Három ​vak egér 87% 678 csillagozás

Roppant izgalmas.
Rövid, tömör, nincsenek nagy faksznik és hosszas leírások, sem a jellemábrázolások, sem az előzmény leírások nincsenek elnyújtva. Mondjuk egy kisregénynél ez a normális.

Nekem nagyon tetszett, csattanós, remekbe szabott kis történet ez. Izgalmasan indul, végig fenntartja az érdeklődést és ismételten mindenki, de mindenki gyanús. Aztán a végén akkora a meglepetés, mert hát ezt azért mégsem gondoltam volna, hogy ő, és hogy így… Na szóval zseni ez a kisregény.

Rövidsége ellenére, igencsak tartalmas történet.
A helyszín egy újdonsült vendégfogadó, ami jól megalapozza a hangulatot.
Olvasás közben bontakozik ki a fő szál, nem is gondoltam volna, hogy erre lyukadunk ki.
Nagyon érdekes a szereplők személyisége, kapcsolata, története és nem hiányzott a jóféle Christie csavar sem. :) Ráadásul, egy dalocskát is kapunk megint. :)
Nagyon tetszett.

Egyetlen éjszaka leforgása alatt elolvastam és nagyon tetszett. :) Természetesen.
Izgalmas volt, valóban mentes a felesleges leírásoktól, üresjáratoktól, egyszerűen pörög a cselekmény, nincs megállás.
Jó lenne megnézni a színházban, elvégre ez egy színdarab.
Annyi AC-t olvastam már, de hiába, most sem jöttem rá, hogy ki a tettes, pedig annyira egyértelmű volt. Nem gondoltam rá…
Mindenkinek ajánlom.

Kevés Agatha Christie mű van, ami színpadképes – ezt nagyon szívesen megnézném színházban is.
A könyv és a történet rövidségéért kárpótol a szokásos Agatha-élmény, és egy másik műből vett idézet:
„Ha egyetlen detektívtörténetet is olvastál már életedben, tudhatod, hogy mindig az a gyilkos, akiről a legkevésbé gondolná az ember.”

Gyorsan fogyasztható, semmi sallang, semmi köntörfalazás, semmi túlírás, szereplő is viszonylag kevés, mégis, érdekes, izgalmas, letehetetlen kötet. Meggyőződésem volt, hogy tudom, ki a ludas, de úgy át lettem vágva, ahogy azt illik, nagyokat pislogtam a végén :) Nagyon hangulatosak voltak a leírások, tetszett a hó által megközelíthetetlenné vált vendégfogadó bemutatása és a fura vendégei is. :)
Érdekes az A.C.-hez fűződő viszonyom, vagy nagyon tetszik, amit tőle olvasok, vagy nagyon nem, köztes „megoldással” még nem is találkoztam :)

Ismét átvert az írónő, pedig már kezdtem azt hinni, hogy végre valahára tudom ki a gyilkos, erre megint koppantam. Hogy lehet valaki ennyire fantasztikus írónő? Hihetetlen. Ismét egy új kedvencet avattam.
Ez az írónő mindig felülmúlja a lehetetlen, olyan furfangosan csavarja a szálakat.

Számomra igazán ismerős és jó érzés volt újra Agatha Christiet olvasni, hiszen számomra már ismerős az írónő stílusa, és tudom, hogy mire számíthatok. A történet ismét nagyon izgalmas volt, a szereplők valóságosak és érdekesek. Az írónő többször megpróbálja elhitetni az olvasóval, hogy tudja a végső megoldást, de persze ez hazugság. A megoldás ismét végig az ember szeme előtt volt, és természetesen eszébe sem jutott volna, hogy az a személy lehet a bűnös.

Agatha Christie úgy játszik az olvasóval, mint macska az egérrel. Néha úgy csinál, mintha segítene az olvasónak a megoldásban, máskor elbizonytalanítja, végül pedig le csap rá, mint macska az egérrel. Egyszerűen zseniálisan csinálja ! Hiába, nem véletlenül ő a krimi koronázatlan királynője.

https://papirravetettgondolataim.blogspot.com/2019/08/r…

Szokás szerint ismét átvert engem A. C. Most már eljutottam arra szintre, hogy arra gyanakszom a legjobban, akire a legkevesebb okot ad A. C., de még mindig nem sikerül elég jól csinálnom. Mindig meghúzódik az árnyékban egy még ártatlanabbnak tűnő ember, aki annnnnyira nem tesz semmi látványosat, hogy meg se fordul a fejemben, hogy ő lehetne a gyilkos és természetesen mindig ez az ember az! Szerencsére jópár A. C. könyv áll még a rendelkezésemre, amiknél gyakorolhatom még ezt a „bűnüldözősdit”, bár az eddigiek alapján azt mondanám, hogy nem lennék jó nyomozó, mert mindig másvalakit csuknék le, mert őt tartanám „gyanúsnak”. Szerencsére azonban nem a nyomozói pályát választottam, azt meghagyom A. C-nek és az ő detektíveinek.

Kifejezetten jól esett ez a könyvecske, amikor olvastam. Éppen valami rövidebb, de aránylag tartalmas könyvre vágytam. Megkaptam. :)
Az írónőnek mindig sikerül megvezetnie. Rögtön arra az emberre gondoltam én is gyanúsítottként, mint a többi szereplő. Aztán rájöttem, hogy ez így bizony túl egyszerű lenne. Még két emberre gondoltam, és az egyikük volt a tettes! :D Mondjuk ezek csak halvány sejtelmek voltak, egyáltalán nem lehettem biztos benne. :)
Nem is tudom, hogy mit lehet erről a könyvről írni. Jó volt, és kész. :D
Eddig A.C.-ben még nem sikerült csalódnom, nagyon remélem, hogy a továbbiakban is így fog folytatódni. :)

Hah, most hihetetlenül büszke vagyok magamra! Kitaláltam, ki a gyilkos… Jó, maradjunk abban, hogy megtippeltem, de végül is bejött, szóval jár a keksz! :D Mindig az a gyanús, ami nem gyanús! Persze, azt most sem gondoltam volna egy percig se, hogy mit, miért és hogyan.

AC krimijeiben az egyik legjobb, hogy bár úgy csepegteti el az egyes információkat, hogy az olvasót meglepetés éri a végén, miközben tudjuk, hogy minden egyes monológnak, leírásnak jelentősége van (még ha nem is tudjuk hogy milyen, de az nem lényeg).

Ezzel sem volt másként. Rövid, tömör, nem kertel az írónő, nem beszél másról, mint amiről feltétlenül szükséges a megoldáshoz. A karakterek mindegyike gyanús, a helyzet tényleg borzongató… vajon hányan éneklik még Angliában a gyerekeiknek ez a dalocskát? Te jó ég…