Harmadik ​lány (Hercule Poirot 35.) (Ariadne Oliver 6.) (Felicity Lemon 6.) 220 csillagozás

Agatha Christie: Harmadik lány Agatha Christie: Harmadik lány

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

    "… Földbe gyökerezett a lába. Iszonyodva meredt a padlón fekvő alakra. Csak lassan mozdult, mintha óriási erőfeszítésébe kerülne elfordítania a fejét. S a tükörben saját, halálra vált arcát pillantotta meg. Felsikoltott… Vakon rohant ki a nappaliból, és eszeveszetten dörömbölni kezdett a szomszéd lakás ajtaján.
    Javakorabeli nő bámult rá meglepetten.
    – Mi a csodát…?!
    – Egy halott… egy halott van a szobában! Ismerem… Azt hiszem… leszúrták… Vér… Vér…! MINDENÜTT CSAK VÉR!…"

A harmadik lány címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1966

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Hunga könyvek Hunga-Print

>!
Hungalibri, Budapest, 1997
230 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639021504 · Fordította: Domina Márta
>!
Hunga-Print, Budapest, 1993
230 oldal · ISBN: 9638413158 · Fordította: Domina Márta
>!
Hunga-Print, Budapest, 1989
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630267423 · Fordította: Domina Márta

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Hercule Poirot · Ariadne Oliver · Mr. Goby


Kedvencelte 6

Most olvassa 6

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

cicus61 P>!
Agatha Christie: Harmadik lány

Ez a könyv most nagyon nehezen indult be. Szeretem, mikor Adriana Oliver is szerepel a történetben, bírom őket együtt. Poirot megint alakított persze mint mindig. A történet nekem most valahogy nem hozta azt az izgalmat mint máskor. A vége felé felpörögtek az események, bár sokszor el voltam kicsit veszve, hogy most akkor ki kicsoda, de megint az orromnál fogva vezetett A.C. és jól összezavart. Filmen is láttam már régebben, ott valahogy jobban élveztem a történetet.

vargarockzsolt>!
Agatha Christie: Harmadik lány

Ki írta ezt a könyvet? Úgy kezdődik, hogy Hercule Poirot, kezében egy csésze gőzölgő csokoládéval, elégedetten hajol a könyve fölé, amelyet ő írt! Ez a könyv a nagy krimiszerzőkről szól, és benne Poirot alaposan leszedi a keresztvizet Edgar Poe-ról, maró gúnnyal kritizál, de egekbe meneszt ismeretlen amerikai szerzőket.
Ez eddig olyan, mint ha Agatha Christie helyett, egy kortárs posztmodern szerző könyve került volna a kezünkbe.
Nem sokkal később egy fiatal lány érkezik a kis belga detektívhez, aki először bevallja, hogy talán egy gyilkosságot követett el , de aztán, közli vele, hogy „igazán nagyon sajnálom, és tényleg nem akarom önt megbántani, de… Maga túl öreg! Senki nem mondta! Igazán nem akarom megbántani, de… túl öreg! Annyira… sajnálom -mondja, és elrohan.” (Itt kezdtem el nevetni.)
Poirot teljesen megsemmisül. A hiúsága romokban hever. (Magamra gondoltam. Átéreztem a helyzetét. Az adatlapomon ezért tüntettem fel a születési évszámomat, hogy mindenki lássa: hetven éves vagyok, ne okozzak csalódást!)
Poirot-t, szerencsére, felhívja a barátnője, a neves krimiszerzőnő, akinek elsírhatja a bánatát, majd egy hamarosan bekövetkező lelki beszélgetésen a nő segít neki feldolgozni a traumát. (Akar beszélni róla? Igen.)
A talányos gyilkossági ügy is szóba kerül, Poirot teljesen tanácstalan: hogy lehet egy gyilkosságot talán elkövetni ? Partnernője szerencsére nála nagyobb fantáziával rendelkezik, és rögtön fölvázol négy-öt alternatív lehetőséget – a cserbenhagyásos közlekedési balesettől, a kábítószeres mámorban utólag csak homályosan felidézhető gyilkosságig.
A nő számára az igazi problémát nem is ez jelenti! Inkább az, hogy a fiatal lány hogy talált rá, a lényegében teljesen ismeretlen belga detektívre? (Itt már úgy nevettem, hogy leestem az ágyról, ahol olvastam.)
Talán valaki ajánlotta neki? A krimiszerzőnő gondolkodik, és eszébe jut, hogy nemrég, egy partyn, éppen ő beszélt a kis belgáról! Volt ott egy fiatal lány is, talán épp az, aki Poirot-t felkereste, ezért aztán felhívja egy barátnőjét, és a következő oldalakon egy furcsa telefonbeszélgetés szövege olvasható, amely csak részben érthető, hisz csak az egyik fél szövegét látjuk. Ez a rész olyan, mintha egy rejtvényt olvasnánk, amelyet nekünk kell kiegészítenünk, mindenesetre az kikövetkeztethető, hogy ha nem történik valami gyorsan, akkor a krimiszerzőnő és a barátnője pillanatokon belül meg fogják oldani az ügyet, és akkor miről fogunk olvasni a könyv hátra levő részében?
A veszélyt Poirot is látja, és türelmetlenül és rémülten integet a barátnőjének, hogy hagyja már abba!
Nem folytatom, nem lövök le minden poént, annál is inkább, mert a továbbiakban Agatha Christie visszazökken a rendes, megszokott kerékvágásba. Az eddigi – önironikus, posztmodern szatíra után – már egy átlagos krimit olvashatunk.
Ez a krimi sem érdektelen: a konzervatív szülők, és a lázadó fiatalok ellentéte, illetve az emberi természet kiismerhetetlensége áll a bűnügyi történet hátterében, de ez már, inkább csak, egy megszokott kliséket tartalmazó, könnyű nyári olvasmány.
Én három óra alatt végeztem a könyvvel, strandra való, szórakoztató, de felejthető történet, viszont az eleje…, arra biztosan sokáig emlékezni fogok. Agatha Cristie-nek nagyszerű humora van!

