Hétvégi ​gyilkosság (Hercule Poirot 25.) 263 csillagozás

Agatha Christie: Hétvégi gyilkosság Agatha Christie: Hétvégi gyilkosság Agatha Christie: Hétvégi gyilkosság Agatha Christie: Hétvégi gyilkosság

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A bájos Lucy Angkatellről mindenki tudja, hogy meglehetősen szertelen teremtés – de azt a kétes ízlésre valló gondolatot mégsem tételezte volna fel róla Hercule Poirot, hogy amikor őt, a közismert mesterdetektívet, meghívja egy szép őszi vasárnap ebédre, a kertben gyilkossági jelenetet rendez a tiszteletére! Márpedig az úszómedence szélén, nagyon is színpadias pózban, mozdulatlan férfi hevert, fölébe üres tekintetű nő hajolt, kezében revolverrel – és a jelenet rendezőjének még arra is volt gondja, hogy a „hulla” szíve tájáról piros festék csorogjon a medence kék vizébe… Poirot mester csakhamar ráébredt, hogy igazságtalanul gyanúsította vendéglátóit: a hulla is valódi – a gyilkosság is. Vajon miért nem tud mégsem szabadulni attól az érzéstől, hogy az elébe táruló jelenetet mégiscsak – megrendezte valaki?…

Eredeti mű: Agatha Christie: The Hollow

Eredeti megjelenés éve: 1946

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Fekete Könyvek, Agatha Christie - „keretes” könyvek

>!
Európa, Budapest, 2011
318 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630793285 · Fordította: Vermes Magda
>!
Aquila, Debrecen, 2006
288 oldal · ISBN: 963679488X · Fordította: Vermes Magda
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2005
288 oldal · ISBN: 9635488882 · Fordította: Vermes Magda

4 további kiadás


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Hercule Poirot


Kedvencelte 10

Most olvassa 12

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

>!
Levandra P
Agatha Christie: Hétvégi gyilkosság

Ahova Poirot meghívják vendégségbe ott számítani lehet egy gyilkosságra. Sokszor a történetben szereplő orvosból lesz a gyilkos, vagy az áldozat.
Ez egy vagy túl egyszerű ügy, vagy egy zseniális elmével van dolgunk, ahogy Poirot is gyanakodott az esetet vizsgálva.. Azon kivételes alkalma egyike volt ez az olvasásom, amikor szereplő bemutatásánál meg volt a gyilkosom. Legtöbbször nem sikerül így ráhibáznom. Egy keveset vitatkoztam magammal, hogy nem lehet ennyire sima ügy, hogy kell lennie egy csavarnak, valami titoknak, de ezúttal a nagy titkok elmaradtak. Poirot nekem ebben a kötetben is kevés volt, szinte nem is látta el a funkcióját. Olyan volt mintha a kis kíváncsi tojásfejű, minket vizsgáztatna székében hátradőlve, hogyan oldjuk meg az esetet. Jobban szeretem, mikor ő nyomoz és villogtatja kissé egoista, ámde szerethető személyiségét. Egyébként az ügy megoldhatósága azért is volt könnyű, mert több karakterből keveset mutatott meg nekünk az író, így hamar ki lehetett őket zárni, és a másik véglet is jelen volt, amikor túl sokat mutatott meg valakiből, terelve rá a gyanút.

>!
encus625 P
Agatha Christie: Hétvégi gyilkosság

Nagyon régen olvastam már a könyvet, de szinte semmire sem emlékeztem már belőle, csak a gyilkosra. :)
Elég furcsa figurákat rakott ebbe a könyvbe Christie, talán túlságosan is sok különc volt köztük. Néha 1-1 hasonló alak felbukkan a könyveiben, de hogy ezek mind egy regényben lépjenek színre… Nem tartozik a kedvenceim közé ez a könyv, talán pont emiatt. Poirot is keveset szerepel, a gyilkosság is csak közel a könyv harmadához történik meg. Nem egy pörgős könyv, csak amolyan langyos. Szóval a 4,5 csillag is sok talán, amit adtam.

