetesen, Agatha Christie van annyira jó író, hogy még a másodvonalbeli, sőt, középszerű krimijeit is bőven érdemes elolvasni, mert legfeljebb a még jobbakhoz képest keltenek csalódást az olvasóban.

Ami jó, minden nyelven jó.

Első olvasás és végig bevitt az erdőbe Agatha Christie, fogalmam se volt, hogy ez lesz a vége… Pedig nem is olyan bonyolult, ha belegondolunk. Hiába, a szürke agysejtjeim kb Hastings szintjén állnak csak… Valamiért viszont nem nagyon szerettem magát a történetet meg a szereplőket, ezért a viszonylag kevés csillag.

Meglehetősen élveztem. Ki gondolta volna, hogy a legegyszerűbb magyarázat ugyan a megoldás, mégis annyi bonyodalom révén, hogy tulajdonképpen a bonyolultabb megoldás is lehetne. Az egyébként is tetszett, hogy a fejezetek sorban górcső alá vesznek minden bizonyítékot, szemtanút és lehetséges gyanúsítottat a titkárnőtől a feleségen át a komornyikig, Poirot pedig szokásához híven alapos és addig elemezget, amíg rá nem jön a dolgok nyitjára. A kis illusztráción a levélről picit meglepődtem, nem számítottam rá ebben a könyvben.

Az Ackroyd gyilkossag mellett ez a masik kiemelkedoen jo Poirot regeny. Sajnos mivel mar olvastam korabban, igy emlekeztem a tortenetben levo csavarra, ennek ellenere is elvezetes olvasmany volt.

Pofonegyszerű. Tudhattam volna…

Azok a leghangulatosabb történetek, amelyeket Hastings mesél el.
Úgy kell Poirotnak Hastings, mint Sherlock Holmes-nak Wattson. :)
És elég hamar rájöttem a csavarra, és tudtam, ki a gyilkos, meg hogy hogyan.
Persze voltak részek, amik magyarázatra szorultak, és Poirot magyarázata után lett kerek egész a sztori, mint mindig. :)

A szokásos Agatha Christie minőség és élmény. Tele fordulatokkal.
Azért csak 4*, mert a szereplőkhöz valahogy nem tudtam kapcsolódni. Nem éreztem empátiát, még a gyilkos is hidegen hagyott. :)