6 hozzászólás
csgabi P>!
Agatha Christie: Harmadik lány

Messze nem ez az írónő legjobb regénye. Kicsit feleslegesek is érzem, mint ahogyan Miss Marple regényei közül a Bertram Szállót. És hiába szerepel a regényben Ariadne Oliver is – nem érzem úgy, hogy feldobná a történetet, mint ahogyan egyébként szokott lenni minden olyan regényben, amiben szerepel. Ami magát a történetet illeti: szegény lány engem nagyon idegesített. Megértem én, hogy ilyen rossz gyermekkora volt, mert olyan, de akkor is zavart a szerencsétlensége. Nem együttérzést váltott ki belőlem, hanem azt, hogy szívem szerint adtam volna neki pár pofont, hogy szedje már össze magát. Ettől eltekintve a történet érdekes volt, volt benne csavar, habár a végkifejletet nem éreztem valószerűnek.
Mr. Goby pedig nagy kedvenc! :-)

2 hozzászólás
Ferger_Jolcsi P>!
Agatha Christie: Harmadik lány

Nem volt a legjobb A. C. történet, de nem is volt rossz. Élveztem az olvasását, gördülékenyen haladtam előre a cselekményben. Kíváncsian vártam végig, hogy végre kiderüljenek az apró részletek, illetve, hogy azok összeálljanak egy egésszé. Nem tudtam mire vélni az elején Norma viselkedését, személyét. Végig az járt a fejemben, hogy vajon tényleg bolond ez a lány, vagy csak valaki nagyon gonosz tréfát űz vele? David karaktere visszatetsző volt számomra, de a végéig őróla se tudtam eldönteni, hogy melyik csapatban játszik, a jók vagy a rosszak között. Azért sajnáltam, hogy ilyen csúfos véget űzött. Viszont a gyilkos(ok) kilétére sose jöttem volna rá magamtól, eléggé körmönfontan leplezte kilétét.