>!
Európa, Budapest, 2011
318 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630793285 · Fordította: Vermes Magda
>!
Hoacin
Agatha Christie: Hétvégi gyilkosság

Többen vélték unalmasnak, de szerintem határozottan a jobb Christie krimik közül való. A cselekmény nem pörög, inkább elmélyül az előzményekben és megágyaz a baljós hangulatnak, miközben Angkatell néni elképesztő logikai bakugrásokkal, és meghökkentő csapongással röpköd végig a történeten. Őladysége kommunikációja legalább annyira szórakoztatott, mint amennyire elborzadtam némely megnyilvánulásától, mindenesetre a legüdítőbb Agatha Christie karakterek között szerepel nálam. Homár a névjegytálcán, pisztoly a tojások alatt, a héten tönkrement a 12548. teáskanna… érdekes a hölgy háztartása.
„- A rendőröknek nyilván igen fontos az indítóokfolytatta Lady Angkatell.Imént a kórházi ápolónőket említettük… azt hiszem, John Christow… vörös hajú, pisze orrú ápolónő volt… egészen csinos. De persze mindez nagyon régen volt, és talán nem érdekli a rendőrséget.
Szóval elmondható, hogy ezúttal is sikerült szép csokrot összefűzni a furcsa figurákból: maga a gyilkosság utáni nyomozás egészen eltörpül szereplőink lélektani bonyodalmai mellett. Szeretem, ahogy újabb és újabb rétegeket hántunk le a karakterek személyiségéről, ahogy más és más megvilágításba kerülnek az emberek, és az egymáshoz fűződő viszonyaik. A gyilkos sejthető volt, de bevallom, annyira elvonta a figyelmem a szereplők lelkiállapota, hogy majdhogynem másodlagosnak éreztem az egész lövöldözés utáni nyomozást.
Érdekes mellékinformációk, amiket megtudhattunk: a kínai tea gyenge, léteznek házias, családias bajuszok, továbbra sem nyerő mártírnak lenni, nitroglicerint gyártani kedves dolog, a lovak érdekes asszociációkat takarnak, továbbá nehéz megőrizni az áhítatos hangulatot, mikor valaki náthás hangon mond mindenfélét.
Ami még tetszett: a helyszín, az erdős-ligetes Szilfaberek, ami maga a visszhang… és hogy magunk elől nem szaladhatunk el. És Poirot (komoly? udvarias? adott pillanatban igaznak vélt?) megjegyzése: „Ön a legremekebb ellenfél, akivel valaha is dolgom volt.”
A top25 Agatha Christie mű közt szerintem ez is ott van. :)

És te, Edward, hogy s mint vagy, mit csináltál, amióta utoljára találkoztunk?
Semmit, Henrietta.
Ez nagyon békésen hangzik.

>!
Orsi_olvas
Agatha Christie: Hétvégi gyilkosság

Nagyon-nagyon szerettem ezt a történetet!
Ebben a regényben is nagy szerepet kap a pszichológia. Voltak pontok mikor elbizonytalanodtam, de alapvetően rájöttem a megoldásra.
Az angol vidék, a szereplők, a birtok nagyon elevenen jelent meg előttem, tényleg ott voltam, láttam a Poirot számára rendezett színművet. A karakterek is nagyon érdekesek voltak, habár az elhunytat nem zártam a szívembe.
Remek történet volt!

>!
Gorkie P
Agatha Christie: Hétvégi gyilkosság

Ez sajnos nem lesz a kedvencem.
Az első kb 100-120 oldalon semmi sem történik, csak a szereplők bemutatása. Elég vontatott volt. A gyilkosság után már valamivel érdekesebb lett, vagyis inkább Poirot feltűnéseivel, de nem sokat szerepelt sajnos. Azok a részek viszont jók voltak. A gyilkos nem volt meglepetés számomra, csak Henrietta „szerepe” a dologban.
Olyan furcsa volt az egész család, valami nagy csattanót vártam volna róluk. Hiányérzetem maradt. :(

>!
Európa, Budapest, 1977
270 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630705990 · Fordította: Vermes Magda
>!
pável P
Agatha Christie: Hétvégi gyilkosság

"Meghívtam vasárnap délre azt a bűnügyi fickót. Legalább szórakoztató lesz, nem gondolod?
– Bűnügyi fickót?!…
– Olyan tojásfejű. Bagdadban kinyomozott valamit, mikor Henry volt ott a főbiztos."

A.C. mesteri ügyességgel a könyv feléig feszíti a húrt, hogy biztos az lesz-e az áldozat, akiről mi is egyre inkább azt véljük – így aztán szinte megváltás lesz az olvasónak a gyilkosság pillanata, de onnantól meg a híres orron fogva vezetés művészete veszi kezdetét.
Mert megint mindent jól felfordít és összezavar – azt elárulom, az idézeteimben ott a kulcs, nem dugtam el én sem, Agatha becsülettel a képünkbe kacaghat a végén: – Én szóltam!
Ám ez a ködösítés szinte már rutin nála, ezen túl még tele van gyönyörű portékkal, humorral a gyerkőcökről (a doki kisfia amilyen közveszélyes, olyan cuki) és szellemességekkel, lélekbúvárlattal, csak pislogunk.

