Hercule ​Poirot's Christmas (Hercule Poirot 20.) 88% 18 csillagozás

Valami eszméletlenül hihetetlenül felfoghatatlanul brutálisan zseniális!
Úristeeeeeen a végén, ahogy Hercule Poirot leleplezett mindent, én csak így ültem és meredtem magam elé, hogy „WHAT?”. Komolyan lenyűgöző, hogy Agatha Christie ilyen csodákat tudott írni. A karakterek is egytől egyig jól ki lettek alakítva, és az írónőnek sikerült hibátlanul megvezetnie engem a nyomozás során.

Jó volt az ajánlás, hogy végre egy „véres” gyilkosság sztori is legyen, mert való igaz, Christie mindig valami „angolos” módon végez az áldozatokkal; méreg vagy valami csendes úton-módon. De itt, brr.. Mennyi vér tud lenni egy öregemberben.. Vagy ez csak színjáték? Elterelés? spoiler

Végre egy karácsonyi könyv, ami nem okoz csalódást – bár egyrészt már olvastam, és ismerem, másrészt pedig mégiscsak egy klasszikus krimiről beszélünk Agatha Christie jóvoltából.
Mivel már olvastam és emlékeztem a gyilkosra, így több figyelmet tudtam szentelni az apró jeleknek, amiket a történet közben hagyott hátra az írónő. Milyen sok van belőlük! Őszintén szólva nem emlékszem, hogy első olvasásra is feltűnt-e, de így utólag nézve nem lehetetlen rájönni a turpisságra.
Az egyedüli zavaró tényező az első néhány fejezetben akadt, mert teljesen életszerűtlen, hogy a házaspárok a karácsonyra készülődve elevenítsék fel egyesével a régmúlt eseményeit, és így beszéljék meg ezeket, spoiler. De még ez is elfért, bár meg lehetett volna elegánsabban is oldani, de most ezt a verziót választotta Agatha néni.
Tetszett, szeretem a Poirot-féle nyomozásokat, majd az eredmény feltárásának eme módját, amit ő alkalmaz – az egybegyűlt gyanúsítottak előtti teátrális szembesítést. :)

Az azért számomra érezhető, hogy nem egy modern nyelvezetű könyv, hisz mégiscsak 1938-ban jelent meg. Ettől még érthető és élvezetes, csak kicsit többet kellett a szótárhoz nyúlnom, mert előfordulnak benne ma már nem használt kifejezések bőven. De ebből is csak tanul az ember…! :)

Magyarul Poirot karácsonya címmel jelent meg a kötet.

Ez valami elképesztő, hogy AC minden regényében meg tud lepni a gyilkos személyét illetően. Nem egyszerűen úgy, hogy más az elkövető, mint akit én a legvalószínűbbnek sejtek, hanem olyan valaki, akit meg sem gyanúsítok egy pillanatra sem!

Angolul olvasni nagy kihívásnak tűnt elsőre, eddig csak egyszerűsített regényeket mertem elkezdeni. (Oxford Bookworms) De aztán azt mondtam, ne bénázzak, vágjak bele rendesen, és egyeztettem a Jézuskával. Már karácsonykor elkezdtem ízlelgetni, de gyakorlatilag az elmúlt két hétben faltam be az egészet. Angolból csak pre-intermediate szinten vagyok, de hozzá kell tennem, hogy németül elég sokat olvastam, és sokat fordítottam, így az idegen nyelvű szöveg feldolgozásában van azért gyakorlatom. Nagyon meglepett, milyen gyorsan tudok haladni! Csak kulcsszavakat szótáraztam, belefirkálva, jegyzetelve a könyvbe. Az elején családfát rajzoltam, hogy átlássam a szereplők viszonyrendszerét, a többi ment, mint a karikacsapás. Azért jó AC krimit választani nyelvtanuláshoz, mert angolul ugyanúgy képtelenség letenni, mint magyarul. Muszáj megtudni, mi a vége…:-))
Még ma megrendelem a következőt :-))

Ez hihetetlen, AC már megint megvezetett. A Stephenes dolgot tudtam már az elején, de valahogy végig nem gyanakodtam igazán senkire, szóval nagy meglepetés volt a leleplezés. Tetszett nagyon.

AC-től rossz könyvet még nem olvastam, ez is nagyon tetszett. Fordulatos, izgalmas Poirot-sztori lett. Év végére levezetésnek tökéletes.

Ez kicsit túl trükkös gyilkosság volt az én ízlésemnek. Bár legtöbbször elhiszem Christie-nek, hogy azt a bűntényt úgy el lehetett követni, itt ez túl fantasztikusra sikerült. Ráadásul egymás után két olyan regény jött, ami egy, a családon belüli tirannikus személyiséget tett meg áldozatnak, így kicsit repetitív is volt a központi motívum.