krlany IP>!
Agatha Christie: Harmadik lány

Ez egy igen fordulatos és csavaros történet. És bár jófelé kapisgáltam, mégsem tudtam maradéktalanul összerakni, pedig igencsak próbálkoztam.:)
A regényen érződik egy kis „újhullám”, amit én kifejezetten szerettem, bár AC véleménye a hippikről nem egyezik az enyémmel, de ez bocsánatos dolog, főleg, mivel ő élt abban a korban, nem pedig én, így a „romantikus”-felhang a téma iránt az én sajátosságom, még akkor is, ha esetleg úgy érzem AC-nél pedig egy kis előítélet lelhető fel.
Ariadne Oliver nekem még egy kicsit UFO. Olyan AC regényeket olvastam eddig, amelyekben vagy épp megismerkedik Poirot-val vagy mint ez is, már javában benne vagyunk a kapcsolatukban. Egy kicsit hiányzik nekem az átmenet, de ilyen az, ha az emberlánya nem sorrendben olvassa a könyveket, hanem ahogy épp a keze ügyébe esnek.
AC kevés későbbi regényét olvastam eddig, így nem tudom, hogy van-e „fáradtság” ebben a könyvben, vagy csak „érettség” ez, így egy félcsillagot levontam, de majd később kiderül, hogy jogosan-e… Mindenesetre szerintem ez egy jó könyv, ha nem is „legendásan” az.

nettikeee P>!
Agatha Christie: Harmadik lány

Tiszta csavar, semmi és senki sem az, aminek látszik. Őszintén nem is gondoltam volna az összefüggések re így, hogy egy személy kettő. Azt gondoltam, hogy Normával van valami, és hogy nem önmagától olyan, amilyen, de azt nem is sejtettem volna, hogy az lett a sztori vége, ami. Poirot ügyesen átlátott mindent, ahogy szokta. :D

Blissenobiarella>!
Agatha Christie: Harmadik lány

Ahogyan haladok sorban a Poirot-sorozattal, az elmúlt pár könyv egyre fokozta csalódottságomat. Ez az előző kötetnél tetőzött, amiben Poirot épp hogy megjelent pár rövidke jelenet erejére, de amúgy akár meg is lehetett feledkezni arról, hogy egy Poirot-történetet olvas az ember.
Ebben a regényben azonban visszatért a régi, jól ismert hangulata ezeknek a könyveknek, amit kitörő lelkesedéssel fogadtam. Poirot ismét főszereplő, az események közepén van végig, és ő maga is alakítja a szereplők útját.
Nagyon tetszett, és bár a sztori egy kicsit túl van bonyolítva azzal, hogy több szálon fut a nyomozás, és viszonylag hamar rájöttem a megoldásra magamtól is, roppant jól szórakoztam végig.
Emiatt még a befejezés negédességét is megbocsátom.


Nem bírom ki, hogy ne adjak neki hangot: rég láttam két ennyire gusztustalan borítót, mint amik itt a könyv adatlapján szerepelnek!

Erzsébet_Szászi >!
Agatha Christie: Harmadik lány

Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ezt a Poirot történetet nem olvastam vagy láthattam korábban. Ennek ellenére nagyon hamar rájöttem a lényegre. spoiler Kicsit mintha a Mester is öregedne, túl sok a „kisegítő személyzet”. Ráadásul ebben a kötetben Mrs. Oliver sem volt olyan vicces mint máskor.

paradise>!
Agatha Christie: Harmadik lány

Szórakoztató és egyben izgalmas volt Agatha Christie a Harmadik lány című regénye. Mindig volt egy váratlan fordulat. Egy percig sem lankadt a történet.Jó volt olvasni. :)


Népszerű idézetek

ÁrnyékVirág>!

Hercule Poirot jobb kezében egy csésze csokoládé gőzölgött, imádta a csokoládét brióssal. Mindig is édesszájú volt.

9 hozzászólás
Sli P>!

Mr. Goby az előszobában ácsorgott, olyan benyomást keltve, mint aki a gázórát jött leolvasni.

114. oldal, Tizenharmadik fejezet (Hunga-Print, 1989)

Kapcsolódó szócikkek: Mr. Goby
Sli P>!

– De nem halt meg. Nekem halál kell! – nézett a detektívre vérszomjasan Poirot.
Mr. Goby afeletti sajnálkozásában, hogy ilyet nem tudott szállítani, távozni készült.

118. oldal, Tizenharmadik fejezet (Hunga-Print, 1989)

Kapcsolódó szócikkek: Hercule Poirot · Mr. Goby
Sli P>!

Mr. Goby jó éjszakát kívánt a könyvespolcnak s távozott.

119. oldal, Tizenharmadik fejezet (Hunga-Print, 1989)

Kapcsolódó szócikkek: könyvespolc · Mr. Goby
zsofi017>!

