Királyok ​és kalandorok (Battle főfelügyelő 1.) 92 csillagozás

Agatha Christie: Királyok és kalandorok Agatha Christie: Királyok és kalandorok

Egy botrányt keltő emlékirat kéziratát és egy ismeretlen asszony szerelmes leveleit veszi át Anthony Cade Afrikában egyik barátjától. Mindkettőt Londonba kell vinnie, az egyiket eljuttatni rendeltetési helyére, a másikat visszaadni a feladónak. A kéziratot azonban többen is meg akarják kaparintani, a leveleket ellopják, írójukat megzsarolják. Ezt már Cade sem hagyhatja annyiban, s kezdetét veszi egy sok-sok izgalommal járó, gyilkosságokkal megspékelt, szerelemmel fűszerezett történet, amely természetesen egészen meglepő fordulattal ér majd véget.

Chimneys titka címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1925

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Pesti Hirlap Könyvek

>!
Hungalibri, Budapest, 1997
270 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639021059 · Fordította: Gáspár Artur

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Lord Caterham


Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

>!
Levandra P
Agatha Christie: Királyok és kalandorok

Elsőre kicsit szokatlannak találtam a fiktív szálat a regényben, nehezen azonosultam vele. A koncepció tetszett, jó volt a kivitelezés és a csavarok miatt többször is meg lettem vezetve. Egyetlen gyenge pontjának a kreált valóságot éreztem. Kár érte.

>!
csgabi MP
Agatha Christie: Királyok és kalandorok

Kellett egy kis idő, amíg belerázódtam a történetbe, de ez talán csak azért volt, mert ez nem a hagyományos, Christie-től megszokott krimi (hasonlóan A titkos ellenfélhez). Egyébként nagyon élveztem a regényt, igazán kalandos és fordulatos volt. Ugyan a vége nem volt teljesen meglepetés, mert menet közben ki lehetett következtetni egy részét, de ez nem vont le az értékéből.

>!
janetonic P
Agatha Christie: Királyok és kalandorok

Eddig ez tetszett a legkevésbé: álruhás herceg és romantikus happy end, hát ezt azóta sem tudom hova tenni. Még jó, hogy van sok másik kötet is.

5 hozzászólás
>!
ÁrnyékVirág
Agatha Christie: Királyok és kalandorok

Az Agatha Christie életmű végéhez közeledek, és úgy tűnik, nem a legjobb darabok maradtak utolsóknak. Ez inkább kalandregény, bár van benne gyilkosság és nyomozás is. De van benne szerelem, politikai cselszövés, egy fiktív balkáni állam, Herzoszlovákia és az ő trónörökösei, arisztokratái, és a világ másik feléig nyúló érdekeltségeik, na meg persze a pénz… nekem egy kicsit kaotikus katyvasz volt, túl sok mindent akart egyetlen regénybe süríteni az írónő, és talán ez a kalandregény műfaj nem az, ami a legjobban illett hozzá.
Anthony Cade-t azért bírtam, laza egy fickó :)
spoiler

5 hozzászólás
>!
Mariann_Czenema P
Agatha Christie: Királyok és kalandorok

3,5 csillag az ötből, nagyon könnyed darab, olyan módon fordulatos, mesebeli vége van, hogy lehetetlen komolyan venni.
(spoileres értékelés róla:
http://czenema.blogspot.hu/2016/10/agatha-christie-kira…)

>!
Zimmermann_Zita P
Agatha Christie: Királyok és kalandorok

Nem a megszokott AC krimi, inkább kalandregény, van benne minden: gyémántok, titkos bűnbanda, szuperbűnöző, és ahogy a cím is sejteti, királyok és kalandorok, na meg persze egy szerelmespár, akik a végén egymásra találnak.

>!
Kisanna 
Agatha Christie: Királyok és kalandorok

Nagyon szeretem az ilyen vidám, fordulatos, könnyed kalandregényeket. Lehet, hogy néhány dolog sablonos és kiszámítható, de kikapcsolódásnak tökéletes olvasmány. A mellékszereplők voltak a kedvenceim, különösen Lord Caterham, teljesen megegyeznek a politikai nézeteink.