Vajon a következő kijelentés felér egy beismerő vallomással?

„Nemigen emlékszem az ügyre, sohasem tartom érdekesnek, hogy ki kit ölt meg. Úgy értem, ha már meghalt valaki, szerintem nem lényeges, hogy miért, és ostobaság akkora hűhót csapni miatta.”
Írónő így még nem írta meg a férfilélek vívódását a szerelem emésztő tüze és a biztos, uncsi révbe érés közt. A doki nem akármilyen alak: lemondott a szép színésznőről és elvette a butácska, csúnyácska Gerdát:

„Úristen, de unja az egészet. Kék tenger, forró homok, enyhe, finom mimózaillat… Tizenöt éve. Ennek egyszer s mindenkorra vége… hála istennek vége! Volt hozzá bátorsága, és véget vetett az egész dolognak. „Bátorság? Annak nevezed?” – szólalt meg a lelke mélyén megbúvó kis ördög. Pokolian fájt… De véghezvitte, elszabadult, hazajött, és feleségül vette Gerdát. Nem csinos a titkárnője, nem csinos a felesége. Ezt akarta, nem? Elege volt a szépségből, nem? Látta, mire képes a Veronica fajtájú nő, milyen hatással van szépsége minden körülötte levő férfira. Veronica után biztonságot akart. Biztonságot, békességet, odaadó ragaszkodást, az élet nyugodalmas, maradandó dolgait, valójában: Gerdát! Olyan élettársat akart, aki magáévá teszi az ő életszemléletét, elfogadja, amit ő határoz el, és soha, egy percig sem gondolkozik a saját fejével. Ki is mondta azt, hogy az élet igazi tragédiája az, ha megkapjuk, amit kívánunk?”

Ha nincs a gyilkosság, úgyis meghal az egész család, mikor rájuk robban a lakás:

„Az ólomsók könnyebben oldódnak hideg vízben, mint melegben – közölt egy további tudományos tényt Terence az ebédlőben. Várakozásteljesen nézett anyjára, ha nem is túlzott reménnyel. A kisfiú véleménye szerint minden szülő szánalmasan kiábrándító. – Tudtad ezt, anyu? – Nem értek a kémiához, drágám. – Olvashatnál róla egy könyvet. A kisfiú hangjában szomorúság bujkált.”

„Terence enyhe kíváncsisággal szemlélte anyját. Ösztönösen érezte, hogy nitroglicerint előállítani nem olyanfajta szórakozás, amilyet a szülők helyeselnek. Ravasz megfontolással tehát úgy választotta meg az alkalmas percet szándéka közlésére, amikor meglehetős biztonsággal számíthatott rá, hogy szárazon megússza vele. Jól számított. Ha véletlenül valami kalamajka támadna, sértődött ábrázattal kijelentheti: – Én szóltam anyának… Most mégis némi csalódásfélét érzett. „Még anyának is tudnia kellene, mi a nitroglicerin!” – gondolta. Fölsóhajtott. Elfogta az a mérhetetlen magányosság, amilyet csak gyermekkorban él át az ember. Apa türelmetlen ahhoz, hogy meghallgassa, anya figyelmetlen, Zena csak egy buta lány. Oldalak és oldalak tele érdekes, kémiai kísérletekkel. Ki törődik velük? Senki!”

Veronica felbukkanása a semmiből, a gyufásdobozos jelenet az estélyen a megfilmesítésekben is remek jelenet:

"Lady Angkatell ásított. – Késő van – mormolta –, feküdjünk le. Okvetlenül meg kell néznünk ezt a nőt az egyik filmjében, Henry. A mai este után meg vagyok róla győződve, hogy pompásan játszik.
– Pompásan játszik? – kérdezte Midge, mikor odafönt jó éjszakát kívánt Lucynak.
– Nem gondolod te is, drágám?
– Úgy látom, Lucy, szerinted valószínűleg volt egy doboz gyufája otthon a Galambdúcban. – Nyilván több tucat is, drágám. De azt meg kell hagynunk: csakugyan remekül szerepelt!"