– Miről ismert rám, ha szabad kérdeznem?
– A bajuszáról – vágta rá Norma. – Ilyen senkinek nincs.
Poirot büszkesége és hiúsága – ami ilyen esetekben mindig megmutatkozott – ki volt elégítve.
– Tényleg nincs sok, az enyémhez hasonlítható bajusz. Pompás példány, nem igaz?
– Hát, igen… azt hiszem.
– Ön valószínűleg nem ért a bajuszokhoz, de biztosíthatom, Miss Restarick – Miss Norma Restarick, ugyebár? – biztosíthatom, hogy ez egy remek bajusz.

Emese_Szalai>!

– De mit fog tenni?
– Pillanatnyilag semmit.
– No, akkor majd én!
– Könyörgöm, legyen óvatos!
– Hülyeség! Mi történhetne velem?
– Ahol gyilkolnak, ott bármi megeshet.

46. oldal (Hunga-Print, 1989)

h_orsi P>!

A gyerekek nap mint nap éreznek hasonlót. Dühbe gurulnak, s azt mondják apjuknak-anyjuknak: „Gonosz vagy! Utállak! Bárcsak meghalnál!” Az anyák – mint értelmes, józan teremtések – nem veszik zokon, oda sem figyelnek. Ám mikor felnövünk, még mindig gyűlölhetünk ugyan, de már nem akarunk gyűlöletből ölni. Vagy ha mégis… nos, akkor börtönbe kerülünk.

Sli P>!

– Ki beszélt a lánynak önről, Mr. Poirot? – kérdezte Mrs. Oliver visszanyerve lelki egyensúlyát.
– Amennyire én tudom: senki. Nyilvánvalóan hallott rólam.
Mrs. Oliver egyáltalán nem tartotta magától értetődőnek e „nyilvánvalóságot”. Csupán Poirot-nak volt az. Igazság szerint az emberek többségének semmit nem mond ez a név. – De hogyan mondjam meg neki úgy, hogy ne bántsam meg vele? – tépelődött magában.
– Azt hiszem, téved – fogott bele. – A lányok,… nos a lányok és általában a fiatalok… szóval, ők nem túl sokat tudnak a detektívekről.
– Mindenkinek hallania kellett Poirot-ról – jelentette ki az érintett mély meggyőződéssel.

15-16. oldal, Második fejezet (Hunga-Print, 1989)

Kapcsolódó szócikkek: Ariadne Oliver · Hercule Poirot
Sli P>!

Mrs. Oliver szeme sarkából észrevette Poirot heves integetését.
– Egy pillanat, drágám – szólt a telefonba. – Biztosan a pék csönget. Tartsd a vonalat!
– Igen? – takarta le kezével a kagyló mikrofonját.
– Pék? Én! – sziszegte sértődötten a detektív.

21. oldal, Második fejezet (Hunga-Print, 1989)

Kapcsolódó szócikkek: Ariadne Oliver · Hercule Poirot
Sli P>!

Éppen befejezte a nagy krimiírókról készített könyvét. Maró gúnnyal merészelt beszélni Edgar Poe-ról, keményen számon kérte a Wilkie Collins romantikus ömlengéseiből hiányzó rendszert, de az egekig magasztalt két, jószerével még ismeretlen amerikai szerzőt. Nagylelkűen dicsért, ahol az szerinte helyénvaló volt, ám könyörtelenül bírált, ha úgy ítélte indokoltnak. S most itt fekszik előtte a kötet, ami – ha eltekintünk a töméntelen nyomdahibától – kimondottan jól sikerült.
Élvezte ezt az irodalmi kitérőt. Valóságos könyvhegyeken rágta át magát, gyakran felhördült egy-egy fércmunkán, s jólesett a földhöz csapnia a gyatra műveket. Időnként célba dobott velük, és ha nem sikerült, bosszankodás nélkül állt fel, hogy áldozatait gyengéden a szoba sarkában elhelyezett papírkosárba gyömöszölje.

7. oldal, Első fejezet (Hunga-Print, 1989)

Kapcsolódó szócikkek: Edgar Allan Poe · Hercule Poirot · Wilkie Collins

A sorozat következő kötete

Hercule Poirot sorozat · Összehasonlítás
Ariadne Oliver sorozat · Összehasonlítás
Felicity Lemon sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Galbraith: Zavaros vér
M. W. Craven: A bábuk tánca
Rhys Bowen: Holttest a könyvesboltban
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Holly Jackson: Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz
Robert McCammon: Egy fiú élete
Megyeri Judit: Csontvázak a szekrényben
Tom Rob Smith: A 44. gyermek
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák