Herkules ​munkái (Hercule Poirot 26.) (Felicity Lemon 2.) 192 csillagozás

Agatha Christie: Herkules munkái Agatha Christie: Herkules munkái

     A nyomozói pályáról való visszavonulását fontolgató „modern Herkules”, azaz Hercule Poirot elhatározza, hogy mitológiai névrokonához hasonlóan tizenkét „munkát” végez el – felderíti tizenkét rejtélyes, a maga nemében „klasszikus”, sőt „mitológiai vonatkozású” bűneset elvetemült tettesét…

Hercules munkái címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1947

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Hunga könyvek Hunga-Print

>!
Európa, Budapest, 2006
364 oldal · keménytáblás
>!
Hunga-Print, Budapest, 1993
332 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638413107 · Fordította: Csák István
>!
Hunga-Print, Budapest, 1990
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630282666 · Fordította: Csák István

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Hercule Poirot · Japp felügyelő · Felicity Lemon · Vera Rossakoff


Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 35


Kiemelt értékelések

Dénes_Gabriella>!
Agatha Christie: Herkules munkái

Nagyon tetszett az alapkoncepció, bár azért néha erőltetettnek éreztem a párhuzamokat. Olvasás közben óhatatlan előttem lebegett a David Suchet-féle film, és egyáltalán nem maradt hiányérzetem – pedig akár lehetett volna is. A filmben nagyon átdolgozták a novellákat, van, ami meg sem jelenik a vásznon. De valahogy kerek, egész a könyv és kerek, egész a film is. Persze én például nagyon megnéztem volna a Vera Rossakoff-féle Alvilágot és Cerberust a vásznon. Azt hiszem, az volt az egyik kedvenc novellám a kötetből.

KillerCat>!
Agatha Christie: Herkules munkái

12 történetet kaptam,melyek rövidek ugyan,de annál izgalmasabbak. A kedvencem talán a 10-es volt,az valamiért megragadta a fantáziám,de mindegyiket élveztem.

pável>!
Agatha Christie: Herkules munkái

A helyzet rendkívül kényes, Monsieur Poirot. Egy villanásra röpke mosoly jelent meg Hercule Poirot ajkán. Csaknem ráfelelt: „Mikor nem az?”, de inkább átrendezte vonásait, és magára öltötte az orvosoktól ellesett különleges tapintat arckifejezését. (V., Augias istállója)

Amint a drága jó Poirot-nknak az orra – és kackiás bajsza – alá dörgölik, hogy vajmi kevéssé hasonlít ókori névrokonára, az antik hősre, a detektív legyűri sértettségét és sürgősen pótolja hiányosságait, ami az antik műveltséget illeti. Sürgősen utánanéz, ki is ki volt az ő „keresztapja”. És bizony nem tölti el elégedettséggel: egy bűnözői mintát vél felismerni az elődben, akit, ha az bejelentené magát Georges-nál, az inasnál, nyomban le is tagadna. Mégis, ráérezve a lehetőségre, a kihívásra, dacosan herkulesi próbákba kezd, egy tucat rendkívüli képességet igénylő próbának veti alá magát, mielőtt végleg nyugalomba vonulna – vagyis végre a régóta be(tök)harangozott töktermesztésre adná a (tök)fejét.

Agatha asszony örökös csipkelődésének bizonyítéka, hogy az első próba, mely Herkules határidőnaplójában a Nimeai oroszlán esete címet viseli, Poirot-nál egy pincsi elrablásával indul…
És máris megismerünk a tréfálkozó Agatha mellett egy újabbat, aki krimijeibe szinte minden alkalommal belecsempészte a szociális érzékenységet: a kutyatolvaj beismerő vallomást tesz, de anélkül, hogy menthetné magát, nem csak maga, de széles nőtömegek nevében is beszél:
„Amy Carnaby arcán hirtelen vörös pírfolt jelent meg.
– Nekem… – mondta – nincs mit megbánnom. Azt hiszem, ön jóindulatú ember, Mr. Poirot, és talán meg fogja érteni. Tudja, rettenetesen félek.
– Fél?
– Igen, persze gyanítom, hogy ezt nem könnyű egy úriembernek megértenie. De tudja, én korántsem vagyok valami okos nő, nincs végzettségem, és egyre öregebb leszek… és annyira rettegek a jövőtől. Nem tudtam félretenni semmit… hogy is tudtam volna, miközben Emilyről kellett gondoskodnom? És ahogy egyre öregebb, egyre tehetetlenebb leszek, előbb-utóbb nem kellek senkinek. Csak olyan kell, aki fiatal és fürge. Én… én nagyon sok embert ismerek, aki olyan, mint én, aki már nem kell senkinek, egyetlen szobában tengődik, ahol nincs kályha, nincs semmi fűtés, és enni sincs nagyon, és a végén már a szobabért se tudja kifizetni… Természetesen vannak menhelyek, de oda nem könnyű bejutni, hacsak az embernek nincsenek befolyásos barátai, és hát nekem nincsenek. Jó sokan vannak olyan helyzetben, mint én, szerencsétlen társalkodónők, tanulatlan, hasznavehetetlen nők, akik számára nem adatott más, csak a kilátástalanság és a rettegés a jövőtől…” (I., A Nemeai oroszlán )

És persze lélektannak is a mestere:
„– És a dajka-közjáték? Ezt mindig így csinálták?
– Tudja, Monsieur Poirot, a vénkisasszonyok arról híresek, hogy egy kisbaba láttán elveszítik a fejüket. Így hát mi se látszott természetesebbnek, mint hogy belefeledkeznek egy kisbabába, és észre se veszik, mi történik körülöttük.
Hercule Poirot felsóhajtott.
– Ön kitűnő alkalmazott pszichológus, a szervezőképessége elsőrangú, és színésznőnek is kiváló – mondta.”

És még az oroszlán-kiskutya hasonlatot enyhítő csattanó is megvan, csak hogy Poirot-nak legyen kedve folytatni a kihívássorozatot: „Tudja-e, Monsieur Poirot, hogy a legenda szerint a kínai pincsik hajdanán oroszlánok voltak? És a szívük még ma is egy oroszlánéi.” Mondjuk erre hájjal kenegetésre nincs is szükség, Poirot éppen elégedett lehet magával: túl is teljesítette a feladatait, még egy gyilkosságot is megakadályozott, valamint nem csak a büntetéstől mentette meg a szimpatikus pincsirablót, de még indulótőkével is ellátta. Igaz, nullszaldósan jött ki az esetből, de ezentúl kitűzhette a mellére Herkules mellé Sztahanov képét is.
A többi kriminovella is fantasztikus, bár nem vagyok novellapárti, pláne a kriminovellában nem hiszek.. azaz nem hittem eddig. Bravúros, imádni való kis kötet. Már csak idézek…

Az alacsony, pedáns férfiak szinte mindig nagydarab, kihívó nők után vágyakoznak. Poirot is képtelen volt szabadulni a grófnő iránt érzett mélységes vonzalmától. Jóllehet már körülbelül húsz év telt el azóta, hogy utoljára látta, a bűverő mit se csökkent. Az igaz, hogy a grófnő sminkje most egy tájképfestő naplementéihez hasonlított, és a smink alatt a nő igencsak rejtve maradt, Hercule Poirot számára azonban még mindig ő jelentette a pompát és a csábítást. A kispolgár továbbra is az arisztokrata lábai előtt hevert. Valahányszor visszagondolt, Poirot-ban rögtön föltámadt a régi csodálat, hogy ez a nő micsoda rafinériával lopta el mások ékszereit. (XII., Cerberus foglyul ejtése)

„– Bocsásson meg, Monsieur Poirot. Rendben van ez a számla, kifizethető? Leonóra virágüzlet, vörös rózsák. Tizenegy font, nyolc shilling és hat penny. Elküldve Vera Rossakoff grófnőnek, Pokol, 13 End St, WC1.
Hercule Poirot arca vörös rózsákéhoz hasonló árnyalatot öltött. A füle tövéig elpirult.
– Tökéletesen rendben van, Miss Lemon. Csak egy kis… izé, figyelmesség… izé, abból az alkalomból, hogy a grófnő fia Amerikában eljegyezte munkaadója, egy acéliparos lányát. Úgy rémlett, a vörös rózsa a grófnő kedvenc virága.
– Naná – mondta Miss Lemon. – Az évnek ebben a szakaszában igencsak borsos az ára.
Hercule Poirot kihúzta magát.
– Vannak pillanatok – mondta –, amikor az ember nem kukacoskodhat. Azzal vidáman dudorászva kisétált az ajtón. Könnyed léptekkel járt, szinte táncolt.
Miss Lemon utánabámult. Még a kartotékrendszeréről is megfeledkezett. Összes női ösztöne riadót fújt.
– Szent isten! – suttogta. – Nem létezik… Ki van zárva… Az ő korában! Csak nem…”
(Kötet vége.)

Hát ez tényleg nem semmi! Hogy szerelmes lesz Poirot, vagy tököt fog termeszteni?!
(2014k.)

bmgrapes I>!
Agatha Christie: Herkules munkái

Ez a könyv egy egységes keretbe foglalt, nagyon nagy fantáziával és kreativitással megírt novella-gyűjtemény. Szeretem Poirot, és szeretem Agatha Christiet, mert kitalálta Poirot.

Blissenobiarella>!
Agatha Christie: Herkules munkái

Valójában novelláskötetnek is tekinthető ez a könyv, hiszen Poirot tizenkét bűnügyet old meg benne. A történetek rövidségük miatt kissé kapkodóak, és a regényekkel ellentétben nem élvezhetjük ki a gyanús körülmények lassú feltárását és a kedvenc nyomozónk szürke agysejtjei által bejárt utat. Ennek ellenére rendkívül élvezetes olvasmány, és nagyon szellemesnek tartom a mitológiai Herkules tizenkét feladatára való rengeteg utalást. Már ennyi haszna biztosan volt, hogy legalább annak is utánaolvastam, különben kevesebbet értettem volna ezekből a szimbolikus utalásokból (bár azt hiszem, így sem értettem mindet). A humor is jóval nagyobb szerepet kap ebben a kötetben, különösen az utolsó fejezet volt igen szórakoztató.
Könnyedebb olvasmány a sorozat más történeteihez képest, aki ilyenre vágyik, vegye kézbe bátran.

kuliga>!
Agatha Christie: Herkules munkái

Ez a könyv novella gyűjtemény: Poirot mester mielőtt nyugdíjba menne, és tököt termesztene, ókori névrokonának hősi tettei azerint elvállal 12 ügyet, ezek a novellák vannak ebben a kötetben. Nagyon szerteágazó van kiskutya keresés, szerelmesek egymásra találása. és a végén Poirot szerelmének (ami valóban, ahogy az utolsó mondatban Miss Lemon megfogalmazza: „- Szent isten! – suttogta. – Nem létezik…Ki van zárva…Az ő korában! Csak nem…”, lehetetlen és kicsit vicces is) megmentése. Nagyon jó kis rejtélyek, és néha nagyon meghökkentő megoldásokkal.

alaurent P>!
Agatha Christie: Herkules munkái

Jobb az, ha Poirot nyomozása nem egyetlen mondatban van elintézve, ebben a kötetben pedig gyakorta ez történik. A szerző felvázolja a körülményeket, megtörténik a baj, majd Poirot ígéretet tesz, hogy segít, távozik – majd másnap jön, hogy megoldva, és készségesen elmagyarázza, mi történt. Ez pl. a 6. történet zanzája. Mindezzel együtt érdekesek voltak a történetek, ha nem is Poirot zsenialitása vitte bennük a prímet, hanem Agatha Christie emberismerete és fantáziája.

tominho68>!
Agatha Christie: Herkules munkái

Rövid, szórakoztató történetek A.C. tollából. A könyv olvasása közben végig olyan érzésem volt, mintha ezek a szösszenetek amolyan vázlatfélék lennének, kivonatok. Egyikból-másikból (na jó, a többségéből) igazán remek krimit lehetne kihozni, elbírnának 200-250 oldalt is. Mert hát lássuk be, időnként nagy lóugrásokkal haladt némely történet, fontos információkat csak a végkifejlet taglalása során fedtek fel előttem. Ennek ellenére újfent bebizonyosodott, hogy az „öreglányt” nem mindennapi agytekervényekkel látta el a sors.

Victorious>!
Agatha Christie: Herkules munkái

Nem volt annyira lenyűgöző darab,inkább egynek elment. Az alapötlet, a herkulesi próbák maguk tetszettek,de sajnos a 12-ből kevés olyan ügy volt ami bármi maradandót alkotott volna. Talán „Az erymanthosi vadkant” mondanám még a legjobbnak.

Rebbencs>!
Agatha Christie: Herkules munkái

Nem igazán estem hasra ettől a gyűjteménytől. Egyedi elgondolású, Poirot brillíroz mint mindig, ötletes, de egyébként ennyi.
A novellákban az tetszett igazán, hogy nem feltétlen akkora nagy bűntények voltak, az is, hogy volt néhol összekapcsolódási pont is, de egyébként nem igazán tetszett az, hogy gyors lefolyású volt. Akadt olyan novella, amelynél az előkészítés a fél oldalszámot kitette, a nyomozásra pedig maradt a maradék. Néhol elég aránytalan volt.
Meg nem is kötött le annyira. Csak gyorsan túl akartam rajta lenni, amihez annyi segítség volt, hogy egy novella sem (az utolsó kivételével) nem volt több 30 oldalnál. Bár így elég felszínes maradt nekem az egész, mert volt, ahol nem is figyeltem oda kellően és mire feleszméltem már vége volt.
Nem rossz, de nem egy gyöngyszem, aki szereti AC-t meg M. Poirotot annak egyszer ajánlatos kézbe venni, de egyébként felejthető. Erről ennyit.


Népszerű idézetek

Barnus>!

Hercule Poirot nem válaszolt. Mindig vonakodva ismerte el, hogy bárki más jobban tudhat valamit, mint Hercule Poirot.

194. oldal - A krétai bika

Kapcsolódó szócikkek: Hercule Poirot
1 hozzászólás
Bogas>!

– Ha egy barátnője vagy barátja azt kérné magától, hogy találkozzanak a pokolban, úgy mit tenne?
Miss Lemon, mint rendszerint, most sem habozott. Mint mondani szokás, kéznél volt a válasz.
– Gondolom, helyes lenne telefonon egy asztalt foglalni – mondta.

Kerberosz foglyul ejtése

Kapcsolódó szócikkek: Felicity Lemon
Lélle P>!

– Ön, úgy látszik, filozófus lélek, M. Poirot.
– Elértem azt a kort, Monsieur, amikor az ember elmélkedik.

279. oldal, A Heszperidák almái (Hunga-Print, 1993)

Kapcsolódó szócikkek: Hercule Poirot
Lélle P>!

– Az én nevem – mondta Poirot, s e néhány rövid szót oly mozdulat kíséretében ejtette ki, mint a színész a végszót az első felvonás végén, a függöny legördülte előtt –, az én nevem Hercule Poirot…
A bejelentés nem érte el a kívánt hatást. Poirot időnként lehangolónak találta, hogy az érzéketlen ifjúság még sohasem hallotta a nevét.

217. oldal, Diomedész lovai (Hunga-Print, 1993)

Kapcsolódó szócikkek: Hercule Poirot
Noire>!

Poirot méltósággal így válaszolt:
– Az én megjegyzéseim, mint mindig, találók, józanok és lényegre törők.
– Maga is alapíthat egy új vallást – mondta Japp – ezzel a krédóval: „Nincs még egy olyan okos ember, mint Hercule Poirot, Ámen!”.

270. oldal - Géryoneus marhái

Eta IP>!

Nézzük például ezt a Herkulest… ezt a hőst! Valóban hős! Mi más volt, mint egy alacsony intelligenciájú és bűnöző hajlamú izomkolosszus! Poirot-t Adolf Durandra, a mészárosra emlékeztette, kit 1895-ben ítéltek el Lyonban […] ha ez volt a görögök hősi eszménye, gy az a modern mércével mérve nem állná meg a helyét. Az egész klasszikus minta megdöbbentette. Ezek az istenek és istennők… úgy tűnik, több különböző álnevük volt, csakúgy, mint a modern bűnözőknek. Az igazat megvallva határozottan bűnöző típusúnak látszanak. Ivás, kicsapongás, buja dorbézolás, vérfertőzés, nemi erőszak, fosztogatás, emberölés, körmönfontság… állandóan lekötnének egy vizsgálóbírót. Sehol rendes, példás családi élet. Semmi rend, semmi módszer. Még a bűncselekményeikben sincs rend vagy módszeresség!

12-13

Bogas>!

– Maga vén róka! – mondta Japp gyöngéden. – Hogy ezt hogyan szaglászta ki, az rejtély előttem!
– De biztosíthatom, hogy semmit sem tudok… egyáltalán semmit! Egyszerűen csak merő kíváncsiságról van szó.
Japp azt mondta Poirot-nak, hogy ezt mesélje másnak!

Kerberosz foglyul ejtése

Kapcsolódó szócikkek: Hercule Poirot · Japp felügyelő
Bogas>!

Miss Lemon valószínűtlenül csúnya és hihetetlenül rátermett, gyakorlatias teremtés volt. Számára Poirot egyszerűen csak a munkaadója volt, akit kiválóan szolgált. Mint magánember egy új kartotékrendszer kidolgozására gondolt. Erről álmodozott, s ezt agyának eldugott kis zugában szép lassan tökéletesítette.

Kerberosz foglyul ejtése

Kapcsolódó szócikkek: Felicity Lemon
Lélle P>!

– De ha szabad kérnem, ön kicsoda?
A kis ember, mintha királyi vérből való származását vallaná be, szerényen így szólt:
Hercule Poirot vagyok.

170. oldal, A Sztümphalosz-tó madarai (Hunga-Print, 1993)

Kapcsolódó szócikkek: Hercule Poirot
Lélle P>!

– […] holnap a fél négyes futamban indul egy Herkules nevű ló.
– Barátom – mondta Hercule Poirot –, tegye a pénzét arra a lóra. Herkules nem vallhat kudarcot, ezt én mondom magának.

292. oldal, A Heszperidák almái (Hunga-Print, 1993)

Kapcsolódó szócikkek: Hercule Poirot

A sorozat következő kötete

Hercule Poirot sorozat · Összehasonlítás
Felicity Lemon sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Kuczka Péter (szerk.): 22 detektívtörténet
Csöndes éj
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa
Rónaszegi Miklós (szerk.): Különös történetek
Steven Saylor: A Vesta-szüzek háza
Jeffery Deaver: Káprázatok
Lee Child: A nevem: Jack Reacher
Jeffrey Archer: Váratlan fordulat
Csabai László: Szindbád, a detektív