Hétvégi ​gyilkosság (Hercule Poirot 25.) 85% 401 csillagozás

Bár Poirot történetről van szó, ebben a részben sajnos nagyon keveset szerepel, egy-egy jelenet erejéig tűnik csak fel. A krimi szál is nagyon elhanyagolt volt, sokat kellett várni a bűntettre, ami nem is lenne baj, csak sokszor már vontatottá vált, hogy kizárólag a szereplők érzelmi világáról van szó. A megoldás és a befejezés sem nyerte el túlzottan a tetszésemet, hiányzott belőle az a tipikus Agatha Christie-s csavar.
Összességében nem rossz, egyszer olvasható, de én végig hiányoltam Poirot-t és humorát. :/

Ahova Poirot meghívják vendégségbe ott számítani lehet egy gyilkosságra. Sokszor a történetben szereplő orvosból lesz a gyilkos, vagy az áldozat.
Ez egy vagy túl egyszerű ügy, vagy egy zseniális elmével van dolgunk, ahogy Poirot is gyanakodott az esetet vizsgálva.. Azon kivételes alkalma egyike volt ez az olvasásom, amikor szereplő bemutatásánál meg volt a gyilkosom. Legtöbbször nem sikerül így ráhibáznom. Egy keveset vitatkoztam magammal, hogy nem lehet ennyire sima ügy, hogy kell lennie egy csavarnak, valami titoknak, de ezúttal a nagy titkok elmaradtak. Poirot nekem ebben a kötetben is kevés volt, szinte nem is látta el a funkcióját. Olyan volt mintha a kis kíváncsi tojásfejű, minket vizsgáztatna székében hátradőlve, hogyan oldjuk meg az esetet. Jobban szeretem, mikor ő nyomoz és villogtatja kissé egoista, ámde szerethető személyiségét. Egyébként az ügy megoldhatósága azért is volt könnyű, mert több karakterből keveset mutatott meg nekünk az író, így hamar ki lehetett őket zárni, és a másik véglet is jelen volt, amikor túl sokat mutatott meg valakiből, terelve rá a gyanút.

Ahogy letettem az Éjféltájt már nyúltam a következő Agatha Christie kötet után. A Poirot sorozat 25. része szintén szeptemberben játszódik és szépen hozza az őszi hangulatot.

A Hétvégi gyilkosság egy angol vidéki birtokon játszódik, ahol több vendég gyűlik össze, ráadásul a vasárnapi ebédre Poirot-t is meghívják, aki egy közeli házat bérelt ki.

A cím nem árul zsákbamacskát, a hétvége egy pontján gyilkosság történik, amit a helyi rendőrök alaposan igyekeznek feltárni. A helyzet pikantériáját az adja, hogy Poirot éppen tanúja a gyilkosság egy részletének, így természetesen az ő szürke agysejtei is mozgásba lendülnek.

Telnek a napok, az egyértelműnek tűnő helyzet tovább árnyalódik, szereplőink visszatérnek hétköznapjaikba, Londonba – szerelmek szövődnek és halnak el, birtokok sorsa dől el.

Poirot viszonylag keveset szerepel ebben a nyomozásban, de természetesen a fontos jeleneteknél felbukkan és a végső megoldást ő adja át nekünk.

Nagyon tetszett ez a kötet, az őszi részletek miatt igazán hangulatos volt, ill. szépen kapcsolódott az előző olvasmányhoz, ahol szintén egy családi birtokba és viszonyokba tekinthetünk be, de itt a hangulat sokkal oldottabb volt.
Bővebben a blogon!

Nagyon régen olvastam már a könyvet, de szinte semmire sem emlékeztem már belőle, csak a gyilkosra. :)
Elég furcsa figurákat rakott ebbe a könyvbe Christie, talán túlságosan is sok különc volt köztük. Néha 1-1 hasonló alak felbukkan a könyveiben, de hogy ezek mind egy regényben lépjenek színre… Nem tartozik a kedvenceim közé ez a könyv, talán pont emiatt. Poirot is keveset szerepel, a gyilkosság is csak közel a könyv harmadához történik meg. Nem egy pörgős könyv, csak amolyan langyos. Szóval a 4,5 csillag is sok talán, amit adtam.

Nagyon megfogott a történet! Imádom azokat az A.C. könyveket, amelyek valahol vidéken játszódnak, megjelenik egy érdekes ház/család, különleges hangulat lengi körül a környezetet is, nem csak magát a cselekményt. ❤
Ebben a történetben mindenki kicsit őrült vagy legalábbis bolond a maga módján. Tetszett, mert azt mutatta be, hogy körülönböző személyiségekre hogyan hathat Ámor nyila. Izgalmas volt, fordulatos és nagyon élveztem Poirot jelenlétét, gondolatait is. Nálam bekerül a kedvenc Poirot történetek közé, ha nem is az első helyekre. ❤

A kedvenc Agatha Christie történeteim általában vidéken, egy kis városban vagy egy eldugott kastélyban játszódnak, tele idilli jelenetekkel: séta a kastély kertjében, teázás a rokonokkal, barátokkal, teniszezés, kávézás vacsora után a nappaliban/könyvtárban. Valószínűleg ezért is szeretem kicsivel jobban Miss Marple-t, hiszen ő legtöbbször ilyen helyzetekbe kerül.
A Hétvégi gyilkosság helyszínéért is odáig vagyok, nagyon hangulatosnak találom az Angkatell-házat. Szeretem azt is, amikor az írónő krimijeiben fontos szerepet kap a szerelem.
Egyértelmű, hogy bekerült a kedvencek közé!