>!
Pancsurka
Agatha Christie: Királyok és kalandorok

Ebben annyi fordulat volt, hogy az valami hihetetlen. Itt aztán tényleg senki sem az, akinek látszik, sőt…
Nem ez lesz a kedvenc könyvem az írónőtől, sőt nekem rá kell jönnöm, hogy azokat a könyveit szeretem igazán, ahol Poirot feltűnik, és a kis agysejtjei tornáztatásával pikkpakk megoldja az esetet.
Battle felügyelővel sincs semmi gond, de néha kicsit fárasztó számomra.

>!
mamono
Agatha Christie: Királyok és kalandorok

Ismét egy nem túl szokványos történet, ámde ennek ellenére nagyon élveztem. Ez is talán inkább kalandregény volt gyilkossággal, mint krimi, hiszen csak úgy pörögtek az események. Volt itt minden, mi szemszájnak ingere (spoiler). Igazi kaland volt az egész könyv.
A szereplők is kedvelhetők voltak. Anthony Cade-et igazi kaland volt figyelni ahogy folyton nyomoz, és lépten-nyomon melléfog, spoiler. Ott volt mellé Virginia Revel, aki szintén érdekes személyiség. spoiler

>!
u_san
Agatha Christie: Királyok és kalandorok

Újból egy nem túl szokványos Agatha Christie, ami kifejezetten elnyerte a tetszésemet. Az események szerintem itt sokkal pergősebbek, elég sok szálon futnak, amik először a világ négy tája felé indulnak el, és végül természetesen kiderül, hogy minden mindennel összefügg. A nyomozás is többé-kevésbé két szálon fut, Anthony Cade magánakcióiból és Battle felügyelő hivatalos nyomozásából állt. Battle tulajdonképpen egyáltalán nem kap nagy szerepet nem egy Miss Marple, vagy Poirot, akinek az egész nyomozását nyomon követjük, még csak hihetetlen komplex személyisége sincs, vagy mondhatjuk úgy, hogy szinte egyáltalán nincs személyisége. Ő csak egy rendőr, egy egészen okos rendőr, de nem, egy főszereplő. (Szóval igazából nem mondanám ezt a könyvet Battle felügyelő könyvének.) Ezt persze egyáltalán nem találtam zavarónak, bőven kárpótolt a többi karakter, akik viszont még mindig zseniálisak. A két kedvencem Lord Caterham, és Virginia Revel volt. Elképesztőek voltak mind a ketten.
Elméleteket persze lehet gyártani bőven, és a legvége szerintem nem okoz hatalmas meglepetést, de azért több elkövetője van itt a bűntetteknek, és némelyek határozottan megleptek.


Népszerű idézetek

>!
BZsofi +SP

– Azt hittem, szívesen beszélgettél vele a molyos, régi könyveidről.

XXI. fejezet. Isaacstein úr útibőröndje.

1 hozzászólás
>!
Maya

A szerelem nem orvosság, amelyet azért vesz be az ember, hogy ne lássa a környezetét … nem szabad azzá tenni, mert siralmassá válnék … a szerelem ennél sokkal több lehet. Mit gondol, mi volt a nézete a királynak s a kolduslánynak a házaséletről, amikor már egy vagy két évig házasok voltak? Nem sajnálta-e a lány a rongyait, a szabad életet, s azt, hogy mezítláb járhatott? Elhiheti, hogy sajnálta. Jóra vezetett volna-e, ha a király a kedvéért lemondott volna a koronájáról? Ebből jó nem származhatott volna. A király nagyon rosszul játszotta volna a koldus szerepét. S nincs asszony, aki tisztelni tudja a férfit, ha rosszul végzi a dolgát.

210. oldal (XXII. fejeyet - A vészjel)