Poirot és a hol pointilista, hol kubista természet viszonyának pazar jellemzése:
„Ő nem angol földesúr, és eszében sincs úgy öltözni, mint az angol földesurak, ő Hercule Poirot! Az igazat megvallva, nem túlságosan szerette a vidéket. A Pihenőrév nevezetű hétvégi házat annyi barátja magasztalta előtte, míg végül engedett a rábeszélésnek, és megvette, noha tulajdonképpen szabályos kocka alakja volt az egyetlen, ami tetszett neki rajta. A környező tájékkal nem sokat törődött, bár tudta, hogy híres a szépségéről, túlságosan nélkülöz-te azonban a szimmetriát, hogysem elnyerje Poirot tetszését. Különben sem kedvelte valami nagyon a fákat, mert hullatják a leveleiket, ez pedig rendetlenség! A nyárfát még csak elviselte, a szabályos kúp alakú araukária-fenyőt pedig határozottan helyeselte, de ez a vadul burjánzó tölgy-és bükkrengeteg hidegen hagyta… Az ilyen tájékot szerinte legjobb egy autó ablakából kitekintve élvezni délután, ha szép az idő, és aztán quel beau paysage! – mily gyönyörű vidék! – fölkiáltással visszahajtani egy jó hotelba.”

Hiába, Poirot társasági ember:
„Első ízben látogatott el Angkatellékhez, és úgy vélte, fölszólítás nélkül nem való igénybe venni a rövidebb utat, különösen mikor az ember társadalmilag fontos személyek vendége. Az igazat megvallva, Hercule Poirot-nak hízelgett ez a meghívás. – Je suis un peu snob* – mormolta.”
(* Kissé sznob vagyok.)

Angol főurak: a lakáj nevében járatják a pletykalapokat, úgy nem ciki.

„David olyasmit dörmögött, hogy sohasem olvassa a News of the Worldöt. – Én mindig – jelentette ki Lucy. – Úgy teszünk, mintha csak a cselédeknek járatnánk, de Gudgeon olyan megértő, sohasem viszi ki, csak tea után. Rém érdekes lap, csupa olyan nőről ír, aki a gázsütőbe dugta a fejét… hihetetlen, milyen sokan vannak! – Mit csinálnak majd a jövőben, amikor minden villannyal működik majd? – kérdezte enyhe mosollyal Edward.”

Ügyes maszkok: Poirot nem lát a buta arcok mögé.

„Egyszerű az egész. – Igen, igen – dünnyögött Poirot. Egészen egyszerűnek látszik. Pontosan így követne el egy bűntettet olyasvalaki, mint Gerda Christow, gondolta. A szűk látókörű, de mélyen szerető asszony hirtelen föllobbanó keserűségében minden bonyolult ravaszkodás nélkül folyamodnék erőszakhoz. Mégis… bizonyára lett volna benne egy szikrányi önfenntartási ösztön. Vagy annyira elvakult, olyan sötét kétségbeesés szállta meg, hogy teljesen elborult elmével cselekedett? Poirot fölidézte magában az asszony üres, kábult arcát. Nem tudta… egyszerűen nem tudta. Pedig érezte, hogy tudnia kellene.”

Nem csak Poirot van bajban: az egyszerű detektív úgy mozog a kastélyban, mint elefánt a nippüzletben.

„Az ördög ismeri ki magát itt ezeken az embereken, gondolta homlokát ráncolva Grange felügyelő.”

Poirot ars poetikája!

„– Ezt meg tudom érteni, mademoiselle. Ön művész. – És maga nem, monsieur Poirot? Poirot félrehajtotta a fejét. – Ez aztán kérdés. Egészben véve azt mondanám: nem. Ismerek művésziesen véghezvitt bűntetteket… a képzelet megannyi remekét… a megoldásuk azonban… nem, ahhoz nem alkotóképesség kell, hanem szenvedélyes igazságszeretet.”

Poirot lelki társra lel – és még csinos nő is az illető.

„Henrietta vállat vont. Odajött, és leült Poirot mellé a pamlagra. – Szeretem meghatározni a dolgokat… amilyen pontosan csak lehet – mondta lassan. Poirot egyre növekvő érdeklődéssel nézett a lányra.”

Bajuszhatározó. Egy bajusz zárakat nyithat meg!

„Nos, monsieur Poirot, mit csináljak? Menjek oda Grange felügyelőhöz, és mondjam… mit lehet mondani egy olyan bajusznak? Annyira házias, családias bajusz! Poirot keze önkéntelenül fölemelkedett saját, büszkén viselt ékességéhez. – Ezzel szemben az enyém, mademoiselle? – Monsieur Poirot, a maga bajusza a művészet diadala. Páratlan! Egyedülálló! – Úgy van.”