Többen vélték unalmasnak, de szerintem határozottan a jobb Christie krimik közül való. A cselekmény nem pörög, inkább elmélyül az előzményekben és megágyaz a baljós hangulatnak, miközben Angkatell néni elképesztő logikai bakugrásokkal, és meghökkentő csapongással röpköd végig a történeten. Őladysége kommunikációja legalább annyira szórakoztatott, mint amennyire elborzadtam némely megnyilvánulásától, mindenesetre a legüdítőbb Agatha Christie karakterek között szerepel nálam. Homár a névjegytálcán, pisztoly a tojások alatt, a héten tönkrement a 12548. teáskanna… érdekes a hölgy háztartása.
„- A rendőröknek nyilván igen fontos az indítóok – folytatta Lady Angkatell. – Imént a kórházi ápolónőket említettük… azt hiszem, John Christow… vörös hajú, pisze orrú ápolónő volt… egészen csinos. De persze mindez nagyon régen volt, és talán nem érdekli a rendőrséget.”
Szóval elmondható, hogy ezúttal is sikerült szép csokrot összefűzni a furcsa figurákból: maga a gyilkosság utáni nyomozás egészen eltörpül szereplőink lélektani bonyodalmai mellett. Szeretem, ahogy újabb és újabb rétegeket hántunk le a karakterek személyiségéről, ahogy más és más megvilágításba kerülnek az emberek, és az egymáshoz fűződő viszonyaik. A gyilkos sejthető volt, de bevallom, annyira elvonta a figyelmem a szereplők lelkiállapota, hogy majdhogynem másodlagosnak éreztem az egész lövöldözés utáni nyomozást.
Érdekes mellékinformációk, amiket megtudhattunk: a kínai tea gyenge, léteznek házias, családias bajuszok, továbbra sem nyerő mártírnak lenni, nitroglicerint gyártani kedves dolog, a lovak érdekes asszociációkat takarnak, továbbá nehéz megőrizni az áhítatos hangulatot, mikor valaki náthás hangon mond mindenfélét.
Ami még tetszett: a helyszín, az erdős-ligetes Szilfaberek, ami maga a visszhang… és hogy magunk elől nem szaladhatunk el. És Poirot (komoly? udvarias? adott pillanatban igaznak vélt?) megjegyzése: „Ön a legremekebb ellenfél, akivel valaha is dolgom volt.”
A top25 Agatha Christie mű közt szerintem ez is ott van. :)

– És te, Edward, hogy s mint vagy, mit csináltál, amióta utoljára találkoztunk?
– Semmit, Henrietta.
– Ez nagyon békésen hangzik.

Ez a rész most nagyon meghozta a kedvem a detektívregényekhez, így a könyvtárból egyből kivettem még kettő AC kötetet. :3

A könyv olvasása közben végig az volt az érzésem, hogy ezt a történetet ismerem, vagy láttam, vagy hallottam róla, és folyton a megoldáson kattogtam. A szereplők érdekesek, furcsák és sokszor idegesítőek voltak, tetszett ez az egyfajta családi összefogás. Őszintén szólva nem lepődtem a végén, mikor fény derült az igazságra. Végig a szem előtt volt a megoldás…

Már csak 5 Poirot-történet maradt olvasatlanul, nagyon fog hiányozni az én bajszos barátom. :'(

Ezt a Poirot részt is érdemes volt újrázni, mert komolyan nem emlékeztem, hogy ennyire jó. A szokásosnál talán kevesebb szereplőre kellett koncentrálni, így volt idő igazán érdekes személyiségeket felépíteni. Érdemes egy kicsit lassabb felvezetésre számítani, amiért cserébe alaposan megismerhetjük a szereplőket és a konfliktus forrását. Mindenki kapott nézőpont fejezetet, aki számít, és tényleg bárki lehetett volna gyilkos. Az is csavart a történeten, hogy ezúttal nem egy vonzó nő, hanem egy vonzó férfi vált a tragédia központi alakjává.

Nem a legjobban sikerült Agatha Christie mű. Tulajdonképpen megölnek egy nem túl szerethető embert, nem túl rejtélyes módon. A gyanúsítottak kevesen vannak, a megoldás nem túl csavaros. Az is csalódást keltő, hogy Poirot is meglehetősen keveset szerepel a műben. A gyilkos személye ezúttal nem okoz túl nagy meglepetést. A lezárás viszont meglehetősen jó. Csak emiatt és A.C. személye miatt jár a négy csillag.