>!
Boglárka_Madar P

Tudja, amikor nagyon fiatal voltam, nagyon demokratikus volt a gondolkodásom. Hittem a tiszta eszményekben, s az emberek egyenlőségében. Különösen nem hittem a királyok és hercegek elhivatottságában.
– S azóta…? – kérdezte Battle furfangosan mosolyogva.
– Óh, azóta sokat utaztam és megismertem a világot. Ugyancsak kevés egyenlőséget láttam. Megjegyzem, változatlanul hiszek a demokráciában. De ezt csak erős kézzel lehet a népekre ráerőszakolni, a fejükbe beleverni. Az emberek nem akarnak testvérek lenni… talán egy szép napon azok lesznek, de ma még nem. Akkor halt ki a lelkemből az emberek testvériségére vonatkozó hitem utolsó szikrája, amikor a múlt héten Londonba érkezve láttam, hogy a földalatti vasútra várakozók a világért se mozdulnának egy centit sem, hogy másoknak is jusson hely. Egyelőre még nem tudjuk az embereket szép szóval angyalokká változtatni. De bölcs eréllyel és erővel kényszerítheti őket, hogy egymással szemben tisztességesebben viselkedjenek. Talán tízezer év múlva. Az ember ne legyen türelmetlen. A fejlődés lassú folyamat

>!
Maya

… mindig a legjobb az igazat megmondani. Egy hazugság hazugságok tömkelegébe keveri az embert … és a folytonos hazudozás roppantul egyhangú.

65.-66. old. (VIII. fejezet - A halott)

>!
u_san

– Nem leszek itthon. Ranelaghon leszek. Mit jelent ez a formális látohatás? Talán a kezemet akarja megkérni?
– Nem lepne meg.
– Mert ha erről volna szó, megmondhatná neki, hogy előnyben részesítem azokat a férfiakat, akik hirtelen elhatározásból kérik meg a kezemet.
– Mint én?
– Magánál, Bill, ez már nem hirtelen elhatározás, hanem megszokás.
– Virginia, maga mindig…
– Nem, nem, nem Bill! Nem szeretem, ha nekem reggeli előtt vallanak szerelmet.

>!
u_san

– Sosem ebédelek. Az ebéd rossz szokás. Egészséges ember ne egyék napközben többet, mint egy banánt és egy kétszersültet.

>!
ÁrnyékVirág

A legtöbb ember bármit tesz, csak arra gondol, hogy a szomszédok mit szólnak majd hozzá. De a csavargó és az arisztokrata nem törődik ezzel…ők mindig azt teszik, ami az eszükbe jut, és sohase törődnek mások véleményével.

>!
Maya

– Óh, azóta sokat utaztam és megismertem a világot. Ugyancsak kevés egyenlőséget láttam. Megjegyzem, változatlanul hiszek a demokráciában. De ezt csak erős kézzel lehet a népekre ráerőszakolni, a fejükbe beleverni. Az emberek nem akarnak testvérek lenni… talán egy szép napon azok lesznek, de ma még nem. Akkor halt ki a lelkemből az emberek testvériségére vonatkozó hitem utolsó szikrája, amikor a múlt héten Londonba érkezve láttam, hogy a földalatti vasútra várakozók a világért sem mozdulnának egy centit sem, hogy másoknak is jusson hely. Egyelőre még nem tudjuk az embereket szép szóval angyalokká változtatni. De bölcs eréllyel és erővel kényszerítheti őket, hogy egymással szemben tisztességesebben viselkedjenek. Talán tízezer év múlva. Az ember ne legyen türelmetlen.

216. oldal (XXIX. fejezet - Anthony új állást vállal)

>!
u_san

– (…) Bill, maga nagyon kedves, és én szeretem. Ki merném jelenteni, hogy holnap reggel … mondjuk körülbelül tíz órakor, amely időpont nem izgatja fel feleslegesen az indulatokat … képes lennék magát megcsókolni.
– Mindig azt hittem – mondta Bill –, hogy az ilyesmit legjobb a pillanat hatása alatt cselekedni.
– Most más dolgunk van.

>!
SophieOswald

– A detektívtörténetek többnyire zöldségek – felelte Battle közömbösen –, de az embereket szórakoztatja – tette utóbb hozzá –, és néha hasznát is lehet venni.
– Milyen irányban?
– Lovat adnak az alá az általános nézet alá, hogy a rendőrség ostoba.

187. oldal


A sorozat következő kötete

Battle főfelügyelő sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Edgar Wallace: A zöld íjász
Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája
Gerald Durrell: Istenek kertje
Terry Pratchett: Erik
J. K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg
P. G. Wodehouse: Megőrült, Jeeves?
P. G. Wodehouse: Majd a Tóbiás!
Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
Neil Gaiman: Sosehol
John Dickson Carr: A kísértetek háza