Ahol van konyhalány, ott van információ!

„– Csak ki vele, Coombes! – biztatta Grange. – Ne törődjön monsieur Poirot-val, neki már bele se fér a fejébe mindaz, amiről maga még húsz év múlva sem tud majd semmit. – Igenis, felügyelő úr. Az a helyzet, hogy sikerült valamit kiszednem a konyhalányból. Grange félbeszakította. Diadalmasan fordult Poirot-hoz. – Nem megmondtam? Ahol van konyhalány, ott van remény. Úristen, mi lesz velünk, ha senki sem tart már konyhalányt! A konyhalányok fecsegnek. A szakácsnő és a magasabb rangú cselédek úgy elnyomják folytonos rendreutasításukkal, hogy csak természetes, ha kikívánkozik belőle, amit tud, és elmondja valakinek, aki szívesen hallgatja. Folytassa, Coombes.”

Agatha még odatesz egy kis romantikát a legvégére:

„Egyszerre Midge kissé bizonytalanul elnevette magát. – Nézd csak, Edward – mondta –, előmászott egy svábbogár, és ránk bámul. Nem édes? Sohasem hittem volna, hogy ennyire tudnék szeretni egy svábbogarat! Aztán álmodozva hozzátette: – Hát nem furcsa az élet! Itt csücsülünk a konyha kövén, még érződik a gázszag, körü- löttünk rajzanak a svábbogarak, és úgy érezzük, ez maga a mennyország.”
(2014k)

>!
Ibanez MP
Agatha Christie: Hétvégi gyilkosság

Egy megszokott felépítésű, jó kis AC-sztori. Poirot itt kissé későn csatlakozik be és nem is igazán brillírozik, vagyis nem tudjuk most olyan nyíltan követni a megfigyeléseit, mint máskor, s a vége sem lesz olyan ütős, mint a többi Poirot-ban volt (sőt, én kihagytam volna a teajelenetet, de végső soron érhető, hiszen nehéz lett volna megnyugtatóan lezárni a könyvet ennek hiányában). A gyilkosság pillanatában jó volt a tippem a gyilkosra, aztán végül mégis elkalandoztam másfelé (én a vége felé már David-et kezdtem gyanúsítani, mivel vele nem törődött az írónő, de aztán elvetettem, mikor jött a róla szóló bekezdés, hogy mennyire ellene van mindennek és agresszivitást is mutat.). S végül csak az első megérzésem lett a helyes! Kár, hogy Poirot sokára csatlakozik, de tény, hogy ismét egy sötét, problémáktól nem mentes családi közegbe kerülünk, ahol szinte mindenkinek megvan az oka, hogy kinyírjon egy-két szereplőt :-D

>!
KillerCat P
Agatha Christie: Hétvégi gyilkosság

Levontam fél csillagot,mert már az elején tudtam,hogy ki a gyilkos. De azért szépen megcsavarta a sztorit :-)

>!
Shauna P
Agatha Christie: Hétvégi gyilkosság

Ebben a regényben egy kicsit a „másik oldaláról” fogta meg a gyilkosságot az írónő, mint ahogy általában szokta, és ez nagyon jót tett a történetnek. Megismerhettük a karakterek gondolatait, személyiségét, indítékait, illetve magát az áldozatot is (Akit amúgy én egy cseppet sem sajnáltam…).
Nagyon sok információ morzsát elejtett az írónő és ha valaki elég szemfüles, akkor már az első perctől kezdve tudja ki a gyilkos. Én nem voltam annyira ügyes, mert bár jó emberre gyanakodtam, mégis megingattak a „bizonyítékok”, melyek a gyanút mindig másik karakterre terelték.
Poirot picit mellékszereplői karakterré fejlődött, de nekem ez most kifejezetten tetszett.

>!
levendulalány 
Agatha Christie: Hétvégi gyilkosság

Ez egy nagyon-nagyon jól sikerült darab!
Poirot a háttérbe szorul, csak sejtet dolgokat. Szinte az olvasó hamarabb tudja meg az igazságot, mint ő.
Valami nem stimmel, valami megrendezettnek hat. Mindenki tudja, ki a gyilkos, mégsem mondják meg egymásnak, mindenki falaz, mindenki figyel mindenkit. Csak maga a gyilkos nem tudja egészen a végéig, hogy titka nem titok. Ekkor lép, de sajnos elvéti a lépést. És Poirot természetesen ekkor már a színen van, s természetesen mindent megmagyaráz. Mert a pszichológia, ugye, elengedhetetlen a ügyben.
Nagyon érdekes megközelítése ez egy gyilkosságnak, nem egy szokványos történet!


Népszerű idézetek

>!
darkfenriz

Ki is mondta azt, hogy az élet igazi tragédiája az, ha megkapjuk, amit kívánunk?

32. oldal

>!
Telena

A felfújtakon és süteményeken mindig meglátszik, ha a szakácsnő lelkiállapotával baj van.

4 hozzászólás
>!
Sli SP

Hercule Poirot letörölt egy utolsó porszemet a cipőjéről. Vendégségbe készült ebédre, és nagy gondot fordított öltözékére, de meg is lehetett elégedve az eredménnyel.
Jól tudta ugyan, milyen fajta ruhát hordanak vasárnap Angliában a vidéken, de nem óhajtott alkalmazkodni az angol szokásokhoz. Jobban szerette a maga ízlésének megfelelő városias eleganciát. Ő nem angol földesúr, és eszében sincs úgy öltözni, mint az angol földesurak, ő Hercule Poirot!
Az igazat megvallva nem túlságosan szerette a vidéket. A hétvégi házat annyi barátja magasztalta előtte, míg végül engedett a rábeszélésnek, és megvette Pihenőrévet, noha tulajdonképpen szabályos kocka alakja volt az egyetlen, ami tetszett neki rajta. A környező tájékkal nem sokat törődött, bár tudta, hogy híres a szépségéről, túlságosan nélkülözte azonban a szimmetriát, hogysem elnyerje Poirot tetszését. Különben sem kedvelte valami nagyon a fákat, mert hullatják a leveleiket, ez pedig rendetlenség! A nyárfát még csak elviselte, a szabályos kúp alakú araukária-fenyőt pedig határozottan helyeselte, de ez a vadul burjánzó tölgy-és bükkrengeteg hidegen hagyta… Az ilyen tájékot szerinte legjobb egy autó ablakából kitekintve élvezni délután, ha szép az idő, és aztán quel beau paysage! – mily gyönyörű vidék! – fölkiáltással visszahajtani egy jó hotelba.

114-115. oldal, 11. fejezet (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: bükkfa · fa · fenyőfa · Hercule Poirot · nyárfa · tölgyfa
>!
Jesper_Olsen

Ha meggondolom, monsieur Poirot, ön ott volt a helyszínen, és mindent egybevéve ön messze a leggyanúsabb alak ebben az egész átkozott ügyben!

280. oldal

>!
darkfenriz

Őméltósága igen szórakozott, de a légynek sem vétene, tagadhatatlan azonban, hogy néha különös helyekre tesz le dolgokat. Sohasem felejtem el – tette hozzá elérzékenyülve –, amikor hazatért egy eleven homárral, és lerakta a névjegytálcára a hallban. Nem hittem a szememnek!

200. oldal

>!
EBrody I

– Nicholsonnal elhatároztuk – szólalt meg óvatosan –, hogy nitroglicerint csinálunk az apja kertjében, odakint Streathamben.
– Igazán, drágám? Milyen kedves lesz – mondta Gerda.

5. fejezet

>!
EBrody I

A környező tájékkal nem sokat törődött, bár tudta, hogy híres a szépségéről, túlságosan nélkülözte azonban a szimmetriát, hogysem elnyerje Poirot tetszését. Különben sem kedvelte valami nagyon a fákat, mert hullatják a leveleiket, ez pedig rendetlenség!

11. fejezet

>!
darkfenriz

Az a fiatal fickó fönt maradt a szobájában, és olvasott. Furcsa ízlés, négy fal között ülni ilyen szép időben, de hát az egy olyan otthon ülő könyvmoly.

232. oldal

>!
darkfenriz

Könyvek között érezte jól magát, gyűjtötte az első kiadásokat, alkalomadtán maga is írt kissé bizonytalan, enyhén ironikus cikkeket kevesek által ismert folyóiratokba.

56. oldal


A sorozat következő kötete

Hercule Poirot sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Rhys Bowen: Holttest a fürdőkádban
Evelyn Anthony: A Poellenberg-örökség
Martina Cole: A madám
Pamela Branch: Dögölj meg, kedvesem!
John Marrs: The One – A tökéletes pár
Martina Cole: Veszélyes hölgy
Martina Cole: A szöktetés
Martina Cole: Menekülők
Martina Cole: Megrontva
Martina Cole: